|
|
A kettős állampolgárság régi vívódásaink tükrében
írta Csapó Endre a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője 2014. január 10., Magyar Élet, HUNSOR.se
Amikor valami, amiért küzdöttünk, már megvalósul, lehiggadnak a kedélyek, és előbb-utóbb természetesnek tűnik, életünk részévé válik, és lassan feledésbe megy, hogy milyen nagy reményt fűztünk köréje, és bizony előfordul, hogy nem élünk a kiküzdött alkalommal úgy mint valamikor terveztük, nem igyekszünk eljutni a lehetőségek határáig. Így látom a kettős állampolgárság megvalósítása utáni helyzetet.
A kettős állampolgárság dolgával nem annak megvalósítása alkalmával találkoztam előszőr, mi több annak Ausztráliában is van előtörténete, így ha szabad, arról szólnék előbb. Már amiatt is, hogy számomra ez az előtörténet hosszabb, mélyebb és érdekesebb élmény volt, mint a megvalósítás, amiben már nem volt, nem is lehetett személyes részem, hiszen az már csak a magyar törvényhozás munkája lehetett.
Ellentétben Melbourne rendkívül sikeres, világszínvonalú magyar közösségeivel, Sydneyben a nemzetpolitika, hungarológia témakörében mutattak fel honfitársaink a magyar összemigráció munkájában is számontartott eredményt. Nem véletlen, hogy Sydneyben 1989-ben alakítottuk meg az Ausztráliai Magyar Szent Korona Társaságot, amelynek a történelmi alkotmány helyreállítása követelése mellett fontos feladata volt a nemzet egységének hirdetése, szimbolikusan is a Korona-eszmeiség birodalmában.
Nem is anyira a magunk helyzetét, hanem inkább az elszakított nemzetrészek sorsát tettük törődésünk középpontjába, mintegy folyatásaként az emigrációban Trianonnal és annak meg nem szűnő következményeivel való foglalkozásnak. Trianon hódítókra és hódítottakra osztotta a Kárpátmedence társadalmát nemcsak az országhatárok vonalán, hanem a falvak, a családi otthonok kerítésén, küszöbén is, néha azon belül is. Ebben az állapotban új értelmezést kapott a nemzet és az állam fogalma, de nem egységesen, hanem a hódoltatók és hódoltatottak vonalán életbevágóan eltérően. Az egykori magyar (nemesi majd polgári) nemzetfogalommal szemben az utódállamok nemzetfogalma az uralkodó etnikai alapú nacionalizmusnak megfelelően kirekesztő – nem fogadja el a magyart a román, a szlovák, a szerb stb. közéjük valónak, de állampolgársági státuszában sem kaphat a magyar teljes értékű elfogadottságot mindaddig, amíg nyelvi és társadalmi különállásával idegen elemként rontja az ország etnikai tisztaságát. Nem rasszizmus, mert az asszimilált magyart elfogadja.
Az azonosulás elősegítése államformától, politikai ideológiától mindvégig jelen van az utódállamok politikájában az elmúlt közel száz évben.
Behatóan foglalkoztunk az emigrációban Trianon következményeivel, követtük főként a magyar állampolgárságot elvesztett milliók méltánytalan emberiességi jogi helyzetét, ami hátrányt szenved amiatt, hogy az etatista felfogáson alapuló nemzetközi jog nem ismeri (nem simeri el) a nemzetiségi kategória jogalanyiságát, csak azt a csupán közigazgatásit ismeri, ami az államhoz köti az egyént, holott az új hatalmi közegben kiemelt jelentőséget nyer a nemzetiségi kategória, mert annak alapján szenvednek joghátrányt, válnak nem teljes értékű állampolgárrá. A területfoglalás jogvédelmet élvez, az ember a tárgyi fogalalás része. Ebben a nemzetközi jogrendszerben a magyar államnak nincs jogi megfogalmazású kapcsolata a határon kívülre került nemzettársaihoz.
1991. november 30-án Sydneyben, a Délvidéki Magyar Szövetség összejövetelén a következőket mondtam:
„Éppen most, ezekben a hetekben, hónapokban bontakozik ki annak a szemléletnek a tarthatatlansága, amit a trianoni majd a párizsi úgynevezett békeszerződés a magyar népre rákényszerített. »Úgynevezett« békeszerződés, mert nekünk nem hozott békét, és a szerződés elfogadása is kényszer alatt történt, aminek megtartására minket köteleztek, de amit a másik fél azóta is minduntalan megszeg. Tarthatatlan ez a szemlélet, mert arra kötelezi a magyar kormányt, a magyar hatóságokat, hogy a négymillió magyart, akik a trianoni határokon kívülre kerültek, idegen állampolgároknak tekintse. A nemzetközi jog ezeket a magyarokat, akik el sem mozdultak szülőföldjükről, jugoszlávnak, románnak, szovjetnek, csehszlováknak, osztráknak minősíti. Ezzel a minősítéssel a természet rendje ellen cselekedtek, kiszakították őket a magyar nemzet kötelékéből, ugyanakkor idegen elemként kellett élniük egy más nép uralma alatt, amelyik elfogadta a megszerzett területek birtoklását, de nem fogadta el a rajta élő őslakosok nemzeti mivoltát. Ez okozta a magyarság mérhetetlen szenvedését, ami iránt az államhatárokat megszabó nagyhatalmaknak nincsen érzékük. Jogalkotásuk még ma is abban a primitív állapotban van, hogy a kisebbségi jogokat csak az általános emberi jogok keretében szemléli.”
Jól tudtam, hogy a nemzetmivolt-alapra helyezett felhorkanásom beleütközik a nemzetközi jogba, aminek hatálya alá szorítottan a magyar állam sem tud annak ellenében törvényes megoldást érvényesíteni. De ha van értéke a népakaratnak, akkor palántázzunk népakaraterdőt, ezért így fogalmaztam 1991-ben: „Nem az etatizmus-szülte állampolgárságot kell megszólítani, hanem a nemzeti öntudatot, az együvétartozás érzését kell újjáéleszteni, és ennek érvényesülése érdekében kell megfelelő törvényeket hozni. Olyan törvényeket, amelyek törvényes és jogi keretet adnak a nemzetnek az államhatároktól függetlenül. A nemzet fogalmát tárgyiasító
törvények birtokában, és a társadalomnak nemzeti szolidaritásban megvalósult közérzetében minden adódó alkalomban készen állhat a lehetőség meghozni azt a szükséges intézkedést, ami a nemzet erőforrásait gyújtópontra összefűzi.
Lehet, hogy ez költői megfogalmazás, amitől a jogásztársadalom haja égnek áll, ezért jött létre az alábbi megfogalmazás 1993-ban:
•„Azt akarjuk elérni, hogy hozzon a magyar országgyűlés olyan törvényeket, amik törvényes és jogi keretet adnak az egész magyar nemzetnek az államhatároktól függetlenül.”
•„Hozzanak olyan törvényt, ami szerint: a magyar alkotmány a magyar nemzet tagjának tekint minden magyart, függetlenül attól, hogy mely államnak állampolgára.”
•„Emeltessék a nemzet fogalma alkotmányjogi képletté, mert érzéseiben is, vágyaiban is, és reméljük, felemelkedésében is: egy a nemzet!”
•„Ennek a kornak az a bűne, hogy állampolgári kategóriákra szaggat kultúrköri kategóriákat.”
Ezekkel a gondolatokkal indult el Sydneyben az Egy a nemzet Mozgalom, amelynek programjaként kifejtettük, hogy általa azon fáradozunk: jöjjön létre olyan törekvés Magyarországon , az elhatárolt területeken és a nagyvilágban szétszórtan élő magyarok között, amely feladatává teszi a magyar nemzet fogalmának és jogállásának törvényes meghatározását annak érdekében, hogy végülis a nemzet, mint államjogi kategória újra helyreálljon egy olyan közjogi és magánjogi rendezés, továbbá társadalmi akarat alapján, ami elveti azt az újkori etatista elvet, ami megtagadja a nemzethez tartozást azoktól, akik nem élhetnek a magyar állam határain belül, megfosztva őket olyan emberi és kollektív jogoktól, amikre ma már általánosan nemzetközi törvények vannak. A magyarok összesége – mint olyan nép, amely egyharmadában nem magyar állampolgár – ne az állampolgárság kötelékében keresse az együvétartozás esélyeit és indokolását, hanem abban, hogy nyelvével, kultúrájával, érzelmeivel magyarnak érzi magát.
Kettős állampolgárság
Az élet időnként mást hoz, mint amit az elképzelés lehetségesnek tart. Végülis a határon túl élő nemzetrészek állampolgársági-jogi törvénykiterjesztéssel való egybekapcsolása a magyar állam területén élő magyarsággal valósíthatja meg a határon átható nemzetegyesítést.
A felkérésre adott véleménynek őszintének kell lennie. Nem tartottam elégségesnek a kettős állampolgárságot a trianoni bántalmak elhárítására. A 90-es években évente 4–5 hónapot töltöttem Magyarországon, a Magyarok Világszövetsége munkájában is résztvettem. Újjáalakulása után nem sokkal már felvetődött a kettős állampolgárság, mint megoldás, majd mindinkább előtérbe került, az évtized végén határozatban is a nyilvánosság elé lépett, nagy érdeklődést és vitát keltve a politikai életben és a médiában.
Féltem a 2004-ben népszavazásra kényszerített kérdés következményeitől. Nemcsak a baloldali kormány és média nyilvánvaló ellenzésétől, inkább attól, hogy a magyar társadalomban nincs meg kellő mértékben a szükséges nemzeti összetartozás érzése, ami miatt a sikertelenség felesleges kiábrándulást gerjeszt a határon túliakban, ami a lelki megrázkódtatás traumáját idézi épp azokban, akiknek a képzeletében ölelö karú anyaország él. Ennek adtunk hangot a hetilapunkban és a közösségi rádiónkban.
Csapdában a kormány, Magyar Élet, 2004. november 25.:
„A jelenlegi kormányt adó két politikai párt azonnal ellenségesen viszonyult a kettős állampolgárság kérdéséhez, és a kormány elkövette azt a súlyos politikai bűnt, hogy megtagadta a pártatlanságot. A kormánynak az lett volna a kötelessége, hogy a szavazókat részrehajlástól mentesen tájékoztassa a javaslat lényegéről, előnyeiről és hátrányairól. Mi, itt Ausztráliában, emlékezünk néhány ilyen korrekt módon lefolytatott népszavazásra, legnevezetesebb volt az, ami a köztársasági államforma elfogadásáról szólt. Minden szavazó megkapta a kis füzetet, amiben képzett jogászok felsorolták a mellette és ellene szóló érveket. Ehhez képest Magyarország a vita során egy vad vidék lett, és azt a magyar kibontakozást ellenző baloldal gerjesztette. ... Az elmúlt 15 évben soha nem mutatkozott meg olyan élesen a két táborra szakítottság, mint ebben a szavazás körüli vitában. De csak azért, mert eddig még nem került vitára olyan élesen a nemzeti kérdés, mint a kettős állampolgárság ügyében. A kormány pártkormányként lépett fel, arra számítva, hogy tekintélyével, hatalmi súlyával és tájékoztatási lehetőségeivel rémületet kelt, és eléri, hogy a javaslat megbukjon akár az ellene szavazók többségével, akár a távolmaradókkal.”
Éreztük tehát, hogy a követelés tárgya olyan történelmi horderejű, amivel nem szabad hazardírozni előkészítetlen népszavazással. Egyébként is a nemzetegyesítés kérdésében, népszavazás esetében, a nemzet legérdekeltebb részei maradnak szótlanok, hiszen csak a magyar állam területén lehet erről népszavazást rendezni. Tehát csak az a rész szavaztatható meg, amely kevésbé érdekelt, esetleg bizonyos értelemben ellenérdekelt. Ami még rosszabb, a kérdés azonnal pártpolitikai ügy lett, és mint ilyen a javaslattal szembeszálló kormánypártok hívei nem a kérdés lényegét mérlegelik, hanem egyszerűen követik párthűségüket.
Átéreztük a népszavazás eredménye során fellobbanó kollektív csalódást a határon túli, főleg az erdélyi magyarság szinte egészében. Sovány vigasz, hogy az „igen” szavazatok kis többséget mégis kaptak, amikor az érdektelenség miatt érvénytelen lett a szavazás, de felmutatta a szavazó országnak a kérdéshez viszonyuló kiábrándító állapotát. Végülis a kormány a szavazás győzteseként a kettős állampolgárság ügyét elvetettnek tekintette.
Rossz időben jött a csalódás, éppen amikor az európai uniós csatlakozással elérhető nyitottabb határoktól remélték a határon túliak a 85 éves elzártság enyhülését, amihez jobban illett volna a törzsország nyitott, tettrekész, testvért ölelő állapota. Felesleges bemutatkozás volt, mert az uniós követelményeknek megfelelően az államhatárok átjárhatása nolens volens trianoni állapotokat bontó következményekkel jár, és csak idő és felelősség kérdése ilyenkor, hogy kormányzat és társadalom mikor és milyen mértékben ismeri fel a történelemadta nyílást, amin keresztül eddig nem remélt nyomulásra nyílik alkalom.
A népszavazás idején a történelmi jelentőségű vállalásra sem az akkori magyar kormányzat, sem pedig a szavazók felfogóképessége nem volt megfelelő állapotban, értve alatta a társadalom olyan állapotát, amely úgy nőtt fel, hogy ha arra járt, csodálkozott, hogy a románok tudnak magyarul. De persze a nemzetegyesítő szándékot ellenzők igyekeztek kihasználni a szavazók jelentős részének fogékonyságát a nemzetellenes kormányzat irinységet felkeltő propagandájára. Ez minősíti őket.
2010-re egy egészen más felfogású szavazópolgárság nyilatkozott meg, amelynek megváltozott ítélőképességét igazolja a törvényerőre emelt kettős állampolgárság általános kedvező fogadtatása, éles ellentétben a hat évvel korábbi botrányos társaddalommegosztó kísérlettel szemben.
