Bakos István tudosításai

Magyarok, Észak oroszlánja árnyékában
írta Bakos István
a HUNSOR Budapesti munkatársa
a Bethlen Alapítvány kuratóriumi elnöke

A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma a svédországi magyarok három évtizedes szolgálata, az ottani diaszpóra lelki és kulturális gondozása, valamint a szovjet diktatúra alatt a Kárpát-medencei magyarok segélyezésében végzett munkája alapján a 2004-es esztendõben a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének (SMOSZ) ítélte az egyik Márton Áron Emlékérmet, Szervátiusz Tibor alkotását. Volt svéd vonatkozása is az ünnepségnek: vendégeink megcsodálhatták az "Erdély aranya és Észak oroszlánja" c, a MTA által rendezett kiállítást, amely bemutatta névadónk, Bethlen Gábor fejedelem II. Gusztáv Adolf svéd királynak ajándékozott nagyszerû, értékes relikviáit.

2004. november 2-án, a MTA Dísztermében tartott díjátadó ünnepségen azonban, Dr. Deák Ernõ méltatását követõen, nem lépett elõ Bihari Szabolcs a SMOSZ elnöke, hogy átvegye az Emlékérmet. Õ akkor vezetõtársaival együtt még a harmincéves évforduló programjait szervezte, s kérése az volt, hogy a záróünnepségre mi vigyük el és személyesen adjuk át a közösség képviselõinek a kitüntetést. E szíves meghívás nyomán repültem január végén Stockholmba, ahol részt vettem a SMOSZ kétnapos Közgyûlésén, de négy napig voltam a városközponthoz közeli villanegyedben lévõ, tíz éve megvásárolt, szépen rendben tartott, nagy, kertes Magyar Ház vendége. Így végre meglátogathattam Szöllõsi Antal Északi Magyar Archívumát, érzékelhettem e fantasztikus gyûjtõmunkával lakásán létrehozott nemzeti kincsben rejlõ lehetõségeket. Lelkes közönség elõtt, a Katolikus Körben tartottam esti elõadást Teleki Pálról és a Teleki - szoborállítás viszontagságairól. Ennek nyomán kaptam meg Veress Zoltántól, a Stockholmban másfél évtizede mûködõ Erdélyi Könyv Egylet vezetõjétõl 2004. évi kiadványukat, amely : Kõ, bronz, buldózer /Láthatatlan és újra látható emlékmûveink címmel jelent meg. Az õ elõszavával készített kitûnõ könyv tizennyolc szerzõ közremûködésével 260 oldalas látleletet ad a Kárpát-medencei és Lajtán túli magyar emlékhelyek és szobrok 20. századi sanyarú sorsáról. A magyar közösségek önazonossághoz való ragaszkodását kifejezõ Kossuth, Rákóczi, Gábor Áron, 48-as, millenniumi, világháborús és más emlékmûvek elleni gyûlöletrohamok, pusztítások hatását az új nemzedékek történelmi emlékezete sínyli meg. Nagyon tanulságos e memento, amely a Teleki-szobor budavári felállítása elleni méltatlan kampányt is megemlíti.

A hazai sajtóból néha szenzációs híreket kapunk Skandináviából. Nemrég Magyar világszenzáció az üvegbeton - Átlátunk a falon címmel tudósítottak egy fiatal magyar feltaláló Losonczi Áron sikerérõl, aki egy stockholmi mûvészeti egyetem építész iskolájában kapott ösztöndíjas lehetõséget, hogy a prototípust elõállítsa és szabadalmaztassa. A szabadalom és a nemzetközi kiterjesztése elsõ lépését lényegében a svéd állam finanszírozta.

Legendák keringenek a híres Karolinska Intézet világhírû magyar kutató-orvosairól, akik közül egyesek Budapesten, mások Kolozsvárt, Szegeden, Pécsett, vagy Debrecenben kezdték pályájukat, s máig tartják a kapcsolatot egykori Alma Materükkel. A tudósokéhoz hasonlóan jó a híre Skandináviában a magyar zenemûvészeknek, számosan tagjai a zeneakadémiáknak, s oktatnak egyetemeken, zeneiskolákban. A zene Nobel-díjaként emlegetett Polar-díjat 2004-ben Ligeti György zeneszerzõnek adta át XVI. Gusztáv svéd király, Maros Miklósnak, a Svéd Királyi Zeneakadémia tagjának operáját pedig júniusban mutatták be Stockholmban. A magyar balett- táncosok, képzõmûvészek, iparosok, sõt a mûfordítók közül is jó néhányan jeleskednek Északon.

