A csillagot egy nagy köralakú homokréteg felületén képezték ki a mérnökök, a mi dolgunk a homok helyszínre kubikolása volt. Miért homok? Mert az van. Talicska nem volt, kubikus meg volt ezrével. Szépen sorbaálltunk, és a köpeny fölkapott aljába kaptunk egy lapát homokot a hátsó gyakorlótéren, és megindultunk vele a műemlék színhelyére. Mozgott a sor és a homok a nagy ünnepet megelôzô egész héten. Április 30-án már díszítettük, kavicsból kirakva a nagy csillag kontúrját, és lám hozták a vörös virágot nagy teherautóval. Meddig tart kihirdetni Cegléd polgárainak, hogy minden vörös virágnak a Városháza elôtt kell gyülekezni. Gyönyörű szép volt, méltó a nagy ünnepre. Ne húzzam hosszúra, másnap reggel kerekedett egy kaján szélvihar, és elfújta az egészet. Meleg egyetértéssel néztünk egymás szemébe.

Egy túl késôn érkezett szélvihar szétfújta a szovjet világot is, de annak szerencsés túlélô vezetôi új tartalmat adtak május 1-jének, erre a napra tették Magyarország felvételét az Európai Unió nevű nemzetközi szervezetbe. Ennek ünnepelték és ünnepeltették elsô évfordulóját az országban, legfôképpen Budapesten.

Kettôs ünnep volt tehát, egyrészt a kormánypártok törekedtek a korábbi szocialista május elsejék népvidámító vörösünnepének folyamatosságára, másrészt igyekeztek az európai uniós sikereket a maguk érdemének hirdetni. Elôbbi sikeres volt, nem hiába költöttek rá több százmillió forintot a május 1-i rendezvényekre, aminek már tavaly is az volt a politikai üzenete, hogy mostantól kedve május 1. Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepe. Két napon át sokszínű programok helyszíne volt a budapesti Dunapart és az Andrássy út, hasonlóképpen, mint ahogy az tavaly történt az európai uniós csatlakozás megünneplésére.

A kommunisták szeretnek ünnepelni és ünnepeltetni. Saját magukat és eredményeiket. Mármint amit eredménynek hirdetnek. Igen, most ôk vezették be az országot "Európába". Ezt dicsôségként élik meg és éltetik a néppel, amelynek azt kell érezni, hogy jó vezetôi vannak. Ebben ôk nagy mesterek, mert az egypártosban is nagy gondot fordítottak arra, hogy dícsérjék és dícsértesség magukat mindenért ami jó, és amit ôk jónak hirdetnek. Korábban a felszabadulás és a nagy testvéri közösségbe tartozás, most abból való felszabadulás és egy másik nagy közösségbe tartozás a régi bolsevisták kizárólagos érdeme.

Most szeretnek nosztalgiázni, visszakérôdzeni a hôsi korszakot, errôl szól a röpke részlet egy ligeti muriról szóló riportból: "A kijelölt ünnepi övezet szélén ­ megszokott módon ­ »szocialista« indiánok perui zenével köszöntötték a lufira vágyó tömegeket. Kicsit tovább hömpölyögve a tömeggel hirtelen több tíz évet repülhetett vissza a gyanútlan nézelôdô az idôben. Nyíltan domináló vörös színek, hatalmas feliratos táblák és Che Guevara, Marx, Kádár. Csupa jó név! Fidel Castró sálra pattintott képe mellett a Kuba-sátorban igazi szocialista­amerikai italokat kóstolhatott a kapitalizmus mocskában fetrengô magyar, ahol a CCCP-s feliratú piros pólóban kiszolgáló fiatalember mosolya is a valóság és Kuba ellenálló népének barátjává tett mindenkit."

