|
|
Viviane Reding és a baloldali támadás balsikere
írta Csapó Endre a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője 2013. augusztus 20., Magyar Élet, HUNSOR.se
Újsághír:: – Európában egy „teljesen felesleges” Magyarország-vita folyik, amely kontraproduktív, mindenekelőtt Európa számára – mondta Magyarország bécsi nagykövete a Wiener Zeitung osztrák lapban közölt interjúban. Szalay-Bobrovniczky Vince annak a nézetének adott hangot, hogy a magyar kormány a kétharmados többsége miatt „általános gyanú” alatt áll külföldön, de az elmúlt évek azt mutatták, hogy ezek az aggodalmak alaptalanok – mondta. A diplomata szerint az ország belföldi és külföldi megítélése között törés következett be. Úgy vélekedett, a külföldi megítélés „eltorzulásának” egyik oka az lehet, hogy a kormány új úton járva tett kísérletet az ország szanálására, és nem akarja az ország adófizetőit terhelni, hanem a bankokat is hozzájárulásra kéri.
Diplomata csak nagyon óvatosan fogalmazhat. Valójában itt már nem Magyarország-vita folyik, hanem veszélyes Magyarország-ellenes felvonulás. Az a tény, hogy a magyar kormány a választáson elért kétharmados demokratikus parlamenti többség bizalmából kormányoz, folyamatosan nyugtalanítja ugyan a nemzetközi baloldalt, főleg mert minden jel előrevetíti annak 2014-ben megismétlődését, de valójában nem a kétharmad miatt van „veszélyben” a demokrácia, hiszen 1994-ben az MSZP ugyancsak elérte ezt a kritikus szintet, és akkor azt a demokrácia természetes működésének tekintették. Akkor egy szó panasz el nem hangzott a most aggódó külföldön, miért is lett volna, hiszen a demokrácia lényege a többségi akarat, és eddig sehol sem merült fel a kérdés: milyen százalékszint esetén fordul a demokratikus szint veszélyessé önmaga, a demokrácia számára. Ebből a kettős mércéből tehát nem a szavazatok aritmetikája kelti a jelenlegi politikai nyugtatanságot a nyugati hatalmak köreiben, hanem annak sorozatos tényei, hogy a nemzeti magyar kormány elszakítja a privatizációval az országra rátelepedett nyugati gazdasági és politikai ellenőrzés szálait.
Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában május 3-án úgy fogalmazott, hogy az országgal szembeni támadások és az egyes tagállamoknak adott, Magyarországnak azonban nem folyósított engedmények azt bizonyítják, hogy
igazságtalan Európában élünk. A kötelezettségszegési eljárásokról szólva azt mondta, nagy nemzetközi cégek gyakran „és nem mindig eredménytelenül” lépnek fel a nemzeti érdekek ellen Brüsszelben.
A miniszterelnök szerint az Európa Tanács monitoringbizottságának a Magyarországgal szembeni megfigyelési eljárás elindítására vonatkozó javaslata is azt támasztja alá, hogy Európában nem adják meg a kellő tiszteletet a nemzetállamok polgárainak. Hamarabb volt ítélet, mint hogy megvitatták volna a jelentést, a bizottsági tagok nem ismerték a magyar jogszabályokat, a két jelentéstevő egyike pedig elfogultnak tartotta a tervezetet, ezért lemondott.
Tehát „Európában nem adják meg a kellő tiszteletet a nemzetállamok polgárainak”. A miniszterelnök is diplomatikusan, vagyis árnyaltan fogalmaz. Amit mond az 100 százalékig igaz, a magyar szavazók döntése eredményezte a kétharmados többséget a kormányzó pártok részére, ezért kijár a tisztelet a nemzetállamok polgárainak is, csakúgy a létrejött kormánynak is. Orbán Viktor alkalmazott egy szót: nemzetállamok. Az adott szövegkörnyezetben ez a szó az ország érdekeit védelmező államokat jelöli, és természetesen elsősorban vonatkozik Magyarországra, illetve annak kormányzatára. Aki a magyar politikát értelme és értéke szerint követte, az tudja, hogy a rendszerváltoztatás megszüntetett egyfajta idegen nagyhatalmi függőséget, de ugyanakkor – megakadályozva a kínálkozó lehetőséget az ország teljes szuverenitása visszaállítására – létrehozott egy másik nagyhatalmi függőséget. Husz év összegyűlt politikai tapasztalata meggyőzte a magyar társadalom kellő arányú szavazóit a tényekkel, hogy az országot kintről fosztogatják nagyhatalmi segédlettel, és ennek az áldatlan állapotnak országon belüli támogatói és haszonélvezői a baloldali pártok és a rendszerváltoztatásban meggazdagodott egykori kommunisták. Ez hozta felszínre a felvilágosult választók akaratát, hogy érvényesüljön a nemzet alapvető érdekeit védelmező politika. Megvalósítója pedig a nemzeti kormány.
