Prof. Dr. Pungur József: Trianon 90 év után
írta Prof. Dr. Pungur József




    Miután 1990 óta a magyar kormányokkal vállaltatták a trianon-párizsi diktátum fenntartását, s miután az ennek fejében megígért, de alapvető változás lényegében nem történt a határon túli magyarok helyzetében, sőt újra felerősödtek a megsemmisítésükre irányuló törekvések. Ezt az utat felelős magyar kormány tovább nem követheti, hiszen ez a nemzet öngyilkossága lenne. Három alapvető magyar magatartás alakult ki Trianonnal kapcsolatban az elmúlt 90 évben.


    A határok közötti különbség: a Magyar Királyság az Osztrák-Magyar Monarchiában és a Trianon utáni független Magyarország, az 1910-es népszámlálás alapján.


    1. A kommunista, balliberáis és kozmopolita álláspont, mely szerint a trianoni nemzetcsonkítást egyszerűen el kell fogadni mint realitást. Minden kommunista, balliberális és kozmopolita magyar kormány ezt vallotta vagy külső nyomásra, vagy önként vállalva, lemondva midenfajta nemzetpolitikáról és az elszakított 3.5 millió magyarságról.
    2. Egy romantikus elképzelés is él a történelmi Nagy Magyarország helyreállítására. Azonban a történelmi Magyarország helyreállítására ma már lehetetlen, hiszen elszakított területein létrehozott utódállamok nemzetközileg elismerték. Következésképpen jelenleg nincs olyan nemzetközi szervezet vagy bíróság, amely Szlovákiának vagy Horvátországnak a létét kétségbe vonná, vagy eltörölné, vagy a már meglévő államoknak, mint Romániának, Szerbiának és Ukrajnának juttatott területeket ismét visszadatná.
    3. Azonban Trianonnak és Párizsnak egy tárgyilagos megközelításe, értelmezése és felülvisgálatát egyre többen tartják lehetségesnek, sőt elodázhatatlannak, nem csak azért, mert Trianon problémája 90 éve velünk él, hanem azért mert a Trianoni Békediktátum (1920) és az azt megerősítő Párizsi Békediktátum (1947) sok tekintetben alapvetően alaptalan, alávaló, aljas és mindenekelőtt jogtalan volt. Ráadásul az Európai Unió a határon túlra vetett magyarság lehetetlen helyzetének kilátásba helyezett megoldásával kábitotta el diplomáciánkat, de semmit nem tett, mint pld. a mostani diszkriminatív, magyarellen Szlovák nyelvtörvény esetében sem. A felűlvizsgálathoz bátorítást nyujtanak a nemzetközi szervezetek emberjogi törvényei és ajánlásai. Következésképpen az elszakított magyarság hátrányos helyzetbe való juttatása, megkülönböztetése, kizsákmányolása, üldözése háboríthatatlanúl tovább nem folytatható, s ha mégis, akkor ennek hathatós orvoslására van szükség és lehetőség! Jellemző az is, hogy az elszakított területek magyar pártjai csak addig voltak részei a román, szlovák vagy szerb kormányoknak, amíg őket nyugati céljaik elérésére használhatták fel. Ezt elérvén, ma már mind ellenzékbe szorult; ugyan legújabban az RMDSZ-t taktikai okokból újta leakasztották a fogasról megrettenvén a növekvő erdélyi autonómia törekvésekről.

    Trianon ügyében tisztán kell látni azt a csalássorozatot, mellyel a győztes hatalmak, elsősorban Franciaország, majd a Szovjetúnió Magyarországot olyan helyzetbe hozta, hogy kénytelen volt aláírni a Trianoni, majd a Párizsi Békediktátumokat.

    1) A Központi Hatalmak 1918-i tűzszüneti kérése Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontos békejavaslatán alapult, ti. hogy a békekötésben ezen elvek fognak érvényesülni, például, hogy a vitatott területeken a megígért népszavazás lesz a döntő. Megjegyzendő, hogy a Magyar hadsereget nem győzték le, hiszen az akkor olasz területen állt. A fegyverszünet megkötése is olasz földön Páduában történt 1918 november 3-án.

    George Clemenceau francia miniszterelnöknek, a "Tigrisnek", azonban Wilson elnökétől teljesen eltérő tervei voltak a "legyőzőtt" országokkal kapcsolatban, amik végül is érvényesültek. Nevezetesen: Clemenceau alapjában véve francia hegemóniát akart teremteni Európában. Németországot kifizethetetlen kártérítéssel akarta elgyengíteni és keletről olyan régi és új államokkal bekeríteni, elszigetelni s európai befolyását megszüntetni amelyek abszolút francia befolyás alatt állnak. Ez a terv találkozott a függetlenülni kívánó magyar nemzetiségekkel a szovák, román és szerb nacionalistákával akik a királyi Magyarországtól elszakadni akartak. Mindkét terv egyetértett abban, hogy ezek valóraváltásához szükséges az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolása valamint Németországtól területek elszakítása. Így vesztette el Németország számos keleti területét, nem is beszélve gyarmatairól. Ausztria örökös tartományait vesztette el, de maga csak Dél-Tirol elvesztésével csorbult, viszont a nyugati magyar Őrvidéket megkapta. A Magyar Királyságot, miután tartományai nem voltak, magát kellett feldarabolni nemzetiségei szerint, sőt az eredeti magyarság 1/3-át, az ország 2/3- részével együtt ezekhez csatolni, hogy az új államok "erősek" legyenek. Clemenceau ördögi terve végül is sikerült Trianonban. Clemenceau már a tűzszünet megkötése óta folyamatosan dolgozott Magyarország lezüllesztésén. Vix-jegyzékekkel tolatta egyre hátrább határait, elérte hadserege teljes leszerelését, megengedte, sőt bátorította a szerb, román és cseh fegyveres erők támadását az ország ellen - megtörve ezekkel a tűzszüneti megállapodást, hogy fait accompli-t teremtsen, amit aztán könnyen véglegesített a trianoni békediktátum. Amikor a Tanácsköztársaság hadseregével ennek ellent próbált állni, kommunista veszélyt emlegetve sikerül megerősítenie béketerve elfogadását.

    Nem mellékes megemlíteni, hogy Magyarország halálos feldarabolásához a fentebb említett politikai megfontolásokon túl egy állitólagos személyes bosszú is vezette Clemenceaut. Ugyanis menye felvidéki magyar nemes nő volt, s maga is járt a Felvidéken. Hogy magyargyűlöletéhez ez a kapcsolat, vagy ennek esetleges megromlása is hozzájárult volna - ez nem tisztázott, ám valószínüsíthető.

    Mindenesetre a békekonferenciára Párizsba érkezett Wilson amerikai elnököt - a békepontok megfogalmazóját s közzétevőjét - nagy fanfárral fogadták. Azonban a tárgyalások során - melyen a magyar küldöttség részt sem vehetett, Clemenceau fokozatosan semmisítette meg Wilson egyik legfontosabb pontját: a népszavazás tartását a vitatott terülekre nézve, el egésszen a népszavazás elvetéséig, mivel ettől nem várhatták pld. Szlovákia csatlakozását az új államhoz. Erről Tomás G. Masaryk cseh küldött, Csehszlovákia első elnöke nyíltan így írt: "Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népszavazás között." André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix című könyvében ugyanezt írta: "Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében." De elvetették a népszavazást más magyar területekre nézve is, mivel rájöttek, hogy ezzel nem lehetett volna erős utódállamokat teremteni. Sőt még az etnikai határok meghúzása révén sem. Ekkor merült föl teljesen magyar-lakta területeknek az utódállamokhoz való önkényes és jogtalan csatolása. Így került Csehszlovákiához a csak magyarlakta Csallóköz, a határmenti színmagyar széles sáv, s Kárpátalja, ahol a magyarok mellett a ruszinok is már döntöttek Magyarország mellett. Így került a magyarlakta Partium, a Székelyföld és az Érmellék vidéke Romániához, s a Vajdaság Duna-Tisza köze a Szerb-Horvát-Szlovén államalakulathoz, a későbbi Jugoszláviához. Wilson erre méltán sértődött meg, összepakolt, s faképnél hagyva a békekonferenciát, hazautazott. Később Amerika különbékét kötött Magyarországgal.

    2) Így jött létre a történelem egyik legigazságtalanabb, legaljasabb és leggyalázatosabb békediktátuma melyet Magyarországra kényszerítettek Trianonban, 1920-ban, s ezzel megpecsételték sorsát egy ezeréves királyságnak. Az egy dolog, hogy a Magyar királyság védőszárnya alá befogadott vagy betelepített és megerősödött idegen nemzetek maguknak önálló államiságot követeltek, mint a szlovákok nehány vezetője, vagy az rokonaikkal való egyesülést mint a románok vagy szerbek és a horvátok. Viszont teljesen más dolog az, hogy színtiszta magyar területeket szakítottak el ezekkel és 3.5 millió nagyrészt tömbbmagyart megkérdezésük nélkül idegen, ellenséges és más kultúrájú népek alá dobtak mint prédát azért, hogy az utódállamok "erősek" legyenek a francia európai hegemónia biztositására. Ezt meghozva nem volt sem népszavazás, sem béketárgyalás, hiszen a magyar békedelegációt karanténba zárták egy párizsi szállodában, s nem is engedték a tárgyalóasztalhoz, csak a békediktátum aláírására, amely kollektíve büntette a magyar nemzetet, sőt még súlyos jóvátételt is fizettettek a csonka országgal! Ugyanúgy kezelték, mint egy sötét afrikai primtív törzset, akikkel szemben bármilyen igazságtalanságot, földarabolást büntetlenül ellehett követni. Trianonban nem béke köttetett, hanem diktátumot erőszakoltak reánk! A párizskörnyéki békediktátumokkal a II. Világháború magvát vetették el. Jogos volt tehát a Horthy korszak külpolitikai erőfeszítése az igazságtalan békediktátum nemzetközi és békés felűlvizsgálatára és orvoslására. Ám 15 évig hiába kilincseltek a győztes hatalmaknál - süket fülekre találtak. Ekkor állt be e fordulat a feljövő Németországban reménykedve.

    3) Végül is a két Bécsi Döntés (1938, 1940) az akkori elcsatolt tömbmagyarság nagy részét az idegen, ellenséges, más nyelvű és nagyobbrészt más kultúrájú és végleges felszámolásukra törekvő országoktól jogosan az anyaországnak adta vissza, s ezáltal megmentette. Bár a döntőbizottságba meghívták Franciaországot és Angliát is, ám ezek azt üzenték, hogy elfogadják a német-olasz döntőbíráskodás eredményeit. E szerződéseket tehát a nyugati hatalmak, és még a Szovjet is, tudomásul vették, s ellenük nem tiltakoztak - így azok nemzetközileg érvényesek voltak.

    4) A II. Világháborút követő Párizsi Békediktátum (1947) a Trianoni békediktátumot állította vissza súlyosabb feltételekkel főleg Szovjet tervezésre. Falukat csatolt Csehszlovákiához, Kárpátalját a Szovjet bekebelezte, amelyet a Szovjetúnió szétesése után Ukrajna "örökölte" (!) mintha Európának ez a része még a feudalizmusban élne. Ez a békediktátum eltűrte az újra elszakított területeken a kollektív bűnösség érvényességét, melyet a Benes Dekrétumok ki is mondtak; deportálások és genocídiumok végrehajtását, s a csonka-országot még jóvátételek fizetésére is kötelezték.

    Sztálinnak a diktatúrája alá került országgal politikai célja volt: a kommunizmus ráeröltetése. Mivel a magyarság szabadságszerető nép volt - négy szabadságharccal a háta mögött a Habsburgok ellen: Sztálin félve ettől célja eléréséért Magyarországot kicsivé, erőtlenné és leigázottá kellett tennie - amit meg is tett. Jóllehet Sztálin Lenin kormányában nemezetiségi népbizos volt, tehát tudnia kellett mit jelent egy népcsoportot idegentöbbségű nép alá vetni.

    A Párizsi Békediktátumnak azonban van egy végzetes hibája ugyanis a klasszikus nemzetközi jog nem fogad el érvényesnek olyan békeszerződést, amelyet olyan ország ír alá mely idegen katonai megszállás alatt van! Magyarország pontosan ilyen volt 1947-ben! A nyugati hatalmak ezt tudva kényszerítették Magyarországot, hogy 1990 után kétoldalú alapszerződésekben ismerje el az 1947-ben ismét ránk kényszerített mesterséges határokat, s még egyszer a magyarság kollektív büntetését. Azonban ezeknek a gyengéje, jogtalansága és tarthatatlansága magában a párizsi szerződésben van. Olyat erősíteni meg, mely önmagában is jogtalan - ez nemcsak szánalmas, de abszurd is!

    Miután 1990 óta a magyar kormányokkal vállaltatták a trianon-párizsi diktátum fenntartását, s miután az ennek fejében megígért, de alapvető változás lényegében nem történt a határon túli magyarok helyzetében, sőt újra felerősödtek a megsemmisítésükre irányuló törekvések. Ezt az utat felelős magyar kormány tovább nem követheti, hiszen ez a nemzet öngyilkossága lenne.

      5) A II. Orbán kormánnyal az elszakított nemzetrészekkel kapcsolatban egy új külpolitika kibontakozása vette kezdetét. Nevezetesen olyan autonómiai formáknak a felkarolása amelyeket azok választanak. A három autonómia forma közül az első: a személyes autonómia többé-kevésbé megvalósulóban van, úgyanúgy a most már megvalósitható kettős állampolgárság is - bár Szlovákiával problémák vannak. A kultúrális autonómia is elfogadhatónak látszik, s megvalósítható ott ahol még nincs ilyen. Viszont a területi autonómia mgvalósítása nagy akadályokba fog ütközni, jóllehet volt már ilyen a Romániához csatolt Erdélyben a Maros Magyar Autonóm Tartomány 1952-1968 között. Érdekes módon ez Sztalin akarata volt, amit Ceausescu amint lehetett eltörölt. A területi autonómia megvalósítása körül még kemény küzdelmek lesznek, s valószínűtlen, hogy megvalósul bármelyik utódállamban is, attól félve, hogy a területi autonómia ugródeszka lehet az elszakadáshoz. Persze nem a magyar alattvalók elszakadását fájlalnák, hanem az általuk még bírt területet és vagyont, amelyről a magyarság elfogyásán minden eszközzel, és azok helyébe a saját fajtájuk betelepítésén dolgoztak az elmúlt 90 évben, s fognak ezután is, tekintet nélkül az éppen uralkodó szocio-politikai rendszerükre. A magyarság elüntetésének politikája eddig eredményes volt, mutatja ezt az idegen uralom alá vetett magyarság dramatikusan lecsökkent száma. Az utódállamok ezt az eredményes politikát tovább szeretnék folytatni a teljes sikerig, azaz az utolsó magyar eltünéséig. Az utóbbi nyolc évben ehez a magyar balliberális kormányok is alaposan a kezükre játszottak! Amire számítani lehet az egy hosszú szélmalomharc az elszakított területeken élő tömbbmagyarság területi autonómiájáért. A kérdés az, hogy megéri-e? Hiszen a megboldogult Maros Magyar Autonóm Tartomány dicstelen vége azt bizonyítja, hogy a többségi állam alkalmas esetben egy tollvonással eltörölheti!

      6) Ha a területi autonómiáért való politikai harc nem vezet eredményre, ami valószínűsíthető, akkor egy nemzeti magyar kormányak marad még egy békés lehetősége az, hogy hivatalosan kérje a trianon-párizsi békediktátumok felűlvizsgálatát legalább az alábbiak alapján: a) A két szerződés (1920, 1947) diktátum volta miatt; b) Mindkét diktátum jogtalanságainak alapján mely a magyar nemzetet igazságtalan, jogtalan és már kétszer elfogadhatatlan kollektív büntetéssel sújtotta, ami a magyar nemzet egyharmadát önkényesen idegen kultúrájú és ellenséges hatalmak uralma alá kényszerítette. Ez a 21-ik században elfogadhatatlan; c) A párizsi diktátum (1947) idegen ellenséges megszálló hatalom alatt történt aláírattatása; d) Ezeknek a magyar tömböknek különböző praktikákkal, folyamatosan történő megsemmisítésére irányuló ellenséges politikának tényekkel való dokumentálása alapján, ami miatt is mai uraik elvesztették a felettük való uralkodás jogát. e) A magyar megbékélésre irányuló külpolitika állandó kudarcának bemutatása alapján amely még az elszakított nemzetrészek területi autonómiájának az ígéretét sem tudta soha, sehol elérni; f) Az 1990 óta is folyó, többségében az Európai Unión belül folyamatosan elkövetett kulturális, gazdasági és politikai magyarüldözés olykor más eszközökkel, de töretlenül folytatott gyakorlata alapján, mely szerves része az 1920 óta folyó magyarellenes politikának. Ezek annyira eredményesek voltak az elmúlt 90 év alatt, hogy míg a magyarság aránya az elcsatolt területeken, 1920-ban 1:1 volt, ez mára már 4:1-re csökkent a magyarság kárára genocídium, elüldözés, diszkrimináció, megfélemlítés, ellehetetlenítés, beolvasztás és egyébb praktikák révén! g) Az 1938-ban és 1940-ben megkötött Bécsi Szerződéseknek az akkori nemzetközi elfogadottsága alapján, mely tűrhető nemzeti határokat állitott, s igazságos volt, mert magyar tömböket juttatott vissza a megcsonkított magyarsághoz - egyébként a felek nem írták volna alá. h) Annak alapján, hogy a trianoni békediktátum egyik alapoka megszünt, mivel Németország bekerítése mára okafogyottá vált. Éppen úgy a párizsi diktátumot létrehozó a Szovjet nyugati hatalmi törekvései és politikai ambíciói már régen összeomlottak a Szovjetunióval. Viszont ezeknek súlyos következményei Magyarország tekintetében még mindig érvényben vannak. Mára értelmetlenné vált az utódállamokat magyar népességgel, területekkel és javakkal erősíteni - ki ellen? i) Annak kimutatása, hogy ennek agyonhallgatása, szőnyeg alá söprése, a magyar nemzettel a lehetetlent, igazságtalant és abszurdot akarja újra elfogadtatni, azt, hogy nemzetrészei idegen uralmak alatt pusztuljanak, ami a 21-ik században teljességgel elfogadhatatlan úgy erkölcsi, történeti mint a nemzetközi konvenciók alapján; j) Az elkobzott, kisajátitott vagy nacionalizált magyar tulajdonu intézmények és ingatlanok visszaszolgáltatása, vagy kártérítése; k) Kimutatása annak, hogy a két békediktátum és annak következményei mindig is és mai is megoldatlan probléma volt és maradt, ami politikai instabilitást okoz és mérgezi a közép-európai politikai életet.

