- Katonadalok 4.
összeszedte: Bartal Klári
író és költő
a HUNSOR munkatársa
-
Ezt a dalcsokrot Seres András gyűjtötte a Barcaságban. Keletkezésének
idejét nem ismerem, errel vonatkozóan csak a szöveg ad / ahol ad /
felvilágosítást. Dátum helyett itt hát a gyűjtés helyét jelölöm.
Udvaromon hármat fordul a kocsi,
Édesanyám, a kufferom hozza ki, (de)
Hozza ki a behívólevelemt,
Apácáról törölik s nevemet, de nevemet.
Édesanyám fehérre meszelt háza,
Három évig lesz az fekete gyászba, (de)
Három évig lesz az fekete gyászba,
Míg a fia hervad a kaszárnyába.
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem,
Ki nyergeli fel a lovat, ha én nem, (de)
Fölnyergelem aranyszínű lovamat,
Lerúgatom vele a csillagokat.
Édesanyám kiállott a kapuba,
Ott siratja, hogy a fia katona, (de)
Édesanyám, ne sirasson engemet,
Menjen haza, nevelje az öcsémet!
Mer az öcsém nem katonának való,
Gyenge legén, lerúgja ja huszárló, (de)
Huszárlónak sanyarú ja rúgása,
Hazahallszik az öcsém jajgatása.
Apáca
Seprik a szentgyörgyi utcát,
Masíroznak a regruták.
Kik Brassóba, kik Szebenbe,
Kik Bosznia közepébe.
Boszniának közepébe
Két kaszárnya van egyvégbe,
Abban vannak a legények,
Abban búsulnak szegények.
Kihajolnak az ablakon,
Rózsa nyílik csákójukon.
Rózsa nyílik, szegfű hajlik,
Édesanyám szava hallik.
Mi haszna, ha szava hallik,
Ha ja fia masírozik.
Mi haszna, ha szava hallik,
Ha ja fia masírozik.
Tatrang
Megy a gőzös, megy a gőzös, csattog a kereke.
Bús regruták masíroznak benne.
Bús regruták mennek messzi idegenbe,
Galícia hegyes völgyeinek közepébe.
Krizba
Édesanyám rózsafája, én vagyok az ága.
Én vagyok a Károly király második regrutája.
Százhúsz éles nem nyomja a vállam, csak a szívemet a keserű bánat,
Itt kell hagynom a régi babámat, szívemet megöli a bánat.
Krizba
A vonatnak hat kereke sárgára van festve,
Azon visznek, azon visznek engem Vásárhelyre.
Ott vannak az, ott vannak a szebbnél szebb kislányok,
Én magam is betyárosan kacsingatok rájuk.
Bodola
Tepe hegy tetején
Megy a nap lefelé.
Dalolnak a reguták, azok a bús katonák,
A kaszárnya rácsos kapuja felé.
Bemegy a kaszárnyába,
Felül a vaságyra,
Búra hajtja a fejét, hullassa a könnyeit
A vaságy zöldre festett karjára.
Istenem, Istenem,,
Mit kellett megérnem?
Fegyver van a vállamon, bajnét az oldalamon,
Sirathatsz, kökényszemű galambom.
Apáca
Dombon van a fellegvári kaszárnya,
Akármerről fújja a szél, találja.
Fújja a szél, lengeti a kaszárnya tetejét,
Sok jó anya siratja a gyermekét.
Engem anyám egykor sokat siratott,
Mikor engem a bölcsőbe ringatott.
Engem, anyám, ne sirass, köszönöm a nevelést.
Lehajolok s megcsókolom a kezét.
Krizba
Kapitány úr hivat az irodára,
Mért nem jelentkeztem kilenc órára?
Kapitány úr, nem hallottam fújni az alarmát,
Mert a csárdás kisangyalom puhára vetette az ágyát.
Megállj, baka, beteszlek az egyesbe,
Ott látod meg, hogy lesz az ágy megvetve!
Két szál deszka, meg egy sáros huszárköpönyeg,
Látod, csárdás kisangyalom, mi a huszárviselet!
Bodola
Mikor engenm soroztak,
Jobbra, balra forgattak.
Azt mondta a főorvos a másiknak,
Ez a fiú jó leszen katonának.
Engem, babám, ne sirass,
Értem könnyet ne hullass.
Felírták a nevemet a nagykönyvbe,
Három évig ki sem húznak belőle.
Húzd ki, pajtás, a nevem,
Legyen nékem jókedvem.
Míg a nevem a nagykönyvbe találják,
Addig nékem jó kedvem nem találják.
Hosszúfalu
Hej, bíró, bíró, falumbeli bíró,
A két szemed ássa ki a holló!
Nem vétettem én semmit a lányának,
S hej, méges beiratott katonának.
Hej, lányok, lányok, falumbeli lányok,
Katona szeretőt ne tartsatok.
Katonának megfújják a marsot,
S hej, ti meg, lányok, szépen itt maradtok.
Csernátfalu
Megjöttek a behívó levelek,
Könnyes szemmel olvasom a nevem.
Rá van írva mind a négy sarkára,
Tüzér leszek, babám, nemsokára.
Ez a tüzér nem eszik vacsorát,
Csárda előtt nyergeli fel a lovát.
Csárda előtt ül fel a lovára,
Isten veled, falum szép határa.
Apáca
Túr a disznyó, túr a mocsár szélében,
Tartottam szeretőt, de már régen.
Ha tartottam, megszenvedtem érte,
Öreg anyám, édesanyám, ne hányd a szememre.
