A külhoni állampolgárság fogalma a viták középpontjába került, miután a Magyarok Világszövetsége törvénytervezetet készített annak gyakorlati megvalósításáról. Míg egyes nyugat-európai példák részben alátámasztják az elképzelést, addig szakértok jogi szempontból problémásnak tartják az MVSZ jogszabálytervezetének végrehajtását.

Németországban az alkotmány egyik szakasza etnikailag privilegizált bevándorlást, úgynevezett kitelepülést biztosít a kelet-európai országokban élo német származású polgárok számára. Ez a szabályozás arra a politikai álláspontra alapoz, amely szerint a második világháború után a kontinens keleti államaiban élo német nemzetiségu lakosságnak üldöztetésben van része. A tíz évvel ezelotti rendszerváltozásokat követoen ez a koncepció – értheto okok miatt – némileg módosult, enyhült, de jelenleg is jogszabály rendelkezik a bevándorlás etnikai preferenciáira vonatkozóan.

Olaszországban 1989-ben törvénnyel hozták létre a Külföldön Élo Olaszok Általános Tanácsát. A tanács – amely tagjainak több mint felét a külföldön élo olaszok szervezetei választják meg – nevéhez fuzodik a nyolc évvel ezelott érvénybe lépett jogszabály. Ez a törvény szabja meg az olasz állampolgárság visszaszerzésének feltételeit, és egyben bevezeti a kettos állampolgárság intézményét. Ezzel a lehetoséggel több tízezer olasz származású ember élt.

Nagy-Britanniában jó ideje létezik a külhoni állampolgárság. Akiket ez megillet, nem vehetnek részt a brit választásokon, és nem is telepedhetnek le az Egyesült Királyság területén, ugyanakkor brit útlevelük van, ezáltal ugyanazt a diplomáciai védettséget élvezik, amit bármelyik brit állampolgár.

Írország azonnal megadja az ír állampolgárságot annak, aki igazolni tudja, hogy legalább egyik nagyszüloje ír állampolgár volt. Ezáltal a kérvényezok munkát vállalhatnak az Európai Unió területén.

Spanyolország az idei év januárjában hatályba lépett törvény által rögzíti: nincs szüksége munkavállalói engedélyre annak a külföldi munkavállalónak, akinek felmenoje vagy utóda spanyol állampolgár. Ez a kitétel sok millió dél- és észak-amerikai potenciális munkavállalót érint.

– A külhoni magyar állampolgárság jogintézményének létrehozásáról szóló tervezet fontos pozitívuma, hogy a jogalanyokat állampolgárként nevezik meg – nyilatkozta Kardos Gábor, az ELTE nemzetközi jogi tanszékének a vezetoje. – A külhoni állampolgár kifejezés megoldja a státustörvény koncepciójából eredo kérdést, miszerint a magyar állam a gazdasági és a szociális jogok biztosítása során különbséget tesz különbözo külföldi állampolgárok között. Az állampolgárt a nem állampolgártól ugyanis meg lehet különböztetni, de a külföldi állampolgárok között etnikai, nyelvi alapon nincs mód a diszkriminációra, mint ahogy azt a státustörvény tenné – fogalmazott a szakérto. Kardos ugyanakkor rámutatott, hogy az az elképzelés, miszerint Magyarország uniós csatlakozásakor a külhoni állampolgárokat is vegye figyelembe, nem teljesen reménytelen, de ezekre a kérdésekre az EU adja meg a választ. A törvény kezdeményezoi által hivatkozásul szolgáló spanyol példa azért eltéro, mert bár Madrid is megnyitotta a munkaeropiacot a spanyol felmenovel rendelkezo latin-amerikaiak elott, a két esetet mégsem lehet összehasonlítani. Spanyolország ekkor már hoszszú ideje tagja volt az uniónak, bebizonyította, hogy polgárai nem igazán járnak át más országba dolgozni, s végso soron az egykor spanyol fennhatóságú területek nincsenek olyan közel Spanyolországhoz, mint Magyarország Erdélyhez. A szakérto szerint nem világos az sem, hogy mi lesz a külhoni állampolgár konzuli védelmével, tudniillik akiknek magyar útlevelük van, azoknak ezt kivétel nélkül biztosítani kell. Így, ha egy külhoni állampolgárt letartóztatnának Erdélyben valamilyen buncselekményért, a kolozsvári konzulátusnak védelmet kellene nyújtania neki.

– A külhoni magyar állampolgárság tekintetében elméletileg az a legfontosabb kérdés: ki és milyen kritériumok alapján határozza meg, hogy kik lehetnek a jogszabály jogalanyai – hangsúlyozta lapunknak Kántor Zoltán politológus, a Teleki László Intézet tudományos munkatársa. Hozzátette: nem mindegy, hogy milyen nemzetdefiníciót veszünk figyelembe, az etnokulturális nemzetnek ugyanis mindenki tagja, aki az illeto nemzethez tartozik, függetlenül attól, hogy hol él, az államnemzet viszont csak azokat a polgárokat tömöríti, akik abban a bizonyos országban élnek. – Ha a külhoni állampolgárságot kezdeményezok etnokulturális nemzetben gondolkodnak, akkor felmerül az a kérdés, hogy miként kezelik a nyugati magyarokat – ecsetelte a politológus. Ellenben úgy sem helyes definiálni a jogalanyiságot, hogy ez a Kárpát-medencében élo magyarokra vonatkozzon, mert akkor mi lesz mondjuk a prágai magyarokkal vagy a csángókkal?

Kántor szerint éppen ilyen sarkalatos kérdés, ki határozza meg, hogy kik lesznek a törvény jogalanyai, a magyar állam vagy esetleg valamilyen határon túli szervezet. A politológus ugyanakkor felhívta a figyelmet arra: nem pontos a tervezet azon megfogalmazása sem, miszerint a külhoni állampolgárság megszerzésének az a feltétele, hogy az illeto magát magyar nemzetiségunek vallja, ismerje a magyar nyelvet, ne legyen ellene folyamatban büntetoeljárás és felmenoje valamikor bármilyen jogcímen magyar állampolgárságot szerzett. Mindezeket nemcsak a magyarok tudják teljesíteni, hiszen bárki megtanulhatja a magyar nyelvet, s 1918-ig a Kárpát-medencében élo nem magyarok is magyar állampolgárok voltak. – Természetesen amennyiben a külhoni magyar állampolgárság kérdésében komoly vitát folytatnak, akkor ezeket a kérdéseket várhatóan tisztázni fogják – szögezte le Kántor Zoltán politológus.

forrás: Magyar Nemzet





[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára