Katonai díszszemléket rendeztek hétfőn Románia több városában az ország nemzeti ünnepén, megemlékezve Erdély Havasalfölddel és Moldvával való egyesülésének 90. évfordulójáról. A Gyulafehérváron tartott "nemzetgyűlésen" a város környékén lakó románság előtt jelentették be, hogy Erdélyt a Román Királysághoz csatolták.

Bukarestben és Gyulafehérváron katonai parádét tartottak az évfordulón. Traian Basescu államfő Bukarestben részt vett az ünnepi eseményen. Az államfő a közszolgálati rádióban egy rövid üzenetet is tolmácsolt a románok felé. Az Agerpres hírügynökség szerint kifejtette: az egyesülés olyan értékek mentén valósult meg, amelyek ma is érvényesek. Ezek közé sorolta a teljes szabadságot az összes együtt élő nemzet számára, a kisebbségi jogokat, a vallások egyenrangúságát, a demokratikus rendszer kiépítését, a sajtószabadságot, a társulási szabadságot, a titkos és közvetlen szavazójogot.

Mint ismert, a román hivatalos állásponttal szemben Erdély, a Bánság és a Partium magyar lakosságát egyáltalán nem kérdezték a Magyarországtól történő elszakadásról és a Romániához való csatlakozásról. A gyulafehérvári "nemzetgyűlés" így nem hozhatott volna érvényes, mindenkire kiterjedő döntést. Ennek ellenére még december elején megalakult az erdélyi román kormányzótanács, amely az előrenyomuló román királyi csapatok mögött átvette a közigazgatást, elűzve a magyar államhoz hű hivatalnokokat, tisztviselőket.

A szabad rablással és véres atrociásokal is járó megszállás után jelentősen csorbították a magyarok szabadságjogait is.

A belgrádi fegyverszüneti megállapodás ellenére, a franciák hallgatólagos beleegyezésével előrenyomuló román csapatoknak csak a Székely Hadosztály katonái álltak ellen. Annak ellenére tették ezt, hogy a magyar hadsereget szétzüllesztő Károlyi-kormány nem támogatta tevékenységüket. Az Erdélyből menekülő és elüldözött magyarok sokasága évekig marhavagonokban lakott a fővárosi pályaudvarokon.


A történet előzményei részletben

Az erdélyi románság képviselôi a Gyulafehérváron, 1918. december 1-én tartott Nagy Nemzetgyulésen a béketárgyalásokat kész helyzetet kívántak teremteni az Erdélyt megszálló román hadsereg segítségével. A megválasztott Kormányzó Tanács tagjai miniszteri hatáskörrel rendelkeztek. A cél: biztosítani egyfajta autonómiát Erdély számára, azt azonban figyelmen kívül hagyták, hogy e kérdésben a döntést a magyarok és németek részvételével hozták meg.

Figyelmen kívül hagyták a kolozsvári ellen - nemzetgyulés határozatát is - amelyen a megjelentek szintén az önrendelkezési elvre hivatkozva kimondották: Erdély a jövôben is Magyarország része akar lenni.

Erdélyben, miután az ütôképes és ellenállásra képes székely hadosztályt a magyar kormány szélnek eresztette, valóságos kettôs hatalom alakult ki. A regáti román hadsereg igazi megszállóként viselkedett. Bevezette az ostromállapotot, cenzúrát, gyülekezési tilalmat, rekvirálást, internálást és a botütést. A külügyre, hadügyre és a pénzügyre, postára, vámra, vasútra vonatkozó kérdéseket, kivetette az erdélyi románokból álló Kormányzó Tanács hatáskörébôl. Eltörölték a nyelvek egyenlô használatáról szóló törvényt is.

Egyes magyar források szivesen idéztek késôbb Maniu itt elhangzott szavait: „ Mi a nemzeti egység megvalósításában látjuk és ezen a területeken az összes nemzetek és egyének szabadságát akarjuk trónra ültetni. Nem veszzük el az együttlakó népek népi egyéniségét és minden ember szabadon választhatja meg nyelvét és hitét, amelyben úgy a magánéletben, vala mint állammal való viszonylatában élni akar.”

A gyulés kétségtelenul fontos eseménye a 150 tagú Nagy Nemzeti Tanács megválasztása és a Kormányzótanács tagjainak kijelölése mellett Vasile Goldis tervezetének megvitatása és a Gyulafehérvári Határozatok meghozatalának volt a két világháború közötti kisebbségi politika vonatkozásában. Goldis javaslata teljes autonomiát tartalmaz. Erdély számára, a végsô szövegbôl ez kimaradt.

A kisebbséget érintô III/1-es paragrafus így hangzik: Teljes nemzeti szabadság az együtlakó népek számára. Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebelébôl választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az országkormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot.

Emlékeztetni kell ugyanakkor arra is, hogy a Gyulafehérvári határozatokra.- bár azt Romániában december 11-én beiktatták - nem lehet úgy tekinteni mint egy népszavazás eredményére, hiszen:
1., csak kislétszámú, és 2., román nemzet részérôl deklarálták.- azaz Erdély többi nemzete, így a legnagyobb számú: a magyarság és a németek nem voltak jelen. Miközben a székely hadosztály szervezôdött Erdély védelmére.

