Az oláhok birtokvásárlásai Magyarországon
gróf Bethlen István 1912.,A.D.


    A birtokvásárlásokról az utolsó 5 évben

    Közismert tény, hogy Magyarország nemzetiségi vidékein az eladásra kerülő magyar birtokok nagy része az ott lakó nemzetiségi parasztság kezébe kerül és örökre elvész a magyarság részére. Hogy nemzetiségeink ezt a folyamatot pénzintézeti szervezeteik révén politikai célzatból mesterségesen elősegítik, hogy minden eladásra kerülő birtoknál ezáltal egész versenyfutás fejlődik ki a nemzetiségiek és magyarok közt, szintén ismeretes, valamint az is, hogy ebben a főleg gazdasági eszközökkel vívott, de politikai célzatú küzdelemben nemzetiségeink között a hazai oláhság jár elől és hódít el napnap után legtöbb területet tőlünk.

    Kevésbé ismeretes az, hogy mily mérvű ez a nemzeti vérveszteségünk. Pedig ettől függ egész jelentősége.

    Azt hiszem, kétség nem lehet aziránt, hogy mindent el kell követni, ha nagyobb veszteségről van szó, hogy ez a vérvesztés megszűnjék; mindent el kell követni, hogy azok az okok megszűnjenek, melyek nemzetiségi vidéken a magyar birtoknak tömegesen való piacra kerülését előidézik, valamint miután ez a cél elérhető teljesen sohasem lesz, hogy a mégis eladásra kerülő birtok nagyobb része valami úton-módon újból magyar kézbe jusson.

    Jelen dolgozatnak célja megállapítani, hogy van-e hát tényleg veszély, vagy nincs? - hogy milyen mérvű, milyen nagy ez a veszély? Továbbá arra is kíván választ adni, hogy hol, melyik vidéken a legnagyobb, a legimmininensebb ez a veszély? - hol kell tehát a legsürgősebb segítségnek közbelépnie? Néhány adattal kíván végre annak a megállapításához is hozzájárulni, hogy milyen okokra vezethető vissza a betegség? - melyek a gyökerei a bajnak? - s hogy melyek ebből kifolyólag az orvosszerek, amelyekhez nyúlni kell, ha segíteni akarunk?

    A feladatot, amelyet magam elé tűztem, azonban csak a románok által lakott vidékre dolgoztam ki. Ennek egyéni okokon kívül vannak tárgyi okai is.

    A hazai románság az ország 48,000.000 kat. holdat kitevő területéből körülbelül 18,700.000 kat. holdnyi területen bír számszerű túlsúllyal. Egész Erdélyben, Máramarosnak három, Szilágy vármegyének összes járásaiban, Szatmár, Bihar, Arad megyék túlnyomó részében, Krassó-Szörényben mindenütt, Temes és Torontál sok járásában túlsúlyban van a magyarság és az ott lakó többi népfajok felett, úgy hogy ámbár az ország lakosságszámának csak 167 százalékát képviseli, azért az anyaország területének 38 százalékán bír uralkodó állással.

    Ezért a nagykiterjedésű területért, az ország területének közel 40 százalékáért folyik tehát az élethalál-küzdelem a hazai románok és magyarok közt; a mi részünkről pedig ezen felül még azért is, hogy képesek leszünk-e megtartani nemzetünknek egy igen tekintélyes részét magyarnak? - vagy más fajt fogunk-e saját véreinkkel gyarapítani, erősíteni? Mert hiszen ne feledjük el sohasem, hogy ezen az egész nagy területen az oláhság közé a magyarságnak tömérdek kis szigete van beékelve, melyeket állandóan nemcsak veszélyeztet, de részben tényleg be is olvaszt. Erdélyben 350.000, az anyaország területén 515.000 magyar lakik így a túlnyomóan románlakta területen szigetekre eloszolva. De veszélyben forogna a 460.000-nyi székelység is, ha sikerülne a románságnak az, hogy a régi Erdély vármegyéiben és a szomszédos magyar vármegyék területén feltétlenül uralkodó állásra emelkedjék. Együttvéve legalább 1,320.000 magyarról van tehát szó, vagyis nemzetünk 15 százalékáról és területünk 40 százalékáról.

    Ezek a számok éles világot vetnek a kérdés fontosságára.

