|
|
Eltemeti-e a nemzeteket az Európai Unió?
írta Csapó Endre a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője 2014. április 2., Magyar Élet, HUNSOR.se
Emberi életünk térben, területen zajlik. A családi ház már közösséget tart egyben, falu, város ország a további lépcsői a társadalmi együttélésnek. Hosszas együttélés hozta létre a nyelvi kultúrákat, a sajátos faji jelleget, a népeket jellemző tulajdonságot. A különböző civilizációk egyes tájegységek (trópustól a sarkvidékig), földrajzi zárványok (medencék, szigetek, félszigetek) elzártságában – a sikeresebb civilizációk a nagy folyóvölgyekben – jöttek létre.
Földünk benépesedése állandó gyorsuló ütemben történik, ennek ellenére a történelmileg kialakult különbözőségek, faji, nyelvi, hitvilági együvétartozások szívósan fennmaradnak. A sokszínűséget tartósította, élénkítette, művészi tökélyre vitte a népek nemzetté válása – éppen akkor, amikor az utazás, költözés, keveredés tömegek részére is lehetővé vált. A nemzet, úgy is mint kulturális termék, úgy is mint közösségalkotó akarat, történelemformáló tényezővé vált, aránylag fiatal és állóképes. Korunk legégetőbb kérdése: túllépi-e a nemzet létét a „fejlődés” (miként az hirdetik), véget vet-e neki a globalizmus nyomulása?
Tudományos megközelítésben (Arday Lajos történész megfogalmazásában): „Az önálló, központosított állam elindítja, felerősíti a népből nemzetté válás folyamatát a XVI. századi Nyugat-Európában (és ma Ukrajnában, Közép-Ázsiában) – így jön létre a területhez–államhoz kötődő állampolgári civic nation. A több államban, vagy a soknemzetiségű birodalmakban élők, az olaszoktól a finnekig, a származásban, kultúrában, de főként a nyelvben találták meg az őket nemzetté egyesítő tulajdonságokat – övék tehát az ethnic nation, vagy kulturnemzet. Az előbbi a francia, az utóbbi a német nemzetfogalommal jellemezhető. ... Ezt a gondolatot folytatva térségünkben Kelet-Közép Európa soknemzetiségű birodalmaiban a XVIII. és XIX. század fordulóján csak népek éltek, melyekből a gyér számú haladó szellemű nemes értelmiségi és polgári »nemzetébresztők« nemzetet akartak »csinálni«, első lépésben az egységes, a kor igényeinek megfelelő nyelv megteremtésével. Igaz, a teljes társadalmi struktúrával bíró királyságokban kialakult egy, a területhez és az uralkodóhoz kötődő »rendi« nemzettudat, de évszázadokig a »natio hungarica« és a »natio polonica« csak a nemességet jelentette, anyanyelvre való tekintet nélkül. S itt érünk el a nép és a nemzet vízválasztójához: a nemzet a népnek egy minőségileg más, magasabb formája, amely elválaszthatatlan az állam fogalmától. Erre utal a Hornby-szótár »nemzet« címszava: »…emberek nagy közössége, akik általában egy nyelvet beszélnek, és általában egységesek politikai jellegükben és célkitűzéseikben«.”
Európai sajátosság az a XVIII. század óta mai napig is nyugatról kelet felé terjedően megvalósuló államszerkezeti forma, ami felváltja az uralkodóházak államrendjét, annak helyébe a nacionalizmusra alapozott államot teszi. Kezdetben nemzeti királyságok jöttek létre, majd egyre-másra váltottak át a köztársasági államformára. A köztársasági államformát a királyságok rendjének ellenségei szorgalmazzák már két évszázada. Ez is nyugatról nyomult kelet felé. A Magyar Királyságban (a Szent Korona országaiban) a török idők következtében a lakosság fele vegyes népiségiekből állt össze, akik szabadon élték saját népi életüket. A királyság intézményét megtámadók felgerjesztették a nacionalizmust, mint olyan ideológiát, amely alkalmas a monarchiákat nemzeti alapon több államra szétszedni. Ennek lett áldozata a Magyar Királyság, amelynek területi szétosztása után a magyar nép is nemzetállami keretben igyekszik biztosítani állami fennmaradását. Most már – száz év múltán – ezt az államkeretet is szét akarják verni valamilyen Európa-állam létrehozása érdekében. Alig negyed évszázaddal azután, hogy megszabadult az ország az idegen hatalom által hivatalban tartott, és azt kiszolgálók uralmától.
