A határon túli magyar irodalom hete
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    A hagyományoknak megfelelően az idén is szeptember 23.-tól 28.-ig kerül megrendezésre Székesfehérváron a határon túli magyar irodalom hete. A kedd esti közös, hangulatos vacsora utáni baráti beszélgetést könyvbemutató követte a Szt.István Művelődési Házban. A méreteiben táncpalotának is megfelelő Szt.István terem zsúfolásig megtelt a város és a megye érdeklődő, irodalmat szerető és művelő közönségével.

    A másnapi előadássorozat hallgatóságából a fiatalabb generáció ugyan hiányzott ( egyidejűleg pedagógus-konferencia is zajlott a városban), a megjelentek viszont értékelték a nívós műsort. A megbetegedett Kalász Márton Magyar Írószövetségi elnök s az egyéb elfoglaltsággal leterhelt Spányi Antal római katolikus megyéspüspök helyett Bobory Zoltán, mint a Szt.István Művelődési Ház elnöke köszöntötte a résztvevőket.

    Ezután következtek Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökének üdvözlő szavai, aki röviden méltatta az internetes irodalmat is.

    Dr Arató Antal,a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár címzetes igazgatója átadta a tavaly meghirdetett "Fel, Fehérvárra" c. irodalmi pályázat nyerteseinek díjait. A gyergyószentmiklósi Gál Éva Emesének a fehérvári századról szóló verse, a kassai Gál Sándor és a mezővári Vári Fábián László fehérvári megemlékezései már megjelentek a helybéli Hírlap hasábjain is.

    Ezt követte Pomogáts Béla "Konfliktusok és megbékélés" című érdekfeszítő előadása . A megbékélésre, közeledésre történt írói jószándékot a politika, a politikusok mindíg tönkre teszik - hirdette. Főleg Erdély vonatkozásában beszélt, hiszen születése, származása ( érzésem szerint szíve-lelke) főleg az ott történtekhez kötik. A szláv tenger hullámsírja ellen evickélő, monarchiabéli magyarság Wesselényitől kezdve Tisza Istvánon át Ady Endréig időben és érthetően megpróbált kezet nyújtani a magát latin származásúnak tartó románságnak, de ezek a kísérletek mindíg csúfos kudarccal végződtek. S később is, ha a haladó román irodalmárok készségesnek is mutatkoztak erre, a politika megbuktatta a kísérleteket, például 1935-ben, amikor a tervezett együttműködést az akadályozta meg, hogy az ottani hatóságok Babits Mihálytól tagadták meg a beutazási engedélyt. Úgy tűnik, hiába a személyes barátság is, ha a politikai gőzhenger sikeresen működik. Pedig nem kellene mindent a politikának irányítania ! Az irodalom befolyásolhatná mindezt. A középeurópai népeknek közeledniök kell egymáshoz és ennek egyik lehetősége lenne, ha jeles irodalmi képviselőiket párbeszédre hívnánk.

    Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője arról beszélt: "Van-e magyar jövő Kolozsváron". A kisebbségi sorsról, mint életformáról, a magyarellenes nacionalizmusról és az anyaország elszívó erejéről szóló szomorkás, de megfontolt, visszafogott szavai mindannyiunkat gondolkodásra késztettek. A mondandójába beleszőtt Bánffy- és Makkai-idézetek hallatán sokan rádöbbenhettek: ma is hasonló a helyzet, mint a múlt század 20-as éveiben. A mára alig 20 % alá csökkent kolozsvári magyarság mégis avval büszkélkedhet, hogy falai között 4 Kossuth-díjas él és a legfiatalabb József Attila-díjas is itt dolgozik.A Korunk, Helikon, Erdélyi Múzeum, Napsugár, Szivárvány könyvkiadók fémjelzik a magyar alkotók neveit s a középiskolások számára meghirdetett irodalmi pályázatok munkái bíztató folytatást ígérnek.

    Balla D. Károly, a József Attila-díjas ungvári alkotó a szépen alakuló magyar-ruszin irodalmi kapcsolatokról számolt be, kiemelve a "leghűségesebb nép" és a kárpátaljai magyarság közös, fájdalmas sorsát.

