írta Bakos István a HUNSOR Budapesti munkatársa a Bethlen Alapítvány kuratóriuma elnöke |
![]() | |
Szíves tájékoztatásul küldöm a csatolt összeállítást, amelynek kapcsán úgyis, mint a Bethlen Gábor Alapítvány kurátora, kifejezem tiltakozásomat Hancz Péter és Kovács D. Lehel, a kolozsvári Babes- Bolyai Tudományegyetem oktatóinak kizárása-, a budapesti Teleki László Intézet felszámolása, ill. átszervezése ellen, és a bukaresti Parlament december 1-jei ünnepi ülésének, az EU alapelveit sértő, magyarellenes megnyilvánulásai miatt is. Kérem olvassák el a csatolmányt. A Székelyföld autonómiatörekvéseit, a szokásos európai autonómia-példák (Dél-Tirol, Katalónia, a finnországi svédek és Belgium Flamand, Vallon ill. Német részeinek autonómiája) mellett, a jövőben Kanada, azon belül Quebec gyakorlatával is alátámaszthatjuk. Ez a francia mintára formált, folyton arra hivatkozó román nemzetiségi politikával és a szlovák gyakorlattal is szembenálló kanadai jelenség, még az EU-s francia tanítómesterekre is hatással lehet a jövőben. Ne feledjük ki Moldvát, s a gagauzok autonómiáját sem érvrendszerünkből. Tegyünk érte, hogy az EU-ban ne járjunk úgy, mint a nagyszerű érveket több nyelven is fölsorakoztató Apponyi Albert gróf és a magyar delegáció Trianonban. Tudjuk, hogy ott sem rajtuk, hanem az európai tárgyalópartnereken múlt a békediktátum és nemzetünk sorsa. Üdvözlettel: Bakos István Ui. Ha jónak látják, küldjék tovább az anyagot minél több érintettnek. - oo - Nemzet lett a kanadai Quebec francia ajkú lakossága A kanadai szövetségi parlament 2006 november 27-i ülésén nagy többséggel megszavazta (266:16), elismerte és kimondta a francia kultúrájú Quebec nemzet-voltát Kanadán belül. Kevésbé ismert, hogy Kanada már régen elismerte az aboriginal, tehát őslakos indiánok "first nation" tehát "első nemzet" státuszát Kanadán belül. Ennek a politikának logikus következménye érett meg most a quebeciek nemzet-mivoltának Kanadán belüli elismerésével. Nem történt más mint a történelmi realitás felismerése, elismerése és kodifikálása. Fontos ez azért is, mert a második világháború óta - különösen de Gaulle quebeci látogatása után, aki "Vive Quebec libra" kiáltással üdvözölte őket - felerősödött Quebec szeparatista törekvése, mellyel az elangolosodásuknak, francia nyelvük és kultúrájuk megőrzésének egyetlen járható útját látták, s amely a már kétszer is megtartott referendum eredményeként majdnem sikerült. A parlament mostani döntése azonban nem kis hullámokat ver. Vannak olyan képviselők a ház úgy liberális mint konzervatív oldalán, akik most krokodil könnyeket hullatnak s rángatják a vészharangot mondván mi lesz Kanadával, ha pld. a new-foundlandiak, vagy az ukránok követelnek majd maguknak nemzeti státuszt? Mindenesetre a parlament döntése hosszú távon kiütötte a quebeci szeparatisták kezéből a fegyvert biztosítva Kanada egységének fennmaradását. Kétségtelen, hogy Kanada, mint világunk egyik vezető demokráciája, ezzel a lépéssel példát mutatott minden demokratikus berendezkedésű államnak miként lehet és kell haladó, demokratikus módon kezelni és megoldani a nemzeti kisebbségek problémáját. Ennek a tettnek fényében látszik meg a mai Magyarországot körülvevő utódállamok még ma is - a demokrácia paravánja mögött - háborítás nélkül folytatott régi magyarellenes politikája az