A hivatalos magyarázat szerint arab terroristák térítettek el amerikai utasszállító gépeket, és irányítottak a célba, terrorakcióként, jelezve hogy olyan újfajta harcmodorral támadnak, amivel szemben a vezetô világhatalom is sebezhetô. A zseniális szervezési, műszaki és légi közlekedési bravúr kitevezôje és irányítója a korábban az amerikaiakkal az afganisztáni háborúban szövetséges dzsihád harcosok vezetôje, Oszama bin Laden volt ­ legalábbis a hivatalon megállapítás szerint ­, amely bravúr négy utasszállító gép egyidejű elterelésének és minden ellenôrzés kijátszásának precíz kivitelezésével valósult meg.

A hivatalos vizsgálattal ellenkezô állítólagos bizonyítékok és feltételezések alapján bôséges irodalma van az eset olyan változatainak, amelyek szerint nem arabok követték el a támadásokat, hanem amerikai és izraeli titkosszolgálati szervek műve lehetett, hogy indokul szolgáljon Amerika közel-keleti háborúi részére. Ebben természetesen mi nem tudunk állást foglalni, de egy kérdés fenn bolyong és logikai vitába száll a hivatalos jelentéssel: ha bin Laden ilyen zseniális feladatot kiagyalt és irányított a hegyekben eldugott barlangjából, hogyan számol el önmagával azzal az ostobasággal, hogy egy ilyen cselekedet az arab világra zúdít olyan háborút, ami a felháborodás tarajhullámán igazolttá, igazságos büntetô hadjárattá válik, amihez úgy csatlakoznak távoli országok, mint annak idején a hitleri Németország ellen. Hacsak nem arra számított, hogy a legmagasabb amerikai kitüntetésre érdemesítik, hiszen enélkül elakadt volna Amerika globális elônyomulása, ami a Szovjetunió összeomlásával elôállott hatalmi űr betöltésére kapott történelmi esélyt. Ami ha nem következik be jó idôben, új és váratlan konstellációkat nyújt valamely más, élelmes hatalmaknak. Például Közel-Keleten a kisterületű katonai nagyhatalom Izrael hátában.

***

Most azonban nem követjük ezt a vonalat, minket magyarokat a 911-bôl fakadó háború és amerikai politika érint. A háború, amelyhez magyar katonákat kell adni, és az amerikai kormányzat lehetôsége és szándéka beavatkozni Magyarország belügyeibe.

A közelmúltban történt események felszínre hozták a mai magyarországi kormányzat jellemrajzát. Nem új dolog, hogy a liberálbolsevista pártelit a moszkvahűségen belénevelt szolgalelkűséggel borul a távoli világhatalom lábai elé. A vonzódás kölcsönös.

A Magyar Élet 2003. február 13-i számában már említettem ezzel kapcsolatban az alábbiakat:

Investorąs Business Daily, az amerikai befektetôk elsô számú, 300,000 példányban megjelenô napilapja szenzációszámba menô cikket közölt Brian Mitchell, a lap washingtoni irodaveze-tôje tollából, Miért a volt kommunistáké a hatalom Kelet-Európában? címmel. Mit szeretne a Nyugat, hogy napjainkban kik irányítsák Kelet-Európát? ‹ teszi fel bevezetôjében a kérdést a szerzô. Válasza: a volt párttagok, apparatcsikok és kémek. A korábbi Varsói Szerzôdés országainak elônyben részesített uralkodói a volt kommunisták. Az új ellenség pedig a volt antikommunisták.

A lap megszólaltatja Johnathan Sunleyt, a Budapesten dolgozó brit üzleti tanácsadót, aki kijelentette, hogy "a világnak ezen a részén számos kommunista felületesen színt változtatva még nagyobb hatalmat szerzett magának. Mégpedig a Nyugat áldásával és aktív, de hallgatólagos támogatásával". Az Egyesült Államok és európai szövetségesei azon dolgoztak, hogy a népszerű középjobb kormányok megbukjanak és helyüket átvegyék a baloldali vagy középbal kormányok. A cél az, hogy olyan kormányokat válasszanak, amelyek boldogan adják el a közvagyont külföldi befektetôknek. Ennek eredményeként éppen azok kerültek hatalomra, akik a szovjet érában álltak a kormánykeréknél, mint Medgyessy Péter. A választók tudták, hogy Medgyessy egész életét a kommunista rezsim pénzügyminisztériumában töltötte, de azt nem tudták, hogy a "KGB embere volt, D-209-es kóddal".

