Tárgyalóasztalon született ország
írta Zeidler Miklós


    A trianoni békeszerződés 1920. június 4-én új államalakulatot hozott létre: az önálló Magyarországot. Az új országnak nem volt államfője, nem volt hadserege, nem volt pénze, s a magyarok jelentős része az új határokon kívül rekedt.

    Trianon előzményeiről és következményeiről Ormos Mária történész, akadémikus nyilatkozott lapunknak.

    - Milyen folyamat eredményeként jött létre a trianoni békeszerződés?

    - Az első világháborút lezáró békekonferencia és eredménye, amelyet új európai rendszernek nevezhetünk, nagyon sok összetevőből épül fel. Az új politikai struktúra egyik meghatározó eleme az a körülmény, hogy a hatalmak, elsősorban Franciaország - az angolok és az amerikaiak egyetértésével - mindenképpen olyan védelmi rendszert keresett, amely a német hatalmi törekvésekkel szemben megvédi Franciaország, illetve egész Európa számára.

    Emellett azonban van egy másik dolog, amelyre viszont senki nem tudott felkészülni egészen 1917-ig. Korábban a Németországgal szembeni biztonságpolitika arra épült, hogy Oroszországot sikerült szövetségesnek megnyerni. Következésképpen Németország két tűz közé szorult: egy orosz-francia, illetve egy orosz- angol szövetség kellős közepébe. Ez a mentőöv azonban 1917 októberében elsüllyedt. Ettől kezdve erősödnek föl azok a törekvések, hogy valami megoldást találjanak Németország keleti határán, amely az elveszett orosz szövetséget pótolhatja. Van egy kísérlet arra is, hogy ezt a helyet esetleg Ausztria-Magyarország tölthetné be. Erre vall 1918 elején jó néhány igen jelentős megnyilatkozás, így Wilson elnök 14 pontja, amelyben nem esik szó még Ausztria-Magyarország felosztásáról, hanem csak arról, hogy belső autonómiákat kellene ebben az országban biztosítani.

    Erről ad tanújelet Lloyd George angol miniszterelnök 1918 eleji beszéde, amelyben szó szerint kijelenti, hogy Ausztria-Magyarország felé a szövetségesek semmi követeléssel nem élnek. Ugyanezt támasztja alá az az 1918 kora tavaszán elkészült amerikai tervezet, amely Ausztria-Magyarország átalakításával foglalkozik, ahol voltaképpen Magyarország szempontjából komoly, számottevő veszteségek még nem jelennek meg. Április-májusban azonban fordulat következik be a kérdésben, amikor is egyetértés alakul ki a szövetséges és társult hatalmak körében, hogy Ausztria-Magyarország ezt a feladatot nem tudja betölteni, s ehelyett a közép-európai kis szláv népek érdekeit kell képviselni. Május végén megegyeznek abban, hogy elismerik az újra egységessé vált Lengyelországot, valamint a cseh és a szlovák, illetőleg a délszláv egységben Szerbia körül csoportosuló szláv népek egyesülési jogát.

    Valójában ez a döntés az alapja annak, hogy felértékelődjenek mindazok a tervezetek, igények, amelyeket Benes és Masaryk, továbbá a szlovén, horvát politikai képviselők már régóta melengetnek.

    Szláv emigráció

    - Fogalmazhatunk úgy is, hogy az 1915-16 óta nyugat-európai fővárosokban különböző szláv emigrációs körök tevékenysége 1918 tavaszára-nyarára érik be?

    - E politikai körök tevékenysége valóban ekkor érik be, s emelkedik a kormányzati döntéshozatal szintjére, melyet a már említett nagyhatalmi döntés legalizál. A politikai gépezet mozgásba lendül a Monarchia nemzetiségeinek áprilisban Rómában tartott konferenciáján, s a két egymást erősítő folyamat következtében Magyarország nagyon rossz helyzetbe kerül. Egyrészt mert már régen folyik ellene egy nemzetközi kampány a nemzetiségi kérdés kapcsán - mely szintén ekkor teljesedik ki -, másrészt rossz helyzetben van abból a szempontból is, hogy területét éléskamrának lehet tekinteni, amelyből különböző igényeket ki lehet elégíteni. Miután Magyarország az ellenség, ezt még a politikai etikával is alá lehet támasztani.

    - Oroszország kiesése után az antant tagjainak olyan szövetségesekre volt szüksége, amelyek kelet felől blokkolhatják Németország törekvéseit. Erre a kis szövetséges szláv államok alkalmasnak tűntek, Magyarország viszont geopolitikai helyzeténél fogva mintegy játékszerévé vált a nagyhatalmi politikának.

