Trianon öröksége
- interjú Raffay Ernô magyarországi történésszel


    - A román magyar lakosságcsere elôször a trianoni diktátum után a második bécsi döntés elôtt, 1940 augusztus 20-a körül vetôdött fel, amikor szlovák javaslatra Románia és Magyarország Turnu Severinben hivatalos tárgyalásokat folytatott. A román tárgyalódelegáció vezetôje egy Pop nevű román jogász a román kormány nevében fölvetette, hogy egy és háromnegyed milliónyi magyar telepedjen ki Magyarországra, és a húszezer fôs magyarországi román jöjjön ide. Akkor a magyar tárgyalódelegáció vezetôje azonnal elutasította és megszakította a tárgyalásokat, és Romániából az elvett 403 ezer négyzetkilóméterbôl visszakövetelet 69 ezer négyzetkilométert.

    - A magyar fél konkrét, kijelölt határköveteléssel állt elô? - Voltak elképzelések, térképek is készültek Budapesten is, Bécsben is. A román fél mereven elzárkózott, de aztán Hitler levelet írt a román királynak, hogy beszélje rá a vezetô politikusokat arra, hogy a volt magyar területek egyrészérôl mondjon le Románia. Cserébe ô - Hitler - garantálja a megmaradó Románia területi épségét Aztán Hitler utasította Libbentrop német külügyminisztert, hogy a magyarok követelésének csak a kétharmadát ítéljék meg. Hitler játszott a magyarokkal - és a románokkal is - de mindenekelôtt szüksége volt a román olajra. Állítólag 1977-ben, amikor a Ceausescu - Kádár találkozó volt - egy nap Debrecenben, egy nap Nagyváradon - akkor Ceausescu felvetette ugyanezt a teljes lakosságcserét, amit Kádár arra hivatkozva utasított el, hogy nincs elég lakás.

    - Területcsere nélkül folyt volna le a lakosságcsere?

    - Természetesen, az egységes, homogén román nemzet-állam létrehozásának az ôrült és megvalósíthatatlan gondolatának egyik teóriája.

    - A trianoni diktátum enyhítése a mai helyzetben elképzelhetô-e?

    - A két háború közötti Magyarország teljes mértékben a Trianon revízióját akarta, de akkor nem fogadták el "Trianont", még áttételes módon sem, még egy látszatbéke kedvéért sem. Magyarország és az utódállamok között feszült a határkérdés. A revízió a magyar külpolitikának legfontosabb célkitűzése. 1920, sôt már 1918 ôsze, gyakorlatilag 1919, az elsô független kormány megalakulásától '944-ig a Horthy korszak végéig az volt a cél, hogy az elveszített területekbôl, emberekbôl, anyagi javakból, műkincsekbôl szóval az elveszített mindenbôl visszaszerezni amennyit csak lehet. Az utódállamok, akik 920-21-ben létrehozták a Kis- Antant nevű katonai-politikai együttműködést, a három utódállam: Románia, Jugoszlávia, Csehszlovákia célkitűzése pedig a Magyarországtól elvett területek és óriási anyagi javak, műkincsek, vasutak és minden más javak megtartása. Tehát a visszaszerzés és megtartás, mint külpolitikai stratégiák feszültek egymásnak. A megoldás nagy lehetôsége akkor következett be, amikor a Magyar Királyság megnyerte ezt a nagy vetélkedést 1938-39-40-41-ben négy állammal szembeni területi revízió következett be. Nem a német fasiszták támogatták Magyarországot, hiszen Hitler inkább Antonescu és Románia mellett állt, mint Magyarország mellett, hanem azért, mert a korabeli magyar külpolitika, úgynevezett helyzetteremtô elképzelések alapján ezt meg tudta valósítani, tehát ügyes külpolitikával elérte célját. Trianon óta - 1920-tól - eltelt már 80 év, ami a török megszállás 150 évének fele. Akkor volt egy ilyen lehetôség feloldani a nemzetek és kormányok közti trianoni feszültséget. Vannak más elképzelések is - napjaink felé szólva - például az autonómia kivitelezése. Az autonómia elképzelésrôl tudni kell azt, hogy aki autonómiában gondolkodik, az a nemzetének kétségtelenül jót akar, de tény, hogy az adott ország államhatárait elvileg és gyakorlatilag garantálja. Pl. ha azt mondom, hogy a Székelyföld kapjon nemcsak személyelvi, nemcsak kulturális, hanem területi autonómiát is, tehát helyi kormányzatot, helyi tankerületi fôigazgatóságokat, és helyben intézzék az ide tartozó fontosabb ügyeket, akkor ezzel a Román államhatárokat is garantálja a székelység. És milyen érdekes, hogy mégis sok román politikus, fôleg a román politikai elit azt állítja, hogy a területi autonómia a román állam határait veszélyezteti.

