Esdeklés a Jézuskához
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Édes Kicsi Jézus! A már megszületett emberek világában a gyerekek ilyenkor levelet írnak Neked. Nem tudom, hogy jobb-e nekik - én tudom, hogy így is megértesz . Majd, ha én is földi gyerek leszek, biztosan küldök majd kívánságlistát, de az anyukám szíve alatt csak beszélgethetek Veled. Ott kinn, a világban milliók várják érkezésed és imádattal vesznek körül. S Te mosolyogsz rájuk, feledve, hogy valamikor ezeknek az embereknek az elődei üldöztek, s ki is gúnyoltak Téged. Te ragyogsz és szeretetet árasztasz, még azokra is, akik most is elfordulnak Tőled. Biztosan tudom, hogy az én anyukámat is megsímogatja a mosolyod. Tudod, ő nagyon sokat szenvedett.

    Messze, tengeren túli hazájában őt is üldözték és bántották. A sok szenvedést nem bírta elviselni és vándorlásra kényszerült. Ide menekülve, úgy tűnt: megpihenhet. Szállást adtak neki, enni is kapott - de nem ígérték, hogy örökre itt maradhat. Rettegett és végtelenül szomorú volt. Hát azért ápolták, segítették, hogy majd újabb bántalmakat kelljen elviselnie? Elkeseredésében megint bújdosásra adta a fejét. Akkor találkozott egy jó emberrel, aki megszerette. "Ne menj tovább - mondta neki -, nálam otthonra lelsz! És nekem is nagy szükségem van rád." És igaz, hogy az anyukámnak az nem volt jó, hogy elbújva kellett élnie, de boldogok voltak együtt. Később ő lett az én apukám és attól kezdve még boldogabbak voltak. Aztán hírül vették, hogy már nem kell rejtőzködnie az anyukámnak sem, mert azok a nénik, akik vissza akarták őt küldeni messzi szülőföldjére, most másképp látnak sok mindent. S nem fognak rá haragudni sem, amiért elbújt előlük. Anyukám hát jelentkezett náluk, velem együtt, akit már sokan észrevettek, mert egyre gömbölyűbbre feszítettem az ő testét. A nénik nem is haragudtak, csak azt mondták, hogy majd a bácsik eldöntik: mi legyen velünk. A bácsik meg azt mondták, hogy nem maradhatunk az apukámmal, hanem menjünk anyukámmal vissza az ő országába és az ottani bácsikat kérjük meg rá, hogy engedjenek ide vissza bennünket. Anyukám sírva fakadt: "Miért is hittem el, amit mondtak?"

    Én is félek, mert azok a bácsik, akik ott őt bántották, hogy engednék vissza őt ide és mit csinálnának velem? És az apukám egyedül maradjon és ne lásson engem, amikor a világra érkezem? S talán én se ismerhessem őt soha? Édes Jézuska, Neked szólok most és kérlek, hogy segíts rajtunk! És mondd meg nekem, miért van az, hogy a nénik és bácsik, akik ilyen dolgokban döntenek, mind olyan szigorúak? Anyukám azt mondta, hogy ridegek, de apukám barátai más szót használtak. Kegyetlenségről és szőrösszívűségről beszéltek. Mondd, mit jelent az, hogy szőrösszívű? A kegyetlenséget a szomszéd házban lakó apuka emlegette, akinek a már megszületett nagylánya egész nap csak fekszik az ágyban, nem beszél és nem is eszik, amiért - úgy tűnik -, nekik el kell hagyniok új barátaikat s vissza kell menniök a hazájukba, ahonnan a halál elől futottak ide. És nem hiszik el nekik azt sem, hogy a nagylány ebbe betegedett bele. A furcsább szót meg egy olyan bácsi mondta, aki azért jött el abból a közeli országból, ahol ő született, mert megverték, amiért olyan nyelven beszélt, amit ő az anyukájától tanult. Igaz, ő először nem ide akart jönni, de a "másik hazában" (így mesélte ), ahol mindenki az anyukája nyelvén szólt, meg azt kérdezték tőle hogy :"Mit keresel te itt? Te nem vagy közibénk való és nekünk nincs is szükségünk rád!" Mondd, édes kicsi Jézus, hát milyenek ezek a nénik és bácsik? Anyukám azt gondolta tegnap, hogy csak a zsebük van teli, a szívük üres. Akkor én nem akarok soha gazdag lenni, mert nem szeretném, hogy én is ilyen legyek. Apukám meg azt gondolta tegnap, hogy Neked volt igazad, amikor azt mondtad, hogy "könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdag embernek bejutni a menyországba". Meg azt is gondolta, hogy aki mindíg több és több hatalmat kap, az gyorsan elfelejti, hogy kiknek köszönheti mindezt. Lehet, hogy nem pontosan emlékszem az apukám gondolataira, de ezt nézd el nekem, hiszen én még nem a földi világban élek és bocsásd meg nekem azt is, ha úgy gondolom, hogy egy ilyen világban Te sem érezheted jól magad! Így hát, kis Jézuska, Te is gondold meg alaposan: akarsz-e újra megszületni, megérdemlik-e az emberek, hogy eljőjj közéjük?!

    Ha mégis-mégis eljönnél, ugye, segítesz rajtunk? S ha még kérhetnék Tőled valamit: hát segíts ezeken a néniken és bácsikon is, hogy az a sok szőr, ami a szívüket borítja, lehulljon - mert az biztosan rossz nekik! Hiszen attól nem tudnak úgy érezni, ahogy egy igazi Embernek kellene...

    A csodaváró gyermek könyörgését lejegyezte és maga is szépen kéri a Jézuska segítségét minden boldogtalan apróság nevében:

    Norrköping, 2005. decemberén

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.