A Magyar Svéd Online Források honlapja  

    Tudosítás az MTA 180. Közgyűléséről
    írta Polgár Julianna
    a HUNSOR budapesti tudósítója



    2010. május 3.-án tartották az MTA 180. közgyűlését.

    Pálinkás József elnöki nyitóbeszédével megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia 180. közgyűlése. Az ünnepi ülésen részt vett Sólyom László köztársasági elnök is. Az MTA Közgyűlése hétfőn új akadémikusokat választ, kedden pedig egyebek mellett a Tudományetikai Kódex tervezetéről, valamint az akadémiai vagyonnal való hatékony gazdálkodás elveit és kereteit rögzítő dokumentumokról tárgyal és dönt.

    - Az Akadémián másképp számoljuk az időt. Az Akadémia idejét tudós zsenikben, a tudomány megvilágosító felfedezéseiben, a sürgető feladatokban mérjük - fogalmazott a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az MTA Roosevelt téri Székházának zsúfolásig megtelt Dísztermében elmondott nyitóbeszédében. Pálinkás József szavai szerint ez az időszámítás óriásokban mér: Széchenyiben, Erkelben és Bolyaiban. Az Akadémián a történéseknek is más léptéke van. Milliókat érintő, századokra kiható sorskérdésekről kell dönteni. Az MTA elnöke hangsúlyozta: mindez nem dicséret, hanem feszességre, fegyelemre ösztönző kritika, vállalás és egyúttal ígéret. Az Akadémia olyan hosszú időre és olyan sokak által kapott és kap felhatalmazást, amelyre csak ezzel az ígérettel, és csak ennek teljesítésével válaszolhat.
    - Itt nem lehet mellébeszélni - figyelmeztetett Pálinkás József. - … nincs helye valamiféle érthetetlen, tudós okoskodásnak. Az Akadémia a nemzet egészének tartozik érthető, nyílt és őszinte beszéddel. Szerinte a Közgyűlés ennek a felelős nyelvnek a próbája. Lehetőség arra, hogy a szándékokról, célkiűzésekről és programokról kiderüljön: mondanivalóvá, követnivalóvá, eredményekké váltak-e. Az MTA elnöke szerint a közgyűlésen részt vevők feladata, hogy magukkal, de nem csupán magukban elszámoljanak azzal, ami az elmúlt egy évben történt, amit megtettek.

    Benkő Samu, az MTA külső tagja volt a következő, fölkért előadó. A Bolyai-évhez kapcsolódó, Bolyai és az Akadémia címmel tartott tudományos előadásában többek között arra emlékeztetett:
    Bár Bolyai János kézirataiban gyakran szóvá tette élete sérelmeit, az Akadémiával kapcsolatban egyetlen panaszos szót nem ejtett. A kiváló matematikus - akinek életében nyomtatásban kizárólag az Appendix című matematikai műve jelent meg - élete készülő nagy munkájában, az Üdvtanban megírta töprengéseit a világakadémiáról is. Gondolatait azonban nem a Magyar Tudományos Akadémiával szemben, hanem a tudomány egyetemességének vállalásával vetette papírra. Bolyai János, aki apjával ellentétben nem lett az Akadémia tagja, egyetértett az általa nagyra becsült Széchenyi Istvánnal abban, hogy "nemcsak látszólag, de valósággal sem lehet nemzetnek sürgetőbb és komolyabb tennivalója, mint nyelvét lehetőleg közel vinni a szoros tudományok szabatosságához" A Bécsben, a katonai akadémián tanuló fiatal tudós apja tilalma ellenére fordította figyelmét a paralellák tanulmányozására. Kutatásairól így írt 1823-ban édesapjának: - A feltételem már áll, hogy mihelyt rendbe szedem, elkészítem, s mód lesz a paralellákról egy munkát adok ki. Most többet nem szólhatok, csak annyit, hogy semmiből egy új, más világot teremtettem.
    A világakadémia terve Bolyai János utópikus eszmerendszerében úgy tűnik fel, mint "az elveszettnél szebb földi paradicsom" vezető testülete. Az elképzelt új intézmény székhelyéül Londont szemelte ki, mégpedig azzal a megjegyzéssel, hogy az ottani "egyik universitas képezheti az egész általános tudós társulat középpontját". Benkő Samu rámutatott: Bolyai János szigorú utasításként fogalmazta meg, hogy az egész világra kiterjedő, új művelődési hálózatot a régiek tapintatos kezelésével kell létrehozni.

    A tudomány és az oktatás valamennyi hasznosnak bizonyult, létező intézményét meg kell őrizni. A matematikus ugyanakkor a legkisebb falusi iskolák ügyét is szívén viselte. Bolyai elképzelése szerint a világ legjobb elméit tömörítő testület rendszeresen tájékoztatná tagjait a Földön bárhol felbukkanó új tudományos eredményekről, vigyázva arra, hogy "az egyszer már feltárt Igazságból semmi veszendőbe ne menjen". Mindezt a tökéletesen megkonstruált nyelven tenné. Ennek kidolgozására Bolyai sok időt, papírt és tintát pazarolt, miközben váltig hangoztatta, hogy munkája sikeres befejezésével nem akarja kiszorítani egyik nemzeti nyelvet sem a tudományos munkálkodás mezejéről, csupán az egyetemes érintkezés jelrendszerét kívánja az emberiség kezébe adni.