    Demény Péter , fiatal kolozsvári író előadása "Ha ütnek, ordíts legalább ?" címen a lehetőségekről, a megteremtendő, vagy megteremthető szabadságról szólt. A függésről, függősségről valló mondatok elevenünkbe vájtak.

    Sebestyén Mihály , a Szépirodalmi Figyelő szerkesztőjének eszmefuttatása az "Erdélyben boldogulni, avagy látlelet a kisebbségről" alcímet viselte. Elgondolkodtató mondanivalójával Teller Edére is emlékezett, nem csupán saját családjának megduplázott kisebbségére. Magyar zsidónak vallotta magát, ebben a sorrendben, ahogy neves rokona is , hiszen asszimilálódni is csak egyszer képes az ember - vesse , vagy vezérelje bárhová a sorsa. Az ember, a tudós, a művész, aki esténként Arany Jánost olvas, vagy olvastat magának, nem is lehet más, mint magyar és ez a beismerés számomra felért egy hitvallással.

    Román Károly székesfehérvári irodalomtanár és kritikus Bajor Andor "Pelargónok, sidók és örmények Valdemarinóban" c. művének méltatása fejezte be a nívós estet. Az emberi ostobaság nem nemzetiségek szerint oszlik meg, jelen van az mindenütt. A politika szekerébe fogott Pegazus is nevetséges. A nemzet karakteréhez pedig szorosan hozzá tartozik az irodalom is, mely egyben tükröt is tart a "látók" elé, bár a látvány sokszor nem csupán groteszk, de fájdalmas is. Valdemarinó pedig oly közel van hozzánk ! S az őslakosok (mint a kurdok) elszórtan élve 5 ország területén , összefogás nélkül nem maradhatnak fenn. Számunkra, sokunk számára talán ez volt a mai nap mottója is....

    A hangulatos belvárosi séta, műemlékek megtekintése után az este a város polgármesterének, Warvasovszky Tihamérnak és Szabó Gábornak, a Fejér Megyei Közgyűlés elnökének köszöntőjével fejeződött be. A fogadás után sokan pilledten dőltek álomra, fáradtan a hosszú úttól s felkészítve magukat a holnapi író-olvasó találkozóra, a tanácskozás folytatására.

    Szeptember 25.-én reggel 9 órakor folytatódott a Székesfehérvárion megtartott nagyszerű rendezvény.Reggel 9 órakor a vendégek író-olvasó találkozókon vettek részt, könyvtárakban és iskolákban. Amolyan "rendhagyó irodalom-órák" voltak ezek,az fjúság nagy örömére és remélhetően épülésére is.

    A délutáni tanácskozáson elsőként Kontra Ferenc, az Újvidéki világhálós Magyar Szó szerkesztője mutatta be a Kilátó c. mellékletet.Majd beszámolt arról, hogy a kanizsai írótábor szerb alkotókat is fogad.Számukra a többnyelvűség és egymás fordítása természetes.Megemlítette, hogy minden nemzet fordítóinak joguk van azt tartani egy másik nép írói, költői közül azt tartani nagynak, akit lelkileg és nelvileg a legközelebbnek éreznek magukhoz. Előadása a "Magyar irodalom, mint identitás" címet viselte.

    Gál Sándor, a József Attila-díjas költő, publicista Kassáról érkezett.Történelmi visszaemlékezésének lényege a következő volt:Ajánlatos megérteni szomszédaink gondolkodásmódját, ha azzal nem is értünk egyet. Hiszen az események minden érdekelt, érintett fél számára mást jelentenek. Maszarik, Benes híveinek Trianon dicsőséges visszaszerzést,az Árpádék által elfoglalt Kárpát-medence után - nekünk országvesztést és nemzeti tragédiát egy elvesztett és nem általunk kezdeményezett háború megtorlását 1000éves államiságunk után. Benesék országában az igazi nemzet a cseh volt, a magyar és szlovák majd azonos számban élt. A meghirdetett 30éves gazdasági törvénnyel a telepeseket beékelték a magyar, német lakósok közé, s a híd szerepét vállalók éneke süket fülekre talált. Pedig felnőtt egy haladó gondolkodású értelmiség, de a humánum csatát vesztett. Főleg 1945 után, amikor az abszolut elnyomás, kitelepítés, földarabolás kezdődött. A reszlovakizálás,deportálás iszonyú méreteket öltött. A Kassán negyedmillióról 8000-re csappant magyarság iszonyú tükre mindennek. A 80-as évekre 250 magyar iskola zárta be kapuit, Szlovákia( a valamikori magyar Felvidék) 1 milliós lélekszáma már 1948-ra 350.000-re fogyott. A cseh és szlovák államszövetség szétbomlása után csak a múlt elkövetett bántalmairól szóló nyíltság lett nagyobb - az elnyomás megmaradt. Az Európai Únió megoldja-e fájó problámáit az itt élő nagyarságnak, kiemeli-e az "elsüllyedt hidat" - ki tudhatja ? Előadását két csodálatos, az idős korról és az elmúlásról szóló költeményével zárta.

