­Három hónap valóban hosszú idô távol lenni az itthoni környezet kényelmébôl és légkörébôl, de ugyanakkor kevés az "otthoni" feladatokra és programokra, és nagyon sokszor a személyesebb dolgok maradnak el idô hiányában, például régi jó barátok meglátogatása, nem is szólva szórakozásról, mint színház, hangverseny, vagy akár csak egy gondtalan sörözés a Halász-bástyán.

­Hogyan tudnád röviden összegezni tapasztalataidat? Mit válaszolsz azoknak, akik azt kérdezik "mi most a helyzet odahaza?"

­Minthogy tudósítói feladatom elsôsorban a magyarországi politikai helyzet érzékelése, a kérdésre elsôsorban erre utalok. A jelenlegi kormány negyedik évében már összegezhetô, hogy Magyarországon demokratikus színezet alatt kegyetlen diktatúra folyik. Ez nem túlzás, különösen nem, azoknak az idei nyáron fölerôsödött eseményeknek a fényében, amikre a helyes kifejezés a gátlástalan nyomulás.

­Demokrácia és diktatúra? Nincs itt valami ellentmondás?

­Nem, semmi ellentmondás nincs a diktatúra említésében, a parlamenti demokrácia magyarországi változatában kivédhetetlen a kormányt alakító pártok tetszés szerinti hatalomgyakorlása. A minôséget nem a szerkezet adja, hanem kizárólag az, hogy a tekintélyuralmat a köz javára avagy ellenére használják.

­De a demokrácia már definiciója szerint is a "nép hatalmát" jelenti?

­Nem ilyen egyszerű a dolog. Szép elmélet, hogy a demokráciákban a hatalom a népbôl ered, valójában mindenféle kormány csak egyféle politikát folytathat, aminek meghatározója, ellenôre, megkövetelôje az az elitréteg, amely birtokolja a gazdasági életet, a tájékoztatást, a tudományt és mindazt, aminek ellenében nem lehet politizálni.

­Ma a meghatározó elvi alap a liberális kapitalizmus. Menyire hatékony ezzel az elittel szemben az ellenzék elitje?

­Természetesen megvan az ellenzéknek is az elitje, az is jó hír, hogy erôsödik, de az arányok tisztán mutatják, hogy az esetleges Fidesz-gyôzelembôl elôálló kormány nem tud irányt váltani, nincs is mit szembeállítani a liberális kapitalizmussal. Csak egy történelmi példáról tudunk, amikor nemzeti alapon hirdettek szociális gondoskodást. A kapitalizmus is ma már csak nemzetközi elkötelezettségben létezhet. A mai magyarországi jobboldal kormányra jutásával még elképzelhetô a magyar nemzeti érdekek mérsékelt érvényesítése.

­Komoly esélyt látsz arra, hogy az elkövetkezô választásokon a jobboldal gyôzzön?

­A közvéleménykutató intézetek felmérései valóban tartósan jelzik a Fidesz Polgári Szövetség fölényét az MSZP fölött, de az még nem biztosítja a jobboldal kormányra kerülését. 2002-ben is ez volt a helyzet, de a Fidesz mellett csak az MDF jutott be a Parlamentbe, és csak fejhosszal, és feltehetôen csalással gyôzött a bal. Ma annyival rosszabb a helyzet, hogy a Fidesz mellett aligha fog bekerülni a Házba más jobboldali párt. Ha az MDF mégis bekerülne, mai állapotában a baloldalt erôsítené. Tehát a Fidesznek egymagában meg kellene szerezni az abszolut többséget (51 százalék plusz egy szavazat). Ehhez azonban a jobboldalnak egységesnek kellene lennie. Ám jobboldali egységrôl nem beszélhetünk. Jelentôs mennyiségű szavazatokat csak a MIÉP és a Jobbik szerezhet meg a jobboldali táborból, de ezek a Fideszt épp olyan károsnak hirdetik, mint az SZDSZ-t és MSZP-t. Nem várható tôlük olyan egyszerű és ésszerű meggondolás sem, hogy legalább a második fordulón lépjenek vissza a Fidesz javára, ha az 5 százalékos küszöb elérése már reménytelen számukra. Pedig ezzel elôsegítik a baloldal újra kormányra kerülését. De nemcsak azt érik el, hanem megmentik azokat a széteséstôl.

­Mit értesz az alatt, hogy szétesés? Mi idézné azt elô?