    1. Máramaros megye.

    Máramaros megyének négy járása szerepel az összeállításban: a visói, az izavölgyi, a sugatagi és a szigeti járások, amelyekben az egész máramarosmegyei körülbelül 73.000 lelket számláló oláhság együtt lakik. Ezen négy járásban nincsen mezőgazdasági birtok magyar kézen; inkább számottevő azonban az erdőbirtok. Az eladásra került 9000 holdas terület ebből kifolyólag igen nagy százalékát teszi ki a magyar kézen levő magánbirtoknak. Az itt szóban levő birtokcsere körülményeihez hasonlókkal más vármegyékben, különösen Aradban fogunk még gyakrabban találkozni. Máramarosban ugyanis azon esetről van szó, hogy egy fakereskedő cég a tulajdonostól nemcsak az eladásra kerülő fát, hanem magát a talajt is megvette, aminek reá nézve kettős előnye van, amennyiben nincs baja, nincs vesződése az idegen földtulajdonossal, ki a fakihasználásba beleszólhat és viszont a letarolás után a talajnak a mindig és mindenütt legelőéhes oláh lakosság közt legelőképp való értékesítése útján szép nyereségre is tehet szert. Hogy ez erdőgazdaságilag is igen nagy kár, aziránt kétség nem lehet, mert ezen az úton igen nagy területek devasztáltatnak és tétetnek nap-nap után terméketlen területekké, melyek gyakran az új vevőnek is csak rövid ideig biztosítanak hasznot. Ennél az esetnél is már reá kívánok mutatni arra a más vármegyékben még inkább visszatérő és nemzeti szempontból nevezetes jelenségre, hogy azon vidékekről, hol a magyar birtok területe bizonyos százalék alá szállott, egy időn túl a magyar birtokos-osztály gyors tempóban vonul ki.

    2. Szatmár megye.

    Szatmár kilenc járásából hatban számottevő az oláhság; háromban alig van oláh közösség. Mind a hatban, ahol erős az oláhság, volt veszteségünk. Szatmárban még ma is számottevő a középbirtok; a változások azonban többnyire a kis középbirtok terén tapasztalhatók, két eset kivételével; és még egynéhány nagyobb birtokos is adott el kisebb, úgy látszik félreeső birtokot, melyet a környék oláh lakosai mohón szívtak föl.
    Közvetítők akadnak itt is már a nemzetiségi pénzintézeteken kívül a magyar vállalkozók soraiban is. Egészben véve azonban még csak megindulóban van az oláhság terjeszkedése ezen vármegyében és nem öltött olyan méreteket, mint például Szilágy megyében.

    3. Szilágy megye.

    Szilágy megye területén körülbelül 9000 kat. hold föld került oláh kézre az utolsó 5 évben. Az eladók közt képviselve van a nagybirtokostól a kisbirtokosig minden birtok-kategória; az eladási árak mérsékeltek voltak, úgy hogy kevés kivétellel inkább a rosszabb minőségű birtokok cserélhettek gazdát. Feltűnő a szilágysomlyói és különösen a tasnádi járásban az oláhság birtokvásárlása, holott a járás majdnem minden községében van jelentékeny magyar parasztság. Ez vagy ezen osztály gazdasági gyengeségére, vagy a magyarság teljes szervezetlenségére mutat, mely utóbbi körülményen a vármegye hivatott tényezőinek kötelessége segíteni.
    Szilágy megye Kolozs és Szolnok-Doboka révén Erdéllyel összefüggő területet képez és néprajzilag azon vonalba esik, ahol a legtöbb magyar sziget tarkítja az oláh tenger egyöntetűségét, de ahol - mint látni fogjuk - a románság térfoglalása az utolsó 5 évben legnagyobb volt; aránytalanul nagyobb, mint olyan helyeken, ahol magyar parasztság egyáltalán nincsen, vagy csak elenyésző kevés számban.

