Érthetô, hogy az elsô köztársaság lejáratta a magyar nemzet szemében ezt az államformát, és inkább vállalták a király visszatérését eltiltó nagyhatalmi beavatkozás ellenében a királyságnak mint államformának megtartását, a korlátozottabb kormányzói fôhatalom intézménye bevezetésével. Az új nemzeti magyar királyság részére zseniális szerkezetet alkottak az uralkodó nemzetállam-eszme érvényesítésével, a nemzet érdekét kiszolgáló államot, amely nagyszerűen ötvözte a szentkoronás magyar történelmi alkotmányosságot a kor szellemének megfelelô népképviseleti, többpártrendszeri törvényhozó és közhatalmat gyakorló rendszerrel. Egy rugalmas, de meggondoltan haladó szellemű, magyar érdekű államot, ellenséges szomszédsági és barátságtalan nagyhatalmi légkörben.

Vannak szerencsés országok, amelyek történelme finom átmenettel hajlik bele a fejlôdés vonalába. Nyugat országai ilyenek, és ezért nem értik, hogy a magyarok miért nem érzik jól magukat, amikor a hozzájuk hasonulást követelik tôlük.

A második köztársaság ellenséges megszállással érkezett, és "demokráciát" és "köztársaságot" rendôrterrorral, akasztófákkal, börtönökkel népszerűsített. Szerecsenmosdatás különválasztani az orosz megszállás elsô három évét a többitôl, mert hogy az még a többpártrendszer képét mutatta. Valójában a szovjet megszállás elsô napjától kezdve egyetlen folyamat volt hatalomgyakorlás tekintetében az az idôszak, ami 1956. október 23-ig tartott. Ezen a nevezetessé vált napon akarták elfogadhatóbbá tenni a kommunista diktatúrát. A kerítésjavítás nem sikerült, a magyar nép ledöntötte a bolsevista kerítést. Tíz reményteljes nap után azonban visszaállt a nemzetközi nagyhatalmi rend, a jaltai, helyet adva a Kádár-korszaknak.

A kommunista egypártrendszer és a szovjet megszállás megszűnte után történelmi alkalom és parancs volt a magyar államiság kisiklatott szerelvényének talpraállítása. Minden változás csak jobbat hozhatott, és talán ez volt az oka annak, hogy el lehetett hitetni a magyar néppel, hogy azok fogják rendbetenni az ország dolgait, akik addig is intézték. No azért bevonták a diktatúra hanyatló idejében jelentkezô (vagy felkészített) ellenzéki csoportokat is.

Az egykori kerítésjavítók mai utódai ­ ráhangolva a közhangulatra és gyakorlatiasan felfedezve az "ellenforradalom" forradalom mivoltát ­ a jelenleg fennálló Magyar Köztársaságot 1956-ból eredeztetik. De majd látni fogjuk, hogy olyan 1956-ból, amilyennek azt láttatni akarják.

Szívesen idézek a Népszabadságból, bájosan elszólják magukat, amikor a bizonyítványukat magyarázzák. Tanács Istvántól, akinek már a neve is szimpatikusan pártos, kapjuk a balszélsô magyarázatot arról, hogy kit-mit tiszteljünk ebben a harmadik magyar köztársaságban.

"A Magyar Köztársaságot az 1956-os népfelkelés 33. évfordulóján kiáltották ki. Ez a dátum egyértelműen azt szimbolizálja, hogy a megszületô új alkotmányos berendezkedés a folytatása, kései megvalósulása 1956 törekvéseinek."

Igen, ezt is "kikiáltották", mint két elôdjét. Jó húzás volt ez a párosítás ą56-tal. Eszembe jut: ifjúkori csavargó barátaim egyike intím kapcsolatával hencegett Greta Garboval, amit fényképpel bizonyított ­ mert volt humora ­ ahogy megcsókolt egy Garbo-plakátot. Tanács István Garbo-képe így néz ki:

"Tizenötéves a legújabb, és immár messze a leghosszabb életű nagyar köztársaság. Története, elôzményei tartalmaznak bizonyos folytonosságot. Ezt a folytonosságot erôsítették a létrejöttét megelôzô »alkotmányos forradalom« során megkötött kompromisszumok, amelyek azonos keretbe illesztették az 1956-os forradalom törekvéseit az 1989-es rendszerváltó értelmiség és a békés rendszerváltásban együtt működô partnerként viselkedô állampárt alkujával."

