Egy év után így panaszkodván
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Belepte a mezőt a dér,
    Szegény székely, hogy útra kél.
    Vállra kerül tarisznyája,
    Nincs már néki maradása.

    Háza helyét ki vigyázza?
    Tán csak Isten gondol rája.
    Szél elhordta, víz elmosta - Ez maradt a székely sorsa.

    Jaj, király úr, István testvér,
    Miért, hogy így rendelkeztél?
    Őrzők vagyunk ezer éve,
    S maradtunk, mint oldott kéve.

    Szabad székely, Csaba népe
    Haza megy most - szolgabérre,
    Várva Isten segítségét,
    Kemény szívek enyhülését.



    Norrköping, 2005. december 5-én

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.