    - Bizonyos mértékig tényleg erről van szó, de még egy motívum kapcsolódik ehhez. Wilson elnök atavisztikus félelemmel viseltet a pánszláv mozgalommal szemben. Retteg attól, hogy ez az eszme egész Nyugat-Európát veszélybe sodorhatja. Arra a következtetésre jut - részben szláv politikai körök hatására -, hogy a közép-európai kis szláv népek igényeit már csak azért is mind nagyobb mértékben ki kell elégíteni, nehogy a Szovjetunió felé forduljanak. Mindez Magyarország szempontjából igen kedvezőtlen elgondolás. Emellett a békekonferencia kezdeti időszakában elfogadnak egy - a magyar helyzetet figyelembe véve - tragikus alapelvet, mely szerint a tárgyalások kiindulópontjának ugyan az etnikai határokat kell tekinteni, de miután baráti államokról van szó, figyelembe kell venni a stratégiai és a gazdasági érdekeket is. Ezáltal már három ponton válnak kedvezményezetté Magyarországgal szemben.

    - Ezek az alapelvek a nagyhatalmak szempontjából logikus lépések, hiszen egy újjászülető biztonsági rendszer láncszemeit igyekeznek megerősíteni. Ezért kényszerűségből olyan államokat kell meggyengíteni, amelyek területi, illetve népességbeli többletet adhatnak az új államoknak, konkrétan Ausztriát és Magyarországot.

    - Föltűnhetett, hogy Románia kimaradt 1918-ban az érdeklődés köréből. Ennek előzménye, hogy az antant megkötötte vele 1916 augusztusában azt a titkos szerződést, amely a románok számára nagyobb területeket helyezett kilátásba Magyarország terhére, mint amit végül a trianoni békeszerződés akceptált. A titkos szerződés érvényességét azonban ahhoz a feltételhez fűzték, hogy Románia nem köt sem fegyverszünetet, sem békét a központi hatalmakkal. Márpedig tudjuk, hogy kötött, mind fegyverszünetet, mind békeszerződést. Ami az utóbbit illeti, a románok utólag azzal védekeztek, hogy ezt a király nem hagyta jóvá, ami igaz, de a békeszerződést mégis aláírták. Emiatt az antanthatalmak körében bizonytalanság lett úrrá a bukaresti szerződéssel kapcsolatban. Románia azzal segített magán, hogy az utolsó pillanatban ismét hadviselővé nyilvánította magát. Ausztria-Magyarországot nem támadhatta meg, mert az osztrák-magyar fegyverszünetet már aláírták, ezért Németországnak üzent hadat. Így visszalépett a szövetséges táborba, azt azonban mégsem lehet elfelejteni, ami előtte történt.

    Az első határozott nyilatkozatot az amerikai külügyminiszter teszi 1918. november 5-én, leszögezve, hogy az Amerikai Egyesült Államok elismeri Románia jogait Erdélyben. Nem mondják meg pontosan, hogy ezek a jogok mire terjednek ki, de a nyilatkozat hivatalosan elhangzik. Emiatt vannak a szövetségesek között összezördülések is, de mindenki egyetért abban, hogy ha nem is teljes egészében, de alapvetően a bukaresti titkos szerződésben foglaltakból kell kiindulni, s így Románia tetemes területi nyereségre számíthat.

    Ezen az elvi alapon alakulnak ki a határok. Érdemleges vitára csupán a Csallóköz kérdésében került sor, az angolok etnikai alapon logikusnak tartják, hogy a terület Magyarországé maradjon, de ettől cseh tiltakozásra gyorsan elállnak. Ennél komolyabb a vita a román- magyar határ kérdésében. Az amerikaiak hosszabb ideig tartják magukat ahhoz, hogy egy határ menti, döntően magyar lakosságú terület Magyarországé maradjon. A franciák törik meg az amerikai ellenállást azzal a trükkel, hogy a lengyeleknek kell segítséget biztosítani Lemberg térségében, és ez másképp nem képzelhető el, csak úgy, ha a román hadsereg használni tudja az Aradtól észak felé vezető vasútvonalat, illetőleg utat. Ezt az érvet végül elfogadja a konferencia érdekelt tábora.

