A Magyar Svéd Online Források honlapja  

    Petőfi a tüntetők között
    írta Németh István
    HUNSOR medencefigyelő



    Számtalanszor hallottuk, halljuk, hogy Petőfi él s élni fog, míg egyetlen...Ha pedig valamit sokszor ismételgetnek, végül is...Petőfi tehát él. Legalábbis minden magyar ember szívében-lelkében. Bár az imént említett jelzővel csínján kellene bánnunk. Magyarkodásnak tűnhet. Még akkor is, ha március tizenötödikével, vagy Petőfivel kapcsolatban emlegetjük. Határon innen és túl.

    Petőfi ennek ellenére (is) még mindig él.
    Való igaz. Mert látták, találkoztak vele.

    Ezúttal nem egy szibériai fogolytáborban bukkant fel, hanem Budapesten, a Dózsa György úton, aztán a főváros szívében, a Parlament előtt. Egy traktoron ült. A tavaszi fagyos szél úgy lobogtatta sűrű üstökét, mint az a nyári a segesvári csatatéren. Hetykén, magabiztosan ülte meg a traktorát, akárcsak egy büszke, öntudatos traktorista. És biztatta, buzdította az embereket: Ha nem születtem volna is magyarnak, e néphez állanék ezennel én! Ilyeneket mondott. A traktoros tüntetők meg a hozzájuk csatlakozott helybeliek a lelkesítő hang felé fordultak: Ő az, Petőfi Sándor! -- Petőfi él! -- zengte a tömeg. -- Petőfi velünk van!

    Tüstént megvitték a hírt a kormányfőnek, aki épp akkor érkezett haza egy fárasztó külföldi útjáról. Kimerültnek, nagyon kimerültnek látszott. -- Petőfi? -- meresztette szemét a szemüvege felett a delegációra. -- Tudják meg, akkor sem fogadnám, ha maga az üstökös költő kérne tőlem kihallgatást, nem egy szélhámos! Utasítsák a névrokonát a miniszteremhez. Ez egy kicsit szöget ütött a deputáció fejébe. Csakugyan nem az igazi Petőfi lenne az ott, kint a téren, csak egy hóhler? Ez nem igaz. Petőfi él és élni fog, míg csak egyetlen... De itt a nyelvükbe haraptak; Pesten nem ildomos magyarkodni.

    Azt azonban nem hallgathatjuk el, mert az igazsághoz tartozik, hogy ezen a nagy márciusi traktoros összejövetelen Petőfi Sándor mellett Dózsa György is megjelent, sőt kezet rázott a költővel. Látván ezt a tömeg, pestiek és nem pestiek, énekelni kezdték a Talpra magyar kezdetű dalt. Velük együtt Dózsa is. Az emberek nem győztek csodálkozni, honnan tudja ezt a parasztvezér, mikor tanulta meg? És kitől? Érces, zengő hangja betöltötte a Kossuth teret. Néhányan látni vélték, hogy a téren a szobor feje megmozdult, megéledt. Nagyjaink tulajdonsága, hogy időnként föltámadnak.

    forrás: Magyar Szó

    [HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

    » vissza a HUNSOR honlapjára

    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

    Korábbi cikkek:

    Petőfi Sándor naplójából
    Amit tudni kell Bocskai Istvánról




    Vissza a HUNSOR honlapjára

    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.