Itt megállunk egy pillanatra: a leírás ôszintesége megnyerô: a rendszerváltás ­ hiszen arról van szó ­ "tartalmaz bizonyos folytonosságot", ugye a korábbi rendszerrel. És kik alkudoztak itt? A "rendszerváltó értelmiség és az együttműködô állampárt". Pontosan így volt, az állampárt együttműködött azzal az értelmiséggel, amely kiváltságos helyzetét már kiskorától fogva az állampártnak köszönhette. Olvassuk hát tovább Tanács tereprajzát:

"Nyilvánvaló kompromisszum volt, hogy a köztársaságot nem a rendszerváltó csoportosulások által kijelölt politikus, hanem az állampárt egyik ismert funkcionáriusa mint ideiglenes államfô, Szűrös Mátyás kiáltotta ki ­ ez 15 éve is azt jelezte, hogy a régi nómenklatúra a békés rendszerváltásban való együttműködése fejében szerepet kaphat a segítségével is létrehozott új jogállam politikai életében. A békés átmenet érdekében mindkét oldalról vállalt kompromisszumokat tanúsította az is, hogy a köztársaság nem gyökeresen új alkotmánnyal indult, hanem az 1949-es Rákosi-féle alkotmányt írták át ­ ám abban szinte minden lényeges dolgot megváltoztattak, és az utolsó pártállami parlament erre áldását adta."

Rendszerváltás a szó valódi értelmében akkor jött volna létre, ha a kommunisták lelépnek, és a hatalomba csupa nemkommunisták kerülnek. Ebben a szép békés alkudozásban mindkét tárgyaló oldalon nagy többségében kommunisták alkudoztak egymással, ezért lett az új rendszer olyan amilyen. Hol vannak itt "az 1956-os forradalom törekvései"? Ezekbôl az elvtársi alkudozásokból jött ki a "rendszerváltás" eredményezte helyzet, ami nagy hasonlóságot mutat az 1945­1948 "demokráciájára", amiben felmorzsolódtak a politikai pártok, és maradt egyedül a terepen a kommunisták pártja. Most is belsô férgek rágták szét a polgári pártokat. Hova lett a Magyar Demokrata Fórum? Hova lett a Független Kisgazdapárt? Hova lett a Kereszténydemokrata Néppárt? Hova lett a Magyar Igazság és Élet Pártja? Hol van egy szociáldemokrata párt? A szocialista nevet viselô kommunista párt kapitalista lett. Igaz, soha nem is volt szocialista ­ a szó eredeti értelmében. A munkástársadalommal ki törôdik? A kommunizmus utóélete két ma is kormányzó pártjában ma is uralkodik az egyeduralmi ösztön, mindent elkövetnek, hogy nemzeti oldal ne kerüljön kormányhatalomba. És lehetôleg a képviselôházba se.

Az egypártdiktatúra ilyen módon jogszerűvé tett utóélete a hatalomban nem veszélytelen állapot, és ha nem sikerül a nyomulást megállítani, teljessé válhat minden demokratikus dekórum ellenére. Erre utaltam fentebb, hogy a nyugati országok politikusai nem értik, miért megy nálunk vérre egy kormányzatváltás. Ahhoz hogy megértsék, nekik is át kellett volna esniük véres bolsevista terroridôszakokon. Akkor megértenék, hogy milyen érzés négy évenként újra hatalomban látni a régi bolsevistákat és utódaikat. És hogy milyen érzés a jogállamiság posztulátuma alatt tudomásul venni, hogy az egykori államvagyon ma az egykori pártelit magántulajdona, és ma ez a törvényes rend alapja, amivel szembeszállni bűncselekmény. És ez a hazai törvényes rend szerves része a nemzetközi törvényes rendnek, Trianonnal és a Benes dekrétumokkal együtt.