    Ezek a meghatározó elemek, amelyek - ha már egyszer a győztes tábor elfogadta őket - automatikusan megjelennek a magyar delegációnak átnyújtott békeszerződés tervezetében is. 1920 márciusában, a magyar delegációval folytatott második tárgyalás során még esély van arra, hogy Magyarország területi épsége kevésbé sérüljön. Az angol miniszterelnök, csakúgy, mint az új olasz kormányfő, nem ért egyet azzal a szöveggel, amelyet véglegesíteni kellene. Lloyd George az egész szerződés felülvizsgálatára tesz javaslatot, Nitti pedig a déli magyar határ ellen emel kifogást. Az utóbbi az olasz érdekekkel is ellenkezne, hiszen az olaszok Jugoszlávia erejét kívánják korlátozni. Később ezeket a fenntartásokat is ejtik, mert ellenkeznek más befolyásos angol és olasz politikai csoportok álláspontjával. Végül szépségtapaszként a békeszerződés szövegéhez mellékelnek egy levelet, amelyet a konferencia nevében - ami ekkor már gyakorlatilag befejezte munkáját - a francia köztársasági elnök, Alexandre Millerand ír alá. Ebben az áll, hogy a szövetséges és társult hatalmak úgy gondolják, a végleges határkijelölés során esetleg kisebb területek hovatartozásának kérdésében az akkor már lábra álló Népszövetséghez lehet fordulni. Ehhez a cikkelyhez magyar politikai körök - alaptalanul - túl nagy várakozást fűztek, a szövetségesek már a levél fogalmazása idején tisztázták egymás között, hogy az abban foglaltaknak gyakorlatilag nincs jelentősége.

    A Monarchia a tét

    - A Párizs környéki békék megalkotásakor tehát elsősorban a nagyhatalmak érdekei érvényesültek, de az újonnan formálódó kisállamok ügyes diplomáciával a nagyok között felbukkanó érdekellentéteket saját javukra tudták kihasználni. Mindennek szenvedő alanya pedig a Duna-medencében Ausztria és Magyarország volt.

    - És fontos leszögezni, hogy eddigi ismereteink szerint 1918. október végéig a nagyhatalmak közt nem merült fel komoly formában az, hogy Ausztriának és Magyarországnak szét kellene válnia, sem az, hogy a Habsburgokat meg kellene fosztani a további uralkodás jogától.

    - A trianoni béke a területi rendelkezéseken kívül számos kedvezőtlen gazdaság- és katonapolitikai rendelkezést is tartalmazott.

    - A békekonferencia résztvevői között jó néhány olyan szakember volt, aki kiválóan értett a pénzügyekhez, a gazdasághoz, s akik nemzeti hovatartozásuktól függetlenül belátták, hogy egy ilyen szervezett gazdasági egységet apró darabokra szétforgácsolni káros lehet egész Európa szempontjából. Keynes angol közgazdász a békeszerződésről írott könyvében - melyet a konferencián való működése alapján fogalmazott meg - lesújtó bírálatot fogalmazott meg a konferencia gazdasági és pénzügyi tevékenységéről: Sokan ellenezték azt is, hogy feldaraboljanak egy működő gazdasági egységet. Ezért javasolták eleinte a vámszövetséget, miután azonban ezt heves támadások érték elsősorban cseh és olasz részről, visszakoztak. Ugyanakkor mind a saint-germaini, mind a trianoni békeszerződés egyik cikkelye arról szól, hogy Csehszlovákia, Ausztria és Magyarország öt éven belül preferenciális egyezményeket köthet egymással.

    Ez annyit jelentett, hogy olyan kedvezményeket nyújthatnak egymásnak, amelyekről a nagyhatalmak lemondanak. Tehát meg lehetett volna szervezni 1925-ig egy működő gazdasági rendet, amelyben ez a három állam egymásnak olyan kedvezményt nyújt, amilyet szükségesnek lát. Sajnos nem látták szükségesnek, de ez egy másik kérdés. A rendszer tehát a győztesek és vesztesek együttműködésére bizonyos pontokon lehetőséget nyújtott, az már nem a békekonferencián múlt - legfeljebb az eredményei hozták magukkal -, hogy ezekkel a kedvezményekkel nem élték az említett államok.

    A kisállamokkal s közöttük Magyarországgal szemben a békeszerződés valamivel jóindulatúbban bánt, mint Németországgal, melynek az összes külföldön lévő kintlevőségét zárolták és elvették. Ezt Ausztria, Magyarország, valamint Bulgária esetében nem tették meg. A békeszerződés legtöbbször taglalt területén és etnikai veszteségén túl olyan intézkedéseivel találkozunk, amilyenekre véleményem szerint a korábbiakban soha nem volt példa, s amelyek az egész szisztémát abszurddá tették. A szerződés elsősorban egyoldalú gazdasági és katonai kötelezettségek tömegét sorolja föl. Mindezeket azért tartom fontosnak, mert valósággal kalodává változtatták a békeszerződést. Minket nyilvánvalóan Trianon területi-etnikai rendszere szorongat a legjobban, és már régóta szorongat, de nem áll meg az a tétel, hogy ilyesmi soha a történelemben nem fordult elő. Országok feldarabolása divatos szórakozás volt évszázadokon át. Németországot sokfelé darabolták a vesztfáliai békében, Lengyelország esetében úgymond szokássá vált ez az eljárás. Magyarországot a XVI. században 150 évre három részre szakították. Ez legfeljebb a XIX. század vége felé már működésbe lépett nemzetközi intézményrendszerrel szembesítve szokatlan.

