Az első világháború végkifejletei
Az Ezeréves Magyarország, Pesti Hírlap RT


    1918. folyamán a központi hatalmak már mindenütt védekezésre szorultak.
     1918. január 8.-án Wilson - még Amerika hadbalépése előtt - közzéteszi a szenátushoz intézett tizennégy pontból álló üzenetét, mely az igazságos békekötés feltételeit tartalmazza.
    Az üzenet 10-es pontja az alábbiak szerint szól:
    "Ausztria-Magyarország népeinek, amelyeknek helyét a népek között megoltalmazni és biztosítani kívánjuk, legelső alkalommal lehetővé kell tenni önálló fejlődésüket."
    1918. február 11.-én Wilson újabb négy pontban foglalja össze álláspontját, mely szerint a népek akaratuk ellenére nem tolhatók egyik államból a másikba.
    Ezzel egy időben a külföldre szökött cseh emigránsok vezérei (Masaryk és Benes) "megpecsételik" a monarchia és az ezeréves Magyarország sorsát.
    1918. május 30.-án az amerikai csehek és szlovákok megkötik a pittsburgi szerződést, mely kijelenti, hogy a szlovákok ha megfelelő autonómiát kapnak, akkor csatlakozni kívánnak Csehországhoz.
    Wilson aki Masaryk rokona volt, a pittsburgi szerződés ürügyén, pártfogásába veszi a tervezett államot. Ennek következtében az antant hatalmak elismerik, az ekkor még NEM IS LÉTEZŐ Csehszlovákiát, hadviselő félnek.
    1918. szeptember 18.-án a szaloniki antant hadsereg áttört a bolgárok frontján, és ezzel megnyílt az út az Osztrák-Magyar Monarchia déli határai felé. A központi hatalmak sorsa ezzel megpecsételődött. A szeptember 26.-i antant-seregek támadásának Németország nem tud ellenállni.
    A német vezérkar a kormányt fegyverszünet megkötésére ösztönzi.
    1918. október 5.-én az antant-hatalmak felkérik Wilsont, hogy az általa elkészített dokumentum alapján, melyet ők már elfogadtak, kezdjen béketárgyalásokat.
    Az antant-hatalmak valójában kivártak, arra számítva, hogy a központi hatalmak országain belül, a frontok megroppanását követően belső összeomlás fog bekövetkezni. Ez be is következett.
    1918. október 17.-én Tisza István miniszterelnök a parlamentbe bejelenti: "elvesztettük a háborút". Megszerveződik a Károlyi Mihály féle Nemzeti Tanács.
    1918. október 29.-én Zágrábban, a horvát tartománygyűlés kikiáltja a Magyarországtól való elszakadást.
    1918. október 30.-án a Nemzeti Tanács magához veszi a hatalmat.
    Másnap meggyilkolták Tisza Istvánt.
    1918. november 1.-én Károlyi kormánya elrendeli a magyar csapatok fegyverletételét, mely végzetes hatással van az október 24.-én megindult olasz offenzíva ellen védekező magyar csapatokra.
    1918. november 3.-án megkötik az olaszokkal a padovai fegyverszünetet, amely Magyarország régi határait tekinti demarkációs vonalnak.
    Károlyi Mihályék megkötik a belgrádi fegyverszünetet, mely a Maros-Dráva vonaláig kiszolgáltatja Magyarországot a megszállásnak.
    1918. november 13.-án Károlyi lemond az államügyek vezetésében való részvételről.
    1918. november 16.-án Károlyi Mihály elnökségével kikiáltják a köztársaságot.

    Az antant semmit nem tesz, hol vannak a wilsoni elvek:
    A csehek betörnek a felvidékre, a románok az alsó vidékeinken kalandoznak.

