Pilátus ébresztése
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Ébredj, Pilátus, emeld fel fejed,
    Villanjon szemed halott sugára,
    Mozduljon a láb, mely bénán nyugszik,
    Roppanjon halkan a merev gerinc
    S a kéz, az átkos, tisztára mosott
    Rebbenjen végre s lásd rajta a vért.
    Állj fel s jer elő! Sírod homálya
    Nem rejthet immár. El kell számolnod,
    Mert nem egyedül tettéért felel
    Csupán az ember. Vétkes mulasztás
    Terheli lelked. Te lusta voltál
    Az Ember Fiát végighallgatni
    S könnyen hajlottál a gyűlölettől
    Fröcskölő papok bujtó szavára.
    Népszerűséget hajhásztál, gyáván
    Kezedet mosva, halált kiáltva.
    Pulpitusodról le nem taszított
    A vértől gőzös, őrjöngő népség
    S hitted, rád nem száll a vétek átka.
    Nem tudtad, vajon, a csőcselékben
    Több lator ordít, kik a keresztet
    Önbűnük ellen kívánják másnak?
    Rossz gyengeséged hozta gyümölcsét
    S iszonyú hangját dörgő viharnak..
    Megrendült egét félte sok ember
    S házad asszonya kerülte ágyad,
    Gyászolván szívből Jézus halálát
    Csakúgy, mint szavad, amelytől borzadt.
    Te rest a jóra, felelj most nékünk:
    Mire ítéljünk téged, utólag,
    Ki reánk hoztad borzasztó sorsát
    A bűnbe mindig visszaesőknek?




    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.