A mai helyzet
Ebben az évben tartottuk meg Sydneyben, június 8–9–10-én a VII. Ausztráliai Magyar Identitás Konferenciát, ami öt évvel követte a korábbit. Így történt, hogy annak tartalmi része nagyban eltért a korábbiaktól, mert ezúttal már nem a várakozás, hanem a megvalósulás hangulata uralkodott, hiszen intézményesült Magyarországon a nemzetegyesítés régtől óhajtott programja, aminek első felada volt megvalósítani a kettős állampolgárság intézményét. Erre való emlékezéssel üdvözöltem a kongresszust „Az összetartozás a nemzeti lét követelménye” című írásomban, amiből egy rövid szakaszt ide másolok:
„A nemzeti kormány romhalmazt örökölt hazahűtlen elődjétől, de végre hozzáláthatott az ország szinte minden dolgának radikális rendbetételéhez. Szemléletében nemcsak az ország, hanem a nemzet is helyet kapott. Történelmi felelősségre utal az a mód, ahogyan megfogalmazza a nemzet szerepét, és beviszi azt a közjogi térbe, ahol eddig nem szerepelt. Ez ad jogi alapot és ró kötelességet a nemzet dolgaival való törődésre.”
A magyar kisebbség védelmét ellátni, megmaradása feltételeit biztosítani – a kor felfogása szerint – annak az államnak a kötelessége, amely joghatóságot gyakorol felette. Ugyankkor a magyar állam felelőssége a védelem ellátására figyelmeztetni a szomszéd államokat. Ilyen védelem hiánya vagy elégtelensége miatt kell érvényesíteni minden törvényes eszközt a magyar állam részéről, a kisebbségi létre ítéltek nemzeti identitása megtartása érdekében.
Számontartjuk és üdvözöljük az illetékes kormányszervek és a nemzetegyesítés vonalán elfoglalt civil intézmények munkáját és eredményeit. Tudomásul vesszük, hogy a kettős állampolgárság haszna és jelentősége sokszorosan nagyobb a szomszédos országok magyarjai számára, mint a távolabbra elvándoroltak számára. Igények, elvárások és kötelesség tekintetében nagy az eltérés a két nemzetrész között. Egy dologban azonban azonosak vagyunk, az asszimiláció dolgában. Ez külön tanulmányt érdemelne, itt csak annyit említenék, hogy igenis lehet magyar identitást ápolni idegen nyelven is, a származás alapjaira építkezve, megfelelő ismeretanyaggal. Tehát ne szűnjön meg a gondoskodás a nyelvi hanyatlás nyomán.
Mi itt az ausztráliai emigrációban nem találtunk korábban érkező magyarokat. Minden magyar összejövetelünk magyarnyelvű volt, és ma is az. Az asszimilációval igazán csak az unokageneráció megjelenésével ismerkedtünk meg, illetve döbbentünk rá, hogy milyen rövid idő alatt megy végbe az iskolázottsági színtű nyelvcsere. A származástudati identitás még megmaradhat további generációkban is, köszönhetően annak, hogy a mai Ausztrália kevertnépiségű társadalma már nem kínál (mégkevésbé erőltet) kultúrtársadalmi beolvadást. Nem szándékozom kilépni a kijelölt témából, csak megemlítem, aggasztónak tartom az asszimiláció felgyorsulását, a magyar identitásvesztést, a szórványosodást a Kárpátmedencében. Ezt a területet nem fedi a kettős állampolgárság intézménye, ami csak a nyelvében és nemzeti érzésében megmaradt magyarokat karolhatja fel. A követendő út annak felismerése lehet, hogy a magyar identitást azon a nyelven kell fenntartani vagy újjáéleszteni, amelynek iskolázottsági szintjén megértik a szórványban élő magyarok, és egészben vagy részben magyar származásúak a hungarológia tárgykörébe tartozó ismereteket. Így tudnának mentesülni az ország többségi környezetének olyan hatása alól, amiben magyar műveltség hiányában identitást váltanak.
Mindamellett a kettős állampolgárság intézménye elgurította azt a nagy követ, amit Trianon helyezett a magyarság útjába. Most már nyomulni kell ezen az úton.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Székelyföld – az autonómia esélyei
• Fundamentalizmusok háborúja
• Demokráciadeficit
• Viviane Reding és a baloldali támadás balsikere
• Utazunk, vagy visznek?
• Pártokrata Európa
• Demokrácia à la vadnyugat
• Az Európai Unió politrukrendszere
• Neokonzervatív felekezeti fundamentalizmus
• A szocialisták hűtlenek önmagukhoz is
• Az ideológia elvkövetésre kötelez
• Az igazság magyar oldala
• Székelyföld történelmi jogait követeli vissza
• Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
• A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|