További tapasztalatokhoz, ismeretekhez jutott a magyar társadalom a három éve folyó külföldi támadások során azok természetéről, forrásáról. A múlt század európai háborúi, nagyhatalmi megszállása, politikai megosztottsága, majd gazdasági nemzetközi ellenőrzés alá szorítása odavezet, hogy maholnap Brüsszelből fogják irányítani az országot. Ha már sem pénze, sem saját bankrendszere, sem saját rendvédelme és
honvédelme nem lesz, kormányra sem lesz szüksége. Az állami önállóság minden eleme tervszerűen szűkült, aminek következtében a külföldi pénzügyi és gazdasági nyomulásban az ország egyre szegényedett.
A magyar nemzeti kormány intézkedéseivel nem a demokráciát rombolja, nem diktatúrát építi, mint külső és belső támadói állítják, hanem csupán védi az ország érdekeit a már amúgyis beszűkült lehetőségek között. Ilyen cselekedeteivel útjában áll valamilyen tervnek, a heves támadásokból ítélve valami nagy tervnek.
„Brüsszel neoliberális urainak az általuk megvalósítani szándékozott totális-globális uralmi rendszer létrehozásában hazánkkal szemben képviselt, nem titkolt politikai koncepciója a nemzeti értékrendet magáénak valló Orbán-kormány megbuktatása” – írja Petrin László a Magyar Hírlapban.
Súlyos szavak: az Európai Unió, amelynek önként tagjává vált Magyarország, nem is titkoltan, hanem nyíltan az Orbán-kormány megbuktatására törekszik. Valami itt nagyon megromlott, amikor a demokráciát fennen hirdető nagyhatalmi önkény a hazugság hálóját fonja egy védekező tagország ellen annak érdekében, hogy hatalmi szóval letaszítsa az ország éléről a szabályosan, demokratikusan megválasztott kormányt. Ugye – jut eszünkbe néhány hasonló fejlemény a múltból?
Az Európai Unió nem ezt az arculatát mutatta kilenc évvel ezelőtt, amikor Magyarország becsatlakozott. Akkor a várakozás egy olyan szövetségi rendszert látott, amibe a tagországok szuverenitásuk olyan elemeit adják be a közösbe, amelyeknek együttes érvényesüléséből kontinentális erő válik. Minden szövetkezésnek az a célja, hogy együtt erősödjünk erőink összegezésével. Ezzel szemben egyre-másra azt tapasztaltuk, hogy a leadott (elvett) szuverenitások helyét hiány és védtelenség váltja fel. És az is tisztán látszik már, hogy további amputálásra készülnek Brüsszel egyre arrogánsabb komisszárai.
„Jól illeszkedik ebbe a stratégiába – folytatjuk Petrin László elemzéséből: – Viviane Reding igazságügyi biztosnak, az Európai Bizottság alelnökének a hazánk ellen indított inkvizíciója, amelynek egyik fontos állomásaként jogőrzés helyett jogtiprással, sőt immár törvénytelen eszközöktől sem visszariadva stratégiát épít föl jó előre a jövő évi magyarországi országos választások eredményeinek, illetve azok legitimitásának gyengítése érdekében.”
