|
|
írta Csapó Endre a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője 2017. március 23., Magyar Élet, HUNSOR.se
1945 óta a világpolitikai folyamatok leglényegesebb eleme az amerikai–orosz viszony. Jelentoségét az adja, hogy a két világháború befejeztével Európa – úgy teljes egészében – kiesett a korábbi, egyensúlyt tartó, világhatalmi klub együttesébol. Amit Európa elveszített, azt fölmarkolta az USA és USSR hatalmi páros. Ezt nemcsak Európa elfelezése jelezte, hanem a földrészek feletti katonai és gazdasági ellenorzés érdekében zajló folyamatos helyi háborúk sora. Ebben az erjedésben formálódott az úgynevezett Harmadik Világ, kommunista felszabadító mozgalmak és hadseregek Moszkvától támogatott műveleteiben, szemben velük a Szabad Világ oltalmazó fegyveres ellenállásával.
Ebben a felosztásban is érvényesült a teljes egyetértés, kísértetiesen hasonlított az európai Vasfüggöny elore megállapodottsága leplezetlen voltára. Ebben a „hidegháborús” küzdelemben véletlenül sem fordult elo fegyveres incidens amerikai és szovjet katonák között. Eredménye azonban történelmei méretu, ami abban összegezodik, hogy ezekben az évtizedekben felszámolódott mindenféle korábbi európai gyarmati jelenlét, felmorzsolódott minden európai érdekeltség a többi Földrészen.
A „szembenálló” két világszemlélet világhatalmi együttesét zavarta az ideológiai ellentét. A 70-es években már látványos átalakulási folyamat zajlott szocialista államok létesítésére Nyugat országaiban. Itt Ausztráliában is lendületbe jött a szocialista baloldal. Semmi probléma, a demokrácia széles keret.
A Szovjetunió felbomlásával azonban válságos helyzetbe került a kétpólusú világrend. Olyan sikeres lett a gorbacsovi peresztrojka, meg glasznoszty, hogy szétesett a szovjet állam. Ezzel a kapitalizmus és a szocializmus nagy kísérleti konvergenciája összedolt. Új helyzet állt elo a kétpólusú világrend állapotában. Moszkva nemcsak a gyoztesként megszerzett országok feletti hatalmát veszítette el, hanem a szovjet államszövetség államainak egy részét is. Ugyancsak megrendült gazdasági állapota, kevésen múlott, hogy nem került sor fegyveres összetuzésekre országon belül.
Amerika fenn akarja tartani világrendezo hatalmi státusát. Érzi, hogy erre rövidesen képtelen lesz. Két erossége van: minden mást felülmúló fegyveres ereje és a dollár világvaluta helyzete. Elveszítette a kialakított duális hatalom fenntartásában fontos partner fegyveres erejét és annak mérhetetlen kiterjedésu területét, annak stratégiai és gazdasági értékével együtt. Európát szövetségi rendszerébe vonta, annak keleti, felszabadult részével együtt. A probléma: Oroszország.
Nagyon magasról letekintve, és bo száz évre visszatekintve Európa és Ázsia térképére, szembetunik, hogy a nagy méretu ipari fellendülés nyugati, majd közép-európai sikerei tovább folytatódtak volna kelet felé, ahol Oroszország mérhetetlen gazdasági kincseinek és lehetoségeinek kihasználásával, egy-két emberölton belül maga mögött hagyta volna Amerikát, amelynek akkor még nem volt, és nem is lett volna számottevo tengerentúli érdekeltsége. Ezt a lehetoséget tette tönkre az elso világháború és annak minden folytatása.
Ez a térkép, még ma is azt mutatja, hogy ennek a száz évre visszatartott lehetoségnek még lenne esélye. Akadálya Amerika jelenléte.
Amerikának érdeke, hogy Európa (Németország) ipari potenciálja ne telepedjen rá az orosz földekre, kitermelni annak mérhetetlen kincseit. Amerika ennek megakadályozására mindenre képes, de megakadályozni egyedül nem tudja. A NATO európai jelenlétének eddig még nem volt más értelme, mint Európa állítólagos védelme. Jelenlegi szerepe, hossszú életében eloször támadó jellegu.
*
Nézzük a napi jelenségeket. Trump egy interjú során egyebek mellett arról beszélt, hogy „bizonyos ideig” fenntarthatja az Oroszország-ellenes szankciókat, de hangsúlyozta: „ha kijövünk egymással, és Oroszország tényleg segít nekünk, akkor miért kellene bárkinek is szankciókat alkalmaznia olyasvalaki ellen, aki nagyszeru dolgokat tesz?”. Bejelentette: felkészült rá, hogy valamikor a január 20-án tartott beiktatási ünnepsége után találkozzék Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. „Megértem, hogy ok szívesen találkoznának velem, és ez számomra abszolút rendben is van” – fogalmazott. Elmondta: ha az Egyesült Államok sikeresen együtt tud majd muködni Moszkvával a terrorizmus elleni harcban és egyéb kérdésekben, megszüntetik az Oroszországgal szembeni szankciókat, amelyeket Barack Obama leköszöno elnök hozott meg, bár „kell némi ido”, míg ezek a változtatások érvénybe léphetnek. Ez a hír azt jelzi, hogy Amerika Oroszország-politikájában változás lehet. Bár nem tudhatjuk, mit jelent nála a „terrorizmus elleni harc”, remélhetoen nem azt jelenti, amit Bush és Obama értelmezett, hogy háború által kell terjeszteni a demokráciát mindenfelé.
Nincs két egyforma sakkjárék, a politikában is lehet számos egyéb taktika. Nagy valószínuséggel felmérték, hogy a 26 éve folytatott politika nem vezetett eredményre. Európának sincs szüksége állandó háborús feszültségre, különösen olyan politika érdekében (mint az Oroszország elleni szankció), amely máris káros és értelmetlen.
Tény, hogy Oroszország mindig is hódító hatalom volt, a cárok birodalma úgy vált nagyhatalommá. De Európa ellen csak angol szövetségben lépett háborúba, a másodikba kifejezetten amerikai elokészítéssel és felszereltséggel. A mai Oroszország meg akar maradni, és az is nagy feladat. Azon kívül fejlodni akar, mert ma a lemaradástól is el lehet sorvadni. Ma orosz veszéllyel nem lehet Európát felriasztani, a Kreml is tudja, mit hozna számára egy háborús kaland. Oroszországnak nem érdeke Európa gyengítése, sem elfoglalása.
Donald Trump nem késedelmeskedik és nem sokat finomkodik. Kijelentette: azzal az alapállással kezdi elnöki tevékenységét, hogy megbízik Putyinban, csakúgy, mint Angela Merkel német kancellárban. „Majd meglátjuk azonban, hogy ez meddig tart. Lehet, hogy egyáltalán nem sokáig” – tette hozzá. Van ebben nagyképuség, úgy szól róluk, mint alkalmazottairól. Nos, Merkel esetében ez fennáll a neoliberális vallásfilozófia kötelékében, de Putyin mégiscsak egy független birodalom vezetoje.
*
Közben ma, január 16-án – öt nappal az új elnök hivatalba lépése elott – olvassuk a hírekben az alábbiakat:
Harcjármuvek és katonák ezrei tartanak az orosz határ felé, a svéd miniszterelnök Stefan Löfven országa orosz fenyegetettségérol nyilatkozik, Allan Widman svéd liberális politikus a háború reális kockázatától fél, Norvégia amerikai tengerészalakulatoknak ad támaszpontot. Az elmúlt néhány napban mintegy kétezernyolcszáz harcjármu és négyezer gyalogos érkezett Amerikából a német Bremerhaven város kikötojébe, hogy ott mintegy kilencszáz vagonra felhelyezve megkezdje útját Lengyelország keleti felébe. Ezeket negyven tank közúton követi, nyilván azért, hogy az állampolgárokat megfeleloen tájékoztassák a helyzet komolyságáról. És, hogy el ne felejtsék, ezt minden évben megismétlik, mert nem másról van szó, mint az Atlanti Eltökéltség (Atlantic Resolve) nevu hadgyakorlatról, amelyet 2014 óta minden évben megrendeznek mégpedig az Oroszországtól leginkább félo NATO-tagállamokban, így a balti államokban, Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában és Ukrajnában, de Németországban és Franciaországban is. Mint az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának hivatalos honlapjáról megtudható, e hadgyakorlatok célja, hogy demonstrálják Amerika folyamatos elkötelezettségét a NATO-partnerek kollektív biztonsága mellett. Az Atlanti Eltökéltség az Egyesült Államok válasza az oroszok ukrajnai beavatkozására, finanszírozása a 2014-ben létrehozott „Európa Biztonságérzetének Megújítása Kezdeményezés” keretében történik, amelyre az amerikai kongresszus 3,4 milliárd dollárt hagyott jóvá. De nem az Atlanti Eltökéltség a legnagyobb hadgyakorlat az orosz határok mentén, a tavalyi lengyelországi Anakonda elnevezésu hadgyakorlatban harmincegyezer katona vett részt, akiket huszonnégy országból verbuváltak, közöttük brit ejtoernyosök, akik Kalinyingrád közelében értek földet, hogy a képzeletbeli orosz betörést megakadályozzák.