    - Ön szerint Szlovákiában, Romániában vagy a jelenlegi Szerbiában van-e esélye a nemzeti "kisebbségek" területi autonómiaszerzésének?

    - Területi autonómiákká akkor lehet ezt a három országot átalakítani, ha errôl az adott ország, mondjuk Románia törvényhozása, Alsó- és Felsôháza egybehangzóan törvényt alkot, ami mellé még az alkotmányt is módosítani kell. Kérdezem a tisztelt olvasót, ismernek-e olyan politikusokat, akik olyan többségi román parlamentet tudnak maguk köré szervezni, amelyik román parlament elfogadja azt, hogy Románia területi autonómiákra osztható? Mondjuk, a szerbek kapjanak ott, Temesvár környékén, a németek, a magyarok Erdélyben, a Székelyföldön - és így tovább - és így tovább. Én úgy gondolom, hogy a politikusok alapvetôen ettôl a láncszerű folyamattól félnek, de a magyaroktól is, tehát nem szabad kishitűnek lenni, a magyar kérdésnek óriási jelentôsége van, Románia jelene és jövôje, mint ahogy a múltja szempontjából is. Sajnos, én egyelôre úgy látom, nincs annyi román politikus, aki az autonómia mellett voksolna. Én pl. egyetlen egy felelôs állásban lévô politikust sem tudok megnevezni, aki el tudná fogadni hogy Romániában, akárcsak egy vagy két területi autonómia jöjjön létre. Azért mondom el ezeket, hogy föltehessem a kérdést, hogy van-e realitása - az egyébként nagyon fontos - autonómia-gondolatnak, hiszen nyilvánvaló, hogy a határ-kérdés felvetésétôl mindenki ódzkodik. Van még egy harmadik lehetôség is: ha azt mondjuk mi magyarok, nem kell nekünk autonómia, maradjon így ez a trianoni helyzet. Nekünk nem kell semmiféle autonómiát fölvetni, és ha hozunk is egy határozatot az autonómiáról, azt nem kell végrehajtani. Az utódállamokban - például Romániában -, ahol magyar emberek hoznak egy határozatot az autonómiáról, s utána errôl megfeledkeznek, ez gyakorlatilag nem más, mint a Trianon elismerése és tovább éltetése. Én ezzel kapcsolatban a világért sem akarom az RMDSZ bizonyos vezetôinek a felelôsségét fölvetni, de történészként is, magánemberként is így gondolom. Én úgy tudom, hogy az RMDSZ-nek van erre vonatkozó határozata...

    - Mi a véleménye a kettôs állampolgárságról? Arról, hogy a horvát állam a világ összes horvát nemzetiségű emberének megadta a horvát állampolgárságot...

    - Ez egy döntô fontosságú kérdés, mert hogyha a területi autonómia megvalósítását és a határok megváltoztatásának a kérdését nem vetjük föl, akkor teljesen normálisnak tűnik az, hogy fölvetôdik a kettôs állampolgárság kérdése.