    4. Bihar megye

    Biharban 280.000 magyar mellett körülbelül 240.000 oláh lakik. A vármegye 17 járásából 6-ban alig van oláh, ezek: a mezőkeresztesi, berettyóújfalusi, sárréti, székelyhídi, derecskei és érmihályfalvi járások. Ennek dacára a mezőkeresztesi járásban egy 3300 lelket számláló színtiszta magyar községben, Berekböszörményben sikerült 1300 hold földet oláhoknak vásárolni. Ezzel a vásárral átlépték a Köröst, amely eddig választóvonalat alkotott nemcsak a két járás, hanem a magyarság és az oláhság között is. Egyike ez azon reánk nézve szomorú lépéseknek, amelyekkel az oláhság mind mélyebben nyomul előre a nagy magyar Alföldön. Ami itt ebben a községben 1300 holddal végbement, ugyanaz megismétlődött 19-20.000 hold földdel Bihar vármegye egész területén nagyobb stílusban.

    5. Arad megye.

    Arad vármegyében csak ott nem volt veszteségünk, ahol vagy nem volt magyar birtok, vagy nem volt oláh; másutt mindenütt ijesztő mértékben virágzott a parcellázás a magyarság rovására. Tíz nagyobb erdőbirtok körülbelül 28.000 hold terjedelemben lett itt oláhok közt feldarabolva, a magyar társadalom és a magyar kormány nemzeti indifferentizmusának ékes bizonysága éppen. Arad megye szomorú lapja a magyar birtokpoltikának; 36.000 hold földet vesztettünk egészben öt év alatt; a pusztulnak ezt a mértékét még kétszer akkora nemzet, mint a miénk, sem bírhatná sokáig; nemhiába Arad megye ma a főfészke a román nemzetiségi politika aktivitásának.

    6. Krassószörény megye.

    Ámbár kevés a számszerű abszolút veszteségünk ezen megyében, de arányszámokban mégis magas, mert ezen határőrvidéki vármegyében ma már igen kevés a magyar birtok; de sohasem is volt sok. Érdekes világot vet azonban a nálunk divó kapkodó rendszerre az, hogy majdnem kizárólagosan abban a járásban vesztettünk el 5500 holdat, ahol több magyar telepes község van, melyeket annak idején még Bethlen András gróf földmívelési miniszter létesített. Úgy látszik, a mai kormány ezeket halálra szánta, mert a megerősítésükre kínálkozó vásáralkalmakat figyelmen kívül hagyta és egyetlen egy birtokot sem vett meg ezen célból.

    7. Temes megye.

    Temes megyében 160.000 oláhval 130.000 sváb, 40.000 magyar és körülbelül 50.000 szerb lakik együtt. Az oláhok ezen megyében eddig csak mesterséges eszközökkel bírtak terjeszkedni. A legtöbb járásban a hazafias svábság erősödik, különösen gazdaságilag, még az oláhság rovására is; az eladásra kerülő birtokok túlnyomó részét is ők veszik meg. Azért mégis jutott oláhoknak is 6000 hold magyar eredetű birtok.

    8. Torontál megye.
    Torontál megye tarka összevisszaságában az oláhság alárendelt szerepet játszik; 185.000 szerb, 180.000 sváb és 115.000 magyarral szemben 88.000 oláh lakja a vármegye 14 járását, illetőleg a 14-ből 10-et; ezen számarány kedvező volta dacára az oláhok az utolsó öt évben 11.000 kat. hold, majdnem kizárólag mezőgazdasági magyar földbirtokot vásároltak körülbelül 13-14 millió korona értékben, dicséretére a temesvári "Timisana" oláh és a "földbirtok és parcellázó bank" magyar pénzintézetnek, melyek a privát vállalkozókkal vetekedve, ily rövid idő alatt tudták ezt az eredményt felmutatni!

    9. Beszterczenaszód megye.

    Ezzel a vármegyével rálépünk Erdély területére. Beszterczenaszód megye részben a Mária Terézia királyné által szervezett román határőrezred területéhez tartozott.
    Nagyrésze a területén fekvő községeknek abban az időben az erdélyi úri családok birtokát képezte és csak a királyné kezdeményezésére lettek ezen ma nagy részben községi vagyont képező havasi vidékek más kincstári birtokokért elcserélve. Beszterczenaszód megyében magyar birtok ma már alig van, jórészt a bessenyői járásban koncentrálódik, de ebből is rohamosan vonul ki. Az utolsó öt évben 25 %-a veszett el a magyar birtoknak, úgy hogy igen közel van azon időpont, amikor Beszterczenaszódban, épp úgy mint Fogarasban, egy talpalatnyi föld sem lesz már magyar kézen.

    10. Szolnok-Doboka megye.

    Szolnok-Doboka megye 180.000 oláh lakosa között körülbelül 50.000 magyar lakik, de oly szerencsétlenül eloszolva, hogy a magyarságnak megtartása a legnehezebb feladat. A helyzet ugyanis az, hogy majdnem minden oláh községben egynéhány magyar család lakik; magyar többségű község igen kevés van. Az a község, amelyből a magyar földbirtokos kivonul, azon a napon teljesen oláh vezetés alá kerül és abban az órában megkezdődik a magyar kisebbség beolvadása is. Szolnok-Dobokának nincs járása, hol magyar birtok oláh kézre ne került volna; 31 községének magyarsága sirathatja vezetőjének örökre való tározását. Többé-kevésbé a legegészségesebb birtok-kategória, a 3-4-500 holdas került idegen kézre; együttvéve 12-13.000 hold, körülbelül 4,000.000 korona értékben, a magyar magánbirtok 75 %-a.

    11. Kolozs megye.

    Egész Erdélyben, sőt az egész országban aránylag legnagyobb a veszteségünk Kolozs vármegyében, Erdély szívében. Kincses Kolozsvár a magyar kultúrának erdélyi központja körül volt a román tevékenység legerősebb, legeredménydúsabb. Az, hogy ez lehetséges volt, előttem az erdélyi magyar társadalom csődjével egyértelmű. A kormányzat részéről pedig vagy a tudatlanság, a tájékozatlanság, vagy a könnyelműség olyan fokát árulja el, amely szörnyű világításba helyezi azok működését, akikre az ország nagy érdekeinek gondozása bízva van. Kolozs megyében 15.600 hold majdnem kizárólag mezőgazdasági birtok körülbelül 6-7 millió korona értékben, a vármegyei magyar magánbirtokoknak közel 11 %-a került az utolsó öt évben oláh kézre. A kolozsvári központi járás 31 községéből csak 10-ben nem volt veszteségünk, a többi 21-ben mindegyikben.

    Ugyanazon megítélés alá, mint Kolozs és Szolnok-Doboka, esnek:

    12. Tordaaranyos, 13. Alsófehér, 14. Kisküküllő vármegyék is.

    Tordaaranyos és Alsófehérben körülbelül 5-6 %; Kisküküllőben, hol a magyar politikusok által halálra ítélt közép birtokososztály erősebben van képviselve, 9 % a veszteségünk. Kisküküllő vármegye már a székelység elővédje, ez a veszteség tehát már a székelységet veszélyezteti és szorítja szűkebbre azt a nagy gyűrűt, mely őt körülveszi.

    15. Maros-Torda megye.

    Székely vármegye, de nyugati és északi része, mely régen nem tartozott az ősi székely Marosszékhez, románlakta; a magyar birtok vesztesége többnyire az ezen területen fekvő községekből és a nyelvhatáron fekvő székely községekből került ki. Itt is szorul a gyűrű a székelység körül. Az utolsó 3-4 évben Marosvásárhely, a székely főváros, két oláh bank élénk működésének vált színterévé. Az "Albina" és "Lumina" nevű oláh pénzintézetek fiókokat nyitottak; az eredmény látható abból, hogy az összes birtokeladások, két esetet kivéve, az utolsó két évből származnak.

    16. Hunyad megye.

    Azt az utat, amelyen Kolozs, Szolnok-Doboka, Kisküküllő és Marostorda csak nemrég járnak, Hunyad megye már rég szélesre taposta. A magyar birtokosok pusztulása itt a vége felé közeledik. Mezőgazdasági birtok már csak kevés, erdőbirtok azonban még elég van magyar kézen.
    Veszteségünk főleg a mezőgazdasági jellegű birtokok terén itt is tovább folytatódott, ámbár itt is vannak állami telepek, főleg csángó telepítvények, amelyeket megerősíteni a kormányzat kötelessége lett volna, ha csak nem akarja, hogy idővel beleolvadjanak az oláh tengerbe. Hunyad megyében azonban egy sajnos, egészen elszigetelt kedvező jelenséggel is találkozunk; ugyanis egy magyar főúr, gróf Andrássy Sándor a többnyire oláh közbirtokosságoktól és oláh községektől nagyobb kiterjedésű erdőbirtokokat szerzett; ez az egyetlen magyar terjeszkedés a románság kárára, amelyről az egész országban tudomással bírok.

    A Hunyaddal határos Szeben megyében nincsen ma már egyetlen egy 100 holdon felüli magyar birtok sem, ugyan ez a helyzet Brassó megyében is. Fogarasban talán 2 ilyen birtok van még magánkézen, pedig Fogarasban még az utolsó erdélyi fejedelem Apaffy Mihály előszeretettel székelt. Régen itt a Telekiektől elkezdve számtalan erdélyi főúri és közép nemes családnak volt sok és értékes birtoka.
    A fogarasi várhoz 64 község tartozott magyar várjobbágyokkal. De ezeket már mind régebben elnyelte az oláh áradat; ezekben a vármegyékben a múlt generációk idejében zajlott le az a pusztulás, amely ma a centrális erdélyi vármegyékben szemünk láttára folyik és amely ugyanott fog végződni magyar szempontból, ha észre nem térünk, mint amily végét látjuk Erdély déli vármegyéiben.

    Ezen vármegyékhez sorolható még Nagyküküllő: itt is a magyar birtok teljes kivonulófélben van; 26 % mezőgazdasági és 16 % erdőbirtok veszett el itt az utolsó 5 évben; nemsokára itt se lesz egy talpalatnyi magyar birtok sem, és nem lesz kilátás sem többé arra, hogy a magyarság valaha a vármegyében újból gyökeret verhessen.
    A három székely vármegyében, úgymint: Csík, Udvarhely, Háromszékben jelentős változás nem volt, miután az oláhság itt elenyésző csekély számban van képviselve. De nem lehet azt állítani, hogy ne lett volna itt is oláh próbálkozás. Ilyen az udvarhelymegyei nagygalambfalvi "Albina" fiókalapítási eset, amely azt hiszem, hogy a székely görög-katolikusok közt megindult román propagandával függ össze.

    A háromszékmegyei papolci 8000 kat. hold eladásáról végleges értesülést nem szereztem, de arról értesültem, hogy az "Albina" óhajtja megvásárolni ezen birtokot és hogy a tárgyalások folyamatban vannak; ha ez a vásár sikerül, nem csak nemzeti szempontból lesz sajnálatos ezen veszteség, hanem mezőgazdasági szempontból is, mert valószínű, hogy ezen terület romániai juhpásztorok kezére kerül, kik az állatcsempészés terén és a ragadós állatbetegségek behurcolásában európai rekordot teremtettek.
    Vármegyénként ösmertettem a román nemzetiségi birtokpolitikának az utolsó öt évben elért eredményeit. Ezen eredményeket még csak összegezni kívánom: öt év leforgása alatt a románok által lakott vidékeken 96.000 hold mezőgazdasági és 70.000 hold erdőbirtok, összesen 166.000 kat. hold magyar föld ment át körülbelül 70 millió korona értékben oláhok tulajdonába.

    A közel 100.000 hold mezőgazdasági birtok a felsorolt vármegyék területén fekvő és ezen kategóriába tartozó magyar magánbirtoknak 6.6 százalékát teszi. Ezen számarány Erdélyben 8 %-ra emelkedik, az anyaországban 5.5 %-ra csökken.
    Szóval kifejezve, ezen számok azt hirdetik, hogyha ezen pusztulás ilyen mérvben tovább folytatódik, 30 év, tehát egy generáció alatt a magyar birtok fele elvész Erdélyben. Oly megdöbbentő ezen eredmény, hogy azt hiszem, igen sokan lesznek, kik szavaimnak nem fognak hitelt adni. Pedig adataimat igyekeztem pontos lelkiismeretességgel összeállítani. Levonva a levonandókat, hozzáadva a hozzáadandókat, a valóságtól nagy eltérés nem lehetséges. Sajnos, inkább alatta maradtam a valóság számainak, mint fölötte.

