Ünneprontók
    írta Bartal Klári
    író és költő
    a HUNSOR munkatársa


   
    Még közöttünk a szokatlanul enyhe november és a fák, növények zavarodottan kukucskálnak zöldellő hajtásaikkal. Tavasz közeledne? A naptár mást mutat, de Ádvent kezdetéig még hátra van jó egy hét. Nem értjük hát a világot: az üzletekben földíszített karácsonyfák csillognak s a Mikulásnak öltöztetett törpék szorgalmasan végzik erdei munkájukat a kirakatok üvegablakai mögött. Még csoda, hogy nem csilingel mindenütt a Stille Nacht, jó időben felhíva a szülők figyelmét az ajándékozási alkalomra !

    A cukrászda asztalánál idős házaspár kávézgat. Az asszony elmerengve kavargatja a csészéje tartalmát, a férfi dühödten füstölög:"Vásárolni, vásárolni, vásárolni!" Már elege van az egészből. Hiszen hol van még a Karácsony? S a nyugdíjas pénztárcája egyre "karcsúbb". A feleség tekintete szelíden fájdalmas. A gyerekek járnak az eszében, az unokákra gondol, akiknek ( az anyaszív már csak ilyen ) mindent megvenne. Birokra kel benne a érzelem a józan belátással. Hiszen tudja ő jól, hogy a párjának van igaza, szíve szerint mégis teli szatyrokkal térne haza, már most, a november közepén. S persze, ezzel meg a boltok reklámszakemberei vannak tisztában. Játszanak hát az emberi érzelmekkel. Mindent a kedves vásárlónak - mindent az imádott profitért! Legszívesebben már a nyárvégi árleszállítás után elkezdenék a karácsonyi vásárt. Néhol annyira türelmetlenek, hogy az Ádventet figyelemre se méltatva, a farsangi ruhákat kínálják. "S a nép, az istenadta nép" csak vásárol, cipekedik, gyűjt megszállottan, néha észre sem véve, hogy megint megetették.

    A Télapónak kinevezett szomszéd ( jobb helyeken a láthatatlan angyalka ) aztán majd kilószám rakja a fenyőfa alá az előre megrendelt ajándékhalmazt, már a kibontás pillanatában feleslegesnek bizonyuló és félrevágott csomagokat. Nincs önfeledt gyermekkacaj, nincs örömteli meglepetés. És nem önti el az ajándékozó szívét sem a boldogság, hiszen hiányzik a megajándékozottak őszinte öröme. Pedig ez is az ünnephez tartozna. Az ünnephez, amelynek hangulata így elvész, messzi száll, mint a valamikori harangszó a téli ködben. Amikor még volt áhitat, és volt tiszta öröm is, amit nem a vásárolt "meglepetések" magas vételára okozott, hanem a szeretet. A szeretet, amiről oly` sokan megfeledkeznek s ami meleget sugároz a leghidegebb télben is. Igaza van a morgolódó nagypapának, ott a kávéházban, mert vásárlással nem lehet pótolni a szeretetet - és szeretetet sem lehet vásárolni. A rideg hangulattal viszont el lehet rontani az ünnepet. A legszebbet is, a Karácsonyt, amelynek sugároznia kellene, legalább egy éven át. ( Vagy egy életen keresztül, mint némelyikünk háborús gyermekkorának szegényes karácsonya, amikor az is boldogsággal töltötte el a lelkünket, hogy a Jézuska eljövetelének pillanatában a család minden tagja együtt énekelhetett a fenyőfa alatt. ) Beragyognia a hétköznapok nehéz pillanatait, erőt adni a csüggedés óráiban és feledtetni a keserűséget, a bánatot.

    Nehéz ellenállni a vásárlási kényszernek - mégis mérsékelni kellene. Nagypapák okos, szelíd dörgedelmére hagyatkozva elnyomni a nagymamai engedékenységet és inkább megértetni az utódokkal is a Karácsony lényegét: megajándékozzuk egymást a Szeretet Születésének örömére valami kevéssel, valami széppel, valami boldogsággal. Ez az ünnep értelme és nem a harácsolás, a mértéktelen birtoklási vágy és a mindenkin túltenni akarás.

    Norrköping, 2005. november 18.

    írta Bartal Klári

    Webmaster & creative development: Kormos László.,
    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.