Az anyaországot illetően csak a 2006-ban jó eséllyel bekövetkező kormányváltásban reménykedhetünk, a Gyurcsány-kormány nemzet-ellenességgel vegyes nemzet-közömbösségéről már több ízben is meggyőződhettünk. Erdélyben a politikai érdekképviselet két fő irányzata, mely immáron külön szervezeti keretek között építkezik, továbbra is széttartó pályán mozog.

Az RMDSZ kidolgozott és a parlamentbe benyújtott egy kisebbségi törvénytervezetet, mely képtelen teljesíteni tulajdonképpeni funkcióját, azaz megteremteni az erdélyi magyarság számára a hosszú távú fennmaradás és gyarapodás létkereteit. A tervezet célja a román etnokratikus törekvések leplezése, a magyarellenes kormányzati kurzus számára egyfajta, látszatok révén megteremtett jogi paraván biztosítása, egyszóval a román államhatalom hitelesítése az RMDSZ hatalmi pozícióinak rögzítése mellett. Más szóval e jogszabálytervezet, elfogadása esetén, a gyarmatosító román politikum és a helyi társadalom érdekeit eláruló komprádor, csak nevében magyar elit szövetségének dokumentuma lesz.

Az autonomista erőket tömörítő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) valamint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2005. április 23-án, Marosvásárhelyen megtartott együttes ülésén az egybegyultek ellenszavazat nélkül fogadták el azt a nyilatkozatot, mely többek között az említett törvénytervezetről is szól: "Az RMDSZ által sebtiben elkészített és a román (…) hatalom által jól megfontolt érdekből támogatott kisebbségi törvénytervezet valójában a magyar autonómia kijátszására és letörésére szolgál. Az általa kínált "kulturális autonómia" folklorisztikus szintre zülleszti a - tényleges - autonómiát, és a valódi területi és helyi önkormányzat helyett legfeljebb decentralizációt kínál. (…)" Hogy egészen pontosak legyünk: a törvénytervezet a kulturális autonómia vonatkozásában sem rögzíti az autonómia tartalmát, pusztán annak a magyar közösségre vonatkozó szervezeti kereteiről rendelkezik (arról is úgy, hogy az RMDSZ politikai monopóliumát biztosítja, rábízva az erdélyi magyar belső választások megszervezését). A tervezet a legkényelmesebb és a román részről várhatóan legkevesebb ellenállásba ütköző megoldást választja: a román kormány és a parlament jogalkotási kompetenciáját rögzíti az autonómia-kérdésben, amiről persze eddig is tudtunk. Holott a cél éppenséggel az volna, hogy most, az EU-csatlakozás előtt sikerüljön minél több jogi garanciát kipréselni a román törvényhozásból. Ezt pedig aligha lehet megoldani olyan megfogalmazásokkal miszerint: "A Kulturális Autonómia Országos Tanácsának valamint a megyei bizottságoknak a javaslatára a Parlament, Románia Kormánya illetve a választott közhatóságok olyan jogszabályokat fogadhatnak el, amelyeknek értelmében a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi önazonosságának megőrzésére, kinyilvánítására és fejlesztésére való jog gyakorlására vonatkozó illetékességük egy részét az Országos Tanácsra, vagy az esetnek megfelelően az illető megyei bizottságra ruházzák át." (Ez az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének 63. szakasza, mely a teljes szöveggel együtt elérhető a www.rmdsz.ro web-oldalon.) Nesze semmi fogd meg jól! Miközben az lett volna e jogszabály legfontosabb feladata, hogy az említett önazonosság-védő "illetékességeket" a lehető legvilágosabban és legrészletezettebben, végrehajtási garanciákkal körülbástyázva megfogalmazza. A taktika egyértelmu: elfogadtatni most ezt a jámbor óhajokkal, tetszetős kinyilatkoztatásokkal teletuzdelt, érvényesülési biztosítékoknak híján levő jogi látszatbuborékot, a román integrációs törekvések megsegítésének céljával, az érdemi problémákat pedig elnapolni a csatlakozás utánra.

