|
|
Fundamentalizmusok háborúja
írta Csapó Endre a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője 2013. szeptember 19., Magyar Élet, HUNSOR.se
– A hidegháború után a nagyhatalmak küzdelmét a civilizációk küzdelme váltja fel, a jövő konfliktusai pedig többé nem politikai ideológiákon, hanem kulturális (elsősorban vallásbeli) különbségeken alapulnak majd. Az emberi jogok terjesztésére az iszlám esetében nincs sok esély. – Tanulság: a „fundamentalizmusok összecsapása” (iszlámizmus és az amerikai protestáns fundamentalizmus) valóban civilizációs konfliktust eredményez." - írja Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Budapest, 2001, Európa Könyvkiadó.
A huszadik század a világháborúzás évszázada néven kerül be a történelembe, ha nem is pontosan követi a naptári évszázadot. 1914-től már csak egy év hiányzik a kerek számhoz, a Szíria ellen tervezett háborúval viszont kikerekedik olyan évszázaddá, amelyben egy töredék olyan évet sem tudunk megjelölni, amikor a Föld lakói mentesültek a háború zajától. Az emberiség fejlődéstörténetének csodálatos tempójában a népek békés együttélésének eszméje nem tartott lépést a fejlődéssel, ellenkezőleg éppen az ipar lendületével fejlődő haditechnika lehetőségei hevítik a hódító szándékot a jobb és jobb fegyverek alkalmazására. Ismeretes, hogy a háborús erőfeszítés további lendítőerőként gyorsítja a műszaki tudományokat, a sok sebesülés az orvostudo-mányt, a hadicél a nukleáris energia alkalmazását – jóllehet békés célokra is. De ez ne adjon erkölcsi felmentést a háborúk tervezőinek. Szerény számítás szerint is ötvenmillió ember erőszakos elpusztítása túl nagy ár azért a gyorsított tempóért, elvégre hova rohanunk? Mindamellett meg kell állapítani, hogy ebben a háborús évszázadban minden civilizációs továbblépés a háborús helyzetekhez idomult, így életrendünk ilyen torz állapotával alkalamatlanná válna egy olyan fordulat esetében, amikor megszűnnek a háborús idők negszokott igényei. Másszóval: mindent meg kellene változtatni, ha „kitörne” a béke. Egy példa: ha az Egyesült Államok hadiipara egy szép napon nem kapna többé megrendelést, az ország teljes gazdasági rendje összeomlana. És nemcsak az Egyesült Államoké.
Nem új dologról szólunk, már az első világháború is nagyhatalmi vetélkedés volt, aminek eredményességéhez 22 millió európai ember halála kellett. A háborúban szembenálló
minden nép minden harcolója úgy tudta, hogy hazáját védi, és hitte, hogy a vele szemben harcoló embertársa neki ellensége. Nem tudta, hogy valahol számolják vére profitját.
Van egy másik vetülete is ennek a mi huszadik századi történetünknek, ami igazán csak mostanában mutatkozik meg teljes egészénben. Ez pedig a hitelvek szerepe és ereje a mai világ eseményeiben. Mi európaiak azzal áltatjuk magunkat (ez főleg a kontinens nyugati felére érvényes), hogy kiemelkedtünk az egyházak szűk szemléletvilágából egy magasabb szintre, ahonnét tisztábban látjuk emberi létünk értelmét és célját. Ez a reneszánszban fogant, de a francia forradalomban érlelődött önteltség hozta létre a kiiktatott vallásosság helyén a politikai ideológiák által gerjesztett pártoskodást, ami immár a társadalom osztályait állítja szembe egymással. És most – mi felvilágosodott európaiak – azt látjuk, hogy a rajtunk kívülálló világ mit sem tud a felvilágosult szekuláris gondolkodásról, valóságos vallásháború dúl most éppen a közel-keleti térségben, ókori-középkori hitelvi türelmetlenséggel.
