Október 6. - Az Évforduló
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Az idő hirtelen hűvösre fordult és a váratlanul ránk zúduló őszben a lelkünk is didereg.
    Október 6. van és nekünk minden okunk adott a búsongásra. Ama 1849 miatt is, no meg azért is, mert áhítatosan szomorú megemlékezéseinkbe újból és ismételten beleordítoznak. Lenne ugyan erre a tevékenységre egy másik igém is, de hadd legyek visszafogottabb - már csak a gyászünnep okán is.

    Néha úgy vélem, szerencsétlen egy nép vagyunk. Történelmünk ( múltunk és közelmúltunk egyaránt ) tele van szörnyűségekkel. Lecsapott kezek és fejek, kiszúrt szemek, karóba húzások és fölnégyelések, várbörtönök és akasztófák, száműzetések és kiűzetések, jeltelen sírokba szórt meggyalázott ártatlanok, kényszermunkára és hazátlanságra ítéltek nemzete ez. És, persze, árulóké is. Mert mindez nem fordulhatott volna elő idegen érdekek lelkes, vagy vagyonra, hatalomra éhes kiszolgálói nélkül. Ugyanakkor csodálatos nemzet is, hiszen számtalanszor képes volt főnixmadár módjára a feléledésre, a szörnyűségek utáni megújhodásra.. A hősöket megsiratta, a rongyokat elfeledte s ha nem is azonnal, de idővel azokat temette jeltelen sírokba. Igen. Örök szövetségben az IDŐ-vel. S talán ez lehet a vigaszunk is. Hogy " jő majd egy új kor ", melyben nem lesz vétek a megemlékezés, a "néma tüntetés"-t nem torolják meg, nem számít főbenjáró bűnnek egy halott megsiratása, amikor senki sem háborodik föl azon, hogy kit milyen érzelmi, származási, vagy elvi kötődések visznek egy-egy szoborhoz, emlékműhöz, de azt sem fogják megakadályozni, hogy valaki kinek, vagy minek vallja, vallhassa magát. Árulók jönnek, árulók eltűnnek. Hová lett a janicsáragák obeliszkje, meddig őrizzük labanc érzelmű uraink emlékét, ki tartja számon a swarz -gelbekhez átállt katonák nevét ? A nemzet megvetette - és túlélte őket. Mártírjai, hősei nevét pedig dalba, imába foglalta. Dalolni, imádkozni egyelőre még szabad, emlékezni otthon is lehet egy szál gyertya, vagy egyetlen mécses világa mellett is.

    Székesfehérvár, 2003. október 6.-án

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.