Míg 2004-ben mindössze csak két helyen: Zebegényben és Nagykanizsán hirdette emlékmű Trianon tragikus emlékét, megemlékezést is csak 3-4 helyen tartottak hazánkban. Zebegényben Lélekharang, Nagykanizsán szobor-kompozíció emlékeztet a darabokra szabdalt Magyarország történelmének máig begyógyíthatatlan sebeire, a nagyhatalmak igazságtalan és kegyetlen döntésére a magyarsággal szemben. Ebben az esztendőben, 2008-ban szívet melengetően megugrott a megemlékezések száma, ami szinte megközelíti, de lehet, hogy meg is haladja a százat.

Csak a Jobbik közel 80 településen tartott megemlékezést. Egyre jobban megtáltosodik a civil kurázsi, szemben a parlamenti pártok méltatlan Trianon-kérdés kezelésével szemben, akikből még annyira sem futotta, hogy június 4-ét nemzeti gyásznappá nyilvánítsák. Persze ezen nem csodálkozhatunk, ha a tevékenységüket megvizsgáljuk. Így kezelik 1956. november 4-ét is. Mintha nem ismernék, vagy nem akarnák ismerni annak az országnak a történelmét, hagyományait, nemzeti ereklyéit, melynek polgárait képviselniük kellene. Jó látni, mint támad fel, és erősödik meg egy újra a nemzeti érzés egyre többünkben, s kapnak előre a civil szervezetek.



Nagykanizsán a trianoni diktátum 88. évfordulója alkalmából szervezett megemlékező ünnepséget 2008. június 1-én, vasárnap tartották 14 órakor a Nagy-Magyarország Emlékműnél, mely közadakozásból áll a város központjában.

Az ünnepség házigazdája a Nagy-Magyarország-emlékmű Szoborbizottsága volt (Beke Miklós, Fliszár Károly, Kiss László, Pócza Attila, Rajnai Miklós, Rózsás János, Szabó József, Sz.-Nagy Tibor, Törőcsik Pál).

A nagykanizsai és zalaegerszegi huszárok felvonulását követően a Himnusz közös éneklése után került sor az ünnepi szónoklatokra. A rekkenő hőségben a kétezret is meghaladó ünneplő egybegyűlteket Rózsás János, Nagykanizsa díszpolgára, a Gulágot megjárt író köszöntötte. Remenyik Sándor "Sajó Sándor" álnéven írt híres - ma is aktuális - "Magyarnak lenni" költeményét Horváth István, Radnóti-díjas versmondó szavalta. Dr.prof. Papp Lajos Széchenyi díjas szívsebész, ünnepi beszédében a magyar sors felvállalásáról, a feladatainkról, a bátorság és a nemzeti érzés fontosságáról szólt, hitet sugározva a hallgatóságnak, bízva egy igazságosabb és emberségesebb magyar jövő eljövetelében. Majd kitüntetések átadása következett.

Rajnai Miklós beszámolójában egy Szellemi Védnöki Testület életre hívásának fontosságát hangsúlyozta.

Az ünnepséget a koszorúzás zárta. Az első koszorút, az emlékművet adományozó Schless István leszármazottai helyezték el a szobor talpazatánál, majd több, mint harminc szervezet helyezte el a megemlékezés virágait az emlékműnél. Az ünneplő közönség a Magyar Gárda koszorú elhelyezését megkülönböztető, nagy tapssal tüntette ki. A színvonalas, méltó megemlékezést a Nagy-Magyarország- emlékmű Szoborbizottsága, Magyar Műveltség Kincsestára Szabadegyetem, Jézus-Szíve Templom, Trianon Társaság, Zalai Magyar nemzeti Szövetség, Összmagyar Testület, Vitézi Rend Nagykanizsai Hadnagysága szervezte.

Az emlékmű díszőrségét: Nagykanizsai és zalaegerszegi huszárok, a Vitézi rend Nagykanizsai Hadnagysága, Öreg Cserkész Csapat - Zalaegerszeg, Cserkész Csapat - Nagykanizsa valamint a Magyar Gárda megyei tagjai adták.

A Nagy-Magyarország emlékmű története

A Nagykanizsán 2001.augusztus 12-én újra felállított Nagy-Magyarországi Emlékműnek különös története van.