A muzulmán araboklakta területek hitelvű surlódások ellenére is mozdulatlan világát felzavarták a gyarmatosítók, és a kőolaj emelkedő fontossága arányával szaporodtak a fegyveres konfliktusok, nemcsak távoli hatalmakkal, de egymás közt is. Megjelent az első világháború egyetlen győztese is a térségben. Ma már az Egyesült Államok tengeri flottája vigyázza a világ kialakult rendjét, hatalmi békéjét. Kivéve a Közel-keletet, ahol az Egyesült Államok meglepő következetességgel és szívóssággal átrendezést vállalt, fegyveres, gazdasági és politikai beavatkozással.
„A közhiedelemmel ellentétben a vallás kezdetektől kiemelten fontos szerepet játszik az amerikai politikában, identitásban, kultúrában. Meghatározza a nemzet karakterét, formálja az amerikaiak világról alkotott képét, befolyásolja, hogyan reagálnak a határaikon túl zajló eseményekre. Egyszerre kölcsönzi a kiválasztottság érzését és a küldetéstudatot arra, hogy eredményeiket és értékeiket a világ más területein is elterjesszék. Természetesen ezekben az alapértékekben nem minden amerikai hisz, ám éppen elegen ahhoz, hogy napjainkban ez a jellemvonás legyen a legnagyobb hatással az Amerikáról alkotott képre, bel- és külföldön egyaránt.” (Forrás: Vallás és amerikai külpolitika. Religion and US Foreign Policy by Walter Russell Mead, Foreign Affairs, September / October 2006.)
Az ismertetésből megtudjuk, hogy miért kiemelt fontosságú az Egyesült Államok számára a zsidó állam: „Izrael támogatásának esetében az evangelizációs befolyás erősítette a zsidó állam melletti elkötelezettséget. Az amerikai protestáns cionizmus valójában nagyobb
múltra tekint vissza magánál a modern zsidó államnál is. Az evangelizációs mozgalmak már a XIX. században igyekeztek nyomást gyakorolni az akkori vezető politikusokra egy a Szent Földön alapítandó zsidó állam létrehozása érdekében. Ezek a vallási csoportok egyrészt vallják, hogy a kereszténység képviseli az egykori Izrael valódi örökségét, és Isten kívánságát. Ám a zsidó nép további fontos szerepében is meggyőződéssel hisznek, s létük biztonságát feladatnak tekintik. Intenzíven támogatják Izraelt, ahogyan tették s teszik ezt Amerika liberális keresztényei is. Ám más szemszögből: míg a liberálisok a nemzeti szabadságmozgalmak általános híveként (nem véletlen, hogy részükről a palesztin mozgalom is rohamosan növekvő népszerűségnek örvend), addig az evangelizációs egyházak egy bibliai nép támogatásaként.”
További kérdés, hogy miért megy el a végsőkig az amerikai támogatás Izrael részére? Amerika a protestantizmus tarka képét mutatja. Közel-keleti politikájának jellege fundamentalista, megfelelően beleépül a környezetbe. Lexikoni forrás szerint a fundamentalista elnevezés olyan mozgalomra utal, amely törekszik visszatérni az adott vallás vagy szubkultúra eredeti alapjaihoz, alapelveihez, vagy legalábbis ahhoz, amit a mozgalom résztvevői annak tartanak. A kereszténység mai fundamentalistái az „újjászületett”, „bibliahívő” protestánsok, akik magukat a „fővonalbeli”, „liberális”, „modernista” protestánsoktól választják el.
A vallásos fundamentalisták számára az általuk szentnek vélt írások az Isten hiteles szavát jelentik. A fundamentalista hitek alapját az a kettős hitelv képezi, hogy Isten pontosan kinyilvánította szent akaratát prófétáinak, és hogy annak a megjelentetésnek megbízható és pontos dokumentumai a hagyományok töretlen láncolatán át jutottak el korunkba. Mivel a Szentírás az Isten szava, szerintük senkinek sincs joga azt megváltoztatni, vagy azzal egyet nem érteni, így a (benne hívő) népek kötelesek az Isten szavának engedelmeskedni. E nézőpontnak a vonzóereje egyszerűségében rejtőzik: az embernek azt kell tennie, amit Isten mond.
