A Magyar Svéd Online Források honlapja  


    Trianon, és ami utána jött - 4. rész
    HUNSOR medence-figyelő


    A most ismertetésre kerülő írás 1919. januárjában született. Alig egy hónappal a hódító hadsereg bevonulása után, az addigi hatalmi központoktól való tökéletes elszigeteltségben, reménytelenül várva a békediktátumot, először született meg annak a gondolata, hogy az anyaországtól elszakítva csak önálló államban tud fennmaradni a székelység. Szakemberek, történészek kritikája szerint az elgondolás utópisztikus, de mit is lehet elvárni hódítók kényszerében egyetlen nap alatt készült írástól? Célja csak az elgondolás ismertetése, valami remény keltése volt – ahogyan jelezték azt az előző részekben ismertetett feljegyzések. Tartalmán akár mosolyogni is lehet, mégis ez volt az első írás, mely felvetette a székely önállóság gondolatát. Azon önállóságét, mely ma is csak álom, ködös, bizonytalan, ma sem túl konkrétabb (annál divatosabb) tartalmú fogalom.P.G.

         Emlékirat a semleges, független székely államról (részletek)

    Nyugodtan át kell látnunk a helyzetet, hogy a háború leszerelése után támadt zavarok nem végső összeomlás tünetei voltak, s így ezekből reménytelenségeket nem meríthetünk. Ellenkezőleg, azok a zavarok az életösztön keresései voltak a bizonyosság után. Mindenki mindenét bizonytalanságban látván, a jövendőre készülődött, gy?jteni és szerezni akart. A pénz után mindenki kapkodott, földet is akart osztani, lázongott az igazságtalan vagyonharácsolások miatt, és maga is harácsolni kezdett. Azért a lélek nem veszett el, és a távolabbi jövendők megerősítésének az eszménye bárkiben felkelthető. Sőt, éppen ebben a bizonyosságkereső lázasságban és zavarban a legkészségesebb minden lélek a magasabb bizonyosságok megsejtésére és mind melegebb átérzésére. Most a néplélek olyan meleg és olyan forró, hogy formába önthető, csak éppen jó forma kell hozzá.

    A Székelyföld népe magyarsága miatt is, sokat szenvedett elszigeteltsége miatt is, a mostan közvetlenül reáhullott román megszállás előérzése miatt is Magyarország többi népénél sokkal bizonytalanabbul érezte és érzi magát. Innen volt és van a nyugtalansága, mely azonban aránytalanul kisebb, mint a magyarországi egyéb rendbontások. Ha tehát itt formát, bizonyosságot és eszményt talál a nép lelke, aránytalanul nagyobb államalkotó erő támad ebből, mint bárhol máshonnan. Meg kell adunk ezt a bizonyosságot a székely köztársasággal (…)

    Úgy képzelem a székely köztársaságot, mint a székely nemzet történelmi jogán s közgazdasági életképességén felépített külön semleges államot. Nem akarom Utópia szigetét újraálmodni, de sok mindent megvalósíthatónak látok az álomból Székelyföld külön államként való megszervezésével. Sokan vágják rá a külön székely köztársaság eszméjére, hogy az a köztársaság megélni nem tudna, hiszen elég gabonája sem terem. Óriási felületesség! Hiszen Svájcnak meg éppen semmi gabonája nem terem, s mégis a világ legféltettebb kicsi állama, minden emberiességi eszmének a menedékhelye. A világbékének leglényegesebb előmozdítója, a világ szellemeinek és politikájának a találkozó piaca. Azzá tette népének életrevalósága és területeinek nyelvhatárokon, tehát forgalmi határokon is álló fekvése. Székelyföld fekvése Kelet-Európa küzdő nyelvhatárai között hasonló nyugvópontot jelent, tehát hivatása is a svájci helyzetre hasonlít. Azonban erről később szólhatunk (…)

    A Székelyföld legfelt?nőbb gazdasági alapja mintegy 750 ezer hektárnyi erdőterülete. Szerszámfa, épületfa, hajófa bőven terem itten, s már az ifjú, de nagyokra törekvő román impérium észre is vette ezt a rengeteg kincset. A budapesti Fabank és a hozzá tartozó érdekeltségek már el is kezdték a tárgyalást a nagyszebeni román kormányzótanáccsal az erdélyrészi (értsd, mert mást nem érthetsz: székelyföldi) faüzemek fölvétele és szállításainak biztosítása dolgában. Íme a nemzetközi tőke első megnyilatkozása már a székely erdőket ölelgeti, hogy kivonja a mi kebelünkről és a mi lábunk alól.