    Annál meglepőbb és újszerűbb, ami az említett katonai és gazdasági tekintetben történik. Ugyanis a legteljesebb egyoldalúsággal határozzák meg mind a hadsereg nagyságát, mind felszerelésének lehetőségét, mindent, ami a hadianyaggyártást, -eladást, -beszerzést, a kommunikációt érinti, anélkül hogy ezeknek a követelményeknek és kötelezettségeknek lenne ellentételezése.

    Joghátrányok

    E kérdés körül megint csak Németország a kiindulópont. Ugyanis először a német hadsereg jellegét és létszámát határozták meg, eléggé viharos viták során. Azok győztek, akik nem értettek hozzá, vagyis a politikusok. A katonák ugyanis, még olyanok is, mint Foche marsall, azt mondják, hogy őrültség egy ekkora országnak, mint Németország százezres hadsereget meghatározni. Az amerikai, angol, francia katonai vezetők hosszú ideig kitartanak egy lényegesen magasabb létszám mellett, s amikor már engedniük kell, akkor is a kétszázezres létszám mellett kardoskodnak. Végül is a politikusok százezer katonát engedélyeztek. Magyarországgal ebből a szempontból még kegyesen járnak el, ugyanis Ausztria esetében figyelembe veszik, hogy szomszédja a baráti Németország, mely valószínűleg nem fogja megtámadni. A semleges Svájc szintén nem veszélyezteti, tehát Ausztriában egy kisebb egység is elegendő. Bulgária esetében figyelembe veszik, hogy a tenger is védelmet jelent az ország számára. Magyarország azonban körül van véve ellenséges országgal, s ebben az időben Ausztria sem látszik baráti szomszédnak, mivel a mai Burgenlandban területi követeléssel él Magyarországgal szemben.

    Minden valószínűség szerint ez az oka annak, hogy a leszerelt kisállamok között Magyarországé a legnagyobb haderő a maga 35 ezres létszámával. (A szakirodalom egyébként olykor tévesen regisztrálja, hogy ez a 35 ezres létszám az összes fegyveres erőt tartalmazta volna. Önálló paragrafus rendelkezett arról, hogy csendőrök, rendőrök és erdőőrök a katonaságon felül milyen létszámban tarthatók.) A hadsereg kérdése körül van egy ennél is nagyobb anomália. Hosszú viták eredményeképpen dől el, hogy hivatásos hadsereget kell tartani ezekben az országokban, miközben Európában ez nem volt gyakorlat. Ez annyit jelent, hogy nem lehet behívni férfiakat, kizárólag önkéntes lehet a hadsereg tagja, akár legénységi állomány, akár altiszti állományban, ráadásul a szolgálati időt minimum hat évben szabják meg. Mindez a magyar lakosság számára teljesen idegen eljárás, és mindenképpen munkából vagy tanulásból való kieséssel jár együtt, s ezért van az, hogy még ezt a csekély létszámot is nehezen tudták összehozni. 1928-ban gyarapodik először a hadsereg, mely a csendőrségtől átvett állománnyal emelkedik meg annyira, hogy egyáltalában fel tudják tölteni az engedélyezett kontingenst.

    A békeszerződés joghátrányaihoz tartozik az a tény, hogy Magyarországnak nem lehet hadiflottája, és mindössze három folyami felderítőnaszádot tarthat meg. Emellett nem rendelkezhet nagy teljesítményű távíróközponttal, valamint nem lehet légiereje. Ugyanakkor a győztes államok jószerével korlátozás nélkül fejleszthetik hadseregüket. A békeszerződés ezzel voltaképpen egy újabb feszültségforrást hoz létre az érintett országok között. Tudjuk, hogy a magyar diplomácia még 1938-ban is azon dolgozik, hogy a szomszédos országokkkal elismertesse fegyverkezési egyenjogúságát. S közben eltelt húsz év. Ez a nagyon is katonás Németország esetében valószínűleg még nagyobb trauma volt. Mindez oda vezet, hogy mindenféle feketén szervezett alakulatok kezdenek működni. Van még egy dolog, ami már a gazdaságot is érinti. Kimondja a békeszerződés, hogy fegyvert és lőszert kizárólag egy gyárban lehet előállítani, annak pedig állami tulajdonban kell lennie, az egyszerűbb ellenőrizhetőség érdekében.