Az EMNT és az SZNT együttes ülésének idézett dokumentuma arra is rámutat, hogy "A kizárólag Románia integrációs érdekeit szolgálni hivatott törvénytervezet ugyanakkor mélységesen antidemokratikus. Súlyosan sérti a demokráciát egyfelől a közvita és a közösségi jóváhagyás nélküli, sürgősségi megszövegezése és előterjesztése, másfelől pedig, tartalmi szempontból, a mértékadó európai fórumok (ET, EB, EBESZ) által elítélt, antidemokratikus választási megszorításoknak a tervezetbe való beillesztése." A törvénytervezet ugyanis ugyanazokat a rendkívül szigorú és a kisebbségeket diszkrimináló feltételeket támasztja a parlamenti képviselettel jelenleg nem rendelkező szervezetek (tehát például a választási megmérettetésből ismételten, román hatalmi segédlettel kizárt Magyar Polgári Szövetség) vonatkozásában, melyeket a jelzett európai fórumok által kifogásolt választási törvény rögzített. (Konkrétan: 25.000 tag s ebből 15 megyében legalább 300 - ami a kisebbségek vonatkozásában egyszeruen abszurd, s tulajdonképpen kizárólag arra szolgál, hogy a magyarság minél nehezebben hozhasson létre alternatív szervezetet ).

"A történelmi szószegéseknek és önbecsapásoknak, az idegenkezu sorsrontásoknak és önsorsrontásoknak véget kell vetni." - mondotta Kövér László az EMNT-SZNT ülésen. Végtére is ez a lényeg. A fő probléma viszont az, hogy az RMDSZ esetében az "önsorsrontás" egybefolyik az "idegenkezu sorsrontással". E szervezetben a román hatalom emberei (idegenkezuség) az irányszabók, őket híven támogatják a karrier-politikusok valamint az egzisztenciálisan zsarolt középréteghez tartozók. Egyre kevésbé lehet számítani arra, hogy bárkit is a jószándékú naivak közül meg lehetne téríteni, hisz akinek a tíz esztendős, önfeladó, következetességet csak a belső ellenféllel, az elvhu magyarokkal való leszámolásban felmutató Markó-kurzus hatására nem nyílt ki a szeme, azt most már aligha lehet meggyőzni. Végül az autonómia RMDSZ-es utóvédharcosai olyan kevesen vannak, s annyira periferizáltak, hogy nem képviselnek számottevő erőt. Az EMNT-SZNT gyulésen Szurös Mátyás fogalmazott a legkeményebben: "Csak, ha ez megtörténik (mármint "Székelyföldön a területi, Erdély más részein pedig a kulturális és perszonális autonómia" intézményeinek létrehozatala) és természetesen, ha Románia megfelel a többi európai követelményeknek is - a Magyar Köztársaság csak ekkor (kiemelés tőlem, BZSA) támogathatja jó szívvel szomszédunk teljes jogú uniós tagságát. Ezáltal nyílhat ugyanis történelmi lehetőség a teljes köru és kölcsönösen előnyös magyar-román jószomszédság és együttélés megteremtésére." Pontosan erről van szó, azzal szemben, amit Frunda György és Markó Béla állít. Vagyis nem arra kell a magyarságnak törekedni, hogy Románia minél előbb integrálódjon, hanem arra, hogy az integrációs törekvések támogatásának árát megkérje a magyarországi diplomácia és az erdélyi magyar politikum. Az EMNT-SZNT gyulés Szurös Mátyás gondolatainak jegyében határozatba is foglalta, hogy a két testület "arra kéri az Európai Parlamentet, az Európai Bizottságot, hogy Románia Európai Unióhoz való csatlakozásakor alkalmazza a védzáradékot (más szóval halassza el egy évvel a csatlakozást, megjegyzés tőlem, BZSA), ha Románia Parlamentje nem hagyja jóvá Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozását és az erdélyi magyar nemzeti közösség személyi elvu önkormányzásának statútumát."

A kérdés tulajdonképpen az, hogy melyik erőcsoport lesz hatékonyabb: a román diplomácia kiegészülve az RMDSZ-es segédcsapatokkal, megtámogatva a magyarországi baloldal által, avagy az erdélyi autonomista erők és a magyar jobboldal szövetsége. A kötélhúzás tétjét a mai információs kavalkádban, a labanc média mérhetetlen túlsúlya mellett az erdélyi magyar választói bázis vélhetően akkor fogja majd fel, amikor már minden eldőlt.

» vissza a HUNSOR honlapjára