­A szétesés szóval arra utalok, hogy az MSZP-ben annyi belsô feszültség van, hogy már régen szét kellett volna esnie. Az elvtelenség mértékét jelzi, hogy immár másodszori kormányidejük alatt teljesen követik az SZDSZ politikai filozófiáját, hiszen a párt nemzetköziségében, helyesebben nemzetellenességében, könnyen azonossá vált koalíciós partnerével. De sokan ébredeznek már a pártban, nem mindenkinek felel meg a nemzetközi kapitalizmus elvtelen kiszolgálása, a szocialista elvek megtagadása. De egyben tartja ôket a kormányzati szerep és a vele járó vagyonszerzési lehetôség.

­Az egyszerű ember is szeretne jól élni. Mi a reakció arra, hogy az elszegényedés inkább fokozódik, semhogy enyhülne? Mivel magyarázza ezt az MSZP azoknak, akik neki szavaztak bizalmat?

­A bérért dolgozó emberek helyzete nem javult, az emiatt mutatkozó elégedetlenséget azzal szerelik le, hogy az Orbán-kormány elrontotta a gazdasági életet, de hamarosan javul a helyzet. Jó kérdés, meddig lehet szédíteni a félországot.

­Amellett, hogy a helyszínen, élôben mérted fel a politikai helyzetet, mi mással foglalkoztál még ottléted alatt?

­Részemre eléggé mozgalmas idôszak volt a magyarországi tartózkodás. Családi és baráti látogatások mellett eleget tettem elôadás és interjú meghívásoknak, résztvettem rendezvényeken, találkoztam munkatársakkal, tájékozott emberekkel.

­Beszélj ezekrôl részletesebben.

­Elsôként, pár nappal megérkezésem után a Balaton Akadémia meghívásának tettem eleget. Írók, fordítók, szerkesztôk VII. nemzetközi találkozóján vettem részt, ami két helyen folyt, Keszthelyen és Lendván, ahol egyik elôadóként szólhattam az ausztráliai magyarok életérôl. Június 27-én a Lakiteleki Népfôiskola tartotta a kistelepülések tanítóinak X. országos találkozóját, ahol a magyar államhatáron belüli és túli pedagógusok soksok problémája mellé egy távoli érdekesség került: "Magyar iskola Ausztráliában", ez volt elôadásom címe. Egyúttal jó alkalom volt meglátogatni a Lakiteleki Magyar Emigrációs Múzeumot, ahol kiemelt helye van az ausztráliai magyaroknak.

­Jó benyomást keltett benned a múzeum?

­Igen, ez nagyon fontos, a mi szellemi hagyatékunk részére ez a legjobb hely, privát vállalkozás lévén, nem utalható az anyag más helyre, itt megmarad a jövô kutatói számára. Ezen a téren szívesen adok fevilágosítást.

­Milyen további elôadásokat tartottál?

­Második lakiteleki elôadásom július 20-án volt az Európa Szabadegyetem idei témakörében: "Kistelepülés, közösség, népességfogyás", ehhez illeszkedôen: "Magyar kistelepülések Ausztráliában" címmel. Az egyhetes Európa Szabadegyetem keretében Ábel András professzor vendégelôadóként aratott nagy sikert. Jelenléte fontos volt azon a megbeszélésen, amit a Nemzet Fórum (az MDF-bôl kizárt képviselôk szervezete) vezetôivel folytattunk a magyar diaszpóra jövôjének kérdéseirôl. Neveket is említhetek, olyanok vettek részt ebben a kezdeményezésben, akik sok éven át foglalkoztak a magyar emigráció dolgaival: Lezsák Sándor, Bakos István, dr. Pordány László és Bíró Zoltán . Bizakodással tekintek a kezdeményezésre, hiszen Lakitelek folyamatosan szülôhelye fontos magyar intézménynek. Megfogalmazásomban Lezsák Sándor a jelenkor legnagyobb magyarja.

­Ez már önmagában is elég lenne, hogy megtöltsön tartalommal egy hazalátogatást. De hallottuk hírét még további szerepléseidnek is.