    Ehhez jönnek a gazdasági és mindenféle egyéb terhek jóvátétel és "békeszerződési terhek" címén. Az ország lakossága már lassan belenyugodna az elszenvedett területi veszteségbe, avval azonban nem tud megbékélni, hogy újra meg újra kifosztják. Ez valójában a politikai élet folytonos gyújtóanyaga, hiszen tudjuk, hogy Németországban éppen a jóvátételi kérdés az, aminek térnyerése révén a szélsőjobboldal egyre több és több követőre talál. Nyilvánvalóvá vált, hogy az a rendszer, amit az első világháború után felépítettek, nem békerendszer volt, csupán egy hosszú fegyverszünet. A különböző érdekek alaposabb mérlegelése valószínűleg eredményesebb lehetett volna Európa és Magyarország, illetve a békeszerződő felek szempontjából is.

    - A békerendszernek voltak reményt keltő elemei is. Ilyenek voltak a kisebbségvédelmi szerződések, valamint a Népszövetség egyezségokmánya, amely kilátásba helyezte az alkalmazhatatlaná vált nemzetközi szerződések felülvizsgálatát. De ilyennek tekinthető a már említett Millerand-levél is. Ezek menynyiben ellensúlyozták azt a veszteséget, amelyet Magyarország a világháborúban elszenvedett?

    - Némi ellensúlyt képezhettek volna, ha megvalósulnak. Csakhogy ezek közül jószerével egyetlenegy sem valósult meg. Kezdetben a gazdasági kapcsolatokok kialakulását kérdésessé tette, hogy a két királypuccsra adott csehszlovák és jugoszláv reakció 1926-ig tolta ki a kereskedelmi egyezmény megkötésének lehetőségét a szomszédos országokkal. Nyolc éven keresztül tulajdonképpen új vámtarifán alapuló kereskedelmi szerződés nem jön létre. Ebben az egyszerű tényben politikai magatartási formák jelennek meg. Csehszlovákia és a délszláv állam oly mértékben elutasító és oly mértékben támadó a diplomáciában, gazdaságpolitikában és egyebekben, hogy erre semmi remény sincs. Ebből Bethlen István 1923-ban levonja azt a következtetést, hogy Prágába az út Párizson keresztül vezet.

    A Millerand-levélnek azért valamiféle eredménye mutatkozott, ami kapcsolódik egyébként a Népszövetséghez, mert a kérdéssel ott is foglalkoztak. Jelentős magyar siker volt, hogy Sopron és környéke Ausztriától Magyarországhoz került, és néhány kisebb település gazdát cserélt. Több azonban nem történt, ugyanis a Népszövetségben is kialakult egyfajta blokkpolitika. Ez 1922-től láthatóan úgy működik, hogy egyrészt az úgynevezett kis győztes államok szövetségi rendbe szerveződnek a francia diplomácia tájékán - és nyomást gyakorolnak a francia diplomáciára -, másrészt a francia diplomácia minduntalan kiterjeszti saját védő karját a kishatalmak érdekei fölé. Ennek az a következménye, hogy Magyarország ott is elszigetelt. Felveszik ugyan 1922-ben a Népszövetségbe, de teljes elszigeteltségbe kerül.

    Magyarországnak egyetlen bizottságban sincs képviselője, mert nem választják meg tagnak. A kisebbségi szerződésnek, amelyet nem kis nyomással fogadtattak el a román és lengyel kormánnyal - a többiek aláírják szó nélkül -, sem lehet érvényt szerezni, mert a petíciókban ez a többség minduntalan talál valamit, ami miatt az adott kérdést el lehet fektetni. Ezért nem vezetnek konkrét eredményre a diplomáciai próbálkozások.

    - Az 1918-as őszirózsás forradalom, valamint a Tanácsköztársaság mennyiben befolyásolta Magyarország külföldi megítélését, a békeszerződés rendelkezéseit?

    - A Károlyi-korszak azzal kezdődik, hogy a francia vezetés úgy gondolja, hogy Károlyi az egyetlen ember, akivel tárgyalni lehet. Mi változott meg? A franciák kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy ha Erdélyt oda akarják adni Romániának, akkor nem tudnak baráti politikát folytatni a magyar kormánnyal. Nem Károlyi személye és forradalma szabta meg a francia vagy a szövetséges irányvonalat, hanem a Romániával szembeni elkötelezettség, s az ő javukra hozott döntés szabta meg a Károlyival szemben való magatartást.

    Francia félelmek

    - A francia elzárkózás Magyarországtól eszerint nem Károlyinak, hanem a volt ellenségnek szólt?