A lap ezután a kommunista múltját vállaló Rudolph Schuster szlovák elnök esetét ismerteti, majd azt írja: "Ha azt hinnénk, hogy az ilyen emberek a mai Nyugaton szalonképtelenek, rosszul hisszük. A mai nyugati uralkodó réteg tele van a tegnap radikálisaival". Ha a Nyugat valakire rásüti a "nacionalista" bélyeget, az a halál csókja ‹ nyilatkozta Srdja Trifkovic, Kostunica egykori tanácsadója.

Bush elnök Budapestre küldött nagykövete, Nancy Goodman Brinker elsôként a baloldali vezetôkkel találkozott. Hetekkel késôbb, immár új állomáshelyén, máris panaszkodott az idegengyűlöletrôl és antiszemitizmusról. A Brit Helsinki Emberjogi Csoport kurátora, John Laughland szerint "a kisebbségek kérdését az amerikaiak és európai szövetségeseik eszközként használják ezen országok aláaknázására. Ha egy országon a srófot meg akarják húzni, akkor kisebbségeikért kezdenek aggódni. Ha aztán már az a kormány uralkodik, amelyiket ôk akarnak, akkor az aggodalommal ismét felhagynak". (Idézet vége.)

***

Amirôl itt szó van, az egy történelmi konstelláció, amit egy nagyhatalom jelenléte valósít meg. Ilyen esetekben éles ellentét alakul ki a külhatalmat kiszolgáló és a ország érdekeit védelmezô táborok között. Ez a mai magyarországi politikai feszültség oka. Ismerôs helyzet a kuruc­labanc szembenállás óta, bár meg kell adni, akkor még a labancok is magyar érdekeket igyekeztek szolgálni. A mai labancok a nemzet, a haza, az ország érdekei ellenében szolgálják az idegen hatalmakat

Dr. Kaslik Péter (Kanada) is foglalkozik a függôség okaival:

"Az Amerikai Egyesült Államok többek között, azért támogatja, a kelet-európai »rendszerváltókat«, mert a Szovjet Unióban és a kelet-európai országokban megvalósult »rendszerváltás« következtében a szóban forgó országok nyersanyag és más jövedelmi forrásainak jó része amerikai tulajdonba kerültek. A rendszerváltó elit, pedig azért támaszkodik Amerikára, mert újonnan szerzett vagyonának törvényesítése, és »szalonképessége« az Amerikai Egyesült Államok elismerésétôl függ.

Ha egy országon belül, az ország lakosainak érdekei, tehát a nemzeti érdekek kerülnek elôtérbe, akkor az szembe kerül az Amerikai Egyesült Államok nemzeti érdekeivel, mert az illetô ország azáltal korlátozza az Amerikai Egyesült Államok gazdasági terjeszkedésének lehetôségét. Minél nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy ország nemzeti törekvései megvalósuljanak, és azzal a környezô országok számára is példaként szolgáljanak, az illetô ország annál nagyobb veszélyt jelent az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikája számára.

Az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikáját Magyarországon a hatalmi elit értékrendjével azonosuló értelmiség hisztérikusan védelmezi: TINA-alapon (There Is No Alternative.) »Nincs más lehetôség, ha nem mi vagyunk itt hatalmon, akkor a nyilasok kerülnek hatalomra«. Ez minden ide vonatkozó újságcikk, kijelentés, és filozófiai traktátum, és külföldre kijuttatott fordítás, és interjú örökösen ismétlôdô mondanivalója.

Az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete, Nancy Goodman Brinker, Bush elnök személyes barátja, közvetlenül a magyar országgyűlési választások elôtt nyíltan kijelenti, hogy Amerika melyik két párt uralomra jutását tartja kívánatosnak Magyarországon. És lôn este, és lôn reggel, és Magyarországon ma is ez a két párt kormányoz. Más szóval; a demokrácia fontos, de csak akkor, ha a választások eredményei megfelelôek."

