írta Bartal Klári író és költő a HUNSOR munkatársa |
![]() | |
Pedig , ki bántott, az csak ember. Nem is átkozom őt, csak szánom: Nem Uram már - és nem Királyom. Esendő ő is. Megsebezve Azt ütötte meg, ki szerette. S hogy vak dühében odavágott, Épp csak összetört egy világot. S ha tudta is, hogy mit cselekszik? Nem kiáltottad: "megállj, eddig!" Pedig Te nála jobban tudtad, Mit érez az, kit elárultak. Szájad, hogy nem nyílt tiltó szókra, Gondoltál-e a Júdás - csókra? S amit Ádámnak egykor mondtál, Hogy "küzdve küzdj - és bízva bízzál"? S most kényszerítesz úgy is élni, Hogy tudjam: nincs már mit remélni. .... Perben, haragban Istenemmel: Nem az esendő - Ő hagyott el! írta Bartal Klári Webmaster
& creative development: Kormos
László., |