A jávorszarvas jóslata
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Kire vadásznak, akit ölnek,
    Királya voltam én e földnek,
    Ki égzengéstől meg se retten:
    Uralkodásra így születtem.

    Előttem hason csúsztak-másztak
    S míg nekem hódolt minden állat,
    Deli termetem úgy dícsérte,
    Mintha jutalom járna érte.

    Szarvam hegyén a holdat hordtam
    S árnyék volt csupán, mit tapodtam.
    Ha ítélkeztem, akkor öltem -
    És bíró nem volt énfölöttem.

    De jött az EMBER. S nincs már rangom.
    És kinek zene volt a hangom,
    Arcán torz vigyor az útálat:
    Nem vagyok több, csak "púpos állat".

    Bújkálok én, ki sosem féltem.
    A homályban, míg lopom éltem,
    Szép erdeimben vígan csörtet
    És bitorolván mind e földet,

    Vadászik rám az emberhorda.
    De púpját ő is magán hordja:
    Ha majd magát is levadászta,
    Lesz még itt szükség új királyra.



    Norrköping, 2002. november
    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.