Népekről, nemzetekről, hazaszeretetről
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Ez az év jó néhány Uralon inneni ország számára hozott változást. Úgy tűnik, végleges az elszakadás a valamikori keleti nagyhatalomtól, az egyetlen csillag uralma helyett a sokcsillagos birodalmat választva, többé-kevésbé lelkesen - legalább is a nép zömét illetően.

    Különösen igaz ez a Baltikumra. Itt aztán tényleg szívbéli a lelkesedés, telve áhitatos reménykedéssel. Hogy aztán mindebből mi realizálódik majd, azt a jövő homálya rejti, de a bizalom itt mindenesetre egeket ostromló. Az esztek, akikről mi, magyarok annak idején azt a szóviccet gyártottuk, hogy "szovjetek lesztek - nem esztek", szinte örömmámorban úsztak. Még alig telt el 2 hét az Európai Unióhoz való csatlakozás óta, amikor a svéd televízióban érdekes beszámoló jelent meg róluk. Nekünk mindíg arról beszéltek, hogy a Kárpát-medence a népek kohója, jobban mondva, vegyi konyhája. Így igaz, de a skandináv és a balti államokra ez legalább annyira jellemző. Hiszen éltek és élnek itt svédül beszélő finnek, finn-nyelvű svédek, a norvég határon természetes a két nyelv keveredése, Dél-Svédországban a dánhoz hasonlít a dialektus, a lettek és a velük rokon finnek igazán értik egymás szavait, a Baltikumban pedig sok svéd anyanyelvű eszt lakott. Igaz, csak a nyelvük volt a hatalmas szomszéd nyelve - szívük Esztországért dobogott. "Szovjetté" pedig dehogy tudtak válni! Ki is űzte őket "az új földesúr", mihelyt alkalma volt rá. Tömegesen vándoroltak hát Svédországba, a menekülőkről nem is beszélve. Itt élték le az életüket ( szerencsésebb esetben a fiatalságukat ), könnyes szemmel pillantgatva át a kilométerekben nem is olyan távoli szárazföldre. Pedig jó dolguk volt - Svédország a II. Világháború után fénykorát élte, nem akadt olyan család, amely ne rendelkezett saját házzal, vagy hétvégi nyaralóval. A szociális hálózat szinte a legjobb volt a világon, a nyugdíjrendszer biztosította a 40-es és 90-es évek közötti időszakban az idősek gondtalan életét.

    Mindezt ráadásul oly módon, hogy a 70-es évekig az asszonyok otthon tudtak maradni, nyugodtan lehettek "csak" anyák, háziasszonyok, feleségek. (A vérzivatartól megtépázott öreg Európában ez az ország volt milliók vágya, irigységének tárgya.) Az esztek sem szenvedtek hiányt semmiben - csak a hazájuk utáni sóvárgás űzte el sokuk álmát. De hát ez amolyan emigrációs nyavalya! Ismerős minden hazát változtatni kényszerülő számára. A beilleszkedési problémák úgy szintén, ami egyébként legkevésbé az eszteket érintette. Hiszen nyelvi akadályt nekik nem kellett leküzdeniök. Éltek hát, második hazájukban, mígnem felsóhajthattak: a Baltikum felszabadult. Megindult a hazalátogatók sora. S aztán jött a május és vele az új hír: Esztland az európai közösséghez tartozik immár. Az 60-65 évvel ezelőtt elűzött esztek hát könnyes szemmel búcsút vettek svéd barátaiktól és útra keltek. Új honfoglalásra indultak. Vitték az emlékeiket, egy munkás élet alatt gyűjtött ingóságaikat s áthajóztak a "régi hazába". Keresni az összeroskadt apai házat, a gyermekkori emlékfoszlányokat és a boldogulást. Két hét sem telt el s hazahúzta őket a szívük. Hazavitte őket a honszeretet. S az otthoniak? Elfogódottan ölelték át a hajdani szomszéd gyerekeit, velük együtt örültek, amikor egyikük megtalálta a romok között a mama régi mandolinját, vagy a tata kicsorbult, nyél nélküli szerszámját. Nekiláttak a favágásnak és készségesen segítettek a házépítésben. Nem volt egy sem, aki féltette volna testvérétől a saját jólétét, vagy görbe szemmel nézett volna rá, amiért az vele egyenlő jogokat élvez. Nem sápadtak el az irigységtől sem, amikor megpillantották a nem éppen lerobbant autókat, vagy az épülő hajlék elé lerakott csomagokat. Hiszen a testvér jött haza. A testvér, akit akkor is szeretni kell, ha netán módosabb minálunk....

    Mit fűzhetnék hozzá az egészhez ? "Leborulok a nemzet nagysága előtt." A távolságokat nem mindíg kilométerekben mérik.

    Norrköping, 2004. májusán

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.