    A horvátok - a magyarokhoz nagyon közelálló nemzet - ezt bátran megvalósították. Szokás ez ellen fölhozni, hogy nem jó, ha kettôs állampolgárságot ad a magyar parlament a Kárpát medencében élô magyar népközösségek tagjainak, mert akkor a határokon kívül élô magyarok elkezdenek tömegesen áttelepedni a kicsiny 93 ezer négyzetkilométeres Magyarországra, ahová ezáltal százezres vagy milliós nagyságrendű magyar tömegek érkeznek. Romániánál maradva, ha a Trianon óta eltelt 80 évet nézzük, azt látjuk, hogy akkor menekültek tömegével a trianoni Magyarország területére, amikor Románián belül bajok voltak: gazdasági összeomlás, nagy szegénység, rossz életszínvonal, vagy pedig belpolitikai zavargások, szélsô jobboldali vagy szélsô baloldali diktatúra. A menekülésnek nem volt semmi köze a kettôs állampolgársághoz. Ha az itteni magyarok megkapnák a kettôs állampolgárságot ez pont fordítva történne, ez inkább az ittmaradásra ösztönözné ôket, hiszen ha valaki mondjuk Székelyudvarhelyen vagy Csíkcsicsóban él, és magyar állampolgárságot kapott, az egyrészrôl egy erkölcsi megerôsítést jelent, hogy egy NATO tagállam, egy nemsokára EURÓPAI UNIÓS tagállam állampolgára is ô.

    Önbizalom erôsítést is jelentene és bizonyos értelemben jogi védelmet is. Azt jelentené a kettôs állampolgárság, hogy nyugodtabban marad a magyar állampolgárságú székelyudvarhelyi, csíkcsicsói, brassói kolozsvári, sôt a magyar állampolgárságú csángó a helyén és nehezebb elrománosítani, vagy megfélemlíteni. Én híve vagyok a kettôs állampolgárságnak. Lehet azon vitatkozni, hogy a kettôs állampolgárságot milyen jogi keretek között lehet megadni, lehet egy kicsit szűkíteni, szavazati jog nélkül stb. Közismert, hogy a magyarországi baloldal MSZP, SZDSZ és az efféle pártok félnek attól, hogy ha az erdélyi magyarság megkapja a választójoggal együtt az állampolgárságot, akkor a jobboldali konzervatív pártokra szavaznak, ami az SZDSZ-nek és MSZP-nek óriási politikai hátrányt jelent. A magyar Országgyűlésnek ezeken a primitív szempontokon fölül kell emelkedni, mert a kettôs állampolgárság klasszikusan összma-gyar kérdés.

    A román kormány részérôl van egy sajátos féltékenység, hogy ez a román állampolgárok egy csoportját jogi, mindenekelôtt gazdasági hátránnyal sújtja, ami nagyon sajnálatos és nagyon szomorú, de hát a román politikai gondolkodás még mindig a trianoni helyzet foglya. Úgy gondolják, hogy ha a magyarokat teljesen szabadon hagyják szervezkedni, területi, helyi autonómiát szervezni, helyi önkormányzatokat és szabad magyar erdélyi gazdasági fejlôdést, akkor ez Románia szétszakadásához vezet. Ez nem egészen így van. Ha Erdély gazdaságilag fejlôdik és benne mindenekelôtt a magyar tulajdonban lévô gazdaságok, termelôüzemek, földbirtokok, kereskedelmi egységek fejlôdnek, akkor azok az adójukat nem Budapestre viszik, hanem Bukarestbe. Épp egy nagy román kedves ismerôsöm, Sabin Gherman, akit én meghívtam a Református Egyetemre a budapesti munkahelyemre, és ott nyolc alkalommal tartott egy féléves kurzuson elôadást, döbbenetes dolgokat mondott. Pedig ô román ember - ahogy ô kifejezte: sem magyar, sem zsidó nincs a családfájában, csak erdélyi román parasztok. Szerinte Bukarest beszedi az adót Erdélybôl és azt más, régebbi román területek fejlesztésére használja. Ez nagyon szűk látókörű politika, és ha Románia darabokra hullik, az pont azért lesz, mert nem engedi a magyar kisebbséget megfelelôen fejlôdni. Ez a román csapda, ezt így szoktam én megfogalmazni.