Indulóra, megállóra fütyöl a masina.
Isten veled, csárdás kis angyalom,
Isten veled, csárdás kis angyalom,
Három évre, hat hónapra el kell masíroznom.
Három évet, hat hónapot rám számolt a császár,
Milyen szépen szól a rigó madár.
De még szebben szól a fülemüle,
Szép vagy csárdás kis angyalom, hogy
váljak el tőled?
Keresik a, keresik a keresztlevelemet,
Még a pap se találja nevemet.
Megkapja azt maga Ferenc Jóska,
Aki engem besorozott harminchat hónapra.
Ürmös
Huszár vagyok, nem pocsolyakerülő,
Oldalamra nem illik a gyíkleső,
Nem hordozom senkinek a megdöglött bornyúját,
Zörgetem a köztársaság ágyúját.
Huszárosan vágatom a hajamat,
Bukarestben nyergelik a lovamat.
Széna-szalma porcióra fel vagyon pakolva,
Gyere rózsám, adj egy csókot az útra.
A huszárnak csókot adni nem lehet,
Mert a huszár nem igaz szívből szeret.
S ha ja huszár igaz szívből, ej, haj, szeretne,
Maga mellé a nyeregbe ültetne.
Gyönge vagy még, kis angyalom, a lóra,
Ugrik a ló, te meg leesel róla.
Hadd el, babám, hadd essek a huszárló elébe,
Csak lehessek a huszár szeretője.
Apáca
De maggos a dorohóji kaszárnya,
Akármerről fújja a szél, találja.
Fújja ja szél, lengeti a magas tetejét,
De sok kislány sirassa ja kedvesét.
Károly kiály, ha behívtál bakának,
Adjál lovat, hogy én gyalog ne járjak.
Ha lovat adsz, adjál szürkét, hej de, ne barnát,
Lányok közül se szeretem a csalfát.
Lemegyek én az Alföldre kaszálni.
Ott fogok én sűrű rendet levágni.
Sűrű a rend attól a sok sárga virágtól,
Attól a sok apácai kislánytól.
Apáca
Sárgarigó azt a nótát dalolja,
Kirukkolás leszen holnap hajnalba.
Kirukkolva készen állok egész nap,
A hátamat töri le ja cakompakk.
Édesanyám sokat intett a jóra.
Ne menj, fiam, a kocsmába borinnya!
Nem hallgattam édesanyám szavára,
Szerencsétlen lettem egy fél órára.
Barna kislány, de fodros a szoknyája,
Talán biza vizita jár magához?
Este biza, mert baka jaz én babám,
Nappal egrecéroz, este jő el énhozzám.
Ürmös
Egyik árokból a másikba estem,
Babám, rólad minden gondom levettem.
Úgy levettem, soha eszembe se jutsz,
Jóságodért fizessen meg a Jézus.
Kimaradtam, kisangyalom, az este,
Azt is tudom, hogy meg vagyok büntetve.
Tíz nap egyes, húsz kaszárnya-áristom,
Mind csak érted szenvedem, kis angyalom.
Ürmös
Most jövök én Plevéből,
Arról az idegen vidékről.
Megtanultam benn három török szót,
Gyere kis angyalom, nyisd ki az ajtót.
Azt kérded, hogy ki van kint,
Mintha nem is tudnád, ki van idekint.
Kalap a fejembe, nem sipka,
Én vagyok egy szabadságos katona.
Türkös
Most jövök Gyuláról,
Gyulafehérvárról,
Lejesett a lovamról a patkó,
A három lábáról.
Csak egy maradt rajta,
Az is kotyog rajta,
- Kovácslegény, régi jó pajtásom,
Jere, szoríts egyet rajta!
Kovácslegény kopogtassa,
Maga is azt mondja,
Hogy ennek a keselylábú lónak
Betyárlegény a gazdája.
Betyárlegény a gazdája,
Mindíg mulat a csárdába.
Addig iszik, mulat a csárdába,
Lova hasig jár a sárba.
Te barna menyecske,
Honné jöttél ide,
Honné jöttél, hogy kerültél ide,
Erre az idegen földre?
Nem jöttem én gyalog,
Személyvonat hozott.
Csalfa volt a régi babám szeme,
Azzal csalogatott ide.
Apáca
Repülj, madár, repülj,
Falumon keresztül.
Szállj bé a babámhoz,
Ha ő van egyedül.
Ha kérdi, hogy vagyok,
Mondd meg, hogy rab vagyok.
Az enyedi fegyházba
Térgyig vasba vagyok.
Térgyig vasba vagyok,
Könyökig kötélbe,
Boldogságos Isten,
Szabadíts ki belőle!
Az anya a lányát
Nem magának tartja,
Az apa a fiját
Nem magának tartja.
Szépen felneveli,
Szárnyára ereszti,
Keservesen nézi,
Hogy más üti-veri.
Ürmös
Fiatal koromba besoroztak katonának,
Hidd el, kis angyalom, el is visznek nemsokára.
Te vagy tizenkilenc, én a huszonegybe járok,
Huszárgyerek vagyok, elbirom a nehéz kardot.
Fütyel a masina, indul ki az állomásból,
De sok ügyes kislány sírva, sírva néz utána.
Ne sírj, kis angyalom, visszajövök nemsokára,
Hogyha meg nem halok valahol a nagyvilágba.
Apáca
összeszedte: Bartal Klári
Webmaster
& creative development: Kormos
László.,
HUNSOR - Bartal Klári írásai - All Rights Reserved -
., A.D.