Méltatlan egy világhatalom elnökétol hatalma utolsó heteiben ilyen komolytalan, szinte gyerekes durcáskodás azzal együtt, hogy nyilvánvaló hazugság alapján kiutasítottak 35 orosz diplomatát az Egyesült Államokból.
Van ellenvélemény is:
A német külügyminiszter Frank-Walter Steinmeier kardcsörtetésnek minosítette.
„Amit most nem szabad megtennünk az, hogy hangos kardcsörtetéssel és háborús uszítással elmérgesítsük a helyzetet” – mondta a miniszter a Bild am Sonntag német újságnak tavaly, a hadgyakorlat kezdetekor. A fegyverek jelenlegi telepítésével kapcsolatban Brandenburg tartomány miniszterelnöke, a szociáldemokrata Dietmar Woidke kritizálta a fegyverek kelet-európai telepítését, mondván: „Nincs abból hasznunk, ha tankok cirkálnak fel és alá a határ mindkét oldalán. Maradjunk nyugodtak, és a nehézségek ellenére tartsuk fenn a dialógust Moszkvával.” Hasonló nézeteket fejtett ki a német Die Linke párt elnökhelyettese, Tobias Pflüger is, arra utalva, hogy a NATO akciója új fegyverkezési versenyhez fog vezetni.
A NATO-akciónak Amerikában is vannak ellenzoi. Matthew Hoh, aki arról nevezetes, hogy az afganisztáni háború miatt lemondott a külügyminisztériumban viselt hivataláról, kijelentette:
„Legutóbbi történelmünkben kiterjesztettük a NATO-t Lengyelországra, amerikai és NATO-csapatokat küldtünk az orosz határra, és már három éve folyik ez az öldöklés Ukrajnában. A NATO kiterjesztése csak nehézséget és szenvedést hozott Európának.”
A budapesti születésu George Friedman, aki a Stratfor nevu, geopolitikai kérdésekkel foglalkozó céget alapította, és akinek Gyulladáspontok – A növekvo válság Európában címu könyve (Flashpoints. The Emerging Crisis in Europe) bestseller lett Amerikában, bovebb magyarázatot ad a jelenleg kialakult helyzetre. A Kommersant gazdasági és politikai kérdésekkel foglalkozó orosz napilapnak kijelentette, az Egyesült Államok az elmúlt száz évben nagyon konzisztens külpolitikát folytatott. Fo célja az volt, hogy Európa egyik országa se tegyen szert túl nagy hatalomra. Eloször arra törekedett, hogy Németországot akadályozza meg abban, hogy uralja Európát, késobb a Szovjetuniót akadályozta, hogy ugyanezt tegye. Ami politikai szempontból az Egyesült Államok számára a legveszélyesebb az Oroszország és Németország szövetsége, vagyis ha a német toke és technológia egyesülne az orosz természeti és humáneroforrásokkal.
A Kommersant-nak arra a kérdésére, hogy az Oroszország iránt megnyilvánuló agresszív nyugati politikát a Krím visszacsatolása, és ezzel az európai határok II. világháború óta elso ízben történo eroszakos megváltoztatása okozza-e, Friedman azt válaszolta, az amerikaiak tudják, hogy ez nonszensz, hiszen az elso ilyen változtatás Koszovó esetében történt, és abban az Egyesült Államok közvetlen szerepet vállalt. Ukrajnában az Egyesült Államok érdeke egy Nyugat-barát kormány létrehozása volt, és ennek érdekében nyíltan támogatták az ottani civil szervezeteket, ami otromba államcsínyhez vezetett.