Ez az emlékmű azért született, hogy zarándokhelye legyen a szétszakított és a világba szétszóródott magyarságnak, hogy emlékeztessen a magyarság ezeréves küzdelmeire, és tiszteleghessen, fejet hajthasson a nemzet nagysága előtt, aki ide elzarándokol.

Az emlékművet 1934. október 2-án állították fel. Schless István, aki Nagykanizsán született, Salzburgban élt, a szétszabdalt nemzet-test felett érzett fájdalmának hangot adva, hazaszeretetének kifejezésére Nagy-Magyarországi Emlékművet ajándékozott szülővárosának. Erre a célra 25.000 pengőt biztosított Kanizsa polgármesterének, dr. Krátky Istvánnak. Pályázatot írtak ki, melyre 21 pályamű érkezett be. A győztes a Süt a Nap jeligéjű pályázat volt. Így az emlékmű Hübner Tibor díjnyertes munkája alapján készült el. Sokkal többe, közel 60.000 pengőbe is kerülhetett volna az emlékmű, ha a tervező és kivitelező nem olyan önzetlen, de ez a magasztos gondolat, mindenkit magával ragadott. A hazafias célért mindenki, aki az emlékművön dolgozott szívvel-lélekkel áldozatot hozott, nem gondolt az üzleti haszonszerzésre. A szobrok alkotója: Rápolty szobrászművész remekelt, de kitett magáért a Weisinger-kőfaragótelep is.

1952-ben a kommunista diktatúra alatt a szobrot ledöntették, majd egy vízaknában elásták, de ezt megelőzően az emlékművet brutális módon megcsonkították. Az emlékmű helyére a Trianon-tragédiát előidéző, Tanácsköztársaságot dicsőítő emlékművet állítottak fel az 1960-as évek elején, mélyen megalázva ezzel a nemzeti érzést.

Az emlékművet ismét felállították

Csak a rendszerváltozásnak nevezett időszak tizedik évében nyílt lehetőség az emlékmű újbóli felállítására. 1999 februárjában merült fel a gondolat, hogy államiságunk ezeréves évfordulójára állítsák fel újra az emlékművet. A Magyarok Világszövetsége, a Trianon Társaság és 1956-os Szövetség Zala megyei szervezeteinek kezdeményezését végül Nagykanizsa önkörmányzata is támogatta. A város lakosságának döntő többsége a szobor feltárásával és újra felállításával értett egyet. Viszont a baloldaliak határozott ellenérzésüket hangoztatták, és a szomszéd népek érzékenységét emlegették. 2000 szeptemberében közös összefogással megkezdődtek a munkálatok. A feltárásban lelkes lokálpatrióták közreműködtek, akik két kezükkel óvatosan, ujjaikkal védve, simogatva szabadították ki a vízaknából, a földdel betemetett összetört, megcsonkított emlékművet. A munkálatok irányítására szoborbizottság alakult, melynek tagjai Töröcsik Pál, Rózsás Sándor, Pócza Attila, Fliszár Károly atya és Rajnai Miklós. Ez a bizottság gondoskodik minden esztendőben a Trianon-ünnepségek bonyolításáról.

Milyen volt 1934-ben az emlékmű?

Ez az emlékmű eredeti állapotában a történelmi Magyarország egységét és oszthatatlanságát, vármegyéink Szent Korona alá tartozását, de a Trianon okozta megcsonkítását, a békediktátum elviselhetetlenségét, és a magyarság évszázadokon át hazáért hozott áldozatait egységben fejezte és fejezi ki.

Az emlékmű központi oszlopán négy allegorikus három méter magas alak foglal helyet: "Hungária", "Ősmagyar harcos", Magyar földműves", "Gyermekét tartó anya". A négy allegorikus szobor az ősi magyar dicsőséget, a magyar vitézséget, a szülőföld megművelését, az életet jelentő munkát, a megszületett gyermek pedig a szebb magyar jövőt jelképezi. Az oszlop négy oldalán körben az alábbi felirat olvasható: Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában..., és az oda zarándokló tudja a folytatást, hisz Magyarország feltámadásában. Mindezt az oszlop tetején - élő jelképként - a Szent Korona fogja egységbe.