Ebben a helyzetben érzékeljük a veszélyt, amit a mai kormányhatalom választási gyôzelme hozna az országra. Tanács István helyzetismertetése még egy fontos szempontot érint, ami a veszély méreteit is érzékelteti:

"Akár a jobboldalt segítik hatalomra, akár a balt, a gazdasági kényszerek mindkettônek korlátozzák a cselekvési lehetôségeit. Ez is egyfajta megkésettség talán: mire nekünk is lett stabil és hosszabb távon működôképes köztársaságunk, akkorra a köztársaság eszméjén némiképp túllépett az idô. A köztársasági eszme ugyanis csak állami keretek között érvényesül ­ miközben a gazdaság már nagy részben globálisan működik. Egyetlen szabadon választott kormány sincs ma már abban a helyzetben, hogy jelentôsen korlátozhassa a tulajdont valamilyen közösségi cél nevében. Ugyanazok a hatások érik a kicsi- és a nagyméretű köztársaságokat; a fejletteket és a kevésbé fejletteket. Eltérô ugyan a mozgásterük, de bizonyos határon túl nem korlátozhatják a tôke érdekérvényesítését ­ mert az mindig talál más országokat, ahol érvényesítheti az érdekeit. A nemzetközi nagyvállalatok lassan bármelyik köztársaságnál erôsebbek lesznek, és tevékenységükre csekély hatással van, hogy az adott politikai közösség polgárai mit tekintenek közjónak ­ holott éppen ez, a közjó érvényesítése a köztársasági eszme lényege."

Amit ez az István itt mondott, a másik István hetvenhétszer leírta az utóbbi tizenöt évben ugyanígy a Magyar Fórumban. A különbség csak az, hogy népszabadságéknál nem gombolyítják tovább a fonalat. Mintha egy másik égitestrôl néznék érdekességként, hogy köztársaság sem kell, mert nemzetek nem lesznek, és hogy ez a haladás menete. Nem követik a logikus folyamatot: ha a nemzetközi nagyvállalatok ilyenek, hogy rájuk csekély hatással van a köztársaság és polgárai sorsa, akkor a köztársaságot működésben tartó politikai szerveknek, beleértve a tájékoztató ipart is, egyetlen kötelességük van: a védekezés. Mit látunk ezzel szemben a politikai tájon? Vannak olyan politikai pártok, amelyek vallják és hirdetik a gazdasági élet korlátlan szabadságát, annak ellenére, hogy a fent említett nagyvállalatok nyomulása nyilvánvaló és szemmel látható károkat okoz az országnak. Egyik ilyen a szabaddemokraták liberális pártja, a másik a szocialista nevet indokolatlanul viselô párt. Vezetôségük személy szerint kiszolgálói voltak a Szovjetuniónak, annak érdekében sorvasztották a nemzetet. Zsigerbôl tudják, hol a helyük a nemzetközi tôke nyomulásában ­ ahol azt hirdetik, hogy a nemzetek ideje lejárt ­, ott a helyük ahol jutalmazzák a nemzetsorvasztást. Itt árad a folyamatosság, és nekik mindennél könnyebb következetesnek lenni..

Tavaly március 12-én konferenciát tartott a Nemzeti Fórum Egyesület a Parlament Fôrendiházi termében, Nemzet, nemzettudat, globalizáció címen. Az elôadók egyike, Pordány László egyetemi tanár jellemezte a Kádár-rendszert így: "A térség kommunista diktatúrái közül a miénk volt egyedül nemzetellenes. A legfôbb ellenséggé vált a szocialisták szemében a nemzet, sôt az is maradt számukra a mai napig." A Kádár-rendszer legnagyobb bűnének nem a gazdasági lemaradást, nem is a nyugattól való eltávolodást, hanem a nemzettudatban szándékosan okozott torzulást nevezte Por-dány László, rámutatva: "a szocialista politikusok sokat változtak az elmúlt idôkben ugyan, ebben a témában azonban semmit."