Ez a – Olvasóink számára már nem ismeretlen – Viviane Reding magas uniós pozíciójából szórja nemtelen támadásait Magyarország és kormánya ellen, amelyekből kihangzanak a hazai baloldal rágalmai. Ennek a valóban példa nélküli politrukszerű személynek kénytelen volt Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes ráolvasni bűneit a European Voice című brüsszeli hetilap hasábjain ezév április 11-én. Írásában a magyar miniszter felidézte, hogy az Európai Bizottság alapjogokért, igazságügyért és állampolgárságért felelős biztosa és alelnöke Berlinben arról beszélt, hogy az alkotmánymódosítás miatt a bizottság uniós források megvonását vagy az ország egyes jogainak felfüggesztését javasolja. Navracsics Tibor „nyugtalanítónak” nevezte azt, ha az igazságügyért és alapjogokért felelős uniós biztos megkérdőjelezi egy EU-tagállam demokratikusan választott kormánytöbbségének jogát, hogy megváltoztassa saját alkotmányát, és korlátozná törvényhozási jogát.
Továbbá a magyar kormányban – Navracsics írása szerint – aggodalmak fogalmazódnak meg amiatt is, ha egy uniós biztos, akinek feladata – az uniós szerződések és a bizottság önnön meghatározása szerint is – Európa, mint egész, érdekeinek képviselete, most a magyarországi ellenzéket szó szerint visszhangozva mondja azt, hogy az alkotmány nem játék. Azt a magyar ellenzéket visszhangozva, amelynek aktivistái az alkotmánymódosítás elleni tiltakozásukkor törvénytelen módon magántulajdont dúltak fel – utal a miniszter a Fidesz budapesti székházába történt behatolásra.
A kisebbik kormánypárt frakcióvezetője még áprilisban úgy fogalmazott: Magyarországot „hisztérikus hangú, durva támadások érik”, ezek a vádak azonban alaptalanok, és „a vádlók tájékozatlanok”. Hangsúlyozta: Magyarország demokratikus ország, minden polgárának védelmet ad, ugyanakkor a maga útját járja, és azt meg is védi. A frakcióvezető szerint a gazdasági okok mögött a nemzeti vagyon egy részének a visszaszerzése, és a hazai cégek esélyegyenlőségének biztosítása áll, „ez ingerli” a külföldi cégeket, és azok kormányait is. A politikai okokat a kereszténydemokrata politikus abban látta, hogy a hazai ellenzék nehezen dolgozza fel a vereségét, és ezt európai „elvbarátaik” által támogatott támadásokban „éli ki”. Az ideológiai okot nevezte ugyanakkor Harrach Péter a legsúlyosabbnak, szavai szerint az európai társadalom válságát egy dekadens világnézet, a szélsőséges liberalizmus okozta. „ők megmondják,
hogy mi a pálya, hogyan kell Európában a társadalmat formálni” – mondta, hozzátéve: „Magyarország azonban egy másik úton jár”.
Nagy és tartós figyelmet keltett a Magyar Nemzet-ben június 18-án megjelent tudósítás, amely szerint az Európai Bizottság egyik, magát megnevezni nem kívánó olasz tisztségviselőjétől értesült arról, hogy Magyarországról beszélt Viviane Reding, e bizottság alelnöke az angliai Herfordshire-ben június 6 és 9 között tartott éves Bilderberg-konferencián. Elszántságának nyomatékaként bejelentette, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy a 2014-es magyarországi országos választások eredményének hitelességét megkérdőjelezze azzal, hogy abban az országban a félelem légköre uralkodott, és az emberek még a szavazófülkében sem merték kifejezni akaratukat. A kampányban segítségére lesz egyrészt a külföldi sajtó, másrészt egyes magyarországi, nem kormányzati szervezetek, továbbá Bajnai Gordon nyilatkozgatni fog a „félelem légköréről”.
Ennek a hírnek a jelentősége nem abban van, hogy mit mondott és mit nem mondott Viviane Reding az angliai Herfordshire-ben, hanem nagyon is aggasztóan már csupán az is, hogy az uniós commissioner jelen volt a nagyon befolyásos Bilderberg-tanácskozáson. Ennek vonalán a hölgy személye és jelentősége meghatározó fontosságú és kihatású Magyarország számára.
*
Dr. Csath Magdolna közgazdász professzor ismertet egy könyvet, amely a Bilderberg csoport történetéről szól.