    - Feltétlenül. Már a Tanácsköztársasággal kapcsolatban nem ilyen egyszerű a dolog. Tény, hogy a legfontosabb határszakaszokon a döntést már meghozták, még mielőtt a tanácsköztársaságot kikiáltották volna, és azt később nem is módosították. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ez a kifejezetten Nyugat-ellenes és a Nyugat szemében egyáltalán nem szimpatikus rendszer mégiscsak ártott Magyarországnak áttételesen. Ebben az időben Bécsben már nyüzsögnek a különöbző szövetséges miszsziók, melyek küzdenek az osztrák érdekekért. Magyarország érdekeiért nem küzd senki. Ez nagyon fontos időszak a határok, elképzelések véglegesítése szempontjából. Nincs kapcsolatunk senkivel, míg az osztrák kormánnyal már tárgyalnak, és lehetővé teszik számára, hogy beadványokat juttasson el megfelelő helyekre. Ettől a lehetőségtől Magyarország elesik. Biztos, hogy a döntéshozatal szempontjából a tanácsköztársaság, mint leküzdendő politikai alakulat, Európa térképéről eltüntetendő szerkezet, nem tett jót a magyar ügynek. A szerződés vitája során, amikor a tanácsköztársaságot kikiáltják, a csehek benyújtanak egy javaslatot a demarkációs vonal áthelyezésére dél felé, de a tanácsköztársaság kikiáltásának híre megállítja a folyamatot. Egyes politikusok azt mondják, a magyaroknak annyit kellett már elviselniük, hogy nem szabad tovább provokálni őket, és félreteszik ezt a javaslatot. A Tanácsköztársaság ebből a szempontból tehát megállított egy olyan folyamatot, amely további veszélyeket rejtett Magyarország számára.

    Nem restauráció

    - A Tanácsköztársaság a hatalomba visszatérő elit számára vállalhatatlan örökség volt, s pillanatokon belül megindult a restauráció. - Talán a restauráció nem a legszerencsésebb kifejezés. Azt gondolom ugyanis, hogy a magyarok egyvalamit rendesen elfelejtenek, tudniillik azt, hogy Magyarország 1919-et megelőzően nem volt önálló állam. Ezt nem szeretjük elismerni, a tény mégis ez. A létező országot úgy hívták, hogy Ausztria-Magyarország - vagy lehet többféleképpen is megnevezni -, de önálló Magyarország nem létezett. Nem volt saját államfője, nem volt saját hadserege, nem volt saját pénze, pénzügyi rendszere, sem önálló külkapcsolatai. Vagyis önálló államszerkezetet kellet kialakítani. Az államforma kérdését azonban nem sikerül megoldani. Azzal ugyanis, hogy 1920 elején kormányzót választanak ideiglenes államfőként, az államforma kérdése még nincs megoldva. Egy országról, amelynek nincs pénze, saját nemzeti bankja és más egyéb fontos intézménye - s mindennek megteremtése az új vezetés előtt áll -, nem mondható el, hogy "restaurációra" törekszik. Ha ennyi mindent nem lehetett restaurálni, akkor mit lehetett? Egy társadalmi szerkezetet legfeljebb. De még az arisztokrácián belül is nagyon lényeges változás ment végbe. Akik Magyarországon korábban az igazi arisztokráciát alkották, és a politikát is döntően befolyásolták, azok most mind háttérbe szorulnak, és hirtelen egy, a második vonalból előrelépő társaság jut az élre, olyanok, akikkel 1914 előtt nemigen álltak szóba: erdélyi kis grófok és bárók. Nagy változás áll be Magyarország társadalmi összetételében is, mert az új ország iparosodottabb lesz, mint amilyen volt. Más lesz a vallási összetétele, mert a katolicizmus ekkor válik döntővé. Mindez bizonyos mértékig hatással van a politikai gondolkodásra és a döntéshozatal formájára. Amíg áll a Monarchia, a magyar politika elsősorban a Bécs- Budapest vetélkedésre összpontosít. A felbomlás után ez nem téma többé, a hangsúly azon van, miként lehet az ország előtt álló feladatokat megoldani egy új viszonyrendszerben. A függetlenség árát máig fizetjük.

    - Az új állam vezetése és lényegében a magyar társadalom is az elszenvedett hátrányok ódiumát azokra az államokra hárította, melyek a békeszerződésből hasznot húztak.

    - Végigolvastam ebből a szempontból a parlamenti naplókat 1926-ig. A szerződés vitája során alig van felszólalás, és alig van ellenszavazat. Ami pedig az 1920 és 1926 közötti vitákat illeti, a felszólalók a hibát és a felelősséget voltaképpen csak belül keresik. Károlyi áll az első helyen, azonban Kun Béla neve e vonatkozásban érdekes módon nem nagyon jelenik meg. Egyvalaki próbálkozik azzal a felvetéssel, hogy a tanácsköztársaság tulajdonképpen vörös "imperializmus". Ezzel azonban nem lehet messzire jutni, mert akkor arról kellene beszélni, hogy tulajdonképpen a Vörös Hadsereg volt az egyetlen, amely megpróbált ellenállni. Annál inkább reflektorfénybe kerül Károlyi szerepe, mint aki az árulást elköveti. A szociáldemokraták kevésbé kerülnek előtérbe, de időnként azért ők is megjelennek - mint akik az árulásban közreműködnek -, s velük kapcsolatban már megjelenik a zsidó fogalma. De van egy másik momentum is: nincs szó a nagyhatalmakról. Eleinte azért, mert még nincs is aláírva a békeszerződés, utána ott van a Millerand-levél, a különböző ígéretek, illetve a tárgyalások a franciákkal.