December 16.-án az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács „ Erdély számára magyar önkormányzatot” címmel közzéteszi felhívását, amelyben a világhoz intézett üzenet is megfogalmazódott: „ Az erdélyi magyarság elismeri minden népnek azt a jogát, hogy az ügyeit maga intézze, de nem tartja megengedhetônek, hogy azon jogok melyet minden más nép számára elismerni hajlandó, elvehessék. Az erdélyi magyarság megkivánja valósítani a népek önrendelkezésének jogát, oly értelemben, hogy nem akar idegen nemzetiségu polgárok felett uralmat gyakorolni. De nem ismeri el senki fiának azt a jogát, hogy felette önrendelkezési jogának megsértésével más gyakoroljon ilyen jogokat. mindezen alapján az erdélyi magyarság nem ismer el sorsa intézésére más döntô tényezôt, 25 mint a maga választotta /önkormányzati/ szervet, az az erdélyi magyar kormányzó bizottságot. ”

Ezen a napon tudatta Vyx ezredes a magyar kormánnyal, hogy a román lakosság veszélyeztetettségére hivatkozva, ki kell ürítse Szatmárt, Nagykárolyt és Kolozsvárt, és Aradot. Ettôl nyugatra egy semleges sávot jelölte ki Vásárosnemény, Szeged, Debrecen, Gyula, Hódmezôvásárhely, városokat fogta volna át.

Az erdélyi magyarság képviselôi december 22-re tiltakozó gyulést hivtak össze Kolozsvárra. Erre Mosoiu tábornok azt üzente, az Erdélyi Tanácsnak: ha nem tiltja be a gyulést, lövetni fogja a várost. A nagygyulésre mégis sor került. Az ipartestület székházának dísztermében 28 vármegye 50.000 ezer küldötte képviseltette magát. December 23-án Vyx ujabb területek kiürítését követelte kolozsvártól nyugatra. A magyarság megcsalatva érezte magát, ezeket a rendelkezéseket úgy értelmezte: az igért angol és francia megszálló csapatok helyett volt nemzetiségei szállták meg, amely 1919 augusztusában a román csapatok budapesti bevonulásában csúcsosodott ki.

December 24-én, a délelötti órákban Gherescu tábornok, a XIII. román királyi gyalogosdandár parancsnoka vezetésével a román csapatok bevonultak Kolozsvárra. Heller Gusztáv, a város polgármestere a Fô téren, Mátyás király szobra alatt a következô beszéddel fogadta ôket. „ A magyarság letette a fegyvert...” Nem tagadva meg magukat, mert ezt a nemzetek önrendelkezésének bennünket is megilletô jogainál fogva Önök sem kivánhatják. Mi a fegyvert letettük. Egyetlen fegyverünk az, melynek jelzôjével népünk ennek a szobornak az ércalakját felruházta: az igazság. Ezzel fogunk majd Európa itélôszéke elôtt megjelenni.” Ezzel, Erdély fôvárosának elfoglalásával megpecsételtnek tekinthetô az országrész sorsa.

Ami a Párizs-környéki béketárgyalásokat, majd békeszerzôdéseket illeti a Wilson-i önrendelkezéssel szemben a hadi jog érvényesült, a határok megvonásánál az etnikai elv helyett a stratégiai elv, és a legyôzöttek szankcionálása akikrôl távollétükben döntöttek.

Európa térképe jelentôsen átrajzolódott. Ami Németországot illeti: a Saar medence nemzetközi felügyelet alá került, a Rajna bal partja demilitarizált övezet lett, Elszász-Lotharingiáról lemondott Franciaország javára. Felsô- Szilézia egy része Csehszlovákiához, illetve Lengyelországhoz került, és Kelet- Poroszország egy részét szintén Lengyelországhoz csatolták. A német gyarmatokról a Társult Fôhatalmak javára döntöttek.

Ami Ausztriát illeti, jellemzô rá, hogy fôvárosa, Bécs amely korábban egy 52 milliós birodalom központja volt, egy5.6 milliós lakosság fôvárosa lett. Magyarország északi szomszédságában létrejött Csehszlovákia Miskolc, Salgótarján városokra is igényt tartott, a határt Vácnál akarta meghúzni, illetve Jugoszláviával kapcsolatos korridor érdekében a Fertô-tó vidékére is igényt tartott. Az ország egyébként nem két egyenlô fél szövetsége volt. Szlovákiában a csehek éppúgy gyarmatosítóként viselkedtek, mint regáti románok Erdélyben. Jugoszláviában a horvát nemzetet érte csalódás, ugyanis a horvát föderalista elképzelésekkel szemben egy egységes szerb vezetésu délszláv állam jött létre, különbözô vallású, civilizációs szintu nemzetek mesterséges összetákolásával.

» vissza a HUNSOR Emberi Jogok Figyelőjére