    Láng Gusztáv szombathelyi főiskolai tanár igen alapos előadása az erdélyi magyar irodalomban lévő román-magyar viszonyról szólt. Történelmi, irodalmi visszatekintései mintegy magyarázatként is szolgáltak a mára kialakult helyzetre. A transsylvánizmus, mely azonban csak az államalkotó , későbbiekben polgárosodó 3 nemzetre volt érvényes, a közben szinte észrevétlenül felnőtt románság, a mellettük lévő, Erdélyt régóta bekebelezni szándékozó 2 kis román állam - mind ismerős téma számunkra (ha sokáig tabu is volt , B.K.). Az előadó utalása Mikes Kelemenre, aki ura, II.Rákóczi Ferenc halála után SZÉKELY népviseletet ölt,nem MAGYART, a partiumi Pázmány Péter említése mind a transsylvánizmus megerősítései voltak. A Bánffy Miklós, Kós Károly irodalmának,említése, szemléletüknek, tisztánlátásuknak bizonyítása pedig rávilágítottak multbéli nagy vakságunkra, vétkesen könnyelmű viselkedéseinkre. Hiszen a nemzetté alakult erdélyi románaság irodalmárokat is szült és evvel egyidejűleg megnövekedett az ő identitástudatuk is, melyet időben észre kellett volna vennünk. Amikor ez a nép már nem csupán jogokat akart, de elszakadást is - már kései volt a feleszmélés.

    Szakolczay Lajos, budapesti irodalomkritikus témája a "kettős kötődés" volt, melyet a multbéli hivatalos magyar irodalompolitika valahogy így képzelt el: Légy egyformán hű nem csupán magyarságodhoz, de szocialitsta hazádhoz is! Valahogy egyáltalán nem szándékoztak észrevenni az idegen állampolgárrá degralálódott magyar írók szenvedéseit, a lírájukból kicsengő figyelmeztetéseket. Pedig - hivatkozott Reményik Sándorra- az ország csak test, a nép a lélek (és lélek nélkül a test csak porhüvely B.K.). Igaz, hogy 1945. után eljött az egymásra figyelés lehetősége, de a "testvériség" eszméje nem szeretet, csak internacionalizmus. A költőbarátságok enyhíteni tudják a fájdalmas ellentéteket.

    Az Újvidékről érkezett Toldi Éva "A nemzetek együttműködéséről alkotott kép a vajdasági irodalomban" címen Varga Zoltán Indián regényét méltatta. Az őslakosról mesélt, aki azt mondja: "nem vagyunk már annyira modokok, mint azelőtt". A "fehér ember" azonban nem akarja megismerni sem őket . Rezervátumba kényszeríti hát a modok-indiánokat,akik, rokonaikkal nem tudván együtt élni, visszasírják magukat az újlakosk közé. A kérdés ezután már csak ennyi: békésen,vagy harcban pusztuljanak-e el ? Vesztesek közé születni - micsoda tragédia ! Az ismertetett könyv először folyóiratokban jelent meg, majd 7 év szünet után került nyomdába. Történelmi regény a "Vajdaságban" hiányzik. A 2 világháború között a cenzura mindenkire vonatkozozott, az adminisztráció megkeserítette az alkotók életét. A nemzetek közti megbékélést elősegítő művészek sorsa 1945 után pedig egyre nehezebb. A nemzetek különbözősége és együttélése, a vallás - mind tabu, a pártfegyelem még a nyomdákban is iszonyatosan erős. A közelmúltban kirobbant balkáni őrülettel azonban az irodalom egyre inkább a valóság felé fordul. Elmélyedés jellemzi, de egyúttal elszigeteltség és elszigetelődés is.

