– Pályázatunkat az EU Leonardo da Vinci-programja finaszírozta. A tanárok továbbképzésével foglalkozó HEINOLA-i OPEKO intézet látott vendégül bennünket, akik megszervezték a mindkét fél számára rendkívül hasznos szakmai találkozókat.

– Milyennek tűnt az ezer tó országa?

– Elsô finnországi benyomásom: minden tágas, levegôs, semmi zsúfoltság. Az ezer tóból nem sokat láttunk, úgy tűnt, mintha Heinola környékén folyók szabdalnák fel a sziklás, gyér erdôkkel borított tájat. Az emberek nyugodtak, a szolgáltatásokban dolgozók rendkívül barátságosak, segítôkészek. Mindenki megkérdezte: jól érezzük-e magunkat Finnországban? Ôszintén örültek a pozitív válasznak!

– Hogyan élnek a finnek?

– Arra nemigen volt lehetôség, hogy közelebbrôl megismerjük a finnek életmódját. Feltűnô volt azonban, hogy sokat bicikliznek, sportolnak, futnak, még az egészen idôs nénik-bácsik is. Az átlagos életkor 72 év a férfiak és 80 év a nôk esetében.. Furcsa volt ugyanakkor, hogy szinte minden finn sápadt és szemüveges. Ezt azzal magyarázták, hogy sokat olvasnak és sok idôt töltenek a számítógép elôtt…

– Mindenkinek saját szaunája van?

– Mindenki szaunázik, de nincs mindenkinek saját szaunája: a tömbházak lakói közszaunákba járnak heti rendszerességgel. A finn szaunák többsége pontosan olyan, mint amilyeneket Európa-szerte a jobb szállodákban és szabadidôközpontokban felszereltek.

– Milyen a köztisztaság Finnországban?

– Mindenütt feltűnô a tisztaság, ami nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon szemétládákba botlik az ember. A finnek egyszerűen nem szemetelnek! Sôt: az utakra télen kiszórt kavicsot is gondosan összesöprik, csomagolják és elteszik jövôre. Tudják, megint havazni fog…

– Úgy hírlik, Finnországban legendásan drága az ital és a cigaretta.

– Az ital és a cigaretta elôállitása állami monopólium, csak külön erre engedelyezett üzletekben árulják és annyira drága, hogy kevesen engedhetik meg maguknak ezt a luxust. Ezért úgy gondolják, ha ivásra adják a fejüket, akkor sokat kell innuki, hogy érezzék, ha már sokat fizettek érte. A fiatalok is kipróbálják a tiltott „gyümölcsöt".

– Mit tudnak a finnek a romániai magyarokról?

– Amikor bemutatkoztam, többnyire visszakérdeztek, hogy ugye magyar vagyok? A finn–magyar nyelvrokonság ténye ismert, otthonosan hangzik a finn, de nem érthetô, csupán nehány hasonlóan hangzó és hasonló értelmű szót tudtam azonositani (víz, jó stb.). Magyarországgal rendkívül szoros a kapcsolatuk, gyakran megfordulnak Budapesten. A többi nyugatitól eltérôen, akik csak Drakuláról meg Ceausescuról hallottak, finn partnereink sokat tudnak Romániáról is: részletes történelmi, földrajzi ismereteik vannak, a romániai magyar közösség helyzete is érdekli ôket.

- Milyen közelrôl a híres finn kétnyelvűség?

– A finnek rendkívül büszkék arra, hogy Finnország alkotmánya biztosítja a két hivatalos nyelv – a finn és a svéd – teljes egyenjogúságát. A mintegy 300 000 lelket számláló svéd közösség anyanyelvén tanulhat az óvodától az egyetemig és nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mindenki jól megtanulhassa anyanyelvét. A lappok, romák és a többi bevándorló számára is biztosítják a lehetôséget, hogy anyanyelvüket és kultúrájukat megôrizzék, de nem mindenki él ezzel a lehetôséggel.

– A finn többség is tanulja a svéd nyelvet?

