Volt idô, amikor uralkodók háborúztak, vallásháborúk is dúltak a középkorban, majd a nemzetállamok estek egymásnak. Most újra elôtérbe kerül a mai világesemények során a vallás-alapú világnézet szerepe. Amikor egy nagyhatalom a maga életformáját akarja rákényszeríteni egy másik országra, az világnézeti háború. Európában ez a folyamat lezárult a XX. század folyamán. Gyümölcsét parlamenti demokráciának nevezik, államformája többnyire köztársaság, gazdasági rendszere liberalista, ami gyakorlatilag a nemzetközi nagyvállalatok és bankok konzorciuma. Ez az irányzat most olyan területre lépett hódító szándékkal, ahol az élet rendje nem fajok vagy nyelvek szerint osztályozódik, hanem egy vallás ernyôje alatti szigorú életrendben éli megkövesedett életét. Ezt zavarta meg a technológia lendületes fejlôdése miatt fontossá vált olaj ásványkincs növekvô értéke, és emiatt szinte minden nagyhatalom katonai és üzleti jelenléte a Közel-Keleten, majd Izrael állam fegyveres létrehozása, állandó háborús viszonyok közötti művi fenntartása.

Nyugati ember szemével nézve az iszlám világ rendje idejétmúlt. Megvolt a fénykora, a Földközi tengert is szinte beltengerévé tette, és megindult Európa meghódítására, Ibéria és a Balkán ma is viseli az arab illetve török idôk jegyeit, amott hozták az algebrát, emitt nekünk Allah átkát. Ami valamikor nekik lendületet adott, az bénító nehezékké vált a mai idôkre. Mi, akik a kereszténység adta lendülettôl már a szekuláris nihilbe szabadulva az erkölcsöt már csak a rendôrségre és bíróságra bízzuk, sajnákozva tekintünk a maradiságra, amiben többszázmillió ember él. Csak ne hogy megbánjuk idô elôtt.

Az Iszlám hívei másként fogalmaznak:

"A keresztény idôszámítás hatodik századában az emberek tudatlanságban és tévelygésben éltek. A Könyv Népe elferdítette és kiforgatta Allah szavát, s elfeledték az ô Küldötteinek tanítását. Allahnak pedig társat, fele-séget és gyermeket tulajdonítottak, igen nagy tévelygésben bolyongtak. A vak bálványimádás mély gyökereket eresztett, meghonosodott a Föld igen sok táján."

"Az Iszlám szó jelentése: a Magasztos Allah iránti alázat, s belenyugvás, odaadás a törvényeivel, szabályozásaival szemben."

"Az emberiség ekkor látta a legnagyobb szükségét annak, hogy egy küldött kivezesse és megmentse ôket a tévelygés mélységesen mély szakadékából, hogy kivezesse ôket a tudatlanság sötétségeibôl, s megvilágítsa nekik a jó és a tiszta élet útját, s hogy kapcsolatot teremtsen az Urukkal ­ magasztaltassék. Allah, a Tudós és Bölcs, elküldte és küldetéssel bízta meg a Próféták pecsétjét, a próféták sorát lezáró kegyes küldöttét, a mi példaképünket Mohammedet ­ Allah áldja meg ­ az ô küldetését az egész emberiség számára rendelte el."

"Az Iszlám az élet egyetlen oldalát sem hagyja érintetlenül, foglalkozik az istenszolgálattal ugyanúgy, mint a társadalmi élet, a gazdasági élet minden mozzanatával, az államvezetéssel és gazdasággal, a társadalommal és civilizációval, s minden ezekbôl elágazó rész számára megrajzolta a helyes és egyenes módszert, s az igaz úton járó útmutatást. Az Iszlám felügyeli a lelki életet, s elrendelt számára olyan istenszolgálatokat, amik ezeket táplálják és megtisztítják, s így kapcsolatba kerülhet az Urával ­ magasztaltassék. De ugyanúgy felügyeli a fizikai, testi létet is, s parancs szól ennek óvására, felügyeletére, táplálására és ruházására, tisztán és egészségesen tartására."

"Ha meghal az ember minden cselekedete megszakad, kivéve három dolgot: működésben lévô adománya, vagy olyan tudás, ami hasznos, vagy kegyes gyermek, aki érte fohászkodik. Így tehát az Iszlám arra ösztönzi a muzulmánokat, hogy hordozzák a tudás zászlaját évszázadokon át, s tanítsák a világot ­ fôként annak második tudatlanság korában ­ tanítsák meg a világnak az Igaz Vezetés hagyományait, amely elvezet az Egyenes Útra."

