írta Bartal Klári író és költő a HUNSOR munkatársa |
![]() | |
Egyszer nekem is harangoznak. Nekem is üt a végső óra - Időm sem lesz tán búcsúszóra. Most mondom el hát: sosem válunk, Egymásra mindíg rátalálunk, Mert ittmaradok fűben, fában, A rábaparti vadvirágban. Egy dallamban, a napsugárban, A madárdaltól hangos nyárban, Harangvirágok kék kelyhében, Az unokáim szép szemében. A templom hűvös homályában, Hímzésekben és faragásban, Az augusztusi alkonyatban Erdélyben és a Kárpátokban, Egy versben és egy nevetésben, Az Alföldön a friss vetésben, Mindenben, amit úgy szerettem - Ne sirassatok nagyon engem! Bränntorp, 2003. június írta Bartal Klári Webmaster
& creative development: Kormos
László., |