2002-ben így jött létre a liberálbolsevisták uralma az Egyesült Államok akaratából. Most újra beindult a nemzetellenes gépezet: nehogy az ellenzék kormányra kerüljön. Bush elnök fogadja Gyurcsányt, Magyarország miniszterelnökét, aki hazatérvén, beszámolójában azt állította, hogy Bush elnök kritikát fogalmazott az Orbán-kormány 2001. szeptember 11-ét követô magatartását illetôen. Nem derült ki tételesen, mit kifogásolt az elnök, de Gyurcsány nyilatkozatainak lényege, hogy az Orbán-kormány nem fordult szembe Csurka István akkor tett nyilatkozataival, sôt mentegette azokat. Ebben az fogalmazódik meg, hogy Orbán egyetért Csurkával, épp olyan fasiszta.

Ez azért eléggé belpolitikai ügy, és jelentéktelensége miatt méltatalan lenne a világhatalom elnökétôl. Most Martonyi János akkori külügyminiszter nyilatkozott, hogy: "Csurka István botrányos nyilatkozatával kapcsolatban az akkori ellenzék elhatárolódást igényelt, ezúttal is figyelmen kívül hagyva, hogy elhatárolódni a saját politikai erôk valamely tagjának vagy csoportjának a nézeteitôl szoktak. Az Orbán-kormány ezért nem egyszerűen elhatárolódott a nyilatkozattól, hanem a leghatározottabban elítélte azt."

Nagy vihart keltô és nagyon kényes kérdés kerekedett, mert ha igaz, akkor Bush elnök mélyen beavatkozott a magyar belügyekbe, a másik esetben viszont a miniszterelnök hazudott és rossz hírbe hozta az Egyesült Államok elnökét. Az ellenzék nyilatkozatot kért az amerikai nagykövettôl. George Herbert Walker levélben kijelentette, hogy: "minden politikai párt felé nyitva tartjuk a kommunikációs csatornákat... nem engedjük magunkat belevonni a magyar belpolitikába".

Ezt követôen Révész Máriusz Fidesz-szóvivô az MTI-nek nyilatkozva hangsúlyozta: "szomorú, hogy erre a levélre szükség volt Magyarországon, de mindez annak a következménye, hogy Gyurcsány Ferenc a Bush elnökkel történt találkozó után összevissza hazudozott a médiában és a magyar parlamentben. ­ Hozzátette: ­ azóta kiderült, hogy az Egyesült Államok elnöke semmilyen neheztelést nem tolmácsolt Gyurcsány Ferencnek a Fidesszel kapcsolatban."

Nem is képzelhetô el, hogy Bush elnök ilyen protokolláris látogatáson csurkázva beavatkozott volna a magyar belügyekbe. Ez az ügy csak a liberálbolsevitsa baloldalt minôsíti, és Gyurcsányt, aki nem arra használta fel a látogatást, hogy hazája jó hírét keltse. Ilyen ember mindenre képes honi ellenfelei ellen. A magyar közhatalom letéteményese pitiáner ember, sovány mentségül szolgálhat, hogy nem a magyar nép választotta meg.

***

Történelmi feladatára méltó magyar miniszterelnöknek illik ismernie a történelmet, annak azokat a részleteit is, amiket nem nagyon publikálnak. Nem arról van szó, hogy felrójja országa sérelmeit, amit elszenvedett Magyarország az Egyesült Államoktól ­ megalázó helyzetünkben és a világhatalomhoz mért jelentéktelenségünkben ebbôl csak baj származna ­, de ezek ismeretében álljon oda egyenes derékkal úgy, hogy ne legyen kétséges: mindent megelôzve hazája érdekeit képviseli.

Valamiféle érthetetlen szemérmesség takarja történetírásunkban és politikai publikációinkban az Egyesült Államok döntô szerepét történelmünk nagy fordulataiban. Emlékeztetôül ezekrôl esik itt néhány mondat.