    Hát persze! Ez csak következetes folytatása annak a sok disznóságnak és csalárd kihasználásnak, amivel a tőke reárontott a székely tőkékre. A székely a faáruiból boldogan tudott élni, nem igénytelenül, hanem világba járt sok tapasztalással és vidámsággal. A pénz nem volt az istene, hanem cserélt fáért mindent, amire távolibb tájakról volt szüksége. Így nevelt nemzedéket nemzedékre, mely szinte ontotta az értelmiséget és a szívós, kemény koponyájú magyart Nyugat felé. De jött a fürgén szimatoló nemzetközi tőke, milliókat csillogtatott a jámbor nép előtt; a székelyföldi természeti gazdaságot az erdők területén robbanásszer?en pénzgazdaságra változtatta. Nem engedte meg azt a természetes fejlődést, hogy a nép a maga közös szövetkezései útján fejlesszen ki olyan erdőipart, mely hasznosítja is, de meg is tartja az erdőt. Ez az átmenetnélküliség használt egypár pénzembernek és egypár spekulánsnak, de egy nemzedék alatt megrendítette a gazdasági alapot. Ez időtől kezdve lesz a pénz az úr a székelyek között. Hiszen ha az erdőjében levő gazdasági alapot megrendítették, az erdők értékéhez képest századrésznyi árakon valósággal ellopták, a székely is igyekszik legalább pénzben menteni, ami menthető (…)

    Csak vázlatos odavetésekre törekedtem; ki lehet dolgozni ezeket a kialakításokat vidékenkénti igények szerint. De ennek az egész belső átalakulásnak egyszer?sége és természetessége csak úgy tud a néplélekben kibontakozni s vérré válni, ha megfelelő közm?velődés a népet öntudatra, a maga ereje és környezete megbecsülésére s ekként a kis állam kölcsönös összem?ködésére rá tudja szoktatni. Az iskolák tanítási rendje ezt a célt kell hogy felkarolja, s a templomok hangulata ezt az életet kell hogy az emberekbe lelkesítően beleöntse. Ehhez képest az iskoláknak és minden templomnak állami intézménnyé kell válnia, a tudományon és a valláson épült közéletet az államban fenn kell tartani. A tanító és a pap tehát az állam hivatalnoka lenne, sőt különösen a falukban ők lennének az állami közigazgatás kizárólagos tényezői (…)

    A háborús kibontakozásnak Wilson eszméje világító sugárt adott, mikor a népek önrendelkezési jogának és a népek barátságos szövetségének a szükségességére rámutatott. Állítom, hogy a világháborúból nem került ki győztes és legyőzött nép, csak ez a győztes eszme egy csomó kifáradt nép között. Mi magyarok is csak kifáradt, sokat szenvedett és másért vérzett népként állottunk ki a harcrendből, s talán több győzelemmel dicsekedhetünk azon a címen, hogy mi hamarabb beláttuk a vérontások hiábavalóságát, hamarabb legyőztük a magunk hiúságait, mint azok az elleneink, akik a mai győzelmüktől meglepetve még mindig a kezükben felejtették a fegyvert. Pedig ők is csak olyan fáradtak és elvérzettek, mint jómagunk. Hanem az ő feledékenységük mégsem jogosítja őket arra, hogy a kezükben feledett fegyverrel most már reánk rohanjanak, mikor mi már öntudatos utálattal félredobtuk ezt a fegyvert. Az ilyen védtelenre törőnek nincs jó jellemzése.