*
Trump kifejtette azt a véleményét is, hogy Nagy-Britannia „remekül teljesít majd” a brit EU-tagság megszunése után. Komoly bírálattal illette ugyanakkor azokat a NATO-tagállamokat, amelyek nem járulnak hozzá az eloirányzott mértékben a védelmi kiadásokhoz, az atlanti szövetséget pedig „elavult” szervezodésnek nevezte.
Olyan fejlemény, hogy a hetven évvel ezelott a gyoztes hatalom által létrehozott rendfenntartó katonai ero, akár mint állítólagos európai védelmi ero megszunne, szóba sem jöhet.
Felhívom a figyelmet az amerikai demokrácia jellemére: a legyozött német hatalom és a szükségtelenül brutálisan rommábombázott német városok, tízmillió német áttelepítése, összeterelt százezrek éhhalálra vetése után bekövetkezett fegyvernyugvást nem követte deklarált megbékélés: elmaradt a kékekötés Németország és a gyoztes hatalmak között. Ennél nagyobb megalázás nem érhetett kultúrnépet. Ezt az állapotot orzi a teljesen amerikai irányítású NATO, amelynek költségeihez nagyobb részesedést igényel az új US elnök Európától.
A német kormány menekültpolitikájáról Donald Trump kijelentette: „nagyon katasztrofális volt” Merkel döntése „ezeknek az illegális bevándorlóknak a korlátlan befogadásáról, akárhonnan jöttek is ezek az emberek (...) Ráadásul senki nem is tudja, hogy honnan jöttek”. Tegyük hozzá: az amerikaiak által felbolygatott Közel-keletol.
Kifejtette azt a véleményét is, hogy az Európai Unióban Németország a domináns hatalom, és Nagy-Britannia „bölcsen tette”, hogy a távozás mellett döntött. „Ha megnézzük az Európai Uniót, az tulajdonképpen nem más, mint Németország, alapvetoen csak egy eszköz Németország számára. Ezért gondolom, hogy az Egyesült Királyság oly okosan cselekedett a kilépéssel”.
Szóval, Németország harmadszorra is talpraállt. Most milyen kezelést kap?
Trump szerint az iraki háború az Egyesült Államok egész történelmének „talán legrosszabb döntése volt, olyan, mintha köveket hajigáltunk volna egy méhkasba”. Elmondta azt is, hogy vejét, Jared Kushnert bízza meg hivatalosan a közel-keleti rendezés elomozdításával, és kérte a brit kormányt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétózzon meg minden olyan határozattervezetet, amely Izraelt bírálja.
A vo ortodox zsidó, házassága a leány zsidó hitre térése után vált lehetségessé. Izraelnek bizonyára nem kell aggódnia az új elnök mikénti viszonyulásától a zsidó államhoz, bár ortodox körökben eros a cionizmust (Izrael államot) ellenzok tábora. Az Egyesült Államok közel-keleti politikája fokozott érdeklodés tárgya lehet.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Török sakk-matt Európának
• Őskori hiedelemvilág nagyhatalmi alkalmazásban
• Fékezők és ellensúlyozók
• A kötelező ideológia méltatása
• Atlantisták vagyunk, de...
• Ukrajna nagyhatalmi játéktér
• Feltámadóban az ország
• Ukrajna, a későn érkező nemzetállam
• Eltemeti-e a nemzeteket az Európai Unió?
• A nagyhatalmi ukrán-vita magyar vonatkozásai
• A kettős állampolgárság régi vívódásaink tükrében
• Székelyföld – az autonómia esélyei
• Fundamentalizmusok háborúja
• Demokráciadeficit
• Viviane Reding és a baloldali támadás balsikere
• Utazunk, vagy visznek?
• Pártokrata Európa
• Demokrácia à la vadnyugat
• Az Európai Unió politrukrendszere
• Neokonzervatív felekezeti fundamentalizmus
• A szocialisták hűtlenek önmagukhoz is
• Az ideológia elvkövetésre kötelez
• Az igazság magyar oldala
• Székelyföld történelmi jogait követeli vissza
• Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
• A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|