    De reá kell mutatnom egész határozottsággal arra is, hogy a birtokpusztítás mai méretei még fokozódni fognak. Erdélyben tényleg a magyar birtok már igen régi idők óta fogy, a déli vármegyékben már a fejedelmi idők óta apad; teljes eltűnése ezen vidékeken azonban 1848 után indult meg és már a 80-as 90-es években be is fejeződött. De azt merem egész határozottsággal állítani, hogy a tömeges birtokeladások, a tömeges parcellázások ezelőtt legfeljebb 8-10 évvel vették kezdetüket. Élénk emlékemben van azon kolozsvári gyűlésnek lefolyása, melyen az erdélyi társadalomnak tekintélyes része egy budapesti parcellázó intézet azon szándéka ellen foglalt állást, hogy Erdélyben fiókot alapítson. Abban az időben még csak egy-egy parcellázásról lehetett Erdélyben hallani és a magyar birtokos-osztály a hazafiasság hiányának tartotta, azzal illette és elítélte azokat, kik oláhoknak birtokot eladtak. Hol van ma ez a közfelfogás? Keresztül gázolt rajta rövid 10 év története.

    Azóta a magyar pénzintézetek nagy kedvteléssel karolták fel ezen jövedelmező üzletágat és igen sok erdélyi birtokos folyamodott az ő segítségükhöz. De nemcsak bankok vették kezükbe ezen üzletet, ma mindenki parcelláz Erdélyben, elkezdve a bankártól, folytatva az ügyvédeken, a földbirtokos papok, tanítók, penzionált katonák, ügynökök, fakereskedők, szóval mindenki lesen ül, hogy hol lehetne egy kisebb vagy nagyobb birtok parcellázásán valamit nyerészkedni.

    És hihető-e akkor az, hogy pusztulásunk fokozódni nem fog? Sajnos félek, de nem fog egy generáció letelni, hogy a fent jelzett szomorú jóslatom beteljesedjék.

    És akkor, hogy egy magyar államférfi szavaival éljek, tényleg megnehezül az idők járása felettünk. Mert nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy a magyar birtokos-osztály pusztulása mily vészes következményekkel jár minden tekintetben nemzetiségi vidéken.

    Első következménye a népszaporulat arányszámainak eltolódásában nyilvánul. Az a földbirtok, mely idegen kézre jut, új gazdasági egyedeket teremt; az illető nemzetiségnek nyújt tehát módot és alkalmat, hogy népszaporulatát elhelyezze, gazdaságilag foglalkoztassa, neki megélhetést biztosítson; karöltve jár ezen következményekkel természetesen az a másik, hogy a magyar birtokos és vele együtt magyar alkalmazottai, cselédsége, munkásai kivonulnak, elköltöznek azon vidékről. Ez úton egy lassú és fokozatos koncentrálódása megy végbe a magyarságnak a városokban. Ez pedig nemzetünk végét jelenti azon vidékeken. Az egész világon mindenütt, ahol voltak városok, melyekben a körülöttük levő vidéktől eltérő nemzetiségű lakosság volt, ezek lassan felszívódtak, lassan beolvadtak. Így volt ez nálunk is az összes német városokkal és kivételt ezen szabály alól a szász városok Erdélyben csak látszólag képeznek, mert volt és van falusi tartalékjuk, melyre támaszkodhatnak; ma ezen tartalék viszonylagos apadásával ezek is a románság hódításának vannak kitéve. De hiszen ez természetes is: a városi lakosság a degeneráció százféle nemével kell hogy megküzdjön, a népszaporulat terén passzív a saldója, reá van utalva a faluból beözönlő tartalékok pótló erejére és amint ezek megszűnnek bugyogni, vagy amint a város nem képes többé az idegen beözönlő nemzetiségeket beolvasztani, megszűnt nemzetisége fenntartásának lehetősége is.

    A birtokszerzések hatása máris érezhető a legújabb népszámlálási adatokból, amennyiben a románság Erdélyben az eddigi ciklusok eredményeivel ellentétben erősebb szaporulatot mutat a magyarságénál.