Május elseje nem nemzeti ünnep. Alapvetôen is a nemzetközi mozgalmak ünnepe. Ám ha jól megvallatjuk az európai egységesülést, az is egyfajta nemzetköziség. Egyébként nem a nemzetköziséggel van bajunk, csak azokkal a mozgalmakkal, amelyek a nemzetköziség nevében gyötörték a magyar nemzetet és tették tönkre Magyarországot. Az európai egységesülés szép gondolatában elmélkedve azt tartjuk a leglényegesebb kérdésnek, hogy milyenféle internacionalizmus érvényesül az Európai Unióban? Az, amely az európai nemzetek védelmét és boldogulását, kultúrája és tehetsége kifejlesztését szolgálja, vagy az, amely az államok szuverenitásának feladásával szabad utat kíván vágni a nemzetközi kizsákmányolásnak és kulturális homogenizálásnak?

A nép számára rendezett "buli" és látványosság mellett ezen a napon a pártpolitika uralkodott. A kormányzó pártok mondták a maguk dícséretét, mondták az újabb ígéreteket, az ellenzéki pártok számonkérték a korábbi ígéreteket. Működött a ligeti parlament két napon keresztül. A szocialista párt és a szakszervezetek vezetôi, és a Munkáspárt név alatt politizáló kommunisták a Városligetben majálisoztak, a Fidesz, a liberálisok, a Jobbik névre hallgatók, az MDF pedig az óbudai Hajógyári szigeten táboroztak.

Kiss Tibor, a Magyar Köztársaság állandó brüsszeli képviseletének vezetôje hangoztatta, hogy Magyarország egyenrangú partnere az Európai Unió régi és új tagállamainak. A miniszterelnök és a szocialista pártvezetô ­ más szavakkal ugyan, de ­ lényegében azt mondta, amit régen: Még vannak hibák elvtársak, de mi azt rendbetesszük. "A következô hetekben egymásután fogunk javaslatokkal elôállni, hogy mit változtassunk meg" ­ mondta a miniszterelnök. Vajon rágondoltak-e az egybegyűltek, hogy tizenegy hónappal a választások elôtt az ellenzéken a sor az ígérgetésekre, a kormánynak ilyenkor az elért eredményekre kell büszkén hivatkozni. Gyurcsány végül bejelenti, hogy az értelmes munkavégzést ösztönzô száz lépés programjának egyes részleteit hétfôn mutatja be a parlamentben. "Tudják, miért? Tudják, kiért? Önökért!"

Hiller István pártelnök elmondta, hogy a "száz lépés megtételét", így a többi között a gyermek és családtámogatási rendszer, a szakképzés átgondolását, és a lakótelepeken élők helyzetének javítását javasolják a kormánynak. Fontosnak nevezte azt is, hogy megérje dolgozni és a munkából tisztességes életet lehessen élni. Hát igen ­ mindaz kellene, ami nincs. Lehet hazavinni egy kis reményt ­ jövô majálisig legalábbis.

A száz lépés programjának néhány elemét ismertették a kormány miniszterei a május elsejei szakszervezeti fórumon. Fontosnak nevezték a feketemunka "fehérítését", új típusú foglalkoztatási formák létrehozását, s a minimálbérrel kapcsolatos visszaélések megszűntetését is. Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke arra figyelmeztetett: ismét aktuálisak a régi május elsejék követelései. Így a "Munkát, kenyeret!", a "Tisztességes béreket és nyugdíjakat!" követelés.

Somogyi Ferenc külügyminiszter szerint a magyar EU-tagság első éve igazolta azokat a várakozásokat, amelyeket a kül- és biztonságpolitika területén annak idején megfogalmaztak.

Mádl Ferenc óvatosabb, szerinte nem történt gyökeres változás az életkörülményekben, de kudarcnak sem tekinti az elmúlt évet.

Az élelmiszerárak illetve az infláció csökkenését, az export, és a turizmus növekedését emelte ki az elmúlt egy év történéseiből Demszky Gábor az SZDSZ május 1-i ünnepségén a Hajógyári szigeten. Budapest főpolgármestere az uniós csatlakozás első évét értékelve kiemelte: csaknem 3 milliárd euró értékű befektetés érkezett ez idő alatt Magyarországra, ennek 60 százaléka Budapestre. Úgy vélte ugyanakkor, hogy kedvező lesz a tömegközlekedés 2007-től várható uniós támogatása, de ugyanezt el kell érni a városrehabilitációs programok esetében is. (Népszava)

"A pesti sajtó ma már nem áradozik az unióért úgy, mint egy évvel ezelôtt. A bajokat itthoni eredetűnek ítélik. A hazai politikai osztály lényegében nem készült fel a tagállamiságra. Szemléletben sem, szervezetileg sem, és fôleg abban nem, hogy az amúgy is döcögô közigazgatást uniós gondolkodási és tevékenységi mederbe terelje. Ami pedig menthetetlen: a felkészületlenség fôleg a két legfontosabb uniós területen, az agrárium és a nemzeti fejlesztési terv konkrét ügyeiben ütközött ki" ­ írja a Népszabadság.

"Murizunk kivilágos virradatig, mint valami lepukkadt kis szovjet tagköztársaság, amely nem tud betelni annak emlékével, hogy befogadták. Van mit ünnepelni: az egyetlen újonnan csatlakozott ország vagyunk, amely még az uniós alaptámogatást sem fizette ki idejében a gazdáknak. A negatív rekord is rekord... Egyetlen alkalommal sem öltözik ilyen pompába a fôváros, az év folyamán soha nem kerül sor ilyen nagyszabású, háromnapos ünnepségre: már pénteken lézerhíd kötötte öszsze Pestet s Budát... Mit is mondott a minap Václav Klaus cseh elnök? Azt, hogy május elsején nincs mit ünnepelnünk. Pedig Csehország nem babrált ki saját parasztjaival. Mitôl is óvott a minap Václav Klaus cseh elnök? Csak fel ne olvadjunk, azt mondta. Fel ne olvadjunk, mint a cukor a nagy brüszszeli kávéban. Csak fel ne olvadjunk." (Udvardy Zoltán, Magyar Nemzet Online.)

A tőke és a munka viszonyának újrarendezését sürgette Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke, pártja Hajógyáriszigeten rendezett ünnepségén. Tizenöt évvel a rendszerváltozás után világossá tenni, hogy a vagyon az embertársaink iránt érzett felelősséggel kell, hogy együtt járjon. "A tőke lehetőség a cselekvésre, de értéket csak a munka teremt ­ mondta és hozzátette ­ a magyar társadalom szétesett, csak egy mindenki által vallott közös cél egyesítheti, ami nem lehet más, mint a munka és a jólét". Úgy vélte, a jövőben család és otthonteremtésre, következetes foglalkoztatáspolitikára, a jelenleginél nagyobb szociális erőfeszítésre lenne szükség.

"A kormány uniós tevékenysége és a Városligetben felállított idôkerék között összefüggéseket lehet találni" ­ vélekedett Szájer József a Fidesz európai parlamenti képviselôje, hozzátéve: "az idôkerék néhány hét után elromlott, ahogy a magyar kormány is, amelynek a nemzeti érdekérvényesítô képességével komoly gondok vannak". Rámutatott arra is, hogy az európai parlamentben elért sikereket a Gyurcsány-kormány nem képes az Európai Tanácsban érvényesíteni. Példaként említette a vajdasági vizsgálóbizottság felállításának, illetve a verespataki aranybányának az ügyét is.

"Ha így mennek tovább a dolgok, akkor Magyarország az Európai Unió egyik legnagyobb munkanélküliséggel küzdô országává fog majd válni" ­ jelentette ki Orbán Viktor hozzátéve, hogy annak ellenére, hogy ma Magyarországnak ­ elvileg ­ baloldali kormánya van, eladja az állami vagyont, mindent értékesít, ami mozdítható, jobban emeli az árakat, mint a piac maga, miközben csökken a munkahelyek száma. A helyzet az, hogy ugyan a szocialisták nyerték meg a választásokat, de mégsem ôk kormányoznak, hiszen egy "liberális kormány van ma Magyarországon".

