A költő éneke
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Tavaszi égbolton
    Napsugár, ha lennék,
    Felhők dunnájából
    De kikandikálnék!

    Cirógatnám arcát
    Minden szál virágnak,
    Hadd kínálja magát
    Lepkének, darázsnak.

    Lepke, ha lehetnék,
    Én nem válogatnék:
    Minden szál virágot
    Sorra látogatnék.

    Illata vonzana,
    Nem csupán ruhája -
    Mezőn ringó szálnak
    Is lehet varázsa.

    Erdő, hogyha lennék,
    Meseerdő lennék,
    Minden öreg fámmal
    Szép mesét susognék.

    Így kúrálnám lelkét
    Irigynek, sóvárnak:
    Leljen békességet
    Beteg önmagának.

    Bíró, ha lehetnék,
    Igazságot tennék,
    Civakodók között
    Néha szét is vernék.

    Kezemben a mérleg
    Papzsák sosem lenne,
    Balra, avagy jobbra
    Kicsit sem billenne.

    Nép vezére lennék,
    Hordóra nem állnék,
    Vizet prédikálva
    Részeggé nem válnék.

    Nem nézném a népet
    Gyereknek, babának,
    Értem áldozható
    Bábu-katonának.

    De csak költő vagyok,
    Sokat nem ígérek.
    Magam így bíztatom:
    "Míg élek - remélek."



    Bränntorp, 2005. májusán

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.