    A népek önrendelkezési jogának tehát fegyver nélkül érvényesülnie kell minden küzdő nép között. A magyar elment addig, hogy a maga területén levő más nemzeteknek a maga testét odakínálta osztozásra. Ebből nem következik az, hogy tiszta magyar területeket, egész nagy néptömegeket is szabad már most más nemzeteknek kisajátítania. Ilyen jelentős néptömb a székely, mely századokon keresztül nemcsak etnikai, hanem államjogi alapon is külön nemzetként már szerepelt, külön törvényhozása, hadszervezete, kormányzata volt, és külön önállása, mely a magyarországi adózásokban nem vett részt, pedig Magyarországban saját faja volt az államalkotó. Az ilyen saját fajrokonával szemben is különálló székely nemzet most 800 ezer főnyi tömeget számlál, 4 vármegye területén tömör egymásmellettiségben terjed ki, s azonkívül a brassói csángókkal, a volt aranyosszéki székelyekkel is, meg a Kolozs megyei magyarsággal is megvan a rokoni összefüggése. Ezt a néphelyzetet elnyelnie és megsemmisítenie senkinek sem lehet a természet megtorló visszahatásai nélkül. A székely magára nézve csak azt a helyzetet ismerheti el kötelezőnek, hogy a magyarországi nagyobb magyar területektől őt a szász és román népnek széles övezete vágja el, s így ezt a széles övezetet magyar területként, a maga összefüggése érdekében nem vitathatja.

    De annál inkább vitatnia kell magára nézve a külön népjogot. A vitatás a faji összefüggés érzéséből táplálkozik, ami ki nem irtható. Ellenkezőleg, minden ellentmondó ráhatás csak izgatja, csak tüzeli, csak fellángoltatja, s ezzel az emberiség belső békéje a székely néptömb területén nem tud érvényesülni. Pedig ugye ez a belső béke az emberiség érdeke? Ha igen, akkor az emberiség érdeke parancsolja, hogy a székely különállás meglegyen, s a népek önrendelkezési joga a székely nemzet javára is megadassék.

    Ettől az általános szemponttól eltekintve a székely nemzet külön államisága a világ szempontjából a magyar fajiság rendezése végett is szükséges. Románia egyoldalúan kimondotta Magyarország felének az elvételét; az antant hatalmaknál kellett is hogy legyen ehhez a kimondáshoz valami bátorító rokonszenv. Csakhogy Románia a világbéke osztozkodásainál Besszarábiához, Bukovinához és Dobrudzsához is hozzájut, s így hirtelen nagyhatalommá válik, aminek azonban a nagyhatalmisághoz még nincs meg a kellő belső ereje. Ha még fele Magyarországot is magához akarja csatolni, akkor ebben a fele Magyarországban a magyar a román fajjal szemben túlsúlyban marad, s az amúgy is gyönge belsej? román nagyhatalmat itt még gyengébbé teszi. Viszont azonban a megmaradó Magyarország is megcsonkított egyéniségével beteg gyöngeség fog lenni. Két ilyen gyönge államalkattal a világ gazdasága és rendje Európa keletén nem tud boldogulni, csak azt érezheti, hogy a magyar fajiság államalkotó és gazdasági ereje hiányzik a világ egyensúlyából. Új Balkán lesz itten lázongó Magyarországgal, Európa teste közepén bizonytalan közéleti viszonyokkal, s Európának Ázsiával való összeköttetése útjában folytonos forgalmi zavartságokkal, napról napra értéktelenedő természeti javakkal és tönkretett népközségekkel.