Számomra legfontosabb volt, hogy részt vettem a szövetség közgyûlésén, meghallgattam a harmincöt tagegyesület vezetõjének beszámolóját, jövõbeni terveit, barátkoztam, beszélgettem velük. A harminc-harmincötezer fõnyi magyar diaszpóra zöme ugyanis a svéd átlagpolgár köznapi életét éli. Közülük aránylag szép számmal, mintegy hatezren fizetõ tagként vesznek részt a Svédország 18 körzetében rendszeresen mûködõ, harmincöt egyesület munkájában. Õk éltetik a magyar nyelvet, a kultúrát és az oktatást, amely alkalmanként a többi ott élõre, svédre, magyarra, sõt más bevándoroltakra is hatással van. A SMOSZ õket fogja össze, a Bethlen Gábor Alapítvány az õ áldozatos munkájukat ismerte el és értékelte a Márton Áron Emlékéremmel. Vasárnapi magyarok mondotta némi malíciával a nyugati diaszpóráról néhány éve az MVSZ egyik anyaországi vezetõje. Emiatt akkor még én is megsértõdtem. Utólag be kell látnom, hogy igaza volt, mert az itt élõk számára szinte minden alkalom ünnep, amikor anyanyelvünkön szólhatnak, kulturális hagyományainkat ápolhatják, beleértve a finom házias ételeket, borokat, a nótázást is. E kellemes hétvégén volt részünk mindenbõl. Ünnepeltünk. Ilyen alkalom azonban ritkán adódik, különösen azok számára, akik vegyes házasságban, illetve magányosan élnek, vagy családjuktól távol dolgoznak, tanulnak. Tapasztalataim szerint ezért a kinti magyarok együttléte is emelkedettebb, találkozóik szolidárisabb légkörben zajlanak, mint idehaza. Ezt fokozottan éreztem most a fennállásának harmincadik évfordulóját értékelõ SMOSZ Közgyûlésen, ahol minden szervezet képviselõje beszélt, türelemmel hallgatták és ötletekkel, javaslatokkal látták el egymást. Az építõ szándék munkált még ott is, ahol lenne ok az elkeseredésre. Két éve Dél-Svédországban, Kristianstadban mutatós Magyar Otthont vásárolt a SMOSZ, amelynek hiteltörlesztésével és mûködtetésével egyelõre még küszködnek. Malmõben egy patinás régi egyesület tetemén kellett újat létrehozni, s néhol kiöregedõben van a tagság, olykor gondot okoz a bérleti díj elõteremtése is. Az egyesületek többsége azonban virulens, két új egyesület is alakult, gyarapodott a fiatalok szervezete, nõtt a magyar iskolások száma. A tavalyi évben mintegy másfélezer programot bonyolítottak, közülük kiemelkedtek a 30. évfordulóhoz is kapcsolódó központi rendezvények. A Tångagärdei közösségi ház fõleg az ifjúság, a cserkészek, a nyári továbbképzések és táborok vonzó helyszíne. Az egyesületek sok jó, karakteres programmal tartják tagjaikban a lelket és a magyar tudatot. Igen fontos ösztönzõnek tartom, hogy a Kormos László által a világhálón mûködtetett HUNSOR, az Újvári Tünde által szerkesztett szép kivitelû SMOSZ Híradó, illetve a stockholmi Magyar Ház híradója, meg a Molnár Veress Pál protestáns lelkész által szerkesztett gyülekezeti lap, az ÚJ KÉVE révén nemcsak a világról, hanem egymás munkájáról is hírt, ötletet kapnak az olvasó tagok, akik a DUNA TV-t részben a magukénak tudják, adományokat gyûjtenek számára, akárcsak a Kárpát-medencei árváknak, elesetteknek és árvízkárosultaknak. Valamikor a hetvenes években mondta egyik nagy írónk, hogy a sok háborúskodás után végre szélárnyékba kerültünk. Nemzettársaink pedig elmondhatják, hogy õk Észak oroszlánja árnyékában élnek. Ez az ország két évszázada nem szenvedett háborút. Immár mindkét ország az Európai Unió tagja. A SMOSZ mûködésének külsõ környezeti, politikai feltételei mégsem javultak. Elnöki beszámolójában Bihari Szabolcs ezt egy esztendõ hullámvasúton címen illette, s így elemezte a közösségre negatívan ható dolgokat:

"Ebben a munkában rendkívüli fontossága van annak a ténynek, hogy tevékenységünket, létünket, célkitûzéseinket milyen módon értékelik úgy Svédországban, mint Magyarországon. Ebbõl a szempontból nézve a dolgot a 2004-es év fekete év volt.