– A finn iskolákban a második nyelv a svéd, a svéd iskolákban pedig a finn. Emellett egy harmadik nyelvet – általában az angolt – is tanulnak, amelyet egyes iskolákban másodikként választanak a diákok. A gyakorlatban a svédek jobban beszélik a finnt, mint a finnek a svédet. A statisztikák szerint 315 elemi, 34 középiskolában, 10 zeneiskolában, 40 szakiskolában és 50 fenôtteket képzô intézményben tanuló svédek 40%-a jól beszéli a finnt, mig a finn iskolákban tanuló diákok mindössze 4%-a kétnyelvű.

– Vannak- e Finnországban kétnyelvű feliratok?

– Annak ellenére, hogy a lakosság 6%-át kitevô svédek többsége egy tömbben, az ország nyugati partvidékén él, a feliratok mindenütt kétnyelvűek, a fôvárosban is (Helsinki–Helsingfors). Kevés az angol nyelvű felirat, ezért a turistának nincs könnyű dolga Finnországban.

– Az egyetemi oktatás területén hogyan nyilvánul meg a kétnyelvűség?

– Van svéd egyetem Turkuban és kétnyelvű, finn–svéd egyetem Helsinkiben. Ezek működését nem ismerhettük meg közelrôl, de annyit megtudtunk, hogy a finnek 70%-a egyetemet végez. Az állam ösztönzi a továbbtanulást, mindenki állandóan képzi magát, részt vesz a felnôttoktatás valamelyik formájában. Tudatosult bennük, hogy tanulniuk kell és ezért készek anyagi áldozatokat is hozni.

– Milyen érdekességeket tapasztaltak a finn iskolákban?

– A kilenc évig tartó kötelezô oktatásban résztvevô valamennyi gyerek naponta ingyenes ebédet kap. Ezért minden iskolának jól felszerelt, tiszta étkezdéje van, ahol a diákok önkiszolgáló rendszerben többféle étel közül is válogathatnak. Minden iskolának, kis falunak saját honlapja van, az internet- hozzáférhetôség és számítógépes ellátottság szempontjából – a lakosság számához mérten – Finnország világelsô. Hasonló a helyzet a mobiltelefonos ellátottság szempontjából is.

– Mi lehet „Nokiaország" gazdasági sikereinek a titka?

– A finnek mindenben a legjobb minôséget produkálják. A finn termékek szemre is rendkívül tetszetôsek, formatervezettek, az egyszerű, kristálytiszta formákat kedvelik. Igaz, drágán termelnek, mert nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre. Jártunk egy papírgyárban, ahol a legjobb minôségű csomagolóanyagot állítják elô. A gyár kapacitásának felét a környezeti ártalmak semlegesítéséért működtetik, ami növeli az elôállítási költségeket.

– A szakmai oktatás területén melyik volt a legérdekesebb tapasztalat?

– A szakmai oktatásban dolgozó tanárok évente két hónapot a környékbeli gyárakban dolgoznak! Ennek köszönhetôen nagyon jól ismerik a munkaerôpiac igényeit, nem képeznek ki „munkanélkülieket", mint a mi szakiskoláinkban. Ezt nálunk nehéz lenne bevezetni, nem hiszem, hogy az ötlet lelkesedést váltana ki a hazai szakiskolák tanerôi körében.

– Mi lesz a finnországi tanulmányút hozadéka?

– Bennünket elsôsorban az érdekelt, hogyan működik a finn szakoktatás és a munkaerôpiac közötti vízszintes irányú kapcsolatrendszer. Egy összehasonlító tanulmány keretein belül összevetjük a finn, az olasz és a dán tapasztalatokat a hazai gyakorlattal, és megtesszük javaslatainkat a tanügyminisztérium felé. A decentralizációnak nálunk is vannak eredményei, lényegesen kisebb az iskoláknak Bukaresttôl való függôsége. Nem jött létre ugyanakkor az ezt helyettesítô helyi, illetve regionális szinten hatékonyan működô partnerkapcsolat az iskolák, a munkáltatók és a helyhatóság között. Ennek megvalósítása a közeljövô egyik prioritása, az Európai Unió ezt pályázatok útján anyagilag is támogatja. A CNDIPT kihelyezett munkatársai ebben segítséget nyújtanak minden érdekelt iskolának, intézménynek. (Romániai Magyar Szó)

» vissza a HUNSOR honlapjára