uralmuk alá dobott tömbmagyarsággal. Ha ma már nem is lehet a magyarságot tömegesen likvidálni, vagy deportálni, esetleg szervezetten elűzni, mint a háború után tették azonban ma kifinomultabb eszközökkel folytatják régi mániájukat a magyar-üldözést. Az csak egy megtévesztő fázis volt, hogy bevonták őket a kormányzásba. Szlovákiában már kiebrudalták őket, s most fejlődésüket gátolják a tengerszint feletti magasságnak, mint minősítő mértéknek bevezetésével. Ez vár rájuk Romániában is mihelyt megerősödnek az EU-ban, s ennek számtalan jele látszik már. Most pld. az, hogy a magyarságtól csellel elvett kolozsvári egyetemen - melyet multikulturálisnak hirdetnek Brüsszelben - még a magyar nyelvű feliratokat sem tűrik meg. Vajon várható-e más majd Szerbiától mely a polgárháború alatt csendes rátelepítésekkel már megváltoztatta Vajdaság etnikus összetételének arányait? Hiába ezeknek az államoknak minden igyekezete mellyel tagadni akarják a mai is folyó magyar-üldözést, beolvasztást, diszkriminációt, nyelvi és kulturális visszaszorítást. Az uralmuk alá került 3,5 milliós magyarságnak 2,5 millióra való fogyása az elmúlt 86 év alatt, s közben saját népük többszörösére való növekedése megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a magyar-üldözés nem képzelet szülötte fantazmagória, hanem az volt és ma is a mindennapok állandó és kegyetlen valósága. Ebben a helyzetben az idegen uralom alá került magyar tömbök hármas autonómiájának kiharcolása az élet parancsa, ha a magyarság megakar maradni. A francia Quebec nemzetként való elismerése Kanadán belül cafatokra tépi azt a divatos és érvényesnek elfogadott kelet-európai érvelést, hogy etnikus alapon nem lehet autonómiát igényelni. Quebec új státusza azt mutatja, hogy nagyon is lehet - és csak ezen lehet! A kanadai parlament volt annyira reális, hogy elfogadta és kimondta törvénybe iktatva azt ami évszázadok óta az élet valósága, az, hogy Quebecben francia származású, francia nyelvű, francia kultúrájú nép él és mint ilyen akar alkotó népe, része lenni az egységes Kanadának. Az angol-nyelvű Kanada pedig a francia-nyelvű provinciának biztosítékot adott, hogy nyelve, kultúrája és történelme értékes és megbecsült része az egész országnak. Európa eddigelé mindig másfele nézett ha magyar-üldözésről, s pláne ha magyar autonómiáról volt vagy van szó. Eljött az ideje, hogy szomszédaink és Európa Kanadára tekintsenek s kezdjenek hozzá a kanadai példa szerint átformálni a magyarsággal kapcsolatos politikájukat. Úgy ahogyan azt a demokrácia alapelvei előírják és megkövetelik. Dr. Pungur József, Kanada "Hétfőn az Európai Parlament meghallgatta Leonard Orban román biztosjelöltet, akinek feladata a soknyelvűség megőrzése és elősegítése az Európai Unióban, ám ugyanezen a napon a Babes-Bolyai Egyetem Szenátusa a magyar nyelvű feliratokat elhelyező két oktatót a tantestületből kizárta." - oo - Magyar Szocialista Párt, Hiller István elnök és miniszter úrnak ELNÖK ÚR! MINISZTER ÚR! Amikor hírét vettük, hogy a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központját Sepsiszentgyörgyön Ön fogja felavatni, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete bejelentette, hogy tüntetést fog szervezni az Ön székelyföldi megjelenése ellen, mivel a székely vendégszeretetnek is határai vannak, s az Ön jelenléte itt eme határokon