írta Bartal Klári író és költő a HUNSOR munkatársa |
![]() | |
Újszülött sír a jászolban. Meleg anyaölből fázva Érkezett a zord világra. Anyukája nagyon fáradt -Vetne neki puha ágyat-, Józsefébe kapaszkodva Betakarja könny-, s mosolyba: "Kis Jézuskám, édes kincsem, Látod, még pelenkád sincsen. Siettünk s messziről jöttünk, De jó, hogy itt vagy közöttünk! Lesz párnád is, gúnyát varrok, Csak egy kicsit elszunnyadok. Aludj Te is, tente, drága, Csitulj el, lelkem virága!" József szíve összeszorul Mária, hogy reá borul: "Jó emberek, segítsetek- Sok gonddal jár a szeretet!" Rongyos pásztor juhot terel, Bari Jézuskára lehel, Melegíti boci, gida - Elszenderül Isten fia. Napkeleti bölcs királyok! A kis Jézus nevet rájok: Ajándékuk tömjén, mirrha -Arany is jut a jászolba-, Amit egyikük se adott, Hiába gazdagok, nagyok, Megadta azt szegény s állat: Meleget a kis királynak. Norrköping, 2005. decemberén írta Bartal Klári Webmaster
& creative development: Kormos
László., |