Reménytelenül
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Addig vagy magyar, amíg vernek,
    Vágóhídra amíg terelnek,
    Míg ütlegelnek s rúgnak farba
    (Jót lehet rúgni a magyarba),
    Míg békülésről úgy mesélnek,
    Hogy közben verik a vesédet,
    Pofontól folyik orrod vére
    És azt sem tudod, hogy mi végre
    Szidják az anyád és a fajtád
    Ki tudja, honnan jött-ment hordák,
    Amíg irigylik dacos álmod,
    Míg elorozzák a világod,
    Amíg gerinced kicsavarják,
    Míg fiad ellened uszítják,
    Szívéből neved kiszakítják,
    Múltadat amíg bemocskolják
    És, mert magadtól nem ereszted,
    Kiröhögik nehéz kereszted.
    Míg testvéreddel ácsoltatják
    Ten földeden az akasztófád,
    Hitedre is már köpnek s végre
    Véred folyik lángod hevére.
    És aztán csend lesz. Holtak csendje.
    S ha túlélted, mindez feledve
    S ha soha többé nem bánt senki,
    Társadra fogsz majd fenekedni,
    Zsíros állásod félted tőle,
    Szidalmazod is nyakra-főre,
    Ott csapod majd be, ahol éred,
    Kihasználod a saját véred
    S ha ész- s erővel le nem bírod,
    Hát szolga-voltod visszasírod,
    Parolázol a porkolábbal,
    Üzletelsz apád gyilkosával,
    Szobrot emelve minden kánnak
    Főt hajtasz rablóid hadának,
    Hogy magyar voltál, azt is bánod -
    Sírodat mindig magad ásod.



    2003. áprilisán
    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.