Nincs komoly ellenzője annak a gondolatnak, hogy a világhatalmi szerepét elvesztett Európa valamilyen egységes képletben tudna kiemelkedni a távoli nagyhatalom barátságos gyámságából, katonai és gazdasági ellenőrzéséből. Ilyen fejlemény elfogadásának kedvezett az Európai Bizottság által elfogadott jelmondat: „Az Unió egyesíti az európaiakat, hogy annak keretein belül együtt fáradozzanak a közös célért: a békéért és a jólétért, illetve, hogy az Európában honos különféle kultúrák, hagyományok és nyelvek sokféleségükkel gazdagabbá teszik a kontinenst.” A jelmondat valódi társadalmi megfogalmazás, amit 2000 májusában javasoltak egy nemhivatalos pályázat eredményeként, amelyben az Unió akkori tagállamainak 80 000 diákja vett részt.
Az, ami létrejött Európai Unió néven, mindeddig csak fejlesztési állapotban van. Utóbbi időben azonban veszélyes jelek mutatkoznak olyan kifejlet érdekében, amiből egy szuperállam képe bontakozik ki. Már arról is értekeznek, hogy a tagállamokban ne is legyen kormány, csak végrehajtó szervek. Meg hogy ettől lenne erős Európa a világ nagyhatalmi térségén.
Ideális állapotnak hiszik és hirdetik valamilyen európai identitás létrehozását, aminek eljövetele érdekében szükségtelennek és károsnak ítélnek minden más kötődést, legfőképpen a nemzeti, valamint a vallási keretek fennmaradását. Érdemes összevetni a mai, türelmetlen igyekezettel azt a természetes folyamatot, amiben a XX. század elejére már Európa-szerte ideálisan és szervesen kialakult a kettős kötődés (nemzeti és európai), de amit a kontinens egészére kiterjedő háború felemésztett. Aminek következtében minden támadó és megtámadott ország nacionalista megfogalmazásban küldte fiait halálba. A győztesek így kitermelt nemzeti büszkesége és dühe közhangulatában tudták keresztülvinni akaratukat a béketárgyalásokon, és manipulálták meg a lerongyolódott országok felett véglegesen berendezkedett nemzetközi pénzhatalmak azokat a békeszerződéseket, amelyek állandósították az országok, nemzetek, népek közötti gyűlöletet – és természetsen a revizió elszántságát.
Ebben a gyűlölettengerben eloldódott az európai közösségbe tartozás minden érzelmi forrása, a győztesek minden figyelmét a darabokra szakított közép-európai térség versaillesi, trianoni rendjének fenntartása kötötte le. A második világháború túllépett a közép-európai taroláson, egész Európa a globalizációs feladatokat végrehajtó hatalmak uralma alá került. Most már szitokszó a nemzeti érdek, mert az új világrendben akadályt képez minden kötődés. Mint láttuk, a háborúk által elpusztították a természetesen létrejött európai identitást, most a legszebb hagyományoktól mentesített valamiféle európatudatot akarnak életre kelteni.