    A világnak tehát, hogy ezt a magára nézve igazán rossz kifejlődést megelőzze, azért Magyarország gazdasági egységben maradását kellene követelnie. Azonban Románia felébresztett éhsége és vérszemet kapott imperializmusa ennek a kialakulását most már a másik véglettel fogja fenyegetni. Így nincs más módja a világnak, hogy a magyar fajiság gazdasági használhatóságát megtartsa, mint a székely állam kialakítása s ennek Románia és Magyarország közötti gazdasági szövetségbe helyezése. Ez Románia érzékenységét is ki fogja békíteni, mert megtarthatja Romániának a magyarországi román területekkel való összefüggését és azt a hitét, hogy a székely államot bizonyos átmenetek során mégis elnyelheti. Viszont azonban ez a megoldás Magyarországnak is megadja azt a lehetőséget, hogy a tiszta magyar területekkel való gazdasági összefüggése megmaradhasson és nagyobb súllyal érvényesülhessen. Aztán a magyar fajiság területeinek ilyen összefüggése az erőteljesebb gazdasági fejlesztéseket is kiérleli, s végeredményben néplázongások helyett élénk gazdasági versenyek fognak Magyarország és Románia között felébredni, amik Európa közepén a világforgalomnak új meg új anyagokat és erőforrásokat adnak.

    Ezért a kibontakozásért, ezért a produktív népküzdelemért van leginkább szükség a székely államra. De már korábbi fejtegetéseimben is érintettem, hogy a külön székely állam éppen a maga megélhetéséért egy elhanyagolt földterület kincseit tárná föl, s hogy a világforgalom egyik legélénkebb pontja fog lenni, mely új társadalmi berendezésekkel és megnyugtatóbb vagyonbeli elosztásokkal adna példákat a világnak. Az ilyen társadalomjavító lökéseket a világ nem nélkülözheti. A nyelvhatárokon álló kis államoknak nagyobb az egységes akarata, s így több az emberiségvidító erkölcsi hatása. Ezeket a hatásokat a világ szomjúhozza, és a sors kikényszeríti. Székelyföld is a román nép új fejlődésekor és elhatalmasodásakor valóságos t?zálló jegecedésként mutatja a fajiságok ütköző határait. Intő pont a világnak, hogy itt egy új és egy tiszteletreméltó régi között igazságot kell tenni. Svájcnak, Luxemburgnak s más apróbb semlegeseknek mind ilyen intelmektől támadt a területe és a világbékét jelző őrállása. Európa keletén a legpokolibb világháború még nem tudott rendezni semmit, ellenben föltámasztotta a kommunista társadalmi harcokat és háttérben az ázsiai sárga faj hegemonikus törekvéseit. A világnak tehát a jövendőtől való félelmeiben ismét egy őrállást kell teremtenie, mely a társadalomgazdasági átalakulásoknak is megnyugtató képét mutassa, s az európai és ázsiai fajok kibékülésének a jövendőjét is jelezze. A Székelyföld ősi kommunizmusának a magántulajdonnal való vegyülete s a Székelyföld népének ázsiai eredete az egyetlen pont Európa keletén, hol az a jövendőkbe mutató új semlegesség létesíthető.

    Tehát a semleges székely állam létesítése világkényszer. Lehet, még nem látjuk, de az előbbi meglátásokból nyilvánvaló, s így kivihetősége is bizonyos. Magyarországnak a maga integritása érdekében is kívánnia kell ezt a kialakulást, mert vagy lesz magyar integritás, és akkor a székely állam ezt nemhogy csonkítaná, de tartalmasítja; vagy nem lesz magyar integritás, és akkor a megmaradó Magyarországnak is jobb lesz, ha a székely nemzet révén is a magyar fajiság számára egy szuverén területet megmenthetett. A kivitel érdekében tehát minden fokozatos alkudozás nélkül magának Magyarországnak is a világbéke tárgyalásaiba bele kell dobnia a semleges székely állam igénylését. Ezzel új nemzetközi alanyt és egyéniséget állít harcba a magyar területek megtartása érdekében.