Gratz Gusztávtól (történész, politikus ­ A forradalmak kora, 1935) tudjuk, hogy: "Eredetileg Wilson 14 pontjában még csak azt a tételt állította fel, hogy »Ausztria­Magyarország népeinek meg kell adni a legszabadabb lehetôséget autonóm fejlôdésükre«. (10. pont.) Ezt a tételt azonban késôbb szigorította, mert az »elnyomott nemzetek római kongresszusa« (1918 április) után, május 29-én hivatalosan kijelentette, hogy a csehszlovákoknak és jugoszlávoknak szabadságuk kivívását célzó nemzeti törekvései kormányának rokonszenvesek. Június 28-án pedig Wilson azokkal szemben, akik nyilatkozatát úgy értelmezték, hogy autonómiát kíván adatni az osztrák­magyar monarchia minden egyes népének, kijelentette, hogy az Egyesült Államok kormányának véleménye szerint a szláv faj összes ágait teljesen fel kell szabadítani a német és osztrák uralom alól. Ez a nyilatkozat azzal, hogy a cseheknek és szlovákoknak függetlenségre való igényét elismerte, meg is pecsételte Ausztria­Magyarország sorsát. Szeptember 3-án Wilson a csehszlovák nemzeti tanácsot hadviselô kormánynak ismerte el, és október 18-án az osztrák­magyar monarchia békekérô jegyzékére adott válaszában kijelentette, hogy június 28-iki nyilatkozata megakadályozza, hogy Ausztria­Magyarországgal kizárólag autonómiák alapján tárgyaljon. "

Mint ahogy döntô szerepe volt Amerikának az elsô világháború kimenetelére, és fô szerepe Magyarország szétdarabolásában, azt is jó tudni, hogy a második világháború egy kritikus pillanatában Amerika döntött arról, hogy többek között Magyarország szovjet megszállás alá kerüljön, amivel együtt járt a magyarlakta területek újra leválasztása. Prof. Ábel András a Kapu c. folyóiratban megjelent írásában említi, hogy "1944 júniusában a Rómában tartózkodó brit vezérkari fônökség, Wilson tábornok, Sir Harold Alexander hadseregtábornokkal együtt elôre akart nyomulni a Pó völgyébe. Ezt követôen az Isztiai félszigeten kikötve az Adria partjaitól elôre haladva a Ljubjanai-szoroson keresztül eljuthatnak Ausztriába és Magyarországra. Churchillnek tetszett az ötlet, és következtetéseit összefoglalta Rooseveltnek, aki elôzetes megegyezésre hivatkozott »Anvil«-ra vonatkozóan. Ez egy támadást jelentett a Riviérán, Dél-Franciaországon keresztül, hogy így segítsenek Eisenhowernak Normandiában. Roosevelt levele Churchillhez 1944. június 29-én: »Ezzel kapcsolatban figyelemben tartom a mi szerzôdésünket Sztálinnal, ami egy dél-francia hadműveletre vonatkozik, és kedvezô nézeteit errôl gyakran kifejtette. Nem tudok beleegyezni abba, hogy amerikai capatokat alkalmazzunk az Isztria ellen a Balkán területén. Mivel a szerzôdés Teheránban volt megkötve, az Anvil offenzíva indítására nem tudom elfogadni Sztálinnak való konzultáció nélkül e hadművelet elmaradását.«"

Tehát Roosevelt Sztálinnak engedte át a döntést hazánkat illetôen, aminek egyenes következménye volt, hogy Amerika tudomásul vette Sztálin akaratát a trianoni határok visszaállítására.

Amerika harmadik tragikus beavatkozása 1956. november 2-án történt. Ezeket a dolgokat vonalas történészek nem publikálják. Egy derék képviselô, Michael A. Feighan felszólalását rögzíti a Congressional Record 1960. augusztus 31-i száma, 17407 oldalán, amit eredeti angol szövegében közöltem a Magyar Élet 1997. október 16-i számában, ami magyarul így hangzik:

"Emlékezhetnek a forradalomra, ami 1956. október 23-án tört ki, magyar hazafiak megszabadították hazájukat az orosz megszállóktól. Forradalmi kormányzat vette át a hatalmat, és egy ötnapos politikai hiátus volt. Majd a State Department, feltehetôen aggódva a kommunista diktátor, Titó finom érzéseiért, küldte neki az alábbi távirati biztosítékot (assurances) a mi nemzeti szándékainkról 1956. november 2-án, pénteki nap késô délutánján: Az Egyesült Államok kormánya nem szívesen lát a Szovjetunió iránt barátságtalan kormányokat a Szovjetunió határai mentén. (The Government of the United States does not look with favor upon governments unfriendly to the Soviet Union on the borders of the Soviet Union.) Nem baleset, nem is a következmények félreértése volt, ami az imperialista orosz hadsereget vezette Magyarország újra legázolására hajnali 4 órakor, november 4-én, 1956-ban. A Titónak elküldött távirat volt a jelzés a támadásra az oroszok részére, hiszen bármely amerikai iskolásfiú tudja, hogy Tito Moszkva trójai lova. Kevesebb mint 48 óra elég volt, hogy ezt az árulási üzenet továbbítsa fônökeinek a Kremlbe."

