A magyarok szentjéhez
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    István király, oh, nézz le ránk:
    Mivé lett néped s szép hazánk?
    Tengernyi kincsed hova lett?
    Váraid, dicső sereged?
    S a TÖRVÉNY, melyet vas kezed
    Keresztet fogván, hirdetett?
    Nagy szíved vágya és hite:
    Ország erkölcse, élete?
    A tisztesség már nem divat,
    Pénztárcád szabja meg: ki vagy.
    Csak egy erény van: a siker -
    Mindegy, hogy mivel éred el!
    A szószegést sem büntetik.
    Varjú varjúnak a szemit
    Nem vájja ki, ha károg is.
    S nincs bitang itt, ha látod is!
    Hol vannak kincses városid?
    (Ma csak gúnyolják álmaid.)
    A hármashalom nem magyar,
    S a hant, mely minket betakar,
    Lassan már az is idegen.
    (Elmúlunk szépen, csöndesen.)
    Hol Kelet kínoz, hol Nyugat,
    Kit befogadtál, elnyom az.
    Szennyezi folyód, önti rád
    Saját mocskát a rút galád,
    Vitatván jussod. Erdeid
    Tövestől vágja s nem segít
    Ezerszer jogos, vad panasz:
    Ő az erősebb, a pimasz.
    Százezrek sorsa a nyomor
    S kifordul tőle a gyomor,
    Úgy játszik urat pár ripők,
    Erkölcsre, hitre aki pök.
    Kincstárad üres. Gabonád,
    Melyet dícsért a fél világ,
    Fölgyújtják. Irtják szőleid.
    Sárba tiporják elveid
    S mindezért - vélik- hála jár.
    S Te tudsz pihenni, Nagy Király?
    Szent jobbod kardot nem ragad,
    Kettős kereszted, jogarad
    Nem sújt latorra, cenkre itt?
    Nem Téged - népedet verik!
    Oh, védj meg minket, Harcosunk,
    Mert nélküled mind elfogyunk!
    S ha nem segít más, csak csoda,
    Hát nagy csodát tégy! Ostora
    Légy a gyávának, restnek is,
    Csak - Szent Vezérünk - jöjj, segíts!

    Magyari földön sír a szél,
    Egy nép halódva is remél...


    2005. augusztus 15-én

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.