    A székely semleges állam képének és hivatásának a kidomborítása mindazon nemzetek érdekévé fog válni, melyek a Balkán rendezésében érdekelve vannak. Ez a nyugvópont kell annak a világtudataként, hogy a magyar az Európa és Ázsia közti világforgalmi utakon megbékülten áll, s csak a maga gazdasági fejlesztésére törekszik, de semmi revánseszme nem háborgatja. Tehát a nyugodtság zálogát jelentő székely állam külön is, Magyarországon keresztül is sokszálú biztosítékkal kell hogy megvédve legyen a maga semlegességében. Románia, Szerbia, Lengyelország, Csehország, Oroszország, Anglia, Amerika és Japán egyaránt le kell hogy kösse kölcsönösen magát a semlegesség tiszteletben tartására. Viszont Románia is megkövetelheti, hogy vele gazdasági összefüggésben legyen, de a székely állam is ez összefüggést a Magyarországgal való hasonló összefüggés kikötésével veheti magára. És a világnak ezt a kettős összefüggést is garantálnia és védenie kell, ha a világbékét őszintén akarja. Ezek a székely állam külső feltételei. A nemzetek érdeke, békevágya, mardosó féltékenysége és barátságkereső kínálkozása egyaránt köréje kapcsolódik, csak emelkedjék ki az eseményekből (…)

    De az Istenre kérek mindenkit, aki illetékes, hogy fogja kézbe a székely külön állam ügyét. Látni való, hogy a román urak már elintézettnek tudják a magyar integritás kérdését, s most már csak a székely édesgetésén dolgoznak. Szegény tisztviselők terrorizálásával, csábítgatásával egyaránt sietnek, hogy a világbékekor a székelyekkel való megegyezésre mint döntő tényezőre hivatkozhassanak. Hát vágjunk eléje ennek, míg nem késő! Olyan fájdalmas arra gondolni, hogy a székelynek ne legyen hazája, s hogy Magyarországot a székelység megkísértései révén tudják majd Nagy-Románia alkatrészévé tenni. Lehetetlen, hogy a székely állam ne a legélesebb késként hasítson bele ebbe a fojtogató hálóba.

    Megfenyegettek főbelövéssel, ablakom előtt is topog az őr, folytonos felkiáltójelként bevillog a szuronya. Ez mind semmi. Helyzetkép. Idegesítő alkalmatlanságok, mikből lehet még elhurcolás, I. Ferdinánd elleni felségsértés b?nügye, családom elárvulása. Ez is mind semmi. De ha ez mind hiába történt volna, az rettenetes valami lenne.

    Székelyudvarhely, 1919. I. 13.



    Folytatjuk


    Paál Árpád
    Közreadja Paál Gábor








    forrás: Erdély Ma



    [HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

    » vissza a HUNSOR honlapjára

    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

    Korábbi cikkek:

    Trianon, és ami utána jött - 3. rész
    Trianon, és ami utána jött - 2. rész
    Trianon, és ami utána jött - 1. rész
    Sólyom: a kisebbségi nemzetrészeknek szükségük van az anyaország segítségére
    Megvertek egy fiút Beregszászon, mert magyarul beszélt
    FUEV: Kisebbségellenes a szlovákiai nyelvtörvény
    A nyelvtörvény és a nemzetiségi oktatás kérdéséről
    Egy megszállott megszálló
    A szlovák nyelvtörvény diszkriminatív filozófiája
    Szlovákia szembemegy Európával
    Tüntetések lesznek Szlóvákiában a nyelvtörvény miatt
    A HUNSOR felszólítsa Szolovákiát a jogállam eszközeinek használatára Malina Hedvig esetében
    Külügyi bizottság: politikai befolyástól mentes igazságszolgáltatást Szlovakiaban!
    Malina Hedvig esete a szlovák "hazájával"
    Tiltakozzunk a jogsértések és jogmegtagadások ellen!
    Rendőrök védték meg a magyarok tiltakozásától Szabadkán
    Elfojtott tiltakozás Szabadkán
    Az egyéves EU-tagság: Szlovákiai melósok, dán sajtok, ír magyarok
    Naponta verik a temerini magyar elítélteket a szerbek
    Szegényebbek lettünk egy síremlékkel
    A Benes-dekrétumok hatvan éve
    Felszabadultunk...
    Az élőhalott délvidék hörgő visszhangja
    Marosvásárhely, 1990. március 19–20.
    Amit tudni kell Bocskai Istvánról
    Petőfi a tüntetők között
    Petőfi Sándor naplójából
    Külpolitikai határaink


    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -



    Vissza a HUNSOR honlapjára

    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.