Hanna és a Nyúl
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Legidősebb unokám színészgyerek. Egyke lévén, s mert mindkét nagymama messze lakik, sokat tartózkodik felnőttek között - néha a kulisszák mögött is. Ennek ellenére ( vagy talán épp emiatt ) rendkívüli naív kislány, aki szinte görcsös ragaszkodással hisz mindenben, amit szülei, nagyszülei korosztályától hall. Ennek ellenére - írom - , hiszen a színház világában sokszor hangzanak el a hétköznapiaknál erősebb kifejezések. Vagy éppen ezért - gondolom - , mert a lábuk alatt csetlő-botló apróság tiszta gondolatainak megnyilvánulásai talán pont ezeket a hittel játszó embereket hatották meg, olyannyira, hogy meghatottan őrizték a gyermeklélek tisztaságát.

    Az idő azonban Hanna fölött sem állt meg, s az iskoláskorral beköszöntött a saját korosztálya különféle képviselőivel való huzamosabb együttlét is. A betűvetés csodáival párhuzamosan sok, eddig még nem hallott hír jutott el szegénykémhez. Hamarosan rá kellett döbbennie, hogy minden gyerek más környezetben él és sokan gondolkodnak másképpen. A szülők, nagyszülők és csemeték kapcsolata sem egészen olyan, mint a saját rokonságában. Magyarán: erősen működik körülötte a felvilágosítás. Ettől aztán időről időre megbillen, de (szerencsére ) mindig az édesanyjához fordul kérdéseivel. Az idei telet már nem úszta meg dilemmák nélkül. A Mikulás és Jézuska munkálkodása óriási kérdés lett számára. Miután lépten nyomon firtatták és bizonygatták előtte azok nemlétét, könyörgő tekintetét mamájára fordította: " Anya, igazán, de igazán mondd meg nekem: van-e Jézuska és ő hozza-e az ajándékot? Nekem aztán nyugodtan megmondhatod az igazat, tudod, hogy úgy sem fogom senkinek elárulni." Lányom arca lángba borult: "Tudod, Kicsim, hogy van. És annak, aki hisz benne, tényleg ő hozza az ajándékot." "Akkor jó! - sóhajtott megkönnyebbülten a kislány, majd áldott jó szíve azonnal meg is sajdult - De szegény Lea ( emlékezett kis barátnőjére ) így mindig csak azt kaphatja karácsonykor, amit a szülei vesznek neki." Az esetet mindannyian megkönnyeztük, majd megkönnyebbülten el is feledkeztünk róla. Az idei tavasz azonban újabb fejtörést okozott. Mama és lánya együtt járták a boltokat, ahol is Hanna szeme megakadt egy mesebeli áron ajánlott csoda-játékon. Ő ezt úgy, de úgy szeretné - sóhajtott fel epekedve. A nagy számokkal még nem lévén tisztában, édesanyja elmagyarázta neki, hogy mi mindent lehetne ennyi pénzért venni s hozzá tette, hogy ő ennyit igazán nem keres. "Jó, értem - alkudozott az unokám - Nem is kértem, hogy Te vedd meg. De a Nyúl igazán megtehetné." "Szerintem a Nyúlnak sincs ennyi pénze ."- hangzott az elutasító válasz. "De van. A Nyúl gazdag"- tiltakozott Hanna. "Miből gondolod ?"- kérdezte a lányom, mire egyetlen határozott választ kapott :"Tudom." Majd rövid hallgatás után jött a magyarázat: " Sok pénze lehet, hiszen annyi gyerek van és ő mindnek visz ajándékot." "Hát, épp azért nem lehet gazdag, mert olyan sok gyerekre kell gondolnia és szétosztogatja mindenét." - ellenkezett az anyja. Pár percig szótlanul ballagtak egymás mellett. Aztán a kicsi belekapaszkodott a mama kezébe: "Akkor is gazdag." Majd töprengőre váltott: "Szerinted honnan lehet a Nyúlnak annyi pénze ? Mit dolgozik, hogy annyit keres ?" "Nem tudom, - gondolkodott el Ildi a kérdésen - de az biztos, hogy nem olyasmivel foglalkozik, mint mi. Talán tojásfestéssel. S lehet, házhoz is viszi a gyártmányait. Az is előfordulhat, hogy szállító-vállalata van." "Igen! - ragyogott fel a hamvas gyermekarc - Biztosan házhoz visz mindent. De akkor sok borravalót is kaphat. Azért olyan gazdag. Látod, mondtam, hogy megveheti nekem ezt is, ha akarja. Csak hát - tárta szét lemondóan a kezét a nagyok beszédjére is mindig odafigyelő nyolcéves - a Nyúl sem mindig igazságos a gyerekekkel. Pedig hosszú verset mondanék neki. És hallottam, hogy vannak országok, ahol a felnőttek nem kiabálhatnak a gyerekekkel, meg nem is verhetik meg őket. És azok az emberek, akik ezt nem engedik meg, nem tudnának szólni a Nyúlnak, hogy több ajándékot is hozzon ? Hátha rájuk hallgat."

    Én is sok mindenről hallottam már, de a Nyúl-ombudsman intézménye újság számomra. Gyakorló nagymamaként kérem, ha valaki ismeri a címét, közölje velem!

    Székesfehérvár, 2004. Nagycsütörtökén

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.