      7) Mindezek alapján egy új magyar külpolitika kiindulási pontja az 1941-es határok helyreállításak kívánatos volta kell, hogy legyen, ami nemzetközi szerződésekkel történt, és még Magyarországnak a II. világháborúba való lépése előtt. Ennek beindításának előfeltétele hármas: 1) Erős Magyarország felépítése, a magyarság öntudatra ébresztése és erre elkötelezett nemzeti kormány; 2) A világ nemzeteinek felvilágosítása; 3) A nemzetközi politikát irányító szervezetek dokumentumok révén való meggyőzése; 4) A feklülvizsgálatot eredményesen csakis a magyar kormány kezdeményezheti.

    Várható, hogy mindez elkerülhetetlenül vihart fog kavarni, hiszen semmi sem olyan drága, mint a tévedésből vagy igazságtalanúl vagy más kifosztása révén megszerzett javakhoz tíz körömmel való ragaszkodás. A Bécsi Szerződések ignorálása, csak azért, mert német és olasz szponzorálással történt - elfogadhatatlan. Ilyen alapon nem lehetett volna élenjáró német tudósokat alkalmazni a győztesek hadiiparában. Éppen így nem lehetett volna Szlovákia és Horvátország függetlenségét elismerni néhány éve - arra hivatkozva, hogy azokat először a hitleri Németország tette lehetővé.

    Egyetlen lehetséges kiindulás pont maradt: a hatalmi szóval eltörölt, ám akkor aláírt és nemzetközileg elismert Bécsi Szerződések.

    A mögöttünk levő évizedek a tabudöntögetések kora volt, s ebben mi magyarok igencsak elől jártunk. Öt szabadságharcot vívtunk öt évszázad alatt - egyedüli népként Európában a "Szent szövetségek" tabui ellen. 1956-ban a világ csodált minket amikor az örök tabunak hitt kétpólusú világrendszer egyikének estünk neki, s az megrendült. 1989-ben volt merszünk a tabuként tisztelt, éltveszélyesnek kikiáltott vasfüggönyt felszakítani, s a világ átalakult. Ám hátra van még a magyarság életét 90 éve megnyomorító de érinthetetlen tabunak nyilvánított Trianon diktátum rendezése a nemzetközi törvények és emberi jogok segítségével.

    A nagy kérdés az, hogy lesz-e egy olyan magyar kormány amely felvállalja a trianon-párizsi békediktátum nemzetközi felűlvizsgálatának kezdeményezését?

    Prof. Dr. Pungur József

[start] [trianon index] [hunsor]

____ Monitoring, Research, Analysis ____
~ by Kormos László, Webmaster & Creative Development ~
~ 1997 - -HUNSOR- All Rights Reserved. ~