Katonadalok 1.
    összeszedte: Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


vissza a HUNSOR címlapjára   
    Káposzta, káposzta, téli-nyári káposzta,
    Édesanyám háza nálam nélkül de árva!
    Az van a káposzta csipkés levelire ráírva:
    Érted vagyok, rózsám, három évre katona.
    ( Az I. világháborúból )

    Anyám, anyám, édes-kedves anyám,
    Szedje össze már a csizmám, gúnyám,
    Szedje össze, tegye a postára,
    Most megy a fia hosszú szabadságra!
    ( 1910-ből )

    Eszem-e még szöllőt, kenyeret is lágyat?
    Vetnek-e még nekem puha-fehér ágyat?
    Tűznek-e bokrétát pörge kalapomra?
    Boru-le még szép lány csókkal a vállamra?
    ( Az I. vháború előttről )

    Három éve hervadok a harctéren.
    Megkérdem a csillagokat az égen:
    Megvan-e még, merre van az édes hazám,
    Megismer-e engem az édesanyám?
    ( 1916-ból )

    Fölmegyek a hegyre, fölmegyek a hegyre,
    Lenézek a völgybe:
    Ott látom a babám, ott látom a babám
    A szakasz ele'jbe.
    Szerelvényét szedi, útra akar menni,
    El se gyüttél hozzám, barnaszemű babám,
    Búcsúcsókot kérni.
    ( Az I.vháborúból )

    Erdő, erdő, sűrű erdő, jaj, de sűrű erdő!
    Barna kislány benne a kerülő,
    Én is voltam sűrű erdő kerülője,
    Annak a kis barna lyánynak igaz szeretője.
    ( Az I. vh.-ból )

    Magasan repül a daru,
    Nagyokat is kurjongat.
    Szárnya alól, szárnya alól
    Szabadságos-leveleket hullajtgat.
    Szedjed babám, szedjed,
    Csárdás kalapom mellé tedd,
    Hogy engemet a csárdában
    Arról megismerjenek!
    ( 1914-ből )

    Gyönge a nád, lehajlik a vízre.
    Sír a kislány, elhallik messzire,
    Elhallik az nagy Muszkaországiba,
    Mért is lettem császár katonája?
    ( Békebeli bakanóta háborús változata )

    Ez a kislány akkor szép,
    Mikor koszorú van a fején.
    Elmegy az Isten házába,
    Ráborul a lyányok padjára.
    Csattos imakönyv van a kezében,
    Honvéd bakagyerek jár az eszében.
    Ne sírj, csárdás Juliskám,
    Visszajövök háború után!
    ( 1914-ből )

    Erdő, erdő, bükkfa erdő,
    Nincs is neki széle,
    Kitalál-e valaha még
    A lábam belőle?
    Kis bakancsom minden nyomát
    Levéllel takarja,
    Az én édes kis angyalom
    Más legény akarja.
    ( 1915-ből )

    Szegény baka, rongyos baka
    Térdig jár a sárba.
    Kökényszemű kisangyalom
    Most viszik ma táncba.
    Hadnagy uram, eresszen el
    Csupán csak egy szóra,
    Megölelem s berukkolok
    Első komendóra.
    ( Az I. vh. elejéről )

    Hideg szél fúj édesanyám, adja ki a kendőm,
    Még az éjjel fölkeresem a régi szeretőm.
    Kiállok a kapujába,
    Kibeszélgetem magamat
    Véle utóljára.
    ( 1914-ből )

    Százados múr kiált, százados úr kiált
    A harctéren a bakának.
    Százados úr kiált, százados úr kiált
    A harctéren a bakának:
    "Károly király rézágyúja dörög,
    Muszka, oláh hiába könyörög,
    Hegyen, havon, sáron,
    Az oláh határon
    Verekszik a magyar gyerek !"
    ( 1917-ből )

    Cserfaerdő, öreg cserfaerdő
    Közepibe katona-temető.
    Inkább vónék én is ott alatta,
    Legalább a babám elsiratna.
    ( 1917-ből )

    Károly király, Károly király,
    Ha bevettél bakának,
    Adjál fegyvert, kis bajnétot,
    Hogy üresen ne járjak.
    Szürke sapkám pántlikáját
    Fujdogálja már a szél,
    Köszönöm, babám, köszönöm, babám
    Hogy idáig szerettél.
    ( 1917-ből )

    Fut az oláh, földet se ér a lába.
    Tudja már, hogy honvéd jár a nyomába'
    Viszik a hírt az oláh királynak:
    Nincsen párja a jászkún-bakának!
    ( Szövegváltozat 1917-ből )

    "Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom..."
    Rohamosok a legelsők a világon!
    A vállukon karabély, meg tarisznya,
    Tizenkét szál nyelesgránát van abba.
    Ne sírj, édes kisangyalom,
    Csak a digót verem agyon,
    Pünkösdre meg hazavárhatsz!
    ( 1918 elejéről )

    Széles víz a Brenta vize,
    Keskeny a híd rajta,
    Arra ne menj, honvéd baka,
    Mert leesel róla.
    - Hagyd el, babám, hadd essem mán
    A Brenta vizébe,
    Úgyse lesz a háborúnak
    Tizennyolcba vége!
    ( 1918 nyarából )

    A Főutcán, a Főutcán
    Végigmenni nem merek,
    Mert azt mondják, még azt mondják,
    Hogy szeretőt keresek.
    Nem kell nékem, van már nékem,
    Sötétszemű kis barna,
    Jobb válláról a bal vállára
    Göndörödik a haja.
    ( Az I. vh.-ból )

    Búza, búza, de szép tábla búza,
    Abban virít két szál majoránna.
    Ki fogja azt learatni, ha majd el kell masírozni
    Az ezred után, az ezred után,
    Az ezred után, az ezred után?
    ( A vil .háborúk előtti időkből )

    Utász század ácsolja már a keresztek fáját,
    De sok szőke, barna kislány várja a babáját,
    De csak minden tizediknek gyün vissza ma párja:
    Monte-Grappán, közös sírba hullik a kő rája.

    ( 1918 nyarából )

    összeszedte: Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - Bartal Klári írásai - All Rights Reserved - ., A.D.