    1918. október 30.-án a tót, november 25.-én a szerb és december 1.-én a román népgyűlések részvevői kimondták a Magyarországtól való elszakadást.
    A megszállók az elrabolt területeket - a békekonferencia döntését be sem várva - mindjárt impériumuk alá veszik.
    A kormányunk fegyveres erővel nem tud ellenállni, mert saját hadügyminisztere, Linder is azt hirdeti, hogy "Nem akarok katonát látni!"
    A kormányban uralkodó viszájok, elősegítették a köztársaság összeomlását.
    1919. március 21.-én a Vyx jegyzék - újabb országrészek kiürítését követelő antant jegyzék - hatása alatt Károlyi átadja a hatalmat a szociáldemokratáknak, kik Kun Bélával egyeznek meg, és megnyílik az út a bolsevizmus felé.
    1919. május elején egészen a Tiszáig vonultak.
    1919. június 25.-én a ludovikások és a dunai monitorok ellenforradalmi fölkelése következett be, melyet vérbefojtottak.
    1919. június végén a vörös hadsereg megtámadta a cseheket, azonban Clemenceau fenyegető jegyzéke vissza parancsolta őket.
    A vörös hadsereg ezután a románok ellen fordult, de a kezdeti sikerek ellenére, vereséget szenvedtek.
    1919. július 31.-én a népbiztosok megszöknek, és a románok harc nélkül megszállják Budapestet és a Duna vonalát. Ezután három és fél hónapon keresztül, zavartalanul fosztogatják az országot.
    Az antant államokban, mára már senki sem vette komolyan a Wilsoni elveket. Mindenki természetesnek találta, hogy a legyőzött államokra minden feltételt rá lehet és rá kell kényszeríteni.
    A győzők vezetői a legyőzött államok meghallgatása, részvétele nélkül határoztak, majd kijelentették, hogy a meghozott határozatok megváltoztathatatlanok.
    Magyarország helyzetét különösen nehézzé tették a szerbek, románok és csehek Párizsban tevékenykedő képviselői és ágensei. Különösképpen mert az antant Franciaország érdekkörébe tartozó területnek tekintette a közép Duna völgyét.
    A kommunista kormányzat bukása után Peidl Gyula alakított kormányt.
    A román megszállás alatt álló Aradról, Szegedre tette át székhelyét Károlyi Gyula gróf, ki május 5.-én kormányt alakított, melynek hadügyminisztere Horthy Miklós lett. Horthy szervezte meg a nemzeti hadsereget.
    Károlyi lemondása után, Ábrahám Ernő került a helyére, de lemondva róla mint fővezér megszállta a Dunántúlt.
    1919. november közepén, az antant hatalmak sürgetésére a románok kiürítették Budapestet, és a Duna-Tisza közét.
    1919. november 16.-án Horthy Miklós a nemzeti hadsereg élén bevonult Budapestre, majd megszállta az ország többi - román uralom alól felszabadult - részét is.
    1919. november 22.-én Sir Clerk antant kiküldött segédletével, Huszár Károly vezetésével koncentrációs kormány alakult. Ez a kormány kapott meghívást a Párizsi béketárgyalásokra.
    1919. év folyamán a békét diktáló nagyhatalmak kisebbségi szerződéseket kötöttek Csehországgal, Szerbiával és Romániával, mivel maguk is érezték, hogy Közép-Európa új rendezése nemzetiségi szempontból veszélyes helyzetet teremt. Az utódállamokban megnyilvánuló féktelen nacionalizmus is aggodalmat keltett bennük.
    1920. január 7.-én Párizsba érkezett a magyar delegáció, Apponyi Albert gróf vezetése alatt, Bethlen István gróf és Teleki Pál gróf segédletével.
    1920. január 15.-én Apponyi gróf lehetőséget kapott arra, hogy ismertesse a magyar álláspontot. Apponyi gróf több nyelven is próbálkozott a konferencia tagjait meggyőzni a Magyarországnak szabott feltételek igazságtalan és esztelen voltáról, mind hiába. Hiába bizonygatta a delegáció a feltételek történelmi, gazdasági, néprajzi képtelenségeit, hiába a wilsoni - be nem tartott - elvek.
    1920. március 1.-én a már létrejött nemzetgyűlés, Horthy Miklóst választotta meg kormányzónak.
    1920. tavaszán az antant hatalmak többszöri felszólítása után, a románok kiürítették a Tiszántúlt is.
    1920. május 5.-én kapta kézhez a magyar delegáció a konferencia elnökének, Millerandnak levelét, melyben közölte, hogy a feltételek változatlanok, követelte az abban foglaltak véglegesítését. Millerand kísérőlevele ezenkívül kilátásba helyezte, hogy a határok legkirívóbb igazságtalanságait annak idején orvosolni fogják, és a Csehszlovákiához csatolt ruténföld autonómiát kap, és maga dönthet sorsának irányítása felől. Már tudjuk, hogy ezekből az ígéretekből, SEMMI NEM VALÓSULT MEG!
    1920. június 4.-én Apponyi lemondása után, a versaillesi kis Trianon kastélyban, Bénárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche Lázár Alfréd írták alá a szerződést.
    1920. november 13.-án a nemzetgyűlés iktatta törvénybe.
    Kihirdetése után mint 1921: XXX. törvénycikk került a magyar törvények tárába.
    A trianoni békeszerződés, hogy éket verjen a magyar és osztrák nemzet közé, Nyugat-Magyarországot Ausztriának ítélte, de egyenlőre Magyarország kezében maradt.
    1921. július 26.-án vált kötelező jellegű nemzetközi okirattá a szerződés.
    Ezzel egy időben az osztrákok követelni kezdték a nyugati magyar terület átadását, melyet a csehek fenyegető fellépése is támogatott. Az osztrákok megkísérelték a terület megszállását, de minden felé magyar csapatok ellenállása fogadta őket.
    Bethlen visszautasította az illetéktelen cseh beavatkozást, azután a mindig magyarbarát Olaszország közvetítését kérte.
    1921. október 12.-én Velencében aláírták az osztrák-magyar megegyezést.
    Ennek értelmében a Nyugat-Magyarország nagyobb része az osztrákoké lett, de kimondta, hogy Sopronban és környékén népszavazást kell tartani.
    1921. december 14.-én a NÉPSZAVAZÁSON FÖLÉNYESEN GYŐZÖTT A MAGYARORSZÁGHOZ VALÓ HŰSÉG GONDOLATA!
    Ezért is szokták mondani, hogy Sopron a leghűségesebb magyar város!