Különös jelenség a Szabaddemokraták Szövetsége a magyar politikai életben. Nagyhangú antikommunistaként ültek le a rendszerváltó kerekasztalhoz, ahol sikerre vitték a kommunista elit átmentését, majd az Antall Józseffel kötött paktummal annak gazdasági megalapozását. Az Antall-kormányra erôszakolt liberális politika hiteltelenné tette a Magyar Demokrata Fórumot. Az SZDSZ kormányzó partnere lett az MSZP-nek, két alkalommal is. Ezt az országot az elmúlt négy választási idôszakból háromban az SZDSZ irányította közvetve vagy a hatalom részeseként, amibôl az utóbbi két évet, az MSZP-ben és a kormányban végrehajtott puccs óta, kizárólagosan.

Gyurcsány Ferenc régi elvtársa, gimnáziumi osztálytársa, Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke mondja: "Az SZDSZ semmi más, mint egy rendkívül arrogáns nagytôkés párt, amely a piac mindenhatóságában hisz. Márpedig a piac elnyomja a szabadságot. Az SZDSZ a maga módján nagyszerűen politizál, hiszen megszerezte a kulcs-pozíciókat. Ezt az országot és ezt a kormányzatot nem az MSZP irányítja, hanem az SZDSZ. Láttuk ezt a köztársaságielnök-választásnál, láttuk ezt Medgyessy megbuktatásánál, Gyurcsány megválasztásánál, láttuk a kormányzati tényezôk elosztásánál. Gyurcsány a nagytôke fejével gondolkodik, így próbálja irányítani az országot is. Elég erôszakos ahhoz, hogy a döntéseket keresztülverje. Az SZDSZ mögött álló gazdasági körök választása is emiatt esett rá. Gyurcsány Ferenc tulajdonképpen az SZDSZ miniszterelnöke, és nem az MSZP-é. Az MSZP kongressszusa Gyurcsányt puccsszerűen választotta meg miniszterelnöknek."

Törvényszerűnek nyilváníthatjuk, hogy minden olyan politikai párt, amely nemzetközi ideológia alapján áll (liberális, szocialista, kommunista) csakis nemzetellenes lehet, és az is nyilvánvaló, hogy tôkés érdekeltségek kiszolgálója. A demokrácia, a köztársasági elv a néprôl, az állam polgárairól szól. Olyan kormányzat, amely idegen célok szolgálatában áll, országellenes, nemzetellenes.

Magyarországon van mintegy kétésfélmillió nemzeti érzésű értelmes választópolgár, akik a nagy sajtó ellenében is tisztán látják a pártok elkötelezettségét. Ez a réteg létszámban emelkedôben van, és ez nagyon megnyugtató. A baloldali pártok társadalomellenes magatartását egyre többen felismerik. Ez a tömeg igényli a neki megfelelô politikai szervezeteket, és éppen a Fidesz történetén át figyelhetô meg, hogy hatással van a párt mind nagyobb nemzeti érdekű elkötelezettségére. Baloldalon nincsenek pártalakítási kísérletek, annál inkább vannak a jobboldalon. Az ország tönkremenetelének arányában jelennek meg újabb és újabb radikális jobboldali pártok, amelyek már a Fideszt sem tartják eléggé elkötelezettnek a nemzet érdekeiért. Ezek a kis pártok kielégítik sokak politikai igényét, némely esetben átgondolatlan demagógiát hirdetve okot adnak a szélsôséges cimkézésre.

Érdekes hogy a szélsôséggel való cimkézés soha nem éri a baloldalt, mindig csak a jobboldal kapja, és gyakran jelenik meg külföldi lapokban is, bizonyára nemzetközi szolidaritás alapján. Most legutóbb a Financial Times londoni üzleti lap Orbánról írva azt állított, hogy xenofób, vagyis idegengyűlölô. Erre teszi Krepler Erzsébet a megjegyzést a Magyar Nemzet január 23-i számában:

"Orbánt xenofóbnak tartják, csak azért, mert a magyar nemzeti érdekeket hangsúlyozza, mert mondjuk a kis- és középvállalkozókat szeretné támogatni a nyugati székhelyű nagyvállalatokkal szemben. Ha mondjuk ebben valaki idegengyűlöletet lát, az nincs tisztában azokkal az alapvetô, Magyarországon különben senki által kétségbe nem vont tényekkel, hogy ez a támogatás egyáltalán nem utóbbiak hátrányára vagy kárára történne, hiszen már régóta éppen ôk vannak helyzetelônyben, hanem elôbbiek végre legalább ezzel összehasonlítható elônyökhöz jutnának."