A vallásos fundamentalistáknak – csaknem minden vallásban – gyakran erős politikai öntudatuk van, azaz úgy érzik, hogy a törvénynek és a kormánynak kötelessége azt az életformát elismerni, amit ők Isten által elrendeltnek és szent írásaikban megjelöltnek hisznek. Szerintük az állam Isten alárendeltjének kell hogy tekintse magát. Az amerikai
politika szemléleti tágassága adja, hogy közel-keleti vonatkozásban az ószövetségi bibliát követi, míg egyéb tájakon a neoliberalizmust hirdeti és erőlteti.
Ismét egy lexikon-idézet: – Az 1970-es évek óta, uralkodó gazdasági elméletként, a neoliberalizmus vette át a keynesianizmus helyét a Nyugat ideológiájában és gazdaságpolitikájában. Ez vált fokozatosan az amerikai kormány kezében azzá az eszközzé, amellyel rá kívánta erőszakolni a maga hegemóniáját a világ többi részére, véghezvinni békés forradalmát a szocialista országokban, megvalósítani a fejlődő országok újgyarmatosítását. A modern gazdaságtörténetben nem volt még egy olyan gazdaságpolitikai iskola, amely oly nagy hatást gyakorolt volna a nemzetközi politikai és gazdasági környezetre, mint a neoliberalizmus.
A fundamentalista arra törekszik, hogy a politikát rendeljék alá a világnézetnek. A néhai Golda Meír miniszterelnök, amikor nemzetközi fórumokon bírálták rasszizmusáért, a palesztinok elnyomásáért és kisemmizéséért, így szólt: „Izrael nem más, mint maga az Úristen által tett ígéret beteljesedése. Ezért egyszerűen nevetséges bármiféle nemzetközi jogról, törvényről és jogszerűségről elszámoltatni Izraelt”. A gyakorlat azt mutatja, hogy az amerikai politika tiszteletben tartja ezt a szemléletet – kivételesen és természetesen csak Izrael esetében.
A felvilágosodással kiiktatott vallások helyébe nem valamiféle magas intellektus költözött az emberek tudatába, ami feleslegessé tette volna mindazt, amit előbb a vallás nyújtott, hanem érdekekre alapított politikai irányzatokat tettek meg követendőnek. Érdekes, hogy a kommunista, szocialista, anarchista és hasonló politikai mozgalmak és pártok míg Európában annyira elszaporodtak, Amerikában nem találtak talajra. A magyarázat abban rejlik, hogy utóbbi népességének életében nagy szerepe volt az egyházaknak. Nagy kivétel volt Oroszország, ahol a kommunizmus pártállamot hozott létre, noha a nép életében a vallásnak ugyancsak nagy szerepe volt. Amerika viszont ontotta a kommunistákat, marxistákat egyetemeiből, és pénzelte bankjaiból a világ bármely része számára.
Amerika politikai malmai lassan őrölnek, azt követően, hogy Európában bealkonyodott a kommunizmusnak–szocializmusnak (államaikkal jól lehetett üzletelni) az ideológiai űrt betöltötte a nemzetközi nagytőke kedvenc ideológiája, a neoliberalizmus, ami azonos az amerikai szisztémával, amit ott neokonzervativizmus-nak (neokon-nak)
neveznek. Ennek elfogadását követeli meg Amerika Európától, míg a Közel-keleten a „demokráciát” terjeszti fegyverrel, és vallási hevülettel, bibliás lélekkel vállalja a feladatot az Írás beteljesítését. Arrafelé, a vallások ősi földjén, minden Isten nevében történik.
***
John Kerry amerikai külügyminiszter a vilniusi tanácskozáson találkozott az Európai Unió 28 államának ott összegyűlt külügyminisztereivel. Az EU-külügyminiszterek amellett foglaltak állást, hogy az augusztus 21-i damaszkuszi vegyifegyver-támadásra egyértelmű és határozott választ kell adni Szíriának. A miniszterek ugyanakkor arra szólították fel Washingtont, hogy a tervezett katonai csapást ne hajtsa végre a vegyi fegyverek alkalmazásáról készített ENSZ-szakértői jelentés nyilvánosságra hozatala előtt.