Eltűnôdik a baloldaliság kérdésén a Népszabadság Kis Tiborja is, május 2-án eként: "Valójában az a csoda, hogy a magyar dolgozó (melós, proli) mindennek ellenére eddig többnyire balra szavazott ­ pontosabban azokra, akik hébe-hóba azért ilyen értékekre is utaltak. Lehet, hogy ezt egyszerű megszokásból teszi, azért mert úgy tudja, hogy egy panel-prolinak balra szokás voksolni. Esetleg, mert úgy látta eddig: az ô szempontjából két rossz közül még mindig ez a kisebbik. De ahogy a dolgok most kinéznek, azt lehet gondolni: nem törvényszerű, hogy ez még huzamos ideig így marad. Ahhoz ugyanis, hogy ez így legyen, néha a május elsejei frázisoknál picit többre lenne szükség ­ elsô lépésben mindjárt a következô választásokig."

"Jobb volt a kommunizmus idején" címmel a brit konzervatív értelmiségi elit nagy hagyományú hetilapja, The Spectator, Magyarországról fest lesújtó képet. Prágához képest Budapest már nem csak az építészetben marad el, de mindenhol láthatók a visszatért szocialista magatartásformák. Csak azon vállalkozóknak megy igazán jól, akik ismerik a megfelelô politikusokat. A külföldi beruházások meredeken csökkennek. Az újságírónônek az egyik külföldi üzletember így panaszkodott: Nem bízhat a magyarokban, hogy tartják magukat a megállapodottakhoz és különben is, senki sem akar dolgozni. Ugyanakkor a vékony gazdag réteget utálják. A kormány tele van egykori szovjet lakájjal, mint Gyurcsány Ferenc, aki az 1956-os felkelés kegyetlen leverésében segédkezett Apró Antal unokáját vette feleségül. A probléma a kulturált középosztály hiánya és e problémát súlyosbítja a jelenlegi kormány.

Van ennek ellenoldala is. Az MSZP évértékelô kiadványa a kormánypárt tavalyi nagy lelkesedése után ez a több oldalas dokumentum így kezdôdik: "Magyarországot akkor vették fel az Európai Unióba, amikor a szervezet válságtüneteket mutat".

Pedig ezek a tünetek tavaly is megvoltak: munkanélküliség, túltermelés, gazdasági hanyatlás. És azok a nagy elônyök? Munkavállalási lehetôség nyugaton? Igen. Az uniós csatlakozás óta Magyarországon hétszázhatvan 30­50 év közötti szakorvos kért külföldi munkavállalási engedélyt. Amennyiben a tendencia folytatódik, komoly problémák adódhatnak az egészségügyben.

Európa címszó alatt fôleg anyagi érdekek nyomulnak a lebontott államhatárokon át. Áru, üzlet, profit. Az egyenlôség nevében szembekerül a jól felszerelt nyugati ipar és mezôgazdaság a fejletlenségre, elmaradottságra ítélt keleti országokkal, és megindulnak ­ mint két középkori hadsereg ­ egymás ellen piacot hódítani. Így kerül a francia tej, a spanyol paradicsom és a kínai fokhagyma az argentin csirke a magyar áruházakba, és nem kerül eladásra a magyar termelônek sem zöldsége, sem gyümölcse, sem sertése.

Újsághír: "Szerdán Varju László a szocialisták frakcióvezetô helyettese azt nyilatkozta: az MSZP sikeresnek értékeli Magyarország uniós tagságának elsô évét. Hasonlóan nyilatkozott Eörsi Mátyás szabad demokrata képviselô is, aki elégedettségét fejezte ki az elsô évvel kapcsolatban."