Mindennél fontosabb kérdés ma: mivé fejlődik a közeljövőben az Európai Unió? A témát vitatók sorában említjük Tallár Ferenc egyetemi tanár véleményét, aki erős központi hatalommal bíró Európai Uniótól várja az ellenállást a globalizmussal szemben. Nagyon érdekes álláspont, hiszen a globalisták szorgalmazzák az európai szuperállam létrehozását. Azt írja „A »nemzetek Európája« vagy nemzetek feletti Európa?” című, a kétezer.hu internetlapon megjelent írásában, hogy: „A politika számára csak két út kínálkozik ahhoz, hogy mozgásteret teremtsen önmaga számára. Az első a nemzeti szuverenitás és a nacionalizmus útja, azaz a nemzetállam megerősítésére tett, és a jelek szerint óhatatlanul a szélsőjobb irányába csúszó kísérlet. A második a politikailag konstituált, a globalizáció kihívásaival szembenézni képes, demokratikus elvekre épülő, nemzetek feletti Európa felépítése.”
Az első utat elveti (megcélozva az Orbán-kormányt) már abban a megfogalmazásban, hogy „óhatatlanul a szélsőjobb irányába csúszó kísérlet”, majd meg is magyarázza, hogy „ez a kormány az állami szuverenitás és a nacionalizmus összekapcsolásával, a demokrácia korlátozásával egy olyan tényleges politikai erőteret teremtett a maga számára, mely lehetővé tett egy céltudatos, a problémákat világosan kijelölő, ám hosszabb távon katasztrófákhoz vezető, mélyen retrográd válságkezelést.”
Ennek az ijesztgetésnek rögtön ellentmond, amikor megállapítja, hogy: „Európa politikai életét jelenleg az a nemcsak Magyarországon, de másutt is széles támogatással rendelkező konszenzus uralja, miszerint mind otthon, mind Brüsszelben a nemzeti érdekek érvényesítése az elsődleges, vagy talán az egyetlen legitim feladat. Ezért aztán nincs is olyan komolyan vehető európai párt, amelyik ki merne állni egy szupranacionális, föderatív Európa eszméje mellett. Vagy ha mégis lenne ilyen, úgy tűnik, pillanatok alatt elveszítené szavazóbázisa jelentős részét.”
No lám itt van az a Vox Populi, amit nem szeretnek a „demokraták”. De legyen ez a baloldal problémája. Ugyanakkor köszönetet mondhat a nemzeti oldal Tallár Ferencnek, aki ugyanebben a fejtegetésében leírta a globalizmus veszélyeit. Olvassuk megértéssel:
„Az eredendően nemzetek felettiként elképzelt Európa uniójának válságáról van szó. Egy olyan válságról, melyet a tőke korlátokat nem ismerő globalizációs folyamatában az időközben nemzetek Európájának aposztrofált Európai Unió egyre kevésbé képes kezelni. ... A szuverén, nemzetállami keretben vált továbbá lehetővé a tőke hatékony politikai korlátozása, az állam, a munkavállalók (szakszervezetek) és a tőke közötti megegyezések kikényszerítése, s végül a jóléti állam. Ezt a szuverén nemzetállami keretet, s a benne kiépült intézményeket, a közjó szempontjait érvényesítő politikai kontrol mechanizmusait ássa most alá a globalizáció folyamata. ... Mára a nemzetközi tőzsdék gyakorlatilag átvették a társadalmaktól a nemzeti gazdaságpolitikák értékelését. Ez azt jelenti, hogy a demokratikus módon legitimált – vagy legalábbis legitimálható – politikai hatalom helyére a pénz lépett. ... Az adósságválság fenyegető rémének árnyékában a kormányok minden igyekezete arra irányul tehát, hogy a kíméletlen globális versenyben megőrizzék, netán növeljék országuk piaci pozícióját. A tőke és a pénz logikája illuzórikussá teszi a demokratikus politikát, a tőke logikájától független szempontok, például az igazságosság érvényesítését.”
Felvetíti a szerző a veszélyes jobboldali megoldással szemben annak lehetőségét, hogy a tőke ezen újabbkori, minden korábbinál veszélyesebb nyomulásával szembeszállva a baloldal termel ki magából megfelelő ellenállást. Na jó, fel lehet frissíteni a marxi tételeket, el lehet szavalni a Döntsd a tőkét, de mit lehet várni például a magyar pártpolitikai terepen, ahol a teljes baloldal felzárkózott a globalista Gyurcsány–Bajnai alkalmi-szerelmi pároshoz? Mégis örülünk Tallár professzor üzenetének:
„A nemzeti érzés Európában olyan hatalmas erő, ami nehezen, pusztán észérvekkel pedig egyáltalában nem pótolható.”
Bizonyára arról szól a professzor, hogy ezt az erőt nehéz lesz ellenérvekkel legyőzni. Hát igaz, a baloldal kétszáz éven át érvelt ésszel, tettel, háborúkkal, forradalmakkal, terroruralommal, kunbélás, rákosis, kádáros, biszkus akasztásokkal. Mit tudnának mondani hihetőt ezek után?
Sokkal inkább érdekel minket, mit hoz a májusi EU-választás. Az Európai Unió soha nem mentesül attól a „fizikai” adottságtól, hogy a szervezet vezetésében az erős országok maradnak döntő pozícióban. Az EU ma még sokkal inkább gazdasági, mint politikai hatalom, ami az előbbi mondat értelmében azt jelenti, hogy az EU erejét a német ipar ereje adja. (Hitler egy nagy marha volt amikor a birodalom jövőjét háborús döntéssel akarta megalapozni. Kezében volt mindaz, amivel most Németország Európa vezető hatalma lett.) Európa nem lehet többé olyan (öngyilkos) helyzetben, amivel Németország érvényesülését leállítja. A másik erősség Franciaország. A kettő közül ma az utóbbi az, amelyben cselekvően jelen vannak a nemzetek szövetségére alapított Európa-elképzelés hívei. Britannia a kerítésen ül, bent is van, kint is van, ahogy érdeke kívánja. Amerikai hídfő. Persze Németország politikai garnitúrája is az amerikai székhelyű nemzetközi nagytőke szolgálatában érzi jól magát az USA képére alkotott EU-ban. Ekkora német hatalom Európában soha nem volt.
Ebben a képletben kell értelmezni a Magyar Távirati Iroda hírét:
– Négy hónappal az európai parlamenti választások előtt Németországban rohamosan növekszik az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt népszerűsége. Egy nyilvánosságra hozott, az európai parlamenti esélyeket feltérképező felmérés szerint a német politikába tavaly berobbant, az eurónak hadat üzenő párt támogatottsága most 7 százalékos. Ezzel szemben tovább tart a Bundestagból a tavaly szeptemberi országos választások eredményeként kiesett liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) mélyrepülése. Az FDP támogatottsága mindössze 3 százalékos, ami azt jelenti, hogy ha ma tartanák a választásokat, a nagy hagyományú párt az Európai Parlamentbe éppen csak bejutna. Az európai parlamenti küszöb ugyanis pont 3 százalék, szemben a német parlamentbe való bejutáshoz szükséges 5 százalékkal. Az eurót ellenző Alternatíva Németországnak Párt népszerűsége néhány hónap alatt sokat nőtt. A szeptember 22-i német parlamenti választásokon az AfD 4,7 százalékot szerzett, kevéssel maradva el csak a Bundestagba való bejutástól.
A 2014. május 25-i európai parlamenti választások várható eredménye
A Policy Solutions elemzése a 28 európai uniós tagállam közvéleménykutatásai alapján:
Az európai szocialisták megszerezhetik a szavazatok relatív többségét, és 20 év után először megelőzhetik a konzervatív néppártot a májusi európai parlamenti választásokon – áll a Policy Solutions kutatásában. A politikai elemző intézet az európai uniós országok legfrissebb közvéleménykutatási adatainak elemzése alapján azt is megállapította, hogy 2014-ben a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal egyaránt erősödni fog az Európai Parlamentben, míg a konzervatívok és a liberálisok lehetnek a következő évi választások legnagyobb vesztesei.
A baloldal 230 mandátumot szerezne, ami az összes képviselői hely 30,6 százaléka. Ennek a pártcsaládnak a tagja a Magyar Szocialista Párt is. A jelenlegi állás szerint a konzervatív Európai Néppárt 226 mandátumot nyerne el májusban, amivel a második legnagyobb frakciót alakíthatná Strasbourgban. A Néppárt – melynek magyar tagja a Fidesz-KDNP – 1999 óta mindig a legnagyobb európai parlamenti frakciót adja, így húsz év óta először van arra reális esély, hogy európai szinten vereséget szenvedjen. Az elmúlt évek vesztesei lesznek a liberális eszme követői is: várhatóan a mandátumok mindössze 7,9 százalékát szerzik meg, mely 59 képviselői helyet ér.
Az elhúzódó gazdasági válság egyértelmű hatása a szélsőségek erősödése. A szélsőbaloldali és egyes zöld pártokat tömörítő Egységes Európai Baloldal 7,9 százalékra erősödhet, és 59 képviselői helyet szerezhet. Ugyanakkor, az európai zöldek évtizedek óta töretlen erősödése megállni látszik. A zöld pártcsalád a mandátumok 5,6 százalékát szerezné meg, és 42 képviselővel lehetnének jelen így az Európai Parlamentben. Amennyiben a Lehet Más a Politika bejut az Európai Parlamentbe, akkor képviselője ebben a frakcióban foglalna helyet. A sok esetben egy irányba szavazó európai szocialisták, szélsőbalosok és zöldek így összesen 44 százalékot szerezhetnek, azaz a baloldalnak a kétségtelen előretörés ellenére várhatóan jövőre sem lesz meg az abszolút többsége az Európai Parlamentben.
A baloldal mellett az euroszkeptikus erők lesznek a májusi választások egyértelmű nyertesei. Az Európai Konzervatívok és Reformerek frakciója, melynek gerincét a brit konzervatívok és a lengyel Jog és Igazságosság Párt adja, 50 képviselővel képviselheti a jobboldali euroszkeptikus választókat. Az EU-ellenes Nigel Farage brit képviselő Szabadság és Demokrácia Uniója 17 képviselőt gyűjthet össze, ami azonban nem lesz elég a frakcióalapításhoz. Kivéve, ha begyűjti azokat a pártcsaládokhoz nem kötődő euroszkeptikus, sok esetben szélsőjobboldali képviselőket, akiknek a száma közel hetven lesz az új Európai Parlamentben.
A kutatásból az egyértelműen látható, hogy összességében akár minden hetedik EP-képviselő az Európai Unió gyengítésében érdekelt, euroszkeptikus jobboldali politikus lesz.
Mivel a Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Bizottság elnöke párthovatartozásának reflektálnia kell az európai parlamenti választások eredményére, ezért baloldali parlamenti többség esetén 2014 őszétől az Európai Unió „kormányát” is baloldali politikus vezetheti. Mindez – figyelembe véve – a francia elnök baloldali értékrendjét, a várható munkáspárti győzelmet Nagy-Britanniában, és a nagykoalíciót Németországban, az elmúlt évtizedtől eltérő gazdaság- és társadalompolitikai irányba tolhatja a teljes európai kontinenst.
*
A baloldal előrevetített előretörése ellenére remélni lehet, hogy lesz elég olyan képviselő az Európai Parlamentben, akik még baloldali mivoltuk ellenére is ellenállnak a diktatórikus központi kormányzási törekvéseknek.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• A nagyhatalmi ukrán-vita magyar vonatkozásai
• A kettős állampolgárság régi vívódásaink tükrében
• Székelyföld – az autonómia esélyei
• Fundamentalizmusok háborúja
• Demokráciadeficit
• Viviane Reding és a baloldali támadás balsikere
• Utazunk, vagy visznek?
• Pártokrata Európa
• Demokrácia à la vadnyugat
• Az Európai Unió politrukrendszere
• Neokonzervatív felekezeti fundamentalizmus
• A szocialisták hűtlenek önmagukhoz is
• Az ideológia elvkövetésre kötelez
• Az igazság magyar oldala
• Székelyföld történelmi jogait követeli vissza
• Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
• A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|