kívül esik. Felháborodásunk és kilátásba helyezett tüntetésünk nem a szervezetünk különvéleményéből fakad, Székelyföld magyarságának felháborodását jelzi a nemzetellenes politizálás miatt. Az MSZP - SZDSZ kormánykoalíció több mint négy éves országlása alatt megalázta és háttérbe szorította a magyar nemzetet. Nevetség tárgyává tették azokat, akik számára fontos a magyar nemzeti tudat. A határokon átívelő nemzetegyesítés elkezdett folyamatát szétverték. A 2004 december 5-i népszavazás ürügyén az önmagát baloldalinak minősítő kormányuk történelmi léptékű felelőtlenséget és bűnt követett el a határon kívülre kényszerített magyarsággal és az egyetemes magyar nemzettel szemben. Kitagadtak, megaláztak, kisemmiztek minket. Ellenünk vadították a baloldalinak mondott kormányzati politikájuk által teljes létbizonytalanságba taszított magyarországi honfitársainkat, a legaljasabb demagógiával és propagandával fordították egymással szembe a magyarokat. Talán csak Kun Béláék bolsevik uralma idején volt olyan vezetése Magyarországnak, amelyik ilyen erőteljes nemzetrombolást teljesített volna. Megvonták a határon túli magyarság támogatásának jelentős részét, veszélybe sodorva ezáltal művelődési és oktatási intézményeink, civil szervezeteink létét. Felszámolták azokat az alapítványokat, melyek rendeltetése volt eme támogatások elbírálása. Megszüntették a Határon Túli Magyarok Hivatalát. A maradék pénzt kimondottan a klientúrának osztják ki. Eközben folyik az erőteljes agyelszívás, kifosztják az elszakított nemzetrészt értelmiségijétől, s ezáltal a román nacionalista hatalomhoz csatlakoznak a magyarság felszámolásában. Nem támogatják az erdélyi magyar közösség nemzeti törekvéseit, Magyarország szocialista kormányának fontosabb a Verespataki aranybánya ügye, a trianoni utódállamok érzékenysége, a békés egymásmellett-élés elcsépelt jelszava, mint Székelyföld területi autonómiájának, vagy az erdélyi autonómiaformák elérésének a kérdése. Bűnösen hallgatnak erről a közös kirakat kormányüléseken is. Közben fokozott erőbedobással döntik a turul madaras szobrokat, meggyalázzák 1000 éves jelképeinket, erkölcsi nyomorba züllesztik a magyar politikai életet, diktatórikus, erőszakos módszerekkel vernek és lőnek szét emlékező gyülekezeteket, megalázzák a fiatalokat, gyermekeket, asszonyokat, nyugdíjasokat, meghurcolják a nemzeti színű lobogót hordozókat. A lelkileg megkeserített, anyagilag kifosztott és adósságcsapdába hajszolt Magyarország az Önök munkájának eredménye. Elnök Úr! Meggyőződésünk, hogy a történelem rövidesen a helyére teszi Önt és pártját. Ezért számunkra Ön nemkívánatos személy, kérjük, hogy a jövőben is kíméljen bennünket hivatalos vagy magánlátogatásaitól. Gazda Zoltán, elnök Sepsiszentgyörgy, 2006. november 29. (HUNSOR Hírfutár, 2006 november) Múltidéző sorok: "E célból Magyarországot négy részre bontom fel, nyelve kizárólag német lesz. Ha szükséges Magyarországot eggyel többször a kard élével kell meghódítani. Nem látom, hogyan tudnánk ezt a szükségszerűséget kikerülni. Meg fogom találni a módot arra, hogy Magyarországot letöröljem a térképről. Erdélyt át kell engedni Romániának azzal a feltétellel, hagy a kialakult Nagy-Románia a Habsburg Birodalomhoz csatlakozzék, mint a federáció tagja." (Ferenc Ferdinánd) Webmaster
& creative development: Kormos
László., |