    Az előadást a kárpátaljai születésű Stumpf Benedek András hozzászólása zárta, aki szűkebb hazája "önvédelmi reflekszéről", a demográfiai hullámról beszélt. Hiszen a szovjet hatalomban kivégzett, deportált, munkatáborokban elhunyt magyarságnak az ész szabálya szerint rég el kellett volna tünnie. "S a nép, az istenadta nép" lélekszáma robbanásszerűen megsokszorosodott. Az "üsd a magyart" - vezényszó ellenére, a ruszinnal karöltve él. A magyar irodalmárok műfordításra vállalkoztak, nem szálltak be politikai uszításokba, az ukrán államhatalom alatt sem. A ruszin alkotók részéről pedig egyértelmű a magyarsághoz való közeledés, a kárpátaljaiság-tudat.

    Az előző napról szóló tudósításomban megemlített "leghűségesebb nép" - felszólalás is Benedek András nevéhez fűződik.A név-elírás korrigálása mellett ezennel szíves elnézést kérek.

    A tartalmas délutánt könyvvásár, dedikálás fejezte be.

    Szeptember 26.-án reggel 9 órakor vette kezdetét a világhálón terjesztett irodalom s az ezzel kapcsolatos teendők, problémák megbeszélése. Kimeríthetetlen témakör ez, a vélemények is eltérőek, életkortól és néha anyagi feltételektől is függetlenül. Van, aki egyelőre még idegenkedik a "drót"-tól - mások elképzelhetetlennek tartják, hogy alkotásaikat tollal, ceruzával vessék pappírra. A szerkesztők, kiadók munkája százszorta könnyebb, ha nem kell kéziratokon átrágniuk magukat, a diskett leolvasása egyszerűbb megoldás. Ugyanakkor sokunkban viszolygás van az elktromos könyvekkel szemben: a kézben tartható, lapozható, papírszagú olvasmány több élményt nyújt. Azt viszont mindannyian tudjuk, hogy a távoli jövőben már nem célravezető a hagyományos könyvkiadás. A határokon átívelő kapcsolatok, irodalom terjesztése, rögzítése ( ennek esetleges buktatóival együtt ) , nem utolsó sorban az azonnaliság - mind megannyi érdekes probléma, mely ennek a a késő délutánba nyúló tanácskozásnak ( ha úgy tetszik vitának is) témája volt.

    Moldován István, az OSZK Magyar Elektronikus Könyvtár Osztályának vezetője lelkesen számolt be a határon túli kezdeményezésekről. Erdély és a Kárpátalja mellett megemlítette a hollandiai Mikes-kört, a svédországi Tar Károly jelentkezését.

    Onagy Zoltán , a Terasz irodalmi szerkesztője is arról szólt, hogy "egy korszak lezárult", a jövő az interneté.

    Gergely Edit "Drót a versben" címmel tartott érdekes felolvasást saját világhálós munkájáról.

    Hizsnyai Zoltán Pozsonyból a hálózati identitásról beszélt.

    A zentai Beszédes István viszont a a buktatókra is felhívta a figyelmet.

    A már-már fárasztó tanácskozásnak, vitadélutánnak a rendező Arató Antal és Bobory Zoltán vetett véget a jövő évre szóló kedves meghívással és egy hangulatos, minden esetleges feszültéget feloldó pinceszerre történő invitálással. A Szt.István Művelődési Ház fáradhatatlan elnöke személyesen vezette a vendégeket szállító mikrobuszt a Velencei tó melletti hatalmas pincébe, majd haza, a fehérvári szálláshelyre. A szombat közös kirándulással, majd a "Fehérvári Vígasságok" megtekintésével telt . Volt itt is néznivaló bőven, hiszen a székiek kirakodóvására mellett kékfestő- és lenvászonruhák, tarka cserépedények és posztó- kabátkák látványa is gyönyörködtetett mindnyájunkat. Vasárnap, szeptember 28.-án került sor a hazaindulás előti búcsúzásra, melynek során sokszor hangzott el reménykedőn: "Jövőre, Veled, ugyanitt !"

