Az ősz nemzete
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Öngyilkos nép ez, víg tavasszal.
    Dagadó, büszke öntudattal
    Járván a táncot, emelt fejjel
    Hirdetve: nincs több, különb ember.

    Vad, hősi múlttól ittasulva
    Gőggel tekintve jobbra-balra,
    S csak ráhagyva a forró nyárra,
    Hogy köddé váljon glóriája.

    Kapkodva aztán fűhöz-fához,
    Imádkozni a fél világhoz,
    Az ámulattól rosszul lenni,
    A kértnél mindíg többet tenni,

    A nagyobb koncért tülekedve
    Barátot, testvért elfeledve
    Megtagadni egy ezredévet,
    Ha így kívánják újabb népek,

    Kiknek dícséretére vágyva
    Sor kerül majd a végső táncra.
    Búcsút intve tavasznak, nyárnak,
    - Varázsa van az elmúlásnak -

    Ügyelve még egy méltó " jaj"-ra,
    Lehullani a rőt avarra.
    Vétkéért szánom, sorsát féltem:
    Az ősz nemzete az én népem.



    Norrköping, 2005. novemberén

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.