A Los Angeles Times a témával kapcsolatos cikkében úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok „új diplomáciai úttorlaszba ütközött”. Emlékeztetett arra, hogy az uniós miniszterek megállapítása szerint a nemzetközi közösség nem maradhat tétlen a vegyi fegyverek bevetése után, ugyanakkor az EU John Kerry jelenléte ellenére sem kívánt támogatni egy katonai beavatkozást az ENSZ jóváhagyása nélkül.
A Le Monde című francia napilap pedig arról írt, hogy közvéleménykutatások szerint Európában és az Egyesült Államokban is jelentős mértékű a katonai beavatkozás ellenzése. A cikk szerint azoknak a kormányoknak, amelyek támogatják a katonai műveletet, nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk arra, hogy parlamentjüket és lakosságukat meggyőzzék a beavatkozás értelméről.
John Kerry üdvözölte az EU külügyminiszteri értekezlet záródokumentumát. „Nagyon hálásak vagyunk a mai találkozóról kiadott, Szíriára vonatkozó nyilatkozatért, amely erőteljes nyilatkozat az elszámoltathatóság szükségességéről” – mondta az amerikai miniszter, miután találkozott európai uniós kollégáival. Más kérdésről szólva ugyanakkor lebeszélni igyekezett az európaiakat arról az új EU-irányvonalról, amely bojkottot hirdet a megszállt palesztin területeken törvénytelenül létesült zsidó telepekkel szemben.
Néhány vélemény:
Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő szerint kemény amerikai támadás esetén Szíria komoly csapásokat mérhet Amerika térségbeli szövetségeseire, Irán pedig polgárháborús állapotba taszíthatja az öböl menti államokat. Ha Szíria szétesik, Nógrádi szerint libanoni, török és szaúdi érdekek nyerhetnek teret. A népirtás veszélye valóban fennáll, hiszen a felkelők „Irtsuk ki az alavitákat és a keresztényeket!” jelszavakkal indultak harcba, és eddig 450 ezer kereszténynek kellett elmenekülnie az országból.
Ha Aszad megbukik, Szírián úrrá lesz a káosz – foglalta össze a helyzetet Gazdik Gyula Közel-Kelet-szakértő.
A The New York Times-ban megjelent cikk szerint a kormányerők ellenőrzése alól kikerült területeken köztörvényes bűnözők garázdálkodnak, és anarchia uralkodik.
Recep Tayyip Erdogan török kormányfő számára létkérdés lenne egy győztes háború, amely során bevonulhatna akár a szír határ mentén követelt területekre. Ugyanakkor kérdés, hogy hova tér haza a több mint kétmillió szír menekült, akik ellepték a vízben igen szegény Jordániát és Libanont. Emellett a többi szunnita többségű országban is megkezdődhetnek a keresztények és más vallási vagy etnikai kisebbségek elleni népirtások, vérbe borítva a térséget.
„Az érvényes nemzetközi jog szerint csak az ENSZ Biztonsági Tanácsa engedélyezheti fegyverek alkalmazhását egy szuverén állammal szemben. Nem megengedett minden más út, amely igazolná erőszak alkalmazását egy független és szuverén állammal szemben, és nem értékelhető másként, csak agressziónak” – mondta Putyin. Egyúttal rámutatott arra, hogy egyelőre nincsenek pontos információi arról, hogy valójában mi történt Szíriában. Ezért kell mindent alaposan kivizsgálni. Szerinte meg kell várni, hogy az ENSZ-szakértők ezzel kapcsolatban mit mondanak.
A helyzet szeptember 11-én
Londonban egy fáradt amerikai külügyminiszter arra az újságírói kérdésre, hogy milyen lépéseket tehetnek a szíriaiak, hogy elkerüljék az amerikai intervenciót, Kerry ingerülten azt válaszolta. „Adják át vegyifegyver készletük mindenegyes darabját nemzetközi ellenőrzésre a jövő héten, késedelem nélkül és engedjék meg annak teljes számbavételét.” A mondat az adott pillanatban nem keltett feltűnést, hiszen ez az ajánlat már többször is elhangzott, többek között az előző heti G20 értekezleten. Vlagyimir
Putyin, a szír kormány legfőbb segítője sem korábban, sem akkor nem támogatta az amerikai felvetést.