­Igen, volt még két alkalom szólni magunkról. A Panorama képes folyóirat szerkesztôje dr. Tanka László az általa létrehozott Panoráma Világklub székhelyén, a Magyar Kultúra Házában (Bp. Vár. Szent Háromság tér) rendezett kultúrelôadás keretébe ausztráliaiak panelbeszélgetését iktatta be, ahol ausztráliai életünkre utaló kérdésekre feleltünk: Bozsik Tamás és Zsuzsa, Hódi Margit, Bene Ferenc és Csapó Endre. Itt említem meg, hogy ugyanebben az épületben tartja rendszeres havi összejöveteleit az Ausztrália Magyar Baráti Köre dr. Nagy Károly vezetésével, ahol július 14-én dr. Ábel András sikeres elôadást tartott az asztrofizika tárgykörében. Utolsó és egyedüli vendégelôadóként megtartott elôadásom és legújabb könyvem bemutatója Szegeden volt, a Szegedi Közéleti Kávéház rendezésében, amely szervezet augusztus hónap minden napjára hirdetett valamilyen kulturális eseményt a részemre megküldött augusztus havi program lapja szerint. Szilágyi Árpád büszkén viseli a "városvédô polgár" címet, ô volt a szervezôje az elôadásomnak, amihez fia, ifj. Szilágyi Árpád költô szép versek elmondásával járult hozzá, de szólásra kérte a jelenlévô ausztráliai vendégeket, Bene Ferencet és Hódi Margitot is. A Korona Szálló pinceterme megtelt lelkes hallgatókkal.

­Gondolom a televíziók, rádiók is kihasználták az alkalmat, hogy megszólaltassanak.

­Általában húzódozom a rádiós és televíziós megszólalástól, de két rádió és két televízió szereplés mégis megtörtént. A pozsonyi Magyar Rádió és a budapesti Kossuth Rádió. illetve a HírTelevízió és Zenit Televízió közvetített velem beszélgetést.

­Ahogyan ismerlek, függetlenül attól, hogy mit kérdezett a riporter, felhasználtad a lehetôséget arra, hogy a nagy nyilvánosság elé tárd véleményedet a lényeges, nemzetünk egészét érintô kérdésekrôl.

­Ez így is van, elôadásaimban is következetesen kitérek egy általam nagyon fontosnak tartott témára, a külföldi magyarság és a kárpát-medencei magyar nemzet szellemi és minden egyéb kapcsolatának szükségességére, és a mindenkori magyar kormányzatok felelôsségére és kötelezettségére ezen kapcsolatok ápolását illetôen. Kihangsúlyozom ilyenkor, hogy nem nekünk, elköszönô emigránsoknak van szükségünk az anyaország támogatására, hanem az anyaországnak illetve az egész kárpát-medencei magyar nemzetnek van szüksége az emigrációs magyarság utódnemzedékére, a soron következô generációkra, sokszázezer tehetôs, tehetséges, befolyásos magyar származású emberre szerte a nagyvilágban. Bennük még él a magyarságtudat, akkor is ha azt más nyelven fejezik ki, de még érzik, hogy szüleik szerették azt a hazát, ahonnan ôk elszármaztak. Milyen szép lenne, ha ez a szülôi haza törôdne velük. Elsôsorban igazán a saját érdekében. Mégpedig azért, hogy ez a hatalmas helyzeti- és tudástôke hasznosítható legyen Magyarország, illetve az összmagyarság részére, hogy valamennyire visszatérüljön a huszadik század sok vesztesége, és visszakerüljön a magyar nemzet virtuális országába a nagyvilágban elveszett magyar nemzetrész. Kihangsúlyoztam, hogy kellô intézményrendszer kiépítésével Magyarország bôséges hasznot termelhet az egész magyar nemzet számára.

­Említetted a pozsonyi magyar rádiót, jártál Pozsonyban is?

­Kedves meghívásnak tettem eleget. Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért nevű felvidéki magyar érdekszervezet kiváló irodaigazgatója két napot szánt ránk, velem jött Ábel András professzor. Duray Miklós vendégeiként tájékozódtunk a felvidéki magyarság helyzetérôl, elkalauzolt a pozsonyi várba, másnap Pogány Erzsébet végigvitt minket Csallóköz községein, a bôsi Dunaszakaszon. Errôl külön kellene beszámolni, annyi szépet és érdekeset láttunk és hallottunk.

­Máshol is megfordultál még?

­Másik felvidéki utamra, Nyitrára dr. Nagy László vitt el, a Magyar Királyi Szent László Rend kormányzójaként rendi vezetôségi tagokkal lovagi öltözetben tették ünnepélyesebbé a Szent László emlékére bemutatott ünnepi szentmisét a piaristák nyitrai Szent László székesegyházában. Csodálatos élmény volt, mintha Nagy-Magyarországon lettünk volna. Felhangzott a régi magyar himnusz, a Boldogasszony Anyánk, majd a Magyar Himnusz, és valaki elkezdte a Székely Himnuszt is, amit a templomi gyülekezet átvett, érezhetôen mindenki ismerte.

­Ilyen gazdag program és sok elfoglaltság mellett volt még idôd lazításra is?

