Apám öröksége
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Nem sok maradt az apámról
    Nekem örökségnek,
    Nem hagyott rám földi jókat,
    Csak a tisztességet.

    Pénzt, palotát másnál látott,
    Irigy sem volt érte -
    Amit becsülettel kapott,
    Azzal ő beérte.

    Nem mondom, hogy nem fájt soha
    Szegénynek a lelke.
    Jól tudtuk azt mindannyian:
    Többet érdemelne.

    Ha valaki megbántotta,
    Csak legyintett rája:
    "Majd az Isten elintézi -
    Nála a számlája!"

    "Nézd csak Rómát! - mondta sokszor-
    Mily rút lett a végzet,
    Erkölcse, hogy lehanyatlott,
    Sorsa az enyészet.

    Hiába hullt csaták során
    Hős fiai vére.
    Népirtás lett és gyalázat
    A dőzsölés vége!"

    Egyenes volt s szegénységét
    Glóriaként hordta.
    (Árulóként, talpnyalóként
    Jobb lett vón` a sorsa.)

    Istenhite volt-e nagyobb,
    Vagy a büszkesége
    Volt az, ami szorította
    Hitre, tisztességre? -

    Nem gondoltam sose végig.
    Büszke voltam rája.
    Intelmeit ma is őrzöm,
    S hajlok a szavára.

    Könyvek mellett jussul hagyta
    Nékem még e pár szót:
    "Magyar-voltod sose feledd,
    S őrizd azt a zászlót!"



    2006.januárján

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.