Alig fél óra múlva Moszkvában az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov támogatta Kerry ajánlatát. Rövid időn belül a szír külügyminiszter elméletileg beleegyezett a vegyi fegyverek nemzetközi ellenőrzésébe. Rögtön ezután Ban Ki Mun, ENSZ főtitkár New Yorkban üdvözölte a diplomáciai folyamatot és az azonnali tárgyalások megkezdését sürgette.
Washingtonban Hillary Clinton úgyszintén áttörőnek ítélte az orosz javaslatot, amit ugyan alaposan szemügyre kell venni. A volt külügyminiszter ugyanakkor megjegyezte, hogy csak az erős amerikai katonai fenyegetés hatására változott az orosz és a szír álláspont.
A Fehér Ház behatóan foglalkozik az orosz kezdeményezéssel, ha az valódi és járható út. Ahogy Barack Obama hat televíziós interjúban elmondta, ha van diplomáciai megoldás, akkor annak ad elsőbbséget. Ugyanakkor nem állt el attól, hogy a törvényhozókat sürgesse, szavazzák meg az esetleges katonai intervenciót.
Tovább növekszik az amerikai lakosság ellenállása, már csak mindössze 28 százalék támogatná a katonai bevetést.
A nap hőse a felelős államférfiként viselkedő Vlagyimir Putyin lett Amerikában, aki sokak szerint a politikai kátyúból húzta ki a meggyengült Barack Obamát. Ha az orosz javaslatból valóban lesz valami, akkor a jelenlegi hitelvesztés után megerősödhet az amerikai elnök, amiért a háború helyett a diplomáciai megoldást választja.
Érdekes összegezést
ad a Mandiner blog „Szíria: cui bono?” cím alatt:
A jelenlegi kérdés – a felszínen – úgy hangzik: ki használt szaringázt Szíriában? Kicsit mélyebben pedig úgy szól: beavatkozik-e az USA katonailag?
A tapasztalatokat figyelembe véve valószínűnek tűnik, hogy igen.
Amennyiben igen, akkor feltehetően Aszadnak mennie kell, és az ellenzékiek győznek, az ország pedig beláthatatlan időkre anarchiába szédül. Ahogy ez történt a többi arab országgal is, ahol demokratikus átalakulások kezdődtek nyugati beavatkozással; az anarchiánál ugyanis nincs demokratikusabb dolog. Csak éppen nem túl kényelmes élni vele. Mert hiába tett meg Szaddam vagy Kadhafi titkosrendőrsége mindent, ami tőlük
tellett, álmodni sem mertek volna olyan eredményes népirtásokról, amik a demokratizálódás éveiben történtek a különböző arab államokban.
A forradalmi országok törzsek, nemzetségek és maffiák csataterévé váltak, ahol igencsak olcsó dologgá vált az emberélet. A fegyverekkel elborított – számos ország szállított ilyen-olyan okokból fegyvereket az arab országokba –, gazdaságilag csődben lévő országokban mindenütt robbanásveszélyes a helyzet. Ezekben az országokban roppant magas a fiatalok aránya, és – egyéb lehetőségek híján – fegyveres forradalmárnak lenni roppant vonzó szakma.
A szíriai konfliktus minden nap újabb, kiszámíthatatlan fordulattal lepi meg a világot.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Demokráciadeficit
• Viviane Reding és a baloldali támadás balsikere
• Utazunk, vagy visznek?
• Pártokrata Európa
• Demokrácia à la vadnyugat
• Az Európai Unió politrukrendszere
• Neokonzervatív felekezeti fundamentalizmus
• A szocialisták hűtlenek önmagukhoz is
• Az ideológia elvkövetésre kötelez
• Az igazság magyar oldala
• Székelyföld történelmi jogait követeli vissza
• Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
• A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|