    A román birtokszerzések politikai eredményeit, politikai következményeit tárgyalni ezen rövid szemle célját messze túlhaladná; csak röviden kívánok reámutatni arra, hogy egy olyan országrészben, ahol a földbirtok az alapja a nép megélhetésének, még sokkal kizárólagosabb mértékben, mint az országos átlagban, ahol épp ebből kifolyólag a földbirtok nemcsak kenyeret ad a népnek, hanem alapja a társadalmi állásnak, a pozíciónak, a tekintélynek is, ott egyúttal sokkal kizárólagosabb bázisa minden politikai erőnek, politikai szervezkedésnek és sokkal inkább alkalmas eldönteni azt a nagy küzdelmet, melyet két nép a létért folytat, amelyet mi nemzetiségi kérdésnek szoktunk nevezni és amely fölött alapjában véve sokkal kevésbé uralkodnak a politikai institúciók, azok berendezéseinek mikéntje, hanem azok a nagy természeti és társadalmi törvényszerűségek, amelyek a népek szaporodását, virágzását és hanyatlását vas következetességgel előidézik. Ép ezért minden mélyebben gondolkozó elme előtt azok a politikai téren mozgó, váltakozó torzsalkodások és egyezkedések, a két nemzet vezetőinek egymás iránti váltakozó személyes indulatai, kibékülései és politikai kérdésekben megértést kereső kezdeményezései a kérdést felszínen érintő csekélységek. Erdély felett tartósan az fog uralkodni, aki a nemzetek létérti küzdelmében szerepet vivő nagy tényezőket a maga számára huzamosan kedvezően alakítani képes lesz. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, azt a természet törvényei a leggyönyörűbb nemzetiségi politikai egyetértés mellett is szét fogják morzsolni. Mi ezen az úton vagyunk, amint azt a matematika, az egyszeregy bizonyítja, ha utolsó percben észre nem térünk.

    Ennek pedig csak egy módja van ezen a téren, t.i. a birtokpolitika terén.

    Föl kell mutatni azon okokat, amelyek a magyar birtok eldarabolását előidézik és lehetőleg meg kell szüntetni azokat. Amennyiben pedig teljesen meg nem szüntethetők, gondoskodni kell olyan csatornákról, amelyeken az eladásra kerülő birtok újból magyar kézre visszavándorol, gondoskodni kell olyan eszközről, amelyek elég hatékonyak veszteségeink ellensúlyozására.

    A magyar birtok pusztulásának okait csak hosszú, fáradságos és részletekbe menő munka lehet hivatott kideríteni. Utána kell kutatni minden egyes esetnek és az egyező esetek tömkelegéből indukció útján kell a szabályt felállítani.

    Ezt a munkát a magyar tudománynak kötelessége elvégezni, amely ezen a téren eddig semmi, vagy csak kevés szolgálatot tett.

    A fő ok a felburjánzott közvetítés túltengése, aminek csak részben okai a nemzetiségi pénzintézetek. A föld, amely csak korlátolt mennyiségben áll a nemzet rendelkezésére és épp ezért a nemzetnek közkincse, az üzérkedés legkedveltebb tárgyává vált. Korlátlanul lehet vele kereskedni és ebbe az államnak, a nemzeti akaratnak nincsen beleszólása.

    Őseink helyesebb felfogást érvényesítettek, mert a földbirtokot korlátolt volta miatt az elpazarlástól, a nemzet kezéről idegen kézbe való kerülésétől megóvták. Nem vagyunk elég gazdag és erős nemzet, hogy mikor az összes nagy nemzetek hasonló védőintézményekkel bírnak, mi két kézzel szórjuk a magyar nemzet legnagyobb kincsét: a magyar földet, azoknak, akik csak arra a napra várnak, amelyen elég erősek lesznek arra, hogy elkiáltsák, hogy hát: ki a legény ebben a csárdában?

    A közvetítés túltengésének korlátok közé szorítása, a földbirtokmozgalom zigorú ellenőrzése és irányítása, örökösödési rendünk hibáinak kiküszöbölése hatalmunkban állnak, csak komolyan akarnunk kell.

    Sajnos, a nagybirtok és parasztbirtok jövedelmezőségének disparitását eltüntetni semmiféle eszközzel nem lehet; de lehet paralizálni azt a káros nemzeti hatást, melyet ezentúl is mindenesetre előidézni alkalmas, megfelelő telepítési és más birtokpolitikai tevékenységgel.

    Magyar nemzeti birtokpolitika! Meddig késel még az éji homályban?

    gróf Bethlen István
    1912., A.D.

[start] [trianon index] [hunsor]

____ Monitoring, Research, Analysis ____
~ by Kormos László, Webmaster & Creative Development ~
~ 1997 - -HUNSOR- All Rights Reserved. ~