Ünnepek tájékán
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Ilyenkor, Vízöntő derekán nagy gond nálunk az étlap összeállítása. Tele van ez az időszak családi ünnepekkel : két névnap, három születésnap teszi színesebbé a hétköznapok szürkeségét. Meg is üljük őket sorra, hiszen - ahogy édesapám mondotta annak idején - "ha mi nem rendezünk magunknak ünnepeket, ugyan ki teszi meg ezt helyettünk ?". Készülnek hát a torták, krémek - ebben nincs is hiba. Csak hát a vacsorák változatossága az, ami fejtörést okoz.

    Állok az üzletek pultjainál és sorra veszem a kínálatot, miközben háziasszonyból fejszámoló művesszé is változom, amellet, hogy máskor gazdag fantáziámat fárasztom. Csirkék mája, melle kacsalódik velem, ( gondolatban már panírozok is ), disznócombok, hagymák integetnek felém, szűzpecsenyék csábítgatnak, s mellettük rámnevet egy halom gomba.Frissen, fehéren illatozik, mintha magában hordozná az erdők, fenyőfák illatát - pedig tudom,pincék mélyén várta a "szabadulást". Gondolatban máris "alkotok": tejszínes, konyakos, gombás szójamártást a szűzpecsenyéhez, hatalmas tál szénakrumplival. Állok a pultnál , a gombára meredve. A hószín kalapok egyre nőnek,mígnem óriási, ehető pöffeteg válik belőlük. Aztán a színük változik: vargánya, nyulica, galambica rémlik fel előttem, rókagombára éhezem, fenyőgombát látok - Vas megyei gyermekkorom ízei tolulnak a számba. Szép, őszeleji családi kirándulások, amikor kilószám hordtuk haza az Isten adta étket - ami sokszor és sokunknak az életet is jelentette. "Szegény ember pecsenyéje"- nevetett Mamuka, a velünk élő fiatalabbik nagyanyám - és ugyan, ki nem tartozott akkoriban a szegények közé? Persze, voltak szegények és méginkább szegények, de a hasunk mindannyiunknak egyformán korgott. S volt, aki a szegénységét büszkén hordta, mint egy medáliát - volt, aki szemérmesen takargatta. No, mi hol az egyik, hol a másik csoportba tartoztunk. Mindenesetre nagyanyám olyan gombafőzési tálentummal rendelkezett, mint rajta kívül kevesen. A gombák változatos fajtáját nem kevésbbé változatosan tudta elkészíteni. Rántotta krumpli mellé,vagy főzelékre feltétnek; ettük pörköltnek tarhonyával, nokedlivel, s ha a család tiltakozott a "vacsorára ugyanaz"-étlap miatt, hát nem esett kétségbe. A maradékot ledarálta és pozsonyi kifli tésztájába töltötte, vagy megtejfölözve palacsintába göngyölte. A réten vadon termő óriási sóskalevelek is elviselték ezt a tölteléket ( én kevésbbé, mert a sóskáért nem rajongtam), és a krumplifánk közepébe csempészni igazán jó ötletnek bizonyult. Anyám is jeleskedett ebben a művészetben. Mint állástalan tanítónő, még lány korában, elvégzett egy hidegkonyhai szakács tanfolyamot, ahol nem csupán okos és jó felhasználását tanulta meg a maradékoknak, de tetszetős külsejű tálakkal is meg tudta a családot, rokonságot örvendeztetni. Ma is emlékszem gyönyörű, bármelyik éttermet elkápráztató majonézes gombájára, vagy a gombavagdalékkal töltött paradicsomjaira, amikre pöttyöket is rakott .Mintha mesekönyvek illusztrációi elevenedtek volna meg: bolondgomba mosolyog az asztalon az éhes család előtt. S azok a gombalevesek ! No, Mamuka ezt úgy készítette el, mint a pörköltet s aztán bezöldségelte. Apró nokedlikat is főzött bele, ha éppen volt otthon tojás . Később, nyitrai unokanővéremnél ettem ezt citrommal savanyítva, sok petrezselyemzölddel és gerslibetéttel. Palóc nagyanyám is valahogy így szerette, de aszalt szilvával, amitől hallatlanul pikáns ízű volt ez az étel. A nagyhét étrendjébe bele tartozott, csak az alföldi plebánia káplánjai tartották szokatlannak. De hamar megbocsátották, mert Tata másnapi halászleve feledtette velük az egészet és a gombaszósszal tálalt főtt krumli is igen jó bőjti eledelnek bizonyult. "Gombaszüret" idején nálunk is megteltek az uborkás üvegek és Karácsony táján remek savanyúsággal egészíthettük ki az ebédet. Nyaranta, ha néha töltött csirkét ettünk, ebből sem hiányozhatott a rétek, erdők ajándéka. A padlásföljáró falán a tarhonyák szomszédságában tüllzacskókban lógott a szárított gomba , közel az aszalt almákhoz, körtékhez és szilvákhoz, amiknél finomabbat azóta sem ettem.

    Szekfűgomba illata csap meg, számban összefut a nyál, édes ízeket érzek. Feledhetetlen aromák, gombaételek csodálatos garmada ? Talán nem is ízek, nem is illatok, csak hangulatok: a visszahozhatalan családtagok iránti érzelmek,az elmúlt ifjúság varázsa.

    Norrköping, 2004.január

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.