Tisztelt Konferencia! Kedves Barátaim!

Tisztelt Konferencia! Kedves Barátaim!
            Egy sikertelen decemberi kezdeményezésem után, amelyről majd szólok, vonakodva tettem eleget Mózsi Ferenc szíves meghívásának. A Magyar Írószövetség ellen folyó nemtelen  támadások és a költségvetési támogatás megalázó elvonása mégis arra késztetett, hogy ezen a tisztelgő tanácskozáson részt vegyek. Ideje van annak, hogy a Szentlélek ünnepe elő-estéjén népünk lelki és szellemi őrtállóinak, őrhelyeinek védelmében fölszólaljunk.

            Az Írószövetség eddigi léte során többnyire helytállt önmagáért és hivatásáért. Vállalta a magyar nyelv, a szépirodalom ápolását, az egyetemes kultúra értékeinek közvetítését, népszerűsítését, az alkotóműhelyekben(szerkesztőségek,kiadók) működő írók,szerkesztők, kritikusok érdekvédelmét, képviseletét. Most segítségre szorulnak. Immár nekünk, a politikailag megosztott, szétvert, érdekekre szabdalt, elgyengült civil társadalomnak kellene kiállnunk a magyar szellemi élet, a nemzeti művelődés alkotóinak védelmében, ahogy ők, nemcsak műveikben, olykor tetteikkel is kiálltak közösségünkért. Ahogy a meghívóban szerepel: „Őrzők a strázsán”.

    A vesztes háborút követő rendcsinálásban és bűnben fogant Írószövetség hatvanéves működése alatt zömében tisztességgel igyekezett teljesíteni hivatását. Különösen 1949, a magyar civil társadalom fölszámolása után nőtt meg a felelőssége az Írószövetségnek, amely Petőfi Körével az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemi előkészítésének fontos műhelye, lapjával pedig a nagy dolgok csiholója, a forradalom hírvivője lett. A megtorlást, a két éves megszüntetést is vállaló Írószövetség képviselőinek kiállása, majd a magyar demokrácia megújításában, a rendszerváltásban viselt szerepe parancsol tiszteletet.  A Magyar Írószövetség a szovjet-kommunista önkény és zsarnokság idején a legfontosabb támasza volt a nemzeti ellenállásnak, a szolidaritásnak és a nemzeti megújhodásnak, akárcsak a reformkor írói és Petőfi nemzedéke a maguk korában.          

    Megkérdezhetjük: Vajon lett volna, s milyen lett volna a magyar nemzet és a szabadságharc  Berzsenyi- Kölcsey- Vörösmarty- Petőfi- Czuczor- Tompa- Arany- Jókai és társaik eszméltető és bátorító alkotásai nélkül? Vajon lett volna, s milyen 1956, a népi írók mozgalmának átható szellemi ereje és kisugárzása nélkül? De közelebbi példát is mondhatok! Vajon létrejöhetett volna a lakiteleki sátor, a fiatal írók lakiteleki tanácskozásai és az elcsatolt területeken élő magyarokkal szolidáris összefogás híjján? Mi lett volna népünkből a cselekvő és cselekvésre sarkalló írók nélkül? Engedjék meg, hogy közbevetőleg felidézzek két példát:

1.      1875-ben, amikor a trónörökös Magyarországra látogatott, a hatóságok ünneplésre szólították föl az országot. Arany János, aki korábban, már A welszi bárdok című versében elmondta véleményét, ez alkalommal tettével is kifejezte azt. Amikor az uralkodó az Akadémiára látogatott az Akadémia főtitkára , minden félénkségét és a protokollt legyőzve, nem volt hajlandó a kapuban díszmagyarban fogadni, hanem saját főtitkári szobájában munkaruhában fogadta őt.

2.      Wass Albertről és skót feleségéről olvastam, hogy az író folytonos siránkozását és kesergéseit hallgatván az elhagyott, kirabolt, tönkretett hazáról, az asszony egyszer csak kifakadt: „And what are you going to do about it?..” És mit tehetsz te érte? Megmondom én: fogd be a szádat és ne beszélj róla! Elég panaszkodást hallottam már tőletek magyaroktól, nem akarok hallani többet! Vagy tegyetek valamit, vagy hallgassatok! A skótok mindig tesznek és sohasem beszélnek!                                                                                                       Az író ennek hatására magába szállt, s rövidesen megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, keresett és talált ötszáz előfizetőt, akik előre befizették a tagdíjat, amelyből fizethették a kiadandó könyvek költségeit, s eljuttatták az olvasókhoz. Hasonló elvek alapján működtetik 1991-től Veress Zoltánék Svédországban az Erdélyi Könyv Egyletet, amelynek évente kiadott könyveire az egész világról vannak előfizetők.

            A Bethlen Gábor Alapítvány létrejöttében és működésében ugyancsak meghatározó volt és maradt az írók szerepe. 1980-ban az Alapítvány hivatalos engedélyezését kérő levél 77 aláírójának a fele és az alapítók, a kurátorok jórésze az Írószövetség tagja volt. Működésünk kezdetétől titkárunk, s az Alapítvány lelke volt - a rebellis verseiért az Írószövetség vezetéséből száműzött Nagy Gáspár.