    Ezt követi Bethlen István nyugat-európai kezdeményezése egy nagy összegű kölcsön felvételére. Mindez azt indukálja, hogy a kormány könyörögjön: nem bántani a Nyugatot. Vagyis a magyarok önmarcangolásba kezdenek, és a bűnbakot, ha egy mód van rá, itt akarják megtalálni.

    - A két háború közötti magyar kormányok mindegyike céljának tekintette a békeszerződés felülvizsgálatát. Milyen eszközök álltak a rendelkezésére?

    - Bethlen István 1927-ben már számol konfliktussal, és meg is egyeznek Mussolinivel abban, hogy erre föl kell készülni. Mind a ketten úgy látják, hogy 1935 körül lehet ilyen helyzetre számítani, amiben nem sokat tévedtek. Minden arra vall, hogy Bethlen és egyik utódja sem világháborúra gondolt, hanem inkább arra, hogy szövetségi rendszerben történő nyomásgyakorlás és helyi konfliktusok révén oldható meg a probléma. Ezzel véleményem szerint Horthy Miklós is egyetért, mindvégig az a véleménye, hogy ingyen nem adnak vissza soha semmit, a cél elérése érdekében erőt kell bevetni, sőt még egy kicsit vérezni is kell, de nem nagyon - ez egy fontos konzervatív alapelv -,mert egy kis nemzetet nem szabad teljesen kivéreztetni. Tehát a politikusok számolnak a konfliktus lehetőségével, de nem világháborúval. A források alapján kitűnik, hogy integrális revízióban egyetlen kormány és egyetlen külügyminiszter sem gondolkodott. Nem tartották például lehetségesnek a horvát terület esetében, s ugyancsak kizárták ennek lehetőségét a zömmel németlakta, tehát nemcsak Ausztria, hanem Németország által is szemmel tartott Burgenland esetében.

    Mindezek miatt, már a Bethlen-kormány idején, 1928-29-ben alapelvként az optimális revíziót fogalmazzák meg, ami azt jelenti, hogy a mindenkori nemzetközi helyzetnek megfelelő, lehető legnagyobb revíziót kell elérni. Mindez azonban nem jelentette feltétlenül azt, hogy csak az etnikai határt veszik figyelembe, de azt sem, hogy kizárólag a régi határ lenne az elérendő cél. Az egész kérdést alku tárgyának tekintik, ami a nemzetközi feltételeken múlik. Magyarország balsorsa, hogy ehhez rossz szövetségeseket talált. Más választási lehetőség is lett volna, mivel mind az angol, mind a francia politika világában szép számban voltak olyan politikusok, gondolkodók - már 1919-től kezdve - akik meg voltak arról győződve, hogy a békeszerződések rendszere nem tartható fenn, éppen a béke megóvása érdekében. Elkéstek ezzel a gondolattal, mivel soha nem volt sem Angliában, sem Franciaországban olyan erős vagy magabiztos kormány, amely merte volna vállalni a kezdeményezést. Sajnos mire rájönnek arra, hogy ez a békerendszer összeomlik, addigra már megjelenik Németországban egy olyan rendszer - Hitlerrel az élen -, amellyel már nem lehet tárgyalni. Ez a magyar revízió halálos órája.

    A magyar konzervatív körökben sokáig elhiszik, hogy Németország csak a békeszerződés igazságtalanságait akarja kiigazítani, és kizárólag németlakta területek megszerzésére törekszik. Következésképpen ezzel könnyű együttműködni, azonban amikor világossá válik, hogy német részről nem erről van szó, akkor már magyar szempontból is késő. Elsősorban azért, mert ez a pillanat 1939. március 15., ami Magyarország számára Kárpátalja visszatérését jelenti, és erről az ajándékról kellene lemondani ahhoz, hogy kihátráljanak a revízió érvényesítésének ezen fomájából. Nem tudnak erről lemondani, mert Kárpátalja megszerzése döntő stratégiai lépésnek tűnik. Ezáltal lehet ugyanis megteremteni a lengyel-magyar-jugoszláv-olasz érintkezést, amelyet éppen a magyar konzervatív tényezők ebben az időben védelmi zónának képzelnek el a túl erős német nyomással szemben.

    - Magyarország külpolitikai mozgástere beszűkül, hiszen bár úgy érzi, hogy élvezi Németország támogatását, fenyegetettségben is van, éppen a német hegemónia miatt.