Kezdjük Svédországgal. Hogy az állami és az önkormányzati támogatás évrõl évre csökken, az már önmagában is jelzés értékû. Szintén oda kell figyelni arra, hogy milyen módon változott meg a svéd politikai retorika: hosszú idõn keresztül a sokszínû kulturális társadalomról beszéltek, ma az integrációról. Figyelemre méltó az is, hogy a bevándorló szervezetek számára évek óta ígérgetik az új struktúrát, de még ma sincs belõle semmi. Úgy tûnik, arra már a hivatalok is rájöttek, hogy a svédországi etnikai csoportok között komoly különbségek vannak, hogy nem lehet ugyanazon sablon szerint kezelni az egymástól lényegesen eltérõ problémáikat, de megoldás még mindig nincs. Pedig az idõ sürget, hisz ma már nem lehet a lakosság 15-18 százalékát kitevõ bevándorlók problémáit az asztal alá söpörni. Nekünk is rendkívül nehéz úgy tervezni, hogy nem tudjuk, mit hoz a holnap, hogy kapunk-e támogatást vagy sem, s ha igen, akkor milyen mértékût, és az sem mindegy, hogy milyen mûködési irányelveket szabnak ki számunkra.

A magyarországi december 5-i népszavazás eredménye, és az azt megelõzõ kampány, méltán váltotta ki a határon túli magyarság felháborodását és elkeseredését. Példa nélküli a világtörténelemben, hogy egy ország vezetõi, nem is tudom milyen okoktól vezérelve, szembeállítják az anyaországi és a határon túli nemzetrészeket, hogy pártpolitikai adok-kapok szintjére süllyesztenek egy gesztus értékû és a nemzet összefogását szimbolizáló népszavazást. A határon túliakkal riogatni az anyaországiakat, gyakorlatilag úgy beállítani õket, mint egy koldusokból álló, anyagi és szociális elõnyökre éhezõ csürhét, több mint sértõ: egyszerûen bûn. Mint ahogy azt sem értjük, hogy ha már semmi megértés nincs a határon túli magyarság lelki elvárásai iránt, akkor miért nem vették figyelembe legalább Magyarország érdekét? Mert hogy Magyarország is veszített a népszavazás következtében, az egyértelmû, hiszen több millió értékteremtõt veszíthet el így, akikre nagy szüksége lesz a közeljövõben. Nem látják, hogy micsoda pozícióharc van mindenütt? Minden nemzet igyekszik erõit összevonni, hogy a megmérettetést sikeresebben vegye. Csak nézzük meg, mit csinálnak a románok, szlovákok, horvátok, németek, hollandok és a sort folytathatnám szinte minden európai nemzettel. És ráadásul még csodálkoznak is, hogy mindez milyen letargikus hangulatot váltott ki a határon túliak körében."

A napirendben nem szerepelt, de a Közgyûlés résztvevõi követelték, hogy a népszavazásról szülessen Nyilatkozat, amelyet alapos vita után, módosításokkal fogadtak el, s Magyarország három közjogi vezetõjének megküldtek. (ld. a mellékletben) A kirekesztõ szándékú kampány, a nemtelen indulatokat fölkavaró, a nemzetegyesítést félresiklató kudarcos népszavazás nemcsak az elcsatolt területek magyarságát, hanem a nyugati diaszpórát is súlyosan érintette. Például Svédországban a hivatalos statisztikák mindössze 19 ezer magyart tartanak számon, azokat akik Magyarországról emigráltak oda, a másik tizenöt ezret románként, jugoszlávként, csehszlovákként regisztrálták egykor, s hivatalosan úgy tartják õket számon ma is. A kettõs állampolgársággal ezt az anomáliát végre rendezhettük volna.

Az esti mûsort Stuber György és diákjai a részvétlen kitagadásról állították össze, fájdalmasan szép irodalmi idézetekkel, versekkel és énekekkel enyhítve a közös bánatot.

Az ünnepi estet megfényesítette, amikor az egyesületi eredményeket, az egyéni teljesítményeket és a harmincadik évforduló sikeres rendezvénysorozatát is értékelve Bihari Szabolcs elnök és Kalocsi Margit a Magyar Ház igazgatója az arra érdemeseknek -az õszi ünnepségrõl nagy áldozattal készített CD-ROM-mal együtt - átadta a SMOSZ Emléklapját.. Ezt követõen az egész svédországi magyar közösség munkáját megköszönve, eredményeiket nagyra értékelve olvastam föl Deák Ernõ kitûnõ méltatását, s adtam át a MÁRTON ÁRON EMLÉKÉRMET Bihari Szabolcs elnöknek. Jó szívvel fogadták, jó kedvvel mulathattunk együtt a záróünnepségen.

MELLÉKLET:

A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének Nyilatkozata

A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének (SMOSZ) közgyûlése közgyulése csalódását fejezi ki afölött, hogy a 2004. december 5-én megtartott népszavazáson a magyar kormány jogilag alkotmányellenes és erkölcsileg visszataszító kampányolásának következtében a magyarországi választóknak csak kb. 17 %-a támogatta a nem magyar állampolgárságú magyarok kettos állampolgárságra vonatkozó kérését.

A SMOSZ közgyulése helyteleníti:

A SMOSZ közgyulése határozottan kéri:

A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének (SMOSZ) Közgyulése