    P.S.: A rendezvényen elhangzott pár szép vers is, az írók saját tolmácsolásában. A tudósító elnézést kér, amiért nem ezekből idéz, hanem az egyik meghívott előadó személyesen átadott kötetéből. Ha egyszer ez áll hozzá lelkileg a legközelebb !


    Stumpf Benedek András:
    Barbárok

    Vagy menjünk vissza Napkeletre ?
    Lassan úgyis besárgulunk -
    Ujguriában szemlét tart felettünk
    Vontszemű, bölcs Hadurunk.

    Tál rízs, csésze tea,
    Az embert ott is etetik.
    ( Csak itt már az első
    Gyereket is büntetik.

    Túlnépesedtek az Indiák,
    És éheznek Szomáliában.
    Bölcs bankárok döntik el,
    Ki szüljön Pannóniában !)

    Sokunkat hazánk elhagyott,
    S vendégünk csak a Duna -
    Miránk már vár a Tien-san,
    A kihalt népek rezervátuma.

    -----

    Meghívott előadók, felkért hozzászólók:

    Andrassew István (Budapest) író, szerkesztő
    Antal Erika (Marosvásárhely) újságíró, a Krónika munkatársa
    Balla D. Károly (Ungvár) József Attila-díjas költő, író, az UNGPARTY főszerkesztője
    Benedek András,S. (Budapest) költő, irodalom-és művelődéstörténész
    Berniczky Éva (Ungvár) novellista, gyermekíró
    Beszédes István (Zenta) költő, a ZETNA (Magazin a Vulkán Alatt) szerkesztője
    Demény Péter (Kolozsvár) író
    Ferenczes István (Csikszereda) József Attila-díjas író, költő, a Székelyföld főszerkesztője
    Gál Éva Emese (Gyergyószentmiklós) költő, grafikusművész
    Gál Sándor (Kassa) József Attila-díjas költő, publicista Gálfalvi György (Marosvásárhely) író, irodalomtörténész, a Látó főszerkesztő-helyettese
    Gergely Edit (Gyergyószentmiklós) író, költő, ujságíró, a TERASZ székelyföldi tudósítója
    Horváth Csaba (Ungvár) könyvtáros
    Kalász Márton (Budapest) kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító, a Magyar Írószövetség elnöke
    Kántor Lajos (Kolozsvár) József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, esszéíró,a Korunk főszerkesztője
    Kontra Ferenc (Újvidék) költő, író, műfordító
    Láng Gusztáv (Szombathely) irodalomtörténész, főiskolai tanár
    Moldován István (Budapest) az OSZK Magyar Elektronikus Könyvtár Osztálya vezetője
    Onagy Zoltán (Esztergom) író, a TERASZ irodalmi szerkesztője
    Péntek Imre (Zalaegerszeg) József Attila-díjas költő, a Pannon Tükör főszerkesztője
    Pomogáts Béla ( Budapest) József Attila-díjas irodalomtörténész
    Román Károly (Székesfehérvár) tanár, irodalomkritikus
    Sebestyén Mihály (Budapest) költő, a Magyar Műhely és a Szépirodalmi Figyelő szerkesztője
    Szabó Géza ( Kolozsvár) a Korunk szerkesztő-bizottsága tagja, az ERDÉLYI ÍRÓK.TERASZ.HU szerkesztője
    Szakolczay Lajos (Budapest) József Attila-díjas irodalom- és művészetkritikus,a Kortárs rovatvezetője
    Tari István (Óbecse) költő, író, publicista
    Toldi Éva (Újvidék) irodalomtörténész, kritikus
    Vári Fábián László (Mezővári) József Attila-díjas költő, néprajzkutató, az Együtt szerkesztőbizottságának elnöke

    Virtuális vendégek voltak:
    Gergely Tamás (Stockholm) író, újságíró, a CAFÉ (STOCKHOLM) szerkesztője www.transycan.net/cafe
    Sall László (Göteborg) költő, a Két Évszak alapító szerkesztője http://hem.fyristog.com/sall/laszlo/irodalom6/index.htm



    Székesfehérvár, 2003. szeptember 29.

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.