"A tudás lehet egyéni kötelesség, vagy közösségi, társadalmi kötelezettség. Az egyéni kötelesség kötelezô minden felnôtt, beszámítható, döntôképes egyénre nézve. Ilyenek tartoznak ide: a helyes egészséges hitvallás, dogmatikai tantételek ismerete, amiben hinni kell, s a kötelezôen elrendelt dolgok és istenszolgálatok ismerete, s azon dolgok ismerete, amelyek elhagyandók, kerülendôk, ilyenek a tiltások és a bűnös dolgok. A közösségi kötelesség: az olyan kötelesség, ami ha egyes beszámítható, döntôképes egyének elvégzik azt, akkor a többiekrôl leesik annak terhe. Ide tartoznak olyan dolgok, amik az evilági boldogulást szolgálják: számolás, mérnökség, orvoslás, nyelvtudás, írás, kémia, csillagászat, s a többi természettudományi ágak, s a mesterségek ismerete mint a földművelés, szövés fonás, varrás, kovácsmesterség, ácsmunka, fegyver készítés, s a harcművészet. Az Iszlám tehát a tudás és a tett együttes vallása, az evilági és a túlvilági boldogulás vallása. Az Iszlám a civilizáció vallása. Az Iszlám olyan vallás, amely vállvetve halad az ésszel, s a civilizációval egy utat jár be. Az emberiséget felemelte a megaláztatás mélységébôl az erô és tisztelet csúcsára, s kézen fogva vezette a gyengét, s így megmentette a bűntôl és az elnyomástól."

Ennyi elég is az idézetbôl. A muzulmánt hite teljes egészében uralja, legyen bár szegény vagy gazdag, és akkor is, ha elkerül más környezetbe. Az Iszlám elrendelte a muzulmánok számára, hogy imájuk során közösségben legyenek, s legyenek a mecsetjeikben, egy imámot követve, mégha több ezren is vannak, s akkor mondjanak "Allah akbar-t" mikor az imám mondja, meghajlanak ha meghajol, felemelkednek ha ô is felemelkedik, s leborulnak ha leborul, sem szavaikkal sem tetteikkel nem elôzik meg az ima vezetôjét.

Csak csodálni lehet a tornatermi gyakorlat hatását, mintha olimpiai versenyre készülnének. Ez a vallás a mi megítélésünk szerint fanatizmus, mely rendkívül sokat követel ­ ne soroljuk fel a napi imáktól az étkezés, tisztálkodás, házasélet stb. terén elrendelt nehéz követelményeket. Nem is tudjuk elképzelni, mi a varázsa, mi a titka, amivel felekezeti azonosságban tart egymáshoz egyéb okkal nem tartozó, akár egymástól távol élô népeket olyan lelki kötelékben, aminek tételei nem képezik vita vagy kétség tárgyát. Miként lett a szigorú monoteizmust hirdetô vallási rendszer a világ második legnagyobb hitévé Marokkótól Indonéziáig, egyenlítôi Afrikától Közép-Ázsiáig? Követôinek száma ma már megközelíti az ezermillió lelket. Ez ma a föld legdinamikusabban fejlôdô vallási közössége, ami évrôl évre növekszik. Mint tan és törvény, erkölcs és életforma ­ a vallás a hívô életének minden területén jelen van; ezért nincs a modern iszlám világában sem zárt papi rend, szilárd egyházszervezet, európai mércével mérhetô világi jog, laikus erkölcsi vagy politikai szféra.

Mi magyarok még emlékezünk a török idôkbôl, hogy mindent el lehet követni Allah dicsôségére. Népünk két harmadát kiirtották. Akkor még a világ meghódítása volt a szándék a muzulmán agyakban. Vigyázat, ennek érzete ötszáz év után is fölébreszthetô. Az ébredezést elôsegítette az európai ébredési példa, a XIX. század nacionalizmusa és nemzetállam-szemlélete. A kor iszlám gondolkodói, rákapcsolódtak erre a szemléletre, egy modern iszlám nemzetállam kialakítását tűzték ki feladatul, amelyben a nemzetfogalmat a vallás helyettesíti afféle iszlám nacionalizmusban. Azóta is vissza-vissza tér a mohamedán egység létrehozásának szándéka. A XX. század minden közel-keleti háborúja fokozta bennük az összefogás érzését, a radikalizmust, ami az iraki háború nyomán most világra szóló szolidaritást mutat. Jól példázza ezt a karikatúra-ügy, ami az európai muzulmánokat mozgósította. Aktivizálja a sokáig szunnyadó ritust a nyugati ingerlés! Veszélyes játék.

