Rövid történet a szeretetről és az emberségről
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Erik, a finn szomszéd ezermester. Amellett csavaroseszű is és öregen sem birna munka nélkül élni. Pedig igen csak fájdogál mindene - én szoktam ellátni otthonról Voltaren-kenőccsel.

    De ( mint ahogy azt többször is elmondta ) az embernek valamit csinálnia kell. Nos, ő meg is teszi a magáét, s mert nem csupán a homo sapiensek, de a homo ludensek közé is tartozik, az egészet jókedvűen műveli. Az órát is hozzá lehetne igazítani. Reggel pont fél 8-kor nyitja a garázsajtót, kiáll a kocsival és nekilát a bütykölésnek. A garázs egyúttal amolyan műhelyféle is, ahol példás rendben sorakoznak a munkagépek, a volt kollégáktól odahordott anyagok. Így aztán a "gazda" kedvére alkothat. Amíg az asszony kávészünetet nem rendel, dolgozik is szorgosan. Vieno bűbájos lapplandi, aki annak idején a férje kedvéért tanult meg svédül. Az ember ugyanis Finnország svédnyelvű területén született. Három gyereket fölnevelve kettecskén éldegélnek az erdei házban, nagy egyetértésben. A délelőtti kávézás is hangulatos náluk. Vieno kacarászva melegíti a mikrosütőben a sajátkezűleg sütött kalácsot és kényelmesen elüldögélnek az apró konyha asztalánál. Aztán ebédig útjára engedi Eriket, aki visszaballag műhelyébe. Mindíg tudjuk, mikor dolgozik folyamatosan és mikor töri a fejét valami új munkán. Utóbbi esetében még a járása is más. Lassabban, megfontoltabban lépeget, időnként meg-megáll, sapkáját igazítja, vakarássza megritkult haját, tekintete merevebb. Oda néz, ahol a dolgok készülődnek, a nagy művek honába. Alkotott már ő női láb alakú vajkenő kést, kerekeken gurítható sörözőpadot, melyhez hozzá van építve az asztal is. A bevált prototípus után aztán jön a széria-gyártás : barátait, ismerőseit is ellátja mindezzel. Így jutottunk hozzá mi is mindkét munkájához.

    Tavaly tetővel ellátott 4-személyes családi hintát gyártott, természetesen a hozzá tartozó söröspohár-tartóval. Ez a remekműve olyannyira sikeres volt, hogy gyerekei is benyújtották rá az igényt. A 4. példányt aztán megtartotta magának, annál is inkább, mert a hozzávalója is vészesen fogyni kezdett. Az idei kitaláció egy másfél méteres szélmalom lett, melybe lámpát is szerelt, olcsón megoldva a kis kert világítását is. Igazi sikert azonban a hordozható, kerekeken guruló füstölőjével aratott. És a füstölésben igazi mester! E-téren ugyan rácáfol vezetéknevére, amely magyarítva "Villám"-nak hangzik, de ennek a lassú szertartásnak is meg van a maga varázsa. Egy-két alkalommal magam is részvevője voltam, de végül fel kellett adjam. Az "aktushoz" ugyanis szervesen hozzá tartozik a közkedvelt absolut vodka fogyasztása, amelynek versenyét csak férfiember birja. Így aztán én csak keresgélek a pulton a füstölt lazachoz fogyasztandó itókák között s már csak a kész ebédre sétálok át a nagyon bátorrá és erőssé vált társasághoz. A jó felvidéki borovicska híjján amolyan közönséges gint találok csak, pedig hát a borókaágas füstölésű halhoz az előbbi illene igazán. Mindegy - ez is megteszi. Nagy ovációval fogadnak, ami nevetésre ingerel. Hiszen tudom én, hogy szeretnek, a mostani öröm azonban inkább a teli üvegnek szól. Szerencse, hogy a főtt krumpli már az asztalon gőzölög, és a kapros mártás is legalább annyira reszket a rózsaszínű halcsodáért, mint az alapozó itókával telített társaság. Szedünk is bőven a tányérunkra s hozzá is kezdenénk, ha Erik nem szolgálna meglepetéssel. "Skol!" - emeli föl a teríték mellé csent aprócska, hordóformájú poharat. Inni kell, nincs mese. Vodkától rettegő ízlelőbimbóimat kellemes meglepetés éri. A síma, ízletes dán aquavit igen csak jól esik. Hanem hát hol van ez a szekelyföldi köményeshez képest! Aromája igen, ereje azonban csak annak "földi mása". No, azért az asszonyfélének megteszi - mintha csak likőrt kóstolgatnánk. Mire iszunk, mire föl ez a mostani, hirtelen vendéglátás? Igaz, pünkösd hetében vagyunk, de annak épp csak az elején. No persze - mondják - de azt majd megüljük később. Hírül vették, hogy szomszédjuk nemrég tartotta jeles születésnapját s mivel ők Magyarországra nem tudnak eljönni, hát így és most köszöntik. Különben meg Erik finnországi testvére ma 95 éves - ez is alkalom az ünneplésre. Oda sem tudtak most elutazni, de telefonáltak és pár héten belül biztosan adódik egy olcsóbb hajóút. Majd akkor. Könnyekig meghatódunk. Ezek az egyszerű emberek tudják, mi a szeretet. Tudnak ünnepelni is. És tudják azt is, hogy mindennek megvan a maga ideje: a gyásznak épp úgy, mint a vígasságnak, s a kényszerű koplalás ideje múltán a lakomának.

    Ünnepelünk hát, az ő módjukon, az ő szájuk íze szerint. S mint ha újra Székelyföldön járnánk, ahol a kedves vendég elé terítik a választékot, feláldozván a 3 hónapra szóló juhsajtot, az 1-havi vajadagot és az egész évi keserűséget altatgató köményest, vagy "deszkalét". Szeretetlakoma. Rájuk is gondolok most, s halkan mormogom: "No, Isten!", míg a többiek "Skol"-t mondanak. Csikban már javában készülődnek a búcsúra. Erik pedig elfogódott lesz és pár pillanatra a csönd is vendégünk lesz az asztalnál, amikor az ottaniakról mesélünk neki. Mert az egyszerű emberek mindenütt együtt éreznek egymással.

    Bränntorp, 2004. májusán

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.