    - A jelek azt mutatják, hogy bár mindenki megdöbben, ekkor még túl tudják tenni magukat a problémán konzervatív körökben is. A szélsőjobboldal viszont egyre növekszik, erősödik, s egyre nagyobb nyomást gyakorol a kormányra is. Ez az erő nem kizárólag a nyilasokból és a körülöttük lévő pártokból állt, hiszen magának a kormánypártnak egy igen tekintélyes része - közel a fele - is ide tartozott, ami azt jelenti, hogy a szélsőjobb összefogása esetén a kormányt egyik napról a másikra meg lehet buktatni. Teleki Pálnak az a szerencséje, hogy ez a két csoportosulás nem tud összefogni. Szemmel látható, hogy Teleki kormányzati energiájának java része egyetlen célra irányult, hogy a magyar lépéseket valahogy függetlenítse a német befolyástól és erőszaktól. Mindent megtesz annak érdekében, hogy az erdélyi kérdést Magyarország egyedül rendezze. Ezt a célt szolgálja többek között az, hogy nem 1940 végén, hanem ez év elején elkezdi a jugoszláviai tapogatózást. Jugoszláviával modus vivendit szeretne, hogy Magyarország bátrabban felléphessen Romániával szemben. Amikor nyilvánosságra kerül, hogy a szovjetek viszszakövetelik Besszarábiát, s Magyarországnak is indulnia kellene, akkor e kiélezett helyzetben végül nem tudja elszánni erre magát.

    Ha Magyarország számára egyáltalán létezett még egy kis mozgástér, akkor ennek az ideje 1940 vége, 1941 eleje volt. 1940 tavaszán, amikor a németek átvonulást kérnek Románia felé Magyarországtól, Teleki Pál elküldi barátját, Baranyai Lipótot Rómába, hogy az ő nevében lépjen fel, és a dilemmát tárja az olaszok elé. Az üzenet lényege az, hogy Magyarország vagy ellenáll, és akkor pusztításnak és német megszállásnak teszi ki magát, de megnyeri a jövőt, vagy pedig enged. Nem csinál sem Baranyai, sem az őt kísérő követ, Villani Frigyes titkot abból, hogy ők és a mögöttük álló miniszterelnök az előbbi változat felé hajlanak. Ezt el lehet hinni Telekinek, hiszen ugyanekkor gondoskodik arról, hogy adott esetben egy emigráns magyar kormány működni tudjon. E célból jelentős összeget küldött Washingtonba s helyezett letétbe az ottani magyar követnél. Vagyis Teleki 1940 tavaszán még lát alternatívát. 1941-ben viszont már nem talál kiutat, és ehelyett az öngyilkosságot választja. Ekkor már tudja, hogy Rómába nincs értelme senkit küldeni, mert onnan segítséget nem kap. Magyarországon felerősödnek azok a körök, akikkel neki szembe kellene néznie, valamint szembe kellene néznie a vezérkarral is, amelyik erre az időre már nyomást gyakorló csoporttá vált, s amely a kormányzót is befolyásolni tudja. A kör bezárul Teleki körül.

    Revíziós tervek

    - Ezek szerint Magyarország tengelybarátsága a második világháború után hosszú időre diszkreditálta a revízió kérdését?

    - Igen. Éveken keresztül a békeszerződés súlyos hibáit említeni sem lehetett, mert olyan mértékben éltek viszsza a fogalommal, hogy ez egész egyszerűen lehetetlenné vált. A múlt feltárására vonatkozóan a feltételek nagyot javultak. A területi revízió gondolata 1945 után újra felmerült, az angolok és amerikaiak tettek is erre szerény kísérletet. Többféle tervük volt, s még a legszerényebb is jelentett volna Magyarország számára a keleti határon egy kis kiigazítást. De miután levették a kezüket az egész térségről, ebben sem inszisztáltak.

    - A magyar tudományosság hol tart Trianon és a revízió kérdésben?

    - A tudomány szempontjából e kérdésben nem a tudományfilozófia a döntő, hanem az, hogy miként vannak föltárva azok a források, amelyek eligazítóak lehetnek. Azt gondolom, hogy a kutatásnak még nagyon nagy tere van. Teljes egészében föltárt a francia iratanyag. Az amerikai források alig vannak feltárva, az angol felerészben, mert a katonai anyagokhoz még hozzá sem nyúltak, márpedig a fegyverszüneti időszakban és a békeszerződés időszakában ez nagyon fontos forrás. Az olasz anyag szinte teljesen ismeretlen. A probléma teljes körüljárásához a még feltáratlan iratanyagokon keresztül vezet az út.

[start] [trianon index] [hunsor]

____ Monitoring, Research, Analysis ____
~ by Kormos László, Webmaster & Creative Development ~
~ 1997 - -HUNSOR- All Rights Reserved. ~