Ahogy a második világháború mellékterméke volt az európaiak gyarmatbirodalmainak felszámolása, ugyanúgy mellékterméke Európa elárasztása távoli népekkel, a fehér ember szinte tervszerű mulattizálása, az úgynevezett Harmadik Világ felbolygatása következtében, amit korábban a szovjet, újabban az amerikai politikai és katonai beavatkozás idéz elô.

A Magyar Nemzet Online jelenti 2005. március 20-án:

"Évente hárommillió ember kényszerül új otthont keresni magának a polgárháborúk és az emberi jogok megsértése miatt ­ derül ki egy norvég jelentésbôl. Szudánban mintegy 6 millió menekült van, Kolumbiában 3,3 millió, a Kongói Demokratikus Köztársaságban 2,3 millió, Ugandában 2 és Irakban 1 millió. A hazájukon belül menedéket keresni kényszerülôk ma összesen mintegy 25 millióan vannak a világ 50 országában."

A célpont természetesen Európa: "Míg 1992-ben 672 ezren adtak be kérelmet az Európai Unió 15 országában, 2000-ben 389 ezer, 2004-ben pedig 310 ezer dosszié került asztalra (amely 347 ezerre nôtt a tíz új tagállam adataival együtt.) Országonként vizsgálva, sokáig Németország volt a legkedveltebb cél (54 ezer kérelemmel 2002-ben), majd Franciaország és Nagy-Britannia következett, míg Kelet-Közép-Európában a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Magyarország a sorrend."

Külön tanulmány, vagy talán különleges tudományág lehetne annak feltárása, hogy milyen érdekek kényszerítették a háború utáni nyugat-európai államokat széttárni kapuikat a távoli gyarmatok megszűntével elôálló zavarok miatt elüldözött tömegek befogadására. Valamilyen felelôsségvállalás, jóvátétel, jogfolytonossági kötelezettség vonalán folytatódott a gyarmat és a gyarmatosító közötti kapcsolat, persze átváltva, immár a gyarmatiak özönlik el Európa országait. A másik tényezô gazdasági érdekbôl fakadt, a háború utáni konjunktúrában sok munkáskézre volt szükség. A harmadik tényezô a lakosság csökkenésének megállítása bevándoroltatások révén.

De lehetett olyan meggondolás érvényesülése is, ami az európai országok nemzeti jellegét célozta meg feloldandó kategóriaként, úgymond, ne legyen több nacionalizmus. Ez már egyaránt vonatkozik gyôztes és vesztes államokra, minthogy amúgy sincs nagy különbség közöttük gazdasági téren, de politikai téren is végbement már ­ most csúnya szót használok ­ a gleichschaltolás. Magyarul azonossá kény-szerítés. A második világháborúval így homogenizált Nyugat-Európában azonnal megjelent a nemzetközi nagytôke, amely amerikai bázisából, háborúkban megerôsödve, diktálta a követendô rendet Európának.

"Mi magyarok már ą89-ben az átalakult globális neoliberális kapitalizmusba léptünk be. Most ennek a jellemzôje, hogy alapvetôen a külföldi tôke szabadon mozog és a médiától kezdve a szellemi szféra alapvetôen a külföldi tôkés körök kezébe kerülhet, hogy ez felépít olyan helyi szellemi köröket ­ ezt organikus értelmiségnek nevezik ­, amely egy uralmi rendnek azt a segédcsapatát jelenti, amely nem egyszerűen erôszakkal tartja fenn az uralmat, hanem a szellemi, kulturális szektort meghatározó véres erôszak nélkül tudja stabilizálni a tömegek tudatának a kézben tartásával, ezért nagyon is elképzelhetô, hogy az országhatárokat átlépô tôkéskörök érdekében működnek." Pokol Béla jogtudós mondatát idéztük (Magyar Rádió, Vasárnapi Újság c. műsora, január 2.).

Kifejtette ugyanitt, hogy amerikai­angol globális banktôke szolgálatában hirdeti például a magyar kultuszminiszter, hogy a nemzetállamok kora lejárt, amivel szemben a jogtudós úgy véli: "Nem úgy járt le, hogy eljött a történelmi ideje, és kész, lejárt, hanem azok az erôk gyôztek, amelyek ebbe az irányba mennek, hogy alapvetôen megszüntessék."

Lehet tehát, hogy létezik egy Globális Akarat, de ha nem szeretjük az "összeesküvés elmélet" nevű ráolvasást, felejtsük el Pokol Béla elemzését, de akkor hova soroljuk az eredményt, ami ugyanaz: a tömeges bevándorlások megtörténtek és folynak, és a gazdasági fellendülés elmúltával és a további szaporulattal azok következményei egyre ijesztôbb mértékben jelen vannak.