***

"Művelôdés az anyagi és szellemi javak kicserélésének teremtô szintézisébôl keletkezik... Róma elbukik és Európa keletkezik. A hatalmas államegység megdôl, és helyét sokszerű, tarka világ foglalja el. De ez a tarka világ is egységes, mert sajátos egyéniség. Az atlanti Európában hatalmas erôk összjátékából új életforma és ­ szűk területi határok között ­ új életegység keletkezik. Keletkezésének fô tényezôi: Róma, az Egyház és a népvándorlás népei. A provinciából keletkezik a letelepült állam, az Egyházból a hatalom formája, a népvándorlásból a nemzetek... Gazdasági, művelôdési és politikai átalakulások, amelyek e területen keletkeznek, mindenkor az egész területre, egész Európára kihatnak. De jellegük e részletekben tájról tájra, országról országra változik. Az így kialakult sajátságok, ellentétek, a tájak elhatároltsága és természetadta, sokszor igen jellegzetes történelmi szerepük Európa másfél évezredes történelmén keresztül megakadályozzák az egésznek vagy csak nagyobb részeinek is politikai egységgé való kapcsolását..."

Teleki Pált idéztük (Az európai probléma c. tanulmánya a Magyar Szemle 1931 márciusi számában jelent meg), de érdemes követni további fejtegetését errôl a most nagyon idôszerű kérdésrôl:

"A világ fejlôdésének ebben a stádiumában, amidôn Európa hegemóniáját elveszti, és a tengerentúli új, kontinensnyi, sajátos típusú életegységek keletkeznek és kelnek vele versenyre, kényszerű természetességgel kell hogy európai öntudat keletkezzék. De Európa belsô széttagoltsága folytán éppoly természetes, hogy egy ilyen öntudat nem keletkezik Európában tömegjelenségként. Nem keletkezik a népek érzésében és szívében, hanem elméjükben, azokban a körökben és azokban az egyénekben, akik Európa veszélyes helyzetét vagy annak egyes nyilvánulási jelenségcsoportjait világosabban meglátják vagy intuitíve erôsebben megérzik. Mindazonáltal ez a fejlôdés, amely egész Európa tömörüléséhez, valamely formában való egyesüléséhez vezet, szerves, természetszerű fejlôdés..."

Íme egy nagyműveltségű európai. Teleki Pál így látta létrejöhetônek az egységes Európát. Szervesen, tehát önmaga elhatározásából, önmaga érdekeiért, önmaga szellemiségébôl. Nem láthatta 1931-ben, hogy Európára mégegy irtózatos háború zúdul, amely romjai alá temet minden európai hatalmat és megdönti végzetesen helyét a világ színterén, mi több katonai megszállás, majd gazdasági ellenôrzés alá kerül teljes egészében. Európa egyesítése ilyen körülmények között természetes vágya az európaiaknak, de a megvalósítást külhatalmi szándék és érdek vezérelte.

A jelenlegi Európai Unió nevű szervezetet zöld asztalon hozták létre, ahol a legfôbb szempont a nemzetközi kereskedelem akadálymentes működése volt. Szervezeti felépítése a meglévô államok feletti szuperállam, amely elvonja tagjaitól a szuverenitás legfôbb elemeit. Fôhatalma pártpolitikai jellegű, a parlamenti demokráciának Nyugat-Európában kialakult olyan váltógazdálkodása a megvalósítható norma, amiben két párt vagy pártkoalíció törekszik a népszerűségen (választáson) át megszerezni a politikai hatalmat, de ami fölött a gazdasági hatalom állandó és meghatározó, és politikailag érinthetetlen. A gazdasági hatalom jelenleg a liberalizmus elveit követô és megvalósító politikai pártokat kedveli, és segíti kormányzati hatalomba.

Ebbôl a szervezettségbôl nem lehet sem kimaradni, sem kilépni. A szervezeten belül létrehozott működési szabályok az egyes államok létszámarányát, gazdasági erejét követô részarányú beleszólási lehetôséget adnak a tagállamoknak.

Az az ország fogja fel helyesen tagsága helyzetét, amely lelkes és odaadó beleomlás helyett szívós és éber figyelemmel összpontosít saját érdekeire, gyanakszik és követel. Kis országokra vonatkozik ez különösen. Magyarországnak még további kötelessége van: az utódállamokban az államalkotásból kitagadott magyarok befogadása a magyar állampolgársági jogrendbe, és követelni ennek beépítését az uniós jogrendbe.

Az uniót nem ünnepeltetni kell, hanem kivédeni és hasznosítani.

» vissza a HUNSOR honlapjára