„1954 óta napjainkig a világ legbefolyásosabb emberei évente egyszer titokban talákoznak…” – így kezdődik Daniel Estulin 2007 decemberében megjelent könyve, amely máris világsiker. Ugyanis arról szól, hogy a világ politikai és pénzügyi vezetői miről is beszélnek évente egyszer titkos találkozásukkor – a Bilderberg csoport megbeszéléseken –, és hogyan befolyásolják ezek a találkozások a világ ügyeit: elnökök megválasztását vagy megbuktatását, háborúk kitörését és az energiapiacok manipulálását. A főáramú média, bár meghívottként képviselői jelen vannak a találkozáson, híreket mégsem közöl róluk.
A világ legnagyhatalmúbb emberei először 1954-ben találkoztak Bernhard holland herceg és a Rockefeller család szervezésében a „Hotel Bilderberg” luxus szállodában, egy
kis holland városkában, Oosterbeek-ben. Egy hétvégén át vitatták meg a világ jövőjét. A találkozó végén elhatározták, hogy ezentúl minden évben egyszer találkoznak. A hely után Bilderberg csoportnak nevezték el magukat. Azóta összesen 56-szor találkoztak – voltak évek, amikor kétszer is – mindig luxushotelekben. A csapatban találjuk, többek között – Henry Kissingert, David Rockefellert, Zbigniew Brzezinskit, Tony Blairt, Paul Wolfowitzot és Bill Clintont, és sok más kormányfőt, üzletembert, bankárt, politikust és újságírót.
Megtudjuk a könyvismertetésből a zártkörű klubról, hogy annak résztvevői államelnökök, miniszterelnökök, nemzetközi bankárok, titkosszolgálati és katonai vezetők, és amelyben háborúktól és piaci eredményekről döntenek.
„Különbséget kell tennünk az állandó, aktív tagok, és a meghívottak között. Az állandó tagok száma kb. nyolcvan. A meghívottak egy részét, akikről kiderül, hogy jól szolgálnák a globalizációs célokat, a Bilderberg csoport tagjai később hatalmi pozícióba segítik. Egy kiváló példa erre Bill Clinton.”
A különböző források szerint a Bilderberg csoport jövőről alkotott elképzeléseibe a következők tartoznak bele:
– A nemzeti identitások eltörlése, nagy nemzetközi intézmények uralkodó szerepe.
– Az emberek feletti központosított hatalom és ellenőrzés, amelynek során a középosztály gyakorlatilag megszűnik, és csak uralkodók, irányítók és szolgák, irányítottak maradnak Ezek a gondolatok meg is jelennek Brzezinski „Between Two Ages: America’s Role in the Technetronic Era” (Két korszak között: Amerika szerepe a „technetronikai” korban) című könyvében.
„A Bilderberg csoport igazi története” rendkívül izgalmas könyv. Nincs módunkban közvetlenül ellenőrizni, hogy igaz-e, vagy csak „kitalálás”. Ahogy azt mondani szokták, egyike az „összeesküvés-elméleteknek”. Azonban az nagyon is elgondolkodtató, hogy a megfogalmazott célok teljesülését saját bőrünkön is tapasztalhatjuk. Nem érzékeljük-e a nagy nemzetközi szervezetek, Világbank, IMF, Európai Bizottság állandó beleavatkozását az ország ügyeibe?
*
Magyarország elleni megfigyelés
Az Európa Tanács (ET) alkotmányjogi szakértői testülete, a Velencei Bizottság a közelmúltban elmarasztaló tartalmú megállapításokat tett a negyedik magyar alaptörvény-módosítással kapcsolatban, és ez a szakvélemény élénk visszhangot keltett az ET parlamenti közgyűlésében is. A strasbourgi székhelyű, jelenleg 47 tagországot átfogó Európa Tanács a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítását tekinti fő feladatának. A parlamenti közgyűlés az ET 318 tagú testülete, a tagállamok törvényhozásainak tagjaiból tevődik össze, nagyjából tükrözve az egyes országok lélekszámát, illetve a nemzeti parlamentek pártarányait.
A megfigyelési eljárás keretében az ET képviselői rendszeresen látogatásokat tesznek az érintett országban, konzultációkat folytatnak annak hatóságaival, politikai tényezőivel, az igazságszolgáltatás és a civil társadalom képviselőivel. Tapasztalataik alapján időről időre értékelést terjesztenek a parlamenti közgyűlés elé arról, hogy miként alakul a megfigyelt tagország demokráciája, a jogállamiság, illetve az emberi jogok helyzete. Jelenleg tíz ET-tagállammal szemben folyik megfigyelési eljárás. Ezek: Albánia, Azer-bajdzsán, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Moldova, Montenegró, Oroszország, Örményország, Szerbia és Ukrajna. Négy további ország – Bulgária, Monaco, Macedónia és Törökország – vonatkozásában az úgynevezett „megfigyelés utáni párbeszéd” szakasza van érvényben.