    A tudós tudományszervezési elképzeléseinek nagy részét az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követően készítette el, amikor a magyarság nyelvébe és művelődésébe vonult vissza. Az erdélyi Benkő Samu rámutatott: az itt leírt utópista tervezgetésekkel egy időben keresik Erdély-szerte egymás kezét azok a szellemi emberek, akik aztán a világosi katasztrófa után egy évtizeddel létrehozták az itteni magyarság legjelentősebb művelődési intézményét, az Erdélyi Múzeum-Egyesületet. Benkő Samu párhuzamot vont Széchenyi István és Bolyai János között. Mint mondta, mindkét, ugyanabban a korban élt kimagasló elme - az 1791-ben született Széchenyi István csak tizenegy évvel volt idősebb Bolyai Jánosnál, s haláluk időpontját mindössze negyven nap választja el egymástól - szolgált a Habsburg császár hadseregében, fiatalon lettek kapitányok, "de egyikük sem érte meg, hogy mentéjére varrhassa az őrnagyi rangjelzést". A nők is különös helyet foglaltak el a két fiatal férfi életében.

    Különösen szembetűnő, hogy az önelemzésre mindketten igen nagy hangsúlyt fektettek.
    Feljegyzéseikből tudjuk, hogy milyen keserves megpróbáltatásoknak tette ki mindkettőjüket Bécs, mikor fülbemászó szavakkal, durva kihívással a maga szekerébe akarta fogni őket, miközben titkos ügynökök szimatolták lépteiket.
    Hasonlít egymásra Széchenyi és Bolyai abban is, ahogy életük legnagyobb, világtörténelmi jelentőségű eseményére, az 1848-49-es forradalomra reagálnak: egyikük sem akarta a forradalmat, de egyformán felismerték a társadalom belső szerkezete megreformálásának időszerűségét és elkerülhetetlenségét. Életük igazi értelmét éppen abban a közszolgálatban fedezték fel, melyek célja korszerű reformtervek kidolgozása és megvalósítása, a társadalmi megújhodást és a felemelkedést szolgáló intézmények létrehozása, illetőleg a kiművelt emberfők sokaságára támaszkodó tudomány előbbre vitele.
    Benkő Samu beszédét egy Bolyai-idézettel zárta: "Mi is mindentudók leszünk, amennyiben minden véges tant megtudunk valamikor; de mindent sohasem… vágyom tudni - gyönyörű nekem a tudás.".

    Ezután a díjak átadása következett: Akadémiai Aranyérem, Akadémiai Díj, Akadémiai Újságírói Díj, Wahrmann Mór-érem.


    Összegezve: Újságírói díj: Egyed László, igazgató, Csodák Palotája; Liptay Katalin - MR szerk.-rip. (irodalmi szerk.); Stöckert Gábor, az Index tudományos rovatszerkesztője; Wahrmann Mór-érem: Hamvas István, Paksi Atomerőmű [vezérigazgató-helyettes]; (ez egy kereskedelmi és ipari díj).

    Demján Sándor [anyagi fölajánlása]: Széchenyi István kutatása; Lőrincze Péter beszél erről; alapvetően a levelezésre vonatkozik (ilyen eddig a Kazinczy-levelezéssel történt);

    12:30 múlt. Most a III. emeleti Széchenyi-kiállítás megnyitója zajlik. Egy rövid beszédet mondott Pálinkás József, de a szakmai bevezetőt Gergely András mondja. Sopronban és Nagycenken is volt hagyaték, ami elsősorban családi és egyéb tárgyak gyűjteménye. De a hagyaték mai szemmel fölmérhetetlenül értékes része Széchenyi István naplótömege, valamint a döblingi iratok, rajzok, metszetek, kisebb tárgyak. A naplókat titkárára hagyta, fölhatalmazva arra, hogy törölje a kellemetlen részeket, ha meghagyja írásait (!) (vagy semmisítse meg a hagyatékot!).

    Ez utóbbit nem, előbbit megtette, így Sz. I. hívei, ill. a korai és későbbi kutatók méltatlankodtak a törlések miatt! (Erről szólt az OSZK-s [Országos Széchényi Könyvtár] konferencia.)

    Szélyes Imre Arany János: Széchenyi emlékezete című elbeszélő költeményét olvassa föl [,,Te sem haltál meg, Népem nagy halottja"].
    "Nem tudom magamat megmenteni!" - ez Sz. I. Döblingben lejegyzett utolsó mondata!"







    » vissza a HUNSOR honlapjára



    írta Polgár Julianna
    a HUNSOR budapesti tudósítója


    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

    Polgár Julianna korábbi írásai:

    Trianoni évforduló (Mindszenty-beszéd + P. J. vers)
    Duna-díj átadás
    EGYSZÁZKILENCEDIK NAP-SUGALLAT
    Vagyonmaximálás + család óra

    - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -



    Vissza a HUNSOR honlapjára

    HUNSOR - All Rights Reserved - ., A.D.