­Pihenés igazán csak annyi volt, hogy nagyon kedves barátaim jóvoltából Hévízen tölthettem szép napokat két alkalommal is az Ágnes Panzióban, majd Szombathelyrôl kiindulva a kedves orvos-házaspár ­ Andics Petra szülei ­ két nagy kirándulásra vitt, Kôszegre, Novákfalvára, az Írottkôre és az Ôrségre, részemre eddig ismeretlen szép tájakra. Petra inkább a melbourneieknek ismerôs, a Monash Egyetem ösztöndíjasaként doktori disszertációján dolgozik, amelynek tárgya az Ausztráliában letelepedett magyar közösség életének, tevékenységének társadalomtudományi felmérése.

­Úgy hallottam, mások is tanulmányozás tágyává tettek minket.

­Igen, további két magyarországi hölgy. Forintos Éva a Veszprémi Egyetem tanára most fejezte be doktori disszertációját, aki nyelvészeti kutatás tárgyává tette angol nyelvi elemek behatolásának eseteit az ausztráliai magyar sajtó nyelvezetébe. Ehhez a Magyar Élet sok évfolyamának anyagát szűrte át, kiemelve abból is a hirdetéseket.

­A legsebezhetôbb részt...

­Valóban. Meg is jegyeztem, hogy ez nem igazán a sajtó nyelve. Én pedig szívesen olvasnék olyan tanulmányt, amely azzal foglalkozna, hogy milyen mértékben ôrizte meg az emigráció a magyar publicisztika nyelvét, szemben a mai magyarországi sajtó nyelvi romlásával.

­Ki a másik tanulmányozónk?

­Szabó Gabriella magyar szakos hallgató bölcsészettudományi diplomamunkája az össz-emigrációt tekinti át, tehát nemcsak minket tanulmányoz: "Az emigrációban élô magyarok nyelvi helyzete és nyelvmegôrzô törekvései a XX. század második felétôl napjainkig."

­Tekinthetjük ezeket olyképpen, hogy az anyaország figyelme most már ránk irányul?

­Szó sincs róla, ezekkel, beleértve az interjúkat is, még mindig csak egzotikumok vagyunk, bár a trópusi rovarok és majmok iránti érdeklôdés szintjét már meghaladtuk.

­Elhoztad vezércikkeid gyűjteményes kiadásának harmadik kötetét. Milyen fogadtatása volt?

­Elôbb szólnék a magyarországi könyvkiadásról általában. Ott voltam a könyvhéten, kevés kivételtôl eltekintve panaszkodtak a könyvkiadók a vásárlás hanyatlásáról. A gazdasági helyzet romlását jelzi, és nyilvánvalóan a művelt középosztály az érintett, felette és alatta a külföldi revűirodalmat olvassák, távoli írók munkáit távoli témában megírt könnyű olvasmányait. Attól ponyva a legjobb külföldi is, hogy segít idegenné válni a nehéz magyar világban. A nemzeti irodalomnak nagyon derék kiadói vannak, Püski Sándor a legismertebb, ônála tud emigrációs könyveket kapni, aki ilyesmit keres. A könyvkiadás is külföldi vagy baloldali monopólium, mint a lapkiadás, ôk diktálják a keresletet a piacra ömlesztett művekkel. Ha nem így lenne, az emigrációs irodalom már kapós olvasmány lehetne. Márai Sándor és Wass Albert már áttörte a szellemi vasfüggönyt, a többi iránt talán egy késôbbi, kevésbé félrepolitizált korban lesz érdeklôdés, hiszen az emigrációs irodalom egy különös és külön világ, ugyanakkor szerves folytatása a bolsevizmus megakasztotta magyar irodalomnak. Ennek a kornak a kutatóit szándékozom segíteni eligazodni ezekben a külföldön eltöltött évtizedekben egybegyűjtött írásaimmal, amelyek hétrôl-hétre tükrözik nézetünket és viszonyunkat mind a nagyvilág, mind a haza dolgaihoz. Végül örülök, hogy így átadhatom a Pordány házaspár és a Gyürk házaspár meleg üdvözletét az ausztráliai magyaroknak.

­Mi is örülünk, hogy képviseltél minket, elvitted jó hírünket. Köszönjük!

Józsa Erika

Ui.: Csapó Endre elemzô vezércikkeinek gyűjteménye megjelent három kötetben. Gyakorlatilag a XX. század történelme. (Ilyen a világ I. könyv, cikkek 1964­1983 között, II. könyv, cikkek 1983­1991 között, III. könyv, cikkek 1991­1997 közötti években, összesen mintegy négyszáz írás.) Kapható a Püski Könyvüzletben.

» vissza a HUNSOR honlapjára