Hát igen, az Orbán-kormány elônyben részesítette a hazai cégeket például az autóútépítésben is, létrehozta a hazai kis és középvállalkozások megindulásához a Széchenyi-tervet, támogatta a kis- és középvállalkozásokat a mezôgazdaságban, támogatta továbbá családi gazdaságok bevezetésével, termôföld-jövedelemmel, a Nemzeti Föld-alappal, elôvásárlási jogokkal, új agrártámogatási rendszerrel. Történelmi jelentôségű nagyberuházásokat támogatott, ami nem üzleti, hanem nemzeti érdekeket szolgált, mint a párkányi híd és a Nemzeti Színház. Méltóképpen megünnepelte a magyar királyság meglapításának ezredik évfordulóját, említhetjük a státustörvényt, a magyar igazolványt, a Sapientia Egyetemet, határon túli fôiskolák, stb támogatását. Végnélküli a nemzetköziség ellen elkövetett cselekmények laj-troma. Magyarkodott ugye?

Meg amit Debrecenben mondott, az internácik fülében már valóságos gyűlöletbeszéd:

"Vészes népességfogyás, növekvô számú bevándorló, aggasztó helyzetű népegészség, növekvô munkanélküliség, pénzügyi kiszolgáltatottság, Európa legsebezhetôbb nemzetgazdasága, mára már kifizethetetlen megélhetési költségek. Ezek a XXI. század magyar kihívásai. Nekünk ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznunk, nekünk ezekkel a kihívásokkal kell szembenéznünk, nem bújhatunk el, nem dughatjuk homokba a fejünket, nem fordíthatunk hátat a ránk leselkedô veszélyeknek. ... Az utóbbi tizenöt év a magyarok számára a vadkapitalizmus politikáját hozta. Ez a vadkapitalizmusnak a másfél évtizede volt, a korlátlan, a könyörtelen, a szabályozatlan, embertelen verseny másfél évtizede. És nemcsak a gazdaságban, hanem a közéletben és a társadalmi élet minden területén. Az elmúlt másfél évtizedben mindannyian megtanulhattuk, mert mindannyian tapasztalhattuk, hogy a verseny a legjobbat hozza ki a természetbôl és a legrosszabbat hozza ki az emberekbôl. Éppen ezért eljött az ideje, hogy a vadkapitalizmus korszakát Magyarországon egyszer és mindenkorra lezárjuk és új korszakot nyissunk. Új gazdaság, új állam, új politika kell. A vadkapitalizmust szolgáló politika helyett emberséges Magyarországot szeretnénk építeni. ... Fontos, hogy a polgári Magyarország hívei különbséget tudjanak tenni munka és spekuláció között. Munkának azt nevezzük, amikor úgy keresünk pénzt, hogy azzal egy másik embernek is használunk. Spekuláció az, amikor úgy jutunk pénzhez, hogy azzal valakinek szükségszerűen veszteséget és kárt okozunk. Ehelyett a mai, spekulációra épülô gazdaság helyett munkára épülô gazdaságra van szükség. ... A XXI. század legfôbb kihívása számunkra a biztonságos Magyarország megteremtése. Munka, otthon, család. Ez a félelem nélküli élet alapja. Ha ez a három dolog rendben van, az ember otthon érezheti magát a hazájában."

Populista ugye? Most ez a divatos megbélyegzés nyugaton is.

Két szemlélet néz tehát egymással szembe, de igazán több mint szemlélet, hiszen a nemzet sorvasztásáról illetve védelmérôl van szó. Sokan vagyunk, akik így gondoljuk, de leszünk-e elegen a választások sorsdöntô napjaiban?

» vissza a HUNSOR honlapjára