    A Sabin Gherman- jelenség, akinek hála istennek egyre több híve van az erdélyi románok között, mutatja, hogy a románok talán-talán ki tudnak mászni ebbôl a számukra kényelmetlen, nem könnyű helyzetbôl. Azt mondta nekem az egyik ismert erdélyi költô, hogy veszélyes a kettôs állampolgárság, mert az itteni magyarok, ha megkapják a kettôs állampolgárságot, egy hónap múlva vagy egy év múlva az akkori román Parlament hoz egy törvényt, hogy egy embernek csak egy állampolgársága lehet, válasszatok. A bukaresti politikusoknak százszor is meg kell gondolni, hogy hozzanak-e olyan törvényt, amelyik e kétmillió román állampolgárságú magyar nemzetiségű ember érdekei ellen szól. Ez kimondottan diszkrimináció, Románia nem érzi magát olyan erôsnek, hogy a kettôs állampolgárság lehetôségét megadja kétmillió egyébként Romániát alkotó román állampolgárnak? Románia Parlamentje szuverén Parlament, de a nemzetközi viszonyokat célszerű figyelembe venni. Most már nem elég azt csinálni, hogy a román diplomaták bejárják a világot, és össze- vissza hazudoznak az országukban uralkodó állapotokról. Most már tudomásul kell venni egyszer és mindenkorra Bukarestben, hogy Magyarország NATO tagállam, tehát nem szerencsés olyanokat mondogatni, amilyeneket egyes román politikusok írogatnak a rossz kis szennylapjaikban. Az EURÓPAI UNIÓS meg a NATO felvételnél is, ami iránt Románia egyre jobban érdeklôdik. Magyarországnak vannak bizonyos vétószerű jogai, és mindig lesznek, mert mi elôbb lettünk NATO tagok és EURÓPAI UNIÓS tagállamok. Románia olyan törvényt hoz, amilyet akar az országon belül, de a külsô tényezôkre figyelemmel kell lennie, mert máskülönben Európa Romániát kiközösíti. Ez természetes dolog.

    - A magyar kormány nem reagált kellô súllyal a Sabin Gherman-féle felhívásra, mely Erdélyt autonóm tartománnyá szeretné alakítani...

    - Én nem vagyok a kormányzat tagja, így a feltételezésemet tudom elmondani, csak azt, hogy a mostani magyar kormány, aki élénk érdeklôdést mutat, hálistennek az elszakított területeinken élô magyar nemzetrészek, Felvidék, Erdély, Kárpátalja stb. iránt minden bizonnyal patikamérleg pontosságával ügyel arra, hogy nehogy beleszóljon egy szuverén európai ország belügyeibe. Nagyon remélem, hogy a kormány észlelte a Sabin Gherman- jelenséget, ami természetesen nem Románia felbomlasztását szolgálja. Sabin Gherman világosan megmondta, hogy ô a Románián belüli erdélyi autonómiát akar románok, magyarok és szászok részvételével, tehát a történelmi hagyományt mindenképpen be akarja tartani, de ugyanakkor Erdélyt gazdasági fejlesztésnek szándékozik alávetni. Ez egy csodálatos jelenség, hogy egy román ember mutatja ki azt, amit egyébként itteni magyar barátaink közül nagyon sokan tudnak már évtizedek óta, hogy Erdélytôl csak elvonnak, és Erdélyt éléskamraként használja Bukarest, de a befizetett adónak csak a töredékét osztja vissza. A magyar politikának jobban kéne figyelni erre a Sabin Gherman- jelenségre.

    Bágyi Bencze Jakab

[start] [trianon index] [hunsor]

____ Monitoring, Research, Analysis ____
~ by Kormos László, Webmaster & Creative Development ~
~ 1997 - -HUNSOR- All Rights Reserved. ~