írta Bartal Klári író és költő a HUNSOR munkatársa |
![]() | |
Hitem is lassan fakóvá kopott. Valami konok hinni-akarással Őriztem mégis tisztán templomod. Most itt térdelek jászolod tövénél, Csodára lobban száraz két szemem S ha sírni tudnék végre önfeledten, Úgy megköszönném, Gyermek-Istenem. Meggyötört lelkem felemelem hozzád. Mi izzik benne csak Te láthatod. A lázadásba belefáradt lányod Tudom, Uram, hogy meg is válthatod. 2003. december írta Bartal Klári Webmaster
& creative development: Kormos
László., |