A szobrok alatti függőleges oszlopokon, 12 oldalon az elcsatolt és részben elcsatolt vármegyék üres, illetve részben kifaragott címerpajzsa volt látható. A lépcsők feletti talpazatot körben a megmaradt vármegyék címerpajzsai díszítették. Három nagyobb címerpajzs: Nagy-Magyarország, Kanizsa és a Zrínyiek címere egy-egy oldal közepén helyezkedett el. A szoborkompozíció talapzaton állt, melyet hét soros lépcső vett körül, a négy égtáj felé mutató négy oltárral a négy legnagyobb nemzetpusztító tragédiára emlékeztetve:1241.Muhi. 1526. Mohács. 1849. Arad. 1920. Trianon. Ilyen volt tehát az eredeti állapotában az emlékmű.

Milyen állapotban került elő a vízaknából?

De milyen állapotban került elő ez a csodálatos emlékmű közel fél évszázad után a vízaknából? Pócza Attilától, a szoborbizottság tagjától érdeklődésemre a következő választ kaptam. A feltárással foglalkozó személyek meglepetésére a feltárás során a megjelölt helyeken föllelték a szobor egyes részeit. Nagy izgalommal követték, ahogy a markológép megfelelő távolságra a szobrot körül ássa. Először az anya gyermekkel szobrot tudták kifejteni. Spaknikkal, apró ecsetekkel dolgoztak, úgy vigyáztak rá. Ennél a kutakodásnál elsősorban magyar emberekként vettek részt. Heteken át négy méter mélyen dolgoztak a gödörben. Pócza Attila kezébe legelőször a Hungária alak pajzsa került, szerencsére kitapintható épségben. Nagyon sok kiváncsi szempár leste, mint kerül elő maga a szobortest, amit az agyagos homok szerencsére megvédett. A feje hiányzott. Ugyanis a rákosi-rendszer emberei hidegvágóval, kalapáccsal széttördelték, amit tudtak, és barbár módon lefejezték a négy szobrot, úgy temették el a gödörben. A Szent Koronát is teljesen szétvert állapotban találták meg. Ez a barbár módszer a Terror Házában bemutatott dolgokhoz hasonlítható, amikor a szellemi értékeket is megpróbálják fizikailag megsemmisíteni. A négy szobor lefejezése guillotinra emlékeztet. Hosszú ideig tartó feltárás után a felszíntől öt méter mélységben találtak rá egy kosárszerűségben külön a négy fejre. Mivel a Trianon-emlékmű feltárásának nem mindenki örült, és meglehetősen félteni kellett a leleteket, egy magán kertben őrizték a további barbár rongálásoktól a négy fejet.

Amikor 2001-ben felavatták az emlékművet még nem sikerült a teljes eredetiségében megmutatni. A kiegészítő formák közül meglehetősen sok hiányzott. Nem kerültek vissza eredeti helyükre, mert teljes egészében szétverték azokat, a megmaradt, valamint a részben vagy egészében elcsatolt vármegyék, Nagy-Magyarország, Kanizsa városa és a Zrínyiek címerpajzsai, és a négy oltár: Muhi, Mohács, Arad, Trianon. Ezért a hazai és a világ magyarságához fordultak segítségért, hogy a 64 vármegye címerpajzsát és a négy égtáj felé néző négy oltárt fel tudják állítani, hiszen a Nagy-Magyarországi Emlékmű összmagyar kérdés, és a nemzet összetartozásának szimbóluma kell hogy legyen ismét. 2003-ra szerettek volna mindent pótolni, de ez csak folyamatosan sikerült. Azóta már a 64 címerpajzs is felkerült a megfelelő helyre. Az összefogás még mindig aktuális, a 4 nemzeti nagy tragédiát jelző kis oltárra még nem kerültek fel az emlékeztető szimbólumok. Aki segíteni szeretne, megteheti a következő címen és számlaszámon:

Nagykanizsa, Jézus Szíve Egyházközség
Számlaszám: OTP 117-49015-20004082

Schless István, az emlékmű ajándékozója végtelenül szerény ember, aki a háttérből igyekezett segíteni. A Zrínyik városában áll a Trianonra emlékeztető emlékmű, és az összefogás erejével üzen az utókornak.

"Ahol az apa nem hoz áldozatot a családért, ott szétzüllik a család. Ahol pedig az ország fiai nem hoznak áldozatot a nemzetért, ott a nemzetnek kell elpusztulnia."(Schless István)


írta Orbán Éva, Nemzeti Hírháló






forrás: Nemzeti Hírháló





[HUNSOR medencefigyelő - ® HUNSOR -]

» vissza a HUNSOR honlapjára