Azóta azt is tudjuk, hogy Hruscsov ebben az idôben ­ óh, minô véletlen ­ éppen Titó vendége volt, megbeszélendô a teendôket. Nem nehéz elképzelni, hogy valamilyen csatornán át érdeklôdtek az amerikai szövetségesek szándékai iránt. Azt is tudjuk, hogy Franco fegyvereket akart küldeni a szabadságharcosoknak, amihez szükséges volt a fegyvert szállító repülôgépeknek visszatérôben leszállni Németországban üzemanyag felvétele miatt. Adenauer hozzájárult, de Eisenhower nyomást gyakorolt a két államfôre annak érdekében, hogy ne történjen fegyverszállítás. (Robert Wells könyve, The Politician).

Amerika háromszor taszította sírgödörbe Magyarországot.

Amikor idôsb Bush alelnök 1983-ban Bécsben nevezetes beszédét elmondta, írtam az alábbiakat a Magyar Élet 1983. október 20-i számában:

"Az egypárt-rendszert a vörös hadsereg jelenléte biztosítja. Az egypárt-rendszer párturalmáról megemlékezett az amerikai alelnök ­ közvetve legalábbis. »Hadd hangsúlyozzam itt ki, hogy az Egyesült Államok nem törekszik meggyengíteni vagy aláásni bármely kormányt...« A bármely kormány itt bármely kommunista kormányt jelent, illetve csakis a kommunista kormányokat jelentheti, hiszen a vasfüggöny mögötti kormányokról van szó. A kormányok, melyeket meglátogatott ­ melyeknek sokmilliárdos hiteleket folyósítottak nyugati pénzintézetek, fôleg amerikai kormánygaranciával ­, pártdiktatúrák Moszkva irányítása alatt.

A liberalizálódás tehát nem a pártdiktatúra jogtalan és törvénytelen (és európai tradíciókkal ellentétes) kormánykodásának megszűnését, hanem csakis ezektôl a kormányoktól várják, hogy jobb, praktikusabb gazdálkodást vezessenek be, illetve végezzenek. Így ha a pártdiktatúra engedékenyebb lesz az üzletelés terén, és úgy dolgoztat, hogy abból haszon is származik (fizessék a kölcsönök kamatját), akkor Uncle Sam szeretni fogja ôket, bekapcsolódhatnak a világgazdaságba pozitív módon, mint üzlettársak, nemcsak mint adósok.

Mr. Bush optimista. Nem is lehet más, hiszen az Egyesült Államok gazdasági ereje domináns helyzetbe került immár a vasfüggöny mögött is. Nagyon valószínű, hogy a világgazdaságban működô erôk a csatlós államokba irányult penetráció révén több kontrollra tesznek szert a korábban (66 év óta) a Szovjetunióba pumpált hitelösszegek fölött, és remélhetôleg ezek során Közép-Európa (és köztük hazánk is) mindjobban kioldódik a gazdasági elszigeteltségbôl és kényszerű keleti kötöttségekbôl, de hogy ez máris tavaszát jelenti Közép-Európa fényes jövôjének és a béke, szabadság korszakának, arra még korai volna pezsgôt lehűteni. Európa egységét is oroszok és amerikaiak nélkül szeretnénk látni." (Ezt írtam 23 évvel ezelôtt.)

Most a kifáradt oroszok helyében itt vannak a virgonc amerikaiak. Ez lenne a negyedik beavatkozás hazánk életébe? Lehet, hogy más mint az eddigiek ­, lehet, hogy kellemesre vattázott sírgödör?

Mindamellett tudnunk kell, hogy a tengerentúli nagyhatalom szövetségi hálózatának tagja vagyunk, hűséggel tartozunk, ugrálni nem lehet, de a történelmet mindenesetre ismernünk kell, és amit csak lehet, ebben a szorításban, meg kell cselekedni a nemzet érdekében.

» vissza a HUNSOR honlapjára