A Magyarország elleni eljárás megindítását szorgalmazó indítvány alapja az a jelentés volt, amelyet két képviselő, a svéd liberális Kerstin Lundgren és a cseh konzervatív Jana Fischerová készített a jogállamiság magyarországi helyzetéről. A jelentéstevők előzőleg több tájékozódó látogatást tettek Magyarországon, legutóbb idén februárban. Közösen készített beszámolójukat a Monitoring Bizottság megkapta ugyan, Fischerová azonban ezután lemondott társjelentéstevői tisztségéről. Bár aláírását kifejezetten nem vonta vissza, a jelentés tartalmát egyoldalúnak, elfogultnak nevezte.
A beszámolót a parlamenti közgyűlés monitoring bizottsága áprilisban nagyon szűk többséggel, olyan szavazás eredményeként fogadta el, amelynek az egyértelműségét többen kétségbe vonták. A parlamenti közgyűlés házbizottsága ezután májusban elmondta, ellenzi a megfigyelési eljárás megindítását Magyarországgal szemben. Mivel ez a vélemény nem egyezett a monitoring bizottságéval, a kérdést a parlamenti közgyűlés plenáris ülésének napirendjére kellett tűzni.
A monitoring bizottság dokumentuma szerint aggodalomra ad okot Magyarországon a demokratikus fékek és ellensúlyok erodálódása, és súlyos aggályok vannak azt illetően, hogy Magyarország teljesíti-e azon kötelezettségeit a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tekintetében, amelyeket az Európa Tanácshoz való csatlakozáskor vállalt.
A nevesített aggályok közé tartozik, hogy a magyar alkotmányt és az ahhoz kapcsolódó sarkalatos törvényeket sietve, kevéssé átlátható módon fogadták el. A sarkalatos törvényekben szabályozott kérdések túlságosan széles skálát ölelnek fel, a kormányoldal az alkotmánybíróság megkerülésére igyekszik felhasználni kétharmados parlamenti többségét, az alkotmány szűk politikai érdekek mentén történő változtatása pedig aláássa az alkotmányos keretek szükséges stabilitását – állítja a monitoring bizottságban elfogadott dokumentum.
A jelentés készítői kifejezetten kitértek a legutóbbi, negyedik alkotmánymódosításra, amely – mint fogalmaztak – Magyarország nemzetközi partnereinek kifejezett tanácsa ellenére történt meg. Elfogadhatatlannak vélik, hogy abban korábban alkotmányellenesnek minősített előírások is szerepelnek. A dokumentum szerint az egyes aggályok önmagukban is súlyosak, ám együttesen nézve megdöbbentő a kulcsfontosságú intézmények többsége fölötti politikai ellenőrzés kialakításának szándéka, amit a fékek és ellensúlyok rendszerének meggyengítése kísér.
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a bizottsági jelentésről azt mondta, az ET nem jogi bírálatokat, hanem politikai vádakat fogalmazott meg. Szerinte az eljárás olyan mintha megint „előbb lett volna ítélet, mint tárgyalás”. Hozzátette: kétszer is találkozott a bizottság jelentéstevőivel, vizsgálatuk eredménye azonban nem tükrözte az egyébként konstruktív megbeszéléseket.
Nem indul eljárás Magyarország ellen
Olyan kompromisszumos módosító javaslatot szavazott meg június 25-én Strasbourgban az Európa Tanács parlamenti közgyűlése Magyarországgal kapcsolatban, amely a megfigyelési eljárás hivatalos megindítása helyett csupán azt mondja ki, hogy „szoros figyelemmel kísérik” a helyzet alakulását.