Angliában már a nyolcvanas évek elején számos városban zavargás történt, a legsúlyosabb Brixtonban zajlott. Nem is friss bevándorlók követik el a romboló cselekményeket, hanem korábbiak utódai, akiknek már volt alkalmuk megismerni az angol törvényeket és életmódot.

Ez még tavalyi hír: ­ Egyre több londoni lakos költözik el az angol metropoliszból a tömegesen érkezô színesbôrű bevándorlók miatt ­ tájékoztat a Sun egy friss felmérésre hivatkozva. Eszerint 600 ezren hagyták el a fôvárost tíz év alatt, míg a helyükre 1 millió 326 ezer bevándorló érkezett. Több tízezer fehér család költözött el Londonból 1993 és 2002 között, helyükre színesbôrű bevándorlók százezrei érkeztek (fôleg afrikai országokból, Pakisztánból, közel-keleti és ázsiai muzulmán országokból). "Hasonló tendenciákat figyelhetünk meg Manchesterben és Birminghamben. Ez mindenhol nem kívánatos feszültségeket és egymástól élesen elkülönülô társadalmakat hozott létre (...). A kormány jelenlegi bevándorlási politikája csak erôsíti ezt a folyamatot" ­ nyilatkozta Sir Andrew Green, a Migrationwatch UK elnöke.

A svédországi helyzetrôl amerikai forrásból (The New York Times, 2006. feb. 5.) kapunk érdekes tájékoztatást. Bergsjon városa a nagy ipari központtól öt mérföldre épült a ą60-as években munkások részére, akik szeretik a szép tájat, tavakat, fás ligeteket, kertes házat, a természet csendjét. Történt, hogy az ipari központ máshova távozott, a munkások elköltöztek. Kapóra jött a szép városban elhelyezni a vagy százféle nemzetiségű menekülteket. Ma a lakosság 70 százaléka bevándorolt vagy azok ott született ivadékai, az iskoláskorúak 93 százalékát ôk képezik. Munkája, keresete egy harmadának van, a többiek állami segélyen élnek. A helység televénye a bűnözésnek, radikális iszlám csoportoknak. Svédországban a börtönlakók 26 százalékát, de a súlyos bücselekmények (kábítószerkereskedelem, gyilkosság, megerôszakolás) csoportjának kb. felét teszik ki a bevándoroltak.

Kezdetben jól jött a sok vendégmunkás a háborút sértetlenül átvészelt svéd iparnak. A 70-es évekre ez a jó világ alább hagyott, de nemzetközi kötelezettség alapján a bevándorlás kapui nyitva maradtak politikai menekültek részére. Az áramlat mai napig is tart. Kezdve lengyel zsidók, görögök, magyarok, chileiek, kurdok, szomáliak, bosnyákok, majd az iszlám világ majd minden tája, és így tovább, mindenünnen, ahol baj volt. És baj az volt sorjában. Azután persze folyamatosan családegyesítési alapon. A ą90-es években évi 84 ezer menekült-kérelemmel foglalkozott Svédország, amelynek lakossága 9 millió. Ezért is választottuk ezt az országot az elárasztás bemutatására, mert lakossága révén alkalmas összehasonlításra Magyarországgal. Nagyon remélve, hogy elkerüljük ezt a sorsot. Bár nem látszik rá sok esély. A magyar szociális ellátás a svéd eset tíz százalékától is összeomlana.

Amíg a mohamedán bevándorlók a maguk körében ragaszkodnak hitük törvényeihez (ami különbséget tesz igazhitűek és egyebek között), addig a szabadságból szabadosságba fejlett európai társadalom erkölcsi hézagaiban lehetôséget találnak, és azt ki is használják, például kábítószerek forgalmazásával. A büntetések szigortalansága buzdítóan hat bűnözô hajlamaikra, kilengéseikre pedig nagy védelmet nyújt nekik a diszkrimináció elleni túladagolt törvénykezés és felsrófolt közhangulat, amely minden mássággal szembeni türelmet követel a befogadó népességtôl. A diszkrimináció, a rasszizmus olyan fogalmak, amelyeket a jelen világrendben csak a fehér ember ellen alkalmaznak. Akkor is ô a fajgyűlölô, ha csak visszaüt.

