Levél Csíkba
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Unván nógatását papírnak, pennának,
    Üdvözletem küldöm jó Atyámfiának
    Fekete Olt mellé, a vén Hargitára,
    Madarasi rétre, kaszáló aljába,
    Dánfalva szélére, Felszegen egy házba,
    Idős Bálint gazda rendes portájára.
    Nem bízom levelem galambra, postára,
    De bízom életet adó napsugárra,
    Vándor gondolatra, az északi szélre,
    Híven hazajáró pár tisztes személyre.
    Galambot lelövik, posta sem a régi,
    Avitt kopertámat tán még elcseréli.
    Pedig üzenetem várják ők már régen,
    Szénatakaráson, pityókaszedésen,
    Tavaszi alkonyon, augusztusi estén,
    Hadak útját nézve, csillaghullást lesvén.
    Tűz-igézés közben komor, fagyos télben,
    Mosolyt keresgélve a múlt melegében,
    Mikor vagy tíz évvel ifjabbak is voltunk
    S tán erősebb hittel tettük is a dolgunk,
    Emlékezve sok-sok poharazgatásra,
    Öreg nóta mellett világmegváltásra.
    A világ is más lett. Rosszabb is azóta,
    Sokkal több a sírás, keserűbb a nóta.
    Megroggyantunk mi is. Vissza messzebb látunk,
    Hajdani magunkra csak néha találunk.
    Messzebb is kerültünk, s nemcsak az időben,
    De erről nem írnék - bár lehetne bőven.
    Majd csak összefutunk. Annus néni, lelkem,
    Szíves szavaidat meg sem érdemeltem,
    De tán köszönetem időben leróttam.
    Lélekben Veletek együtt rosszban s jóban,
    Gondolatban ölel jó rokon módjára
    Gótok hazájából, szeretettel: Klára

    Norrköping 2004. január

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.