A baloldali Magyarországellenes vádakkal szemben különböző országokhoz tartozó, és különböző pártállású képviselők számos módosító indítványt adtak be. Az elfogadott módosító indítvány mellett a benyújtók egyike, Mike Hancock brit liberális képviselő
egyfelől azzal érvelt a vitában, hogy a dokumentum egyetlen szóval sem tér ki arra, mi lenne a megfigyelési eljárás megindításának a várható haszna. Hancock és mások úgy vélekedtek, hogy a magyarországi helyzet nem indokolja ennek a súlyos, az országot megalázó lépésnek a megtételét.
A módosító indítványt a közgyűlés 135 szavazattal, 88 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta, amely a monitoring eljárárs helyett a további magyarországi fejlemények szoros figyelemmel kísérését, majd – időhatár nélkül – a Magyarországnak tett javaslatok megvalósításának áttekintését helyezi kilátásba. Az egész előterjesztés végszavazásakor 149-en szavaztak igennel, 38-an nemmel, 24-en pedig tartózkodtak, ami gyakorlatilag lesöpörte azt a szándékot, hogy Magyarországot eddig még nem alkalmazott megalázó helyzetbe akarta szorítani.
Nem kerül be a magyar igazságszolgáltatással kapcsolatosan aggályokat megfogalmazó kitétel a Magyarország számára megfogalmazott, úgynevezett országspecifikus ajánlások végleges változatába – közölte Martonyi János külügyminiszter. A bizottság által javasolt szövegben eredetileg az szerepelt, hogy Magyarországnak „kezelnie kell az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos aggályokat”. Martonyi János elmondta: ez alaptalan és igazságtalan lett volna, s ha így került volna az állam- és kormányfők elé, abból „komoly bonyodalmak” származhattak volna. Ehelyett, a külügyminiszter szerint, általános megfogalmazás lesz a szövegben, amely szerint Magyarországnak erősítenie kell az igazságszolgáltatást, amit körülbelül tíz másik országgal szemben is megfogalmazott a bizottság. Martonyi elmondta, hogy a kormány éppen ezt teszi, ezért ez a megfogalmazás teljes mértékben egybeesik a magyar kabinet elképzeléseivel.
Francia vélemény
Viviane Reding és a Bilderberg-csoport Magyarország elleni akciójáról ír a francia Nouvelles de France portál „Az európai intézmények egyre allergiásabbak a választási eredményekre” címmel. A Nouvelles de France cikke kifejti, az Orbán-kormány komoly európai ellenszélben kénytelen működni annak ellenére, hogy az államháztartási hiányt sikerült az unió által megkövetelt küszöb alá csökkenteni, a növekedést pedig beindítani.
Kumin Ferenc Facebook-bejegyzése szerint a Nouvelles de France cikke felidézi a Tavares-jelentés elfogadását, amely a legutóbbi magyar alkotmánymódosításokat
kritizálta. A francia portál cikkére hivatkozva a helyettes államtitkár azt írja: „Reding asszony biztosi hatáskörét túllépve agresszív lejárató kampányt folytat Orbán Viktor kormányával szemben. A bizottság alelnöke nem először tesz így, hiszen Nicolas Sarkozy idején hasonló megnyilvánulásai voltak.”
A Wall Street Journal is beszámolt arról, hogy a Civil Összefogás Fóruma által megalapított Szellemi Honvédelem Mozgalom nyílt levélben szólította fel Viviane Redinget a lemondásra, hiszen nem volt képes bizonyítani annak ellenkezőjét, miszerint szándéka gyengíteni a jövő évi magyar választások legitimitását. A lap megjegyzi, a civil szerveződés szerint Reding aláássa a 2014-es magyar parlamenti választásokat. A napilap emlékeztet rá, hogy Reding szóvivője, Mina Andreeva határozottan elutasította ezeket a vádakat, mondván a politikus az egész munkássága alatt a szabad választásokért és a demokráciáért harcolt.
Most viszont beletörött a hadakozó hölgy nemzetközi demokráciáért harcoló kardja a magyar demokrácia elleni hadakozásba.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Utazunk, vagy visznek?
• Pártokrata Európa
• Demokrácia à la vadnyugat
• Az Európai Unió politrukrendszere
• Neokonzervatív felekezeti fundamentalizmus
• A szocialisták hűtlenek önmagukhoz is
• Az ideológia elvkövetésre kötelez
• Az igazság magyar oldala
• Székelyföld történelmi jogait követeli vissza
• Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
• A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|