            A 2004 december 5-i kudarcos népszavazásra válaszul, 2006-ban megalapítottuk a Teleki Pál-érdemérem kitüntetést, amelyet azok kapnak, akik védelmezik a magyar örökséget és követik Teleki Pál (1879-1941) tudós-államférfi szolidáris szellemiségét, nemzetépítő emberi példáját.
Teleki Pál születésének november 1-jei évfordulója alkalmából, a júliusban eldöntött 15 külhoni magyar mellett, még két kitüntetést adományozott a kuratórium. Vértesaljai László jezsuita szerzetes és Pjotr Gorecki, a lengyel közszolgálati televízió tudósítója az 1956-os forradalom 50. évfordulójának ünnepségein való becsületes helytállásukért kapták meg az elismerést. (Akkoriban Demszky Gábor főpolgármester az ünnepséget meggyalázó budapesti rendőrség főkapitányát Gergényi Pétert tüntette ki kétszeresen.) Tudjuk, hogy a Magyar Írószövetség ünnepi közgyűlése 2006 október 23-án 15 órakor egyhangúlag elfogadta és közreadta az 50. évfordulós ünnepséget brutálisan megcsúfoló rendőri erőszak elleni Nyilatkozatát. Ekkortól fölerősödött az Írószövetség elleni hatalmi támadás.

Látván az Írószövetség kiszolgáltatottságát és hősies küzdelmét, s bízva a magyar civil társadalom szolidaritásában, illetve a Bethlen Gábor Alapítvány mozgósító erejében, az alábbi kezdeményezést fogalmaztam meg 2006. december 7-én. A tervezetet aznap 24 címre (kurátorok, kitüntetettjeink,  támogatóink) küldtem ki, az akció indításának sürgős véleményezését (IGEN / NEM) kérve. Úgy ítéltem meg, ha a címzetteknek legalább a fele válaszol rá, akkor érdemes vele foglalkozni.

„Vállaljunk szolidaritást az Írószövetséggel!                     Felhívás-TERVEZET                     

            2006. szeptember 30-án „a Magyar Írószövetség nemzeti elkötelezettsége Magyar Örökség” kitüntető címet kapott és - az 1956-os forradalommal és szabadságharccal együtt - bekerült a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába, nevét az Aranykönyv őrzi.
            Most, két hónap múltán, pedig létét fenyegető támadásoknak van kitéve, akárcsak 2004 tavaszán, amikor több, mint százan léptek ki a szervezetből egy mondvacsinált ügy hiszterizálása kapcsán. Ez akkor időben egybeesett a gazdatüntetéssel és az akkor ugyancsak Magyar Örökség-díjjal elismert Teleki Pál tudós államférfi Budavárban felállítandó szobra elleni vehemens médiahadjárattal, ami igyekezett elfödni, mind a gazdák igazát, mind az Írószövetségbeli viszályt a közvélemény elől.

            Most, a nemzeti ünnepünket megcsúfolók és erőszakszervezeteik elleni tiltakozások hullámát elfojtani szándékozók, újabb támadást indítottak a honi médiában a forradalom 50. évfordulójának méltó megünneplésében derekasan helytállt, ám súlyos forráshiánnyal küszködő Írószövetség ellen. Céljuk, akárcsak más fontos nemzeti érdekű intézmények esetében, a szövetség vagyoni helyzetének további rombolása, költségvetési támogatásának csökkentése, működésének ellehetetlenítése. Ez a kozmopolita szellemiségű, nemzeti értékeinket elvető hatalmi csoport minden téren érvényesíteni akarja uralmát, határon innen és túl. E szándék hű tükre az idei Frankfurti Könyvvásárra készült Hungarian VisitCard, Magyarország irodalmi névjegye című CD ROM is. A Typotex Kiadónál megjelent nagyszabású vállalkozás harmadik darabja 77 magyar alkotó művein (66 kortárs, 11 klasszikus) keresztül 22 nyelven mutatja be a magyar életet és irodalmunkat a világnak. Rendkívül egyoldalúan. Hiszen a szerkesztő Kukorelly Endre, kirekesztette a válogatásból a mai magyar irodalom olyan kiválóságait, mint pl. Ágh István, Buda Ferenc, Csurka István, Dobos László, Faludy György, Farkas Árpád, Fekete Gyula, Ferenczes István, Gál Sándor, Gion Nándor, Gyurkovics Tibor, Jókai Anna, Juhász Ferenc, Kányádi Sándor, Kiss Benedek, Kodolányi Gyula, Koncsol László, Kovács István, Lackfi János, Lászlóffy Aladár, Lázár Ervin, Mezey Katalin, Nagy Gáspár, Nagy Zoltán Mihály, Oláh János, Péntek Imre, Sánta Ferenc, Sütő András, Szabó Magda, Szilágyi István, Tornai József, Tőzsér Árpád, Utassy József, Vasadi Péter, Vári Fábián László, Zalán Tibor alkotókat. Folytathatnám a sort a klasszikusok között olyan, nemrég elhúnyt nagyjainkkal, mint Illyés Gyula, Weöres Sándor, Németh László, Márai Sándor, Tamási Áron, Nagy László és Szécsi Margit, Hamvas Béla, Székely János, Koós Károly, Vas István, Ratkó József, Jékely Zoltán, Páskándi Géza, Fodor András..., akik szintén kimaradtak e kiadványból, amely a Külügyminisztérium pályázati támogatásával jelent meg, a magyar értékek külföldi bemutatása program keretében.        