     A 14 részből és 364 cikkelyből álló trianoni szerződés rettentően megcsonkította Magyarországot. A háború előtti 325.411 négyzetkilométernyi területből, csak 92.833 négyzetkilométernyi maradt.
    A 20.900.000 lakosból, csak 7.980.000 maradt. Vagyis ELVETTÉK AZ ORSZÁG TERÜLETÉNEK HÁROMNEGYED RÉSZÉT, 72 százalékát,NÉPESSÉGÉNEK KÉTHARMADÁT, 64 százalékát.
    Sok egyéb igazságtalanság mellett, a győztes államok zálogjogot kaptak Magyarország minden állami jövedelmére, amit aztán 1930-ban a hágai konferencia rendezett.

    Az utód államokat végtelenül nyugtalanította, hogy Magyarország a trianoni szerződést nem tekinti véglegesnek s az első pillanattól annak revízióját követeli. Ezért Magyarországgal szemben állandóan a legrosszabb indulatú politikát folytatták, ádáz propagandába kezdtek ellenünk.

    A Magyarországra rótt békefeltételek olyan súlyosak voltak, hogy azokat még a győztes nagyhatalmak országaiban sem fogadta egyhangú helyeslés.

    A magyar közvélemény első visszahatása az ország feldarabolása ellen abban a jelszóban fejeződött ki, amely azóta már világhírű lett: "NEM! NEM! SOHA!" Megalakult a Terület Védő Liga, s igyekezett lelket önteni az elcsüggedt magyarságba, megkísérelte, hogy az első összekötő szálakat megteremtse a külföld felé. Minden felé szavalták, majd megzenésítették és énekelték is Pap-Váry Elemérné örökszép imádságát, a Magyar "HISZEKEGY"-et.
    A külföldi propaganda első komoly kísérletének érdeme a Pesti Hírlapé.
    A lap a békefeltételek megismerése után, több nyelven külön számot jelentettet meg a tervezett országcsonkítás igazságtalanságainak, képtelenségeinek kimutatására, és ezt a számot 1920 februárjában sok ezer példányba juttatta el külföldre.

[start] [trianon index] [hunsor]

____ Monitoring, Research, Analysis ____
~ by Kormos László, Webmaster & Creative Development ~
~ 1997 - -HUNSOR- All Rights Reserved. ~