Ilyen eset történt "velünk" is. Decemberben a Cronulla Beach környéki utcákon lezajlott libanoni huligánok garázdálkodásáról Magyarországon olyan cikk jelent meg, amelyben a támadókat faji üldözés áldozataiként sajnáltatják. A Magyar Nemzet Pósa Zoltán nevű cikkírója saját neve alatt írta az alábbiakat:

"Vége a toleráns, meghitt együttélésnek a legkisebb kontinensen is. A felszín alatt évek óta feszülô fehér­muzulmán ellentét a decemberi zavargások idején tört fel. A befogadó, végtelenül liberális államról percek alatt hullott le az álarc, amely az idegengyűlöletet volt hivatott elfedni. A szak-értôk azóta is próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Egy hónapja Sydney déli külvárosában, a Cronulla Beach környékén lévô utcákon fehér bôrű fiatalok csoportosultak. Egyes megfigyelôk szerint számuk elérte a több ezret. És megkezdôdött az embervadászat, mégpedig olyan személyekre, akik a közel-keleti fajta jegyeit viselik. A baseballütôkkel és vasdorongokkal felfegyverzett, az arrafelé dívó politikailag korrekt szóhasználat szerint »a fehérek felsôbbrendűségét« hangoztató fiatalok azért indultak harcba, hogy visszafoglalják az araboktól strandjaikat, elüldözzék onnan az arab származású turistákat."

Azt is látta Pósa onnan az Üllôi útról, hogy "fehér bôrű fiatalok elborult fejjel arab vért akartak inni". Aki ismeri, szóljon már neki, hogy amit írt, az a magyar zsurnalisztika szégyene, akkor is, ha értesüléseit nagy nemzetközi hírirodáktól szerezte. Annál is inkább, mert tudnia kellene, milyen áramlatok fújnak amonnan. Megsértett egy nagyon derék népet, amelynek úgy látszik, mostantól kezdve nehezebb lesz az élete a nyakló nélkül bevándoroltatott, beilleszthethetetlen elemekkel. Ajánlom a Magyar Nemzet felelôs vezetôinek, hogy külföldi híreket, akár neves hírirodáktól érkezetteket is, ellenôrzötten közöljenek, a forrásra hivatkozva, és ne otthoni valakivel írassák meg úgy, mintha innét tudósítana. A félretájékoztatás divatidején erre nagy szükség van.

A konzervatív Die Welt (welt.de) napilap "Az évszázad végére Európa muzulmán lesz" címmel terjedelmes interjút jelentetett meg Bernard Lewis iszlámkutatóval. A riporter kérdésére, miszerint az Európai Unió az Egyesült Államok globális ellensúlyát fogja képezni, Lewis nemmel válaszol. Az USA mellett Kína, India és egy esetlegesen gyógyult Oroszország lesznek a globális szereplôk. Meg is indokolta: "Európa az arab világ, a Maghreb nyugati része lesz, ezt támasztják alá migrációs és a demográfiai adatok. Az európaiak késôn házasodnak és nincs, vagy kevés gyermekük van. Igen erôs a törökök németországi, az arabok franciaországi, a pakisztániak angliai bevándorlása. Ôk korán nôsülnek és sok a gyerekük. A jelenlegi folyamatok szerint legkésôbb a XXI. század végére Európában a lakosság többsége muzulmán lesz."

Befejezésül mégegy idézet, Michel Wieviorka szociológus, a párizsi Ecole des Hautes Etudes professzorától: "Ez év júliusában, a londoni terrortámadásokat követôen számos francia gondolkodó és politikus jutott arra, hogy a véres merényletek egyértelműen az úgynevezett brit integrációs modell bukását jelzik. Nagy-Britannia sokáig Európa kulturálisan legszínesebb és legnyitottabb országának tűnt, sajátos politikája révén azonban a különféle bevándorló, fôként iszlám közösségek olyannyira meggyökereztek, hogy a fôvárost ma már gyakran csak mint »Londonisztán« emlegetik. Ellentétben a 2001. szeptember 11-i terrorcselekményekkel, az elkövetôk nem is távoli szegény országokból, hanem éppen a brit társadalomból érkeztek. Franciaországban három hónappal a merényletek után robbantak ki a három héten át tartó városi zavargások, amelyekbôl szintén nem nehéz arra következtetni, hogy a szociális és bevándorlási rendszer Európa másik nagyhatalmában is csôdöt mondott."

Ezen is túlmenôen nagy valószínűséggel a világ átalakításának erôszakos kísérletei mondtak csôdöt. Ha az amerikai katonák otthon maradtak volna, ha az orosz katonák otthon maradtak volna, az arab terroristák is otthon maradtak volna. Apropó, a színes világ menekültjei miért nem Amerikába mennek, miért nem Oroszorszába mennek, miért Európát özönlik el? Foglalkozik ezzel a kérdéssel valaki? Esetleg a szép Európa Parlament palotában?

» vissza a HUNSOR honlapjára