            Nem vitatom, hogy a kötetbe válogatott 66 kortárs alkotó egy része érdemben reprezentálja irodalmunkat, főleg annak posztmodern vonulatát, de elgondolkodtató, hogy a nemzeti irodalom hagyományát tovább éltetők közül csak mutatóba kerültek be páran. Qui prodest? - kérdezhetnénk, hiszen a nemzet valósabb közérzetét, irodalmunk hitelesebb képét tükrözhette volna a világ felé egy kiegyensúlyozottabb, értékelvűbb válogatás, amelyben nem pusztán az Írószövetség elnöke és a népi írók egy képviselőjének alkotása szerepelne e vonulatból, hanem a felsoroltak közül jónéhány más alkotóé is. Nem kellene büntetni őket azért, mert őrtálló tagjai maradtak a nemzeti ellenállás fél évszázada élő intézményének a Magyar Írószövetségnek, amely akárcsak 1958-ban, ismét a támadások célkeresztjébe került.  A nemzet erkölcsének, kulturális értékeinek és magyar október ünneplőinek védelmében született nyilatkozatai miatt a szellemi élet héjái fenyegetik. Létfeltételeitől akarják megfosztani hírhedett segédcsapataik segédletével azok, akik megszorító intézkedésekkel sújtják az egész társadalmat, különösen a nemzeti intézményeket. Közülük már számosat privatizáltak, néhányat fölszámoltak, másokat pedig tönkretettek, vagy tönkre fognak tenni a közeljövőben, ha hagyjuk.
Ezért fordulunk most a civil társadalomhoz és a felelős magyar polgárokhoz. Kérjük, hogy álljunk a magyar forradalom és szabadságharc idején és azóta is fontos nemzeti küldetést és kulturális érdekvédelmet vállaló Írószövetség és tagjai mellé. Ne engedjük, hogy a globalizmus kiszolgálói tönkretegyék a magyar kultúra őrhelyeit, alkotóműhelyeit! Vállaljunk szolidaritást és alakítsuk meg a Magyar Írószövetség Baráti Körét, amely közösségi bázisa, támasza lehet a nemzet örökségét védő magyar íróknak és alkotóműhelyeiknek. A negyedszázada működő Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma fölajánlja, hogy a Baráti Kör szervezett kialakításának és működésének feltételeit és anyagi alapjainak létrehozását a maga eszközeivel és lehetőségeivel elősegíti, ahogy azt a határon túli magyarság megismertetése és jeles képviselőinek elismerése, az Illyés centenárium szervezése, a magyar nemzetismereti tankönyv elkészítése, valamint Teleki Pál és Németh László szobrának felállítása során tette.

A Bethlen Gábor Alapítvány alapítói: Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. A kuratórium jelenlegi tagjai: Bakos István elnök, Bíró Zoltán, Illyés Mária, Király Tibor, Kiss Gy. Csaba, Márton János, Nagy Gáspár, Németh Ágnes, N. Pál József és Vekerdi László. Kérjük csatlakozzanak hozzánk, lépjenek be egyénileg vagy testületileg a Magyar Írószövetség Baráti Körébe, amelynek működését méltányos évi tagsági díj fizetésével, illetve irodalmi folyóiratok, lapok előfizetésével is segíteni kívánjuk. Amennyiben javaslatunkkal egyetért, kérjük lépjen be a Baráti Körbe és továbbítsa e levelet barátaihoz, ismerőseihez. Szolidaritását köszönjük! Jelentkezés .....itt és itt
Budapest, 2006. december 7.   Tisztelettel: A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma”

Tisztelt Számadás Konferencia!

            Szomorú szívvel adok számot arról, hogy a fenti FELHÍVÁS tervezetére, amelyet 24 címre küldtem el e-mailen, a címzettek közül mindössze öten válaszoltak kisebb módosításokat téve IGEN- nel, a többiek  egyáltalán nem reflektáltak a tervezetre. Így e kezdeményezésem megbukott! Ebből következőleg az új esztendőben már nem foglalkoztam vele, csak figyeltem az események menetét, s tapasztaltam, hogy sokan belefáradtunk már az áldatlan küzdelmekbe.

            Az utóbbi hónapok tiltakozó akcióit és aláírásgyűjtései láttán, mégis tisztelettel ajánlom figyelmetekbe e sikertelen kísérletet, megtoldva Wass Albert skót asszonyának cselekvésre sarkalló intelmével. Közeledik a 78. Ünnepi Könyvhét, a magyar írók és kiadóik híres seregszemléje. Vajon kezdődik-e ennek nyomán valami, az Írószövetség ügyében? Köszönöm a meghívást, a figyelmet.

Budapest, 2007. május 26.