|
|
írta Csapó Endre a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője 2014. október 20., Magyar Élet, HUNSOR.se
Államok léte egyértelmű küzdelem, a hatalom gyakorlása többféle. A királyi hatalom évezredes gyakorlat. Általában a király maga az állam, a törvény, a hatalom, az önkény - jó vagy rossz, az lesz élet rendje. Ám a dolog nem ilyen egyszerű, a királysági intézmény is követte az emberi társadalom fejlődését, aminek iránya az alkotmányosság útjára vezet.
Ma sok szó esik a hatalom korlátozásáról. Aki ismeri a magyar történelmet, az tudja, hogy a fent jelzett önkény-királyság nem volt jellemző, ellenben egészen sajátosan, és korát megelőzően nem a királyban testesült meg az abszolut hatalom. A magyar közjogban a király rangban és hatáskörben nem első, hanem második személy volt, annak elfogadásával, hogy a királynak felettese a Szent Korona, a szakralitás jegyében. Most ne részletezzük ennek mikéntjét, a szovjet-barbárságban nem volt, és a liberál-barbárságban sincs erre fogadókészség. A lényeg az, hogy a sajátos magyar hatalomszerkezetben a király felett is van törvény, amit ha nem tart be a felkent, a nemesi társadalom ellenálhat. A mai szóhasználattal az történt, hogy fékezték, ellensúlyozták a király hatalmát.
Most, mint valami fejlettségi szintű követelményt szegeznek a magyar kormány elé, valamit aminek hiányában elmarasztalható amúgy nemzetközileg. Ez a valami most a demokrácia ismérve, a deep stick, aminek lebocsátásával az megmérhető, és láss liberálisan: az Orbán-kormány nem demokratikus. Ilyen kormányt meg kell buktatni, ha nem megy szavazással, akkor külhatalmi beavatkozással, kiközösítéssel kell távozásra bírni. Egyelőre legyen ez az EU feladata.
A Ténytár nevű internet közlöny az Orbán-kormányt már annak első évében vádolta diktatórikus kormányzással, amit így vezetett be:
"A hatalmi ágak elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere minden demokratikus berendezkedésű államban alapkövetelmény a felvilágosodás kora óta. Ha ezek az elvek nem érvényesülnek a gyakorlatban, akkor nem beszélhetünk demokráciáról. A tavaly áprilisban kétharmados többséget szerző kormányzó pártszövetség az olyan lépéseikkel, mint az Alkotmánybíróság jogkörének jelentős korlátozása, az Országgyűlés "szavazógéppé" degradálása, az ellensúlyokat megtestesítő intézmények pártkáderekkel történő feltöltése vagy a sajtószabadság megnyirbálása, mind azt jelzik, hogy zajlik a fékek és ellensúlyok felszámolása, kialakulóban van a "többség zsarnoksága"."
Nézzük előbb a hatalmi ágak szétválasztását, aminek valóban az a szerepe, hogy meggátolja a hatalommal való visszaélést. A három klasszikus hatalmi ágról már Arisztotelész és Ciceró műveiben is szó esett: törvényhozás, kormányzás és igazságszolgáltatás. Jelentősége emelkedett a királyi hatalmat felváltó köztársaságok létrejöttekor, Európában és Amerikában. Lényege, hogy valamilyen egyensúly legyen a hatalmi ágak között, hogy egyes intézmények ne emelkedjenek túlhatalomra a többivel szemben. Amerikában nagy jelentősége volt a korlátozás ilyen módszerének a gyarmati kötelék lerázása után, amikor merőben új hatalmi rendszert kellett kiépíteni állandó hatalmi összetűzések idején. A védekezési rendszer neve is Amerikából származik: checks and balances, magyarul fékek és egyensúlyok.
Ezt a bűvös szólamot vetette be a magyarországi ellenzék a kormány elleni támadása fő motívumaként, amihez természetesen meg tudja nyerni a rendszerükre öntelt amerikaiakat. Ott nagyonis veszélyeztetné a rendszert, ha felborulna az évszázada megkövesedett, egymást lekötő hatalmi szövődmény, ami 1913 óta, a Federal Reserve Bank-ügy óta egyértelműen elrendezte Amerikában a pénzhatalom megdönthetetlen rendjét. Ennek mikéntjéről szól a következő fejezet:
"Woodrow Wilson, aki nemcsak az Egyesült Államok 28. elnöke, de tekintélyes történész, egyetemi tanár és a Princeton Egyetem elnöke is volt, félreérthetetlenül célzott egy hatalmas és jól szervezett hálózat létezésére, amely ellenőrzése alatt tartja a gazdasági-társadalmi folyamatokat. 1913 decemberében ő írta ugyan alá a Federal Reserve System (az Egyesült Államok pénzrendszerét kézbentartó magánkartell, amely ellátja a központi bank szerepét) engedélyezéséről szóló törvényt, de már 1916-ban így foglalja össze Amerika pénzügyi-gazdasági helyzetéről a véleményét: "Ezt a nagy ipari nemzetet most már a pénzhitel rendszere ellenőrzi. A hitelek nyújtása központosítva lett. Ezáltal az ország növekedése, és valamennyi tevékenység ellenőrzése néhány ember kezébe ment át. A legrosszabb uralom alá kerültünk, kormányzatunk egyike a civilizált világ leginkább ellenőrzött és dominált kormányzatának. Ez a kormány többé nem a választók szabad döntésének, hanem befolyásos csoportok véleményének és kényszerének megfelelően cselekszik."" (Dr. Drábik J. közlése.)
Az évszázados módosításokkal megérlelődött amerikai hatalomszerkezettel ellentétben Magyarországon a köztársasági államforma még kialakulatlan állapotban van. Magyarországon két haramiajellegű köztársaság után ez a harmadik merénylet immár negyedszázados vajúdás után került végre olyan irányítás alá, amitől jó esetben elfogadható szerkezet remélhető. A magyar köztársasági rendnek ebben a helyzetében nem fékezésre és egyensúlyozásra van szüksége, hanem olyan védekező mechanizmusokra, amelyek oltalmában megszabadulhat az ország a szándékos eladósítottság és a privatizációs kifosztás következményeitől.
Magyarországon a nemzeti védekezési törekvéseket kell erősíteni, hogy az ország pénzügyi helyzete helyreálljon, a gazdaság növekedési pályára lépjen. A nemzetközi nyomulást kell fékezni és ellensúlyozni! Aki ismeri az ország történelmét, az tudja hogy ebben az országban a hatalmi ágak nem egymás legyőzésével igyekeztek a főhatalom birtokába jutni. Az ország vezető elitje tradicionálisan a haza szolgálatára neveltette fiait, kiváló katonai és közigazgatási pályára. Nemzeti elkötelezettségű pártot és kormányt szükségtelen viselkedési kódexre figyelmeztetni. Sokkal inkább szükség lenne a most fékezők és ellensúlyozók közelmúlt cselekedeteit felülvizsgálni, kiderítendő, hogy hová lett a nemzeti vagyon, és milyen szerepük volt az ország gazdaságának, társadalmi, egészségügyi, morális romlásában.
Egyébként is a hatalmi ágak szétválasztása a parlamenti demokráciában - csak szép mese. A hatalmi ágak elkülönítése a kormány és a parlament esetében értelmetlen, hiszen a választások eredménye minden ma létező politikai filozófia szerint valamelyik oldalnak parlamenti többséget ad. A kormány ebből a parlamenti többségből jön létre. Hogyan lehet elképzelni ennek a két hatalmi ágnak a szétválasztását. A választó polgárok a pártot bízták meg a hatalom gyakorlásával, ami elsősorban az országgyűlésben valósul meg többségi képviseletben. A párt a felhatalmazás alapján a rendszerint meghirdetett miniszterelnök-jelöltjét a parlament elé terjeszti, amely többségi szavazattal elfogadja, amire a köztársasági elnök rábólint. Hivatalba lép a kormány. Mitől, miért, hogyan elégíti ki ez a két hatalmi ág azt a követelményt, hogy a hatalmi ágak szétválnak? Beszélünk valamiről világszerte, komoly ábrázattal, ami nincs, nem is lehet.
A klasszikus parlamentarizmus a hatalmi ágak elválasztása helyett azok összefonódását valósítja meg, minden ellenkező elmélettel szemben. Szóba sem jön - pedig általános gyakorlat - a pártok szerepe a hatalomban, ugyanis a szavazati többség egyetlen párt (koalíció) kezébe adja a hatalmi funkciók minden ágát (jó esetben kivéve a bírói függetlenséget, bár az ország olyan kétoldalra vágott pártosodásával, mint a mai Magyarország, minden bíró személyi érzelmei alapján vagy nemzeti vagy baloldali - ergo nem pártatlan.).
Mindamellett most vádolják a magyar kormányt a parlamenti többséggel elkövetett összefonódásával. Lehet hogy ezt a galádságot csak a nemzeti kormány követi el? Érdekes, amikor az MSZP-SZDSZ pártkoalíció kormányzott, számos esetben megtörtént, hogy megfeddtek, büntettek, kizártak olyan saját képviselőt, aki merészelt a parlamentben másként szavazni, mint amit eldöntöttek a pártházban. Hol érvényesül ilyen esetben a képviselő akarata és főképp a szavazó akarata, aki meglehet épp azt kívánta, amit a párthatározati terror leszavazásra utasított. Ilyen parlament csak cirkusz, amikor néhány pártmogul, talán nem is képviselő meghatározza pártja képviselőinek a döntést.
Emlegetik ugye az Országgyűlés "szavazógéppé" degradálását. Hát nem alapelve a demokráciának a többségi szavazat érvénye? Akár egy szavazattal eldönt bármelyik parlament bármely szavazatot. És csak most veszik észre, hogy ez degradáló? És ha most degradáló, akkor miért nem volt az, amikor ők voltak többségben?
Ugye, a kétharmados többség sem demokratikus, mert esélytelenné teszi az ellenzéket. És 1994-ben mennyi esélye volt az akkori ellenzéknek. Most megfeledkeznek a parlamenti bizottságokról, ahol résztvesznek a munkában az ellenzékiek is. Mindez a panasz és regulázó szándék azért van, mert nem a nemzetköziség pártjai nyerték meg a választást, ami azért nem sikerült nekik, mert média-fölényükkel sem tudták már elhitetni a választókkal a hazugságaikat, az üres ígéreteiket. És még ők szavalnak a sajtószabadság megnyirbálásáról.
A baloldal mindent pártalapon, "de-mokratikusan" akar elintézni. Most indult Magyarországon a kampány az októberi önkormányzati választásokra, ahol lehet ugyan egyéni jelöltre is szavazni, de itt is a politikai pártok versenyeznek egymással, hogy pártjuk embereit juttassák be a közigazgatási állásokba. Az még rendben van, hogy a minisztériumok felső vezetősége a politika világába tartozik, de mi keresnivalójuk van a politikai pártoknak a közigazgatásban?
Éppen a Fidesz-kormány mutatott fel ragyogó példát az önkormányzatiságnak, az önkormányzatok függetlenségének visszaadásával, amiktől a szocialista-liberalista kormányok fosztották meg a városokat és községeket, éppen a központi kormányzás megerősítése érdekében. Mindamellett ezen a téren is elmondható a pártosság eluralkodása, annak ellenére, hogy az önkormányzati adminisztrációban nem sok terepe van például a pártpolitikai ideológiának. A közvilágítás, a csatornázás, az iskolafenntartás, az egészségügy stb. nem lehet ilyen vagy olyan világszemléletű, csak jól vagy kevésbbé jól működő.
A nemzeti társadalom fogalmában gondolkodó Fidesz elvetette a liberalizmusnak azt a felfogását, hogy az ország polgárainak, mint egyéneknek legközelebb csak az állam adja meg az együvétartozás keretét. A szocialista-liberalista kormányzat a központi kormányzásnak a kommunista időből való modelljét követte. Az ezeréves magyar állam vármegyerendszere az egyént, csakúgy a vármegye közösségét meg tudta védeni akár az állammal szemben is, az alkotmányban megvalósult védőrendszerrel. Ez tartotta fenn a magyar királyság intézményét évszázadokon keresztül. Ilyen közösségszolgálatot a liberális demokrácia köztársasági modellje nem ismer, az egész országot központi párturalom alá rendeli. Nem kell félteni az ország közösségét védelmező magyar politikai tradíciókat ápoló kormányzattól az országot, de a demokráciát sem. A hatalmi féktelenséget és a minden ellensúlyt és ellenvéleményt eltipró népköztársasági demokráciát csak 1945 óta ismeri a magyar politikatörténet, és éppen ideje eltakarítani ennek a tapasztalati időnek átkos maradványait, jelenjenek bár meg új elnevezéssel, meg nemzetközi támogatással.
A közigazgatás társadalomvédelmi és képviseleti szerepét 1945-ben szüntették meg azáltal, hogy minden hatalmat, vagyont, intézményt politikai pártok között osztottak el. Újságkiadást, mozi tulajdonlást is kaptak a pártok parlamenti erejük alapján. Azután két év alatt bedarálták a polgári pártokat, 1948-ban a szociáldemokrata pártot is, maradt az egypárt és vitte mindazokat a jogosítványokat, amik így gazdátlanul maradtak. És sajnos, megmaradt mai napig is a közigazgatási községi választás a politikai pártok vetélkedéseként, ahelyett, hogy az adott közösség szakértelem alapján döntene a községi vezetők kilétéről.
Hatalmi ágként emlegetik a sajtót, és a kormányzatok gazdasági politikájára hatást gyakorló gazdasági ágat is. Ez teljesen különálló téma a fékek és ellensúlyok kérdéskörétől, inkább tartozik a hatalom gyakorlását befolyásoló erők témakörébe, ahol viszont nagyonis izgalmas szerepe van.
Amikor azt olvassuk, hogy "hatalmi ágak elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere", akkor már érezzük, hogy ott valami dugáru van, valamit nekünk el akarnak adni a demokrácia címszó alatt, mint annak alapvető feltétele. Tulajdonképpen már avval is baj van, hogy állandóan a demokrácia hiányáról beszélnek. A szólam szerint ahol nincs demokrácia ott diktatúra van. Csak el kell híresztelni egy országról, hogy ilyen-olyan értelemben nem, vagy egyes intézményeiben nem demokratikus. És a gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy semmi nem demokratikus, ami nem épp olyan mint Amerikában.
A baj ott van, amikor ilyen alapon osztályozunk: jó állam vagy rossz állam. Pedig a jó vagy rossz elosztásban lehet egy másik meghatározás, olyan amit történelmünk folyamán megtapasztaltunk, és ezt valljuk is: jó állam az, amelyik a polgárai javát szolgálja, mind ami más, rossz. Mit kell fékezni azon, ami jól halad? Mi a baj, ha a hatalmi ágak együtt munkálkodnak az ország javára?
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• A kötelező ideológia méltatása
• Atlantisták vagyunk, de...
• Ukrajna nagyhatalmi játéktér
• Feltámadóban az ország
• Ukrajna, a későn érkező nemzetállam
• Eltemeti-e a nemzeteket az Európai Unió?
• A nagyhatalmi ukrán-vita magyar vonatkozásai
• A kettős állampolgárság régi vívódásaink tükrében
• Székelyföld – az autonómia esélyei
• Fundamentalizmusok háborúja
• Demokráciadeficit
• Viviane Reding és a baloldali támadás balsikere
• Utazunk, vagy visznek?
• Pártokrata Európa
• Demokrácia à la vadnyugat
• Az Európai Unió politrukrendszere
• Neokonzervatív felekezeti fundamentalizmus
• A szocialisták hűtlenek önmagukhoz is
• Az ideológia elvkövetésre kötelez
• Az igazság